Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-17 / 42. szám
UHUT A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ^FIZETÉSI Arak HELYBEN: jv " Kö»4^em,a.etek. tov«,M « f FfllvreVre 4 K — f" ! Nígrádinegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére í&*é"niet^mtaden^közremény^ntfaendő.1 Negyedévre....................................2 K — f. m évi előfizetési dij 5 korona. m KIADÓHIVATALi VIDÉKRE I ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér 11 , hová az előfizet«Egész evre 10 K — T. g |j Bek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre............................................ . 5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre................................2 K 50 f. Si i J FI felszólalások Intézendők VII. évfolyam 42. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 október 17. Justh Gyula. Ha egy olyan «közönséges örmény szatócs», mint Lukács László szokott nagyképűsködésével mókázva kijelenti, hogy a kormány kész elhagyni helyét, ha a haza igy kívánja, ha egy olyan félőrült, perverz egyéniség, mint Tisza István borotválatlan arcával a honszerelemről hebeg, — úgy a megfizetett félhivatalos nyomban örömmámorba merül és szidja, gyalázza az ellenzéket, ki szerinte csak koncra, bársonyszékre vágyik ahelyett, hogy betöltené hivatását a nemzeti munkában. Ahhoz a levélhez azonban, melyet Justh Gyula október 8-án a királyhoz küldött, — nincsen szava. Kommentár nélkül közli le a hí- dalos sajtó. Mintha még őt is lefékezné, lebilincselné, megbénítaná az az erő, mely e levél minden sorából szétárad, hogy jusson belőle, ha csak egy csepp is mindannyiunknak, — mintha arra a magaslatra, melyen e férfiú áll, feltekinteni se merne. A demokratikus jogokért folytatott harcnak első s hiába legfenköltebb harcosa ő. Az általános, titkos és egyenlő választói jognak megvalósításáért bátran és merészen már akkor síkra szállott, amidőn még mindazok elfordultak e küzdelemtől, kiket vele ma egy táborban látunk. Kisded csapatában két éven át tartá a lelket, a reményt, hogy e küzdelem melléjük fogja szólítani mihamarább az utca népe mellett a£ összes ellenzéki, szóval ama parlamenti pártokat, kiknek tagjait a tisztesség, a bizalom s nem a nyers erő juttatta mandátumhoz. S ime a pártok, kik azelőtt sokszor e csapat ellen voltak s utait nem egyszer keresztezték, ma együtt vannak s megérték az idő szavát. Oly magasan ,v' t - az egyéniség, y csL szent . i .uJ, megilletődéssei nézhet fel reá közönséges ember. Ő ma a honfiúi erények alig utánozható példája. Eljárása, mikor magas méltóságáról lemond, — magában álló. Nem volt még eddig ember, ki oly igazságokat, mint ő, egy uralkodó szemébe mondani merészelt volna. De arra se akadt még eddig államférfi nálunk, ki ne újabb kitüntetésekre vágyjék, hanem ehelyett még attól is megirtózzék, hogy méltóságánál fogva olyanokkal álljon tovább is egy sorban, kik intézői voltak egy gyalázatos munkának, melyben alkotmányunk szentsége, legszentebb jogaink, a parlament tisztasága vesztek, vérzettek el. Justh Gyula méltóságát csak a trón és haza közös javára akarja viselni. Ott azonban, hol erőszakot, jogtiprást lát a haza kárára, ott, ahol mindez,— jó hiszemüen-e vagy nem, mellékes dolog, — dicséretben, sőt jutalomban részesül a legfelsőbb helyen, nem kell neki e tisztség, a kitüntetés, de szabadon attól, levetve még a látszólagos béklyóit annak, egyedül népének, nemzetének akar szolgálatára lenni. Ez a ténye tán nem fog szintén követés nélkül maradni. De ha nem lennének is utána majd többen, kik hasonlóképen cselekszenek — az a néhány szó levelében, mely esetleg nem is jut el a trón zsámolyához, mert rajta lesz Lukács, a honmentő alkusz, hogy a király meg ne tudja, — nagy idők eljöttét jelenti. A magyar nemzet mindig már majdnem csak az utolsó percben, akkor horkant fel fájdalmában, amidőn a még bekövetkezhető néhány lépés végzetes és olyan lehetett volna, mely pusztulását, halálát jelentené. Justh Gyula levele a magyar nemzetnek végső percben kitörő felszisszenése. És ez még eddig mindig változást hozott a történelem tanúsága szerint.-s. VÁROSI ÜGYEK Az ártézikut. Még augusztusban lejött az ártézikut dolgában döntő miniszteri határozat és máig se tudjuk : mi történt azóta városunk vezetőségénél ezen ügyben. Pedig hogy ez a kérdés égető s minden jel arra vall, hogy a jövő év folyamán meg kell kezdődnie a fúrási munkálatnak, ha komolyan akarjuk azt megvalósítani, — az kétségtelen. Az érdekes miniszteri leirat — mely egészben igazolja a mi már hangoztatott álláspontunkat — igy hangzik: Nógrádmegye közönségének, Balassagyarmat. Törvényhatósági bizottságának f. évi március hó 16-án 4473/27. szám alatt hozott határozatát, mellyel Losonc r. t. város képviselőtestületének a létesítendő ártézikut munkálataira Leféber Ágoston budapesti vállalkozóval kötött szerződésre vonatkozó határozatát jóváhagyta, Fejes Bertalan vállalkozó felebbezése folytán felülvizsgálván, azt feloldom s felhívom a vármegye közönségét, hogy nevezett város tanácsát az ártézikutak munkálatainak a biztosítására uj nyilvános árlejtés megtartására utasítsa. A határozatot fel kellett oldanom, mert a munkálatok kiadásánál használt kiírási művelet nem felel meg a közszállitási szabályrendelet 11. §-ában körülirt ama követelménynek, hogy a fúrási (munka) feltételt és ajánlati mintát is tartalmazni kell és mindössze egy oly árlejtési felhívás közzétételére szorítkozott, amelyből az tűnik ki, hogy az árlejtés tárgyát képező munkálat mibenlétét illetőleg a város nem birt kellő tájékozottsággal és amint az árlejtés eredménye is igazolja, az nem is volt alkalmas arra, hogy ily nagyfontosságu és tetemes költséget igénylő munkálatra egységes elbírálást lehetővé tevő, egyöntetű ajánlatok érkezhettek volna be. A fentiek közlése mellett értesítse a, várost, hogy az ártézikut-munkálatok biztosítására alkalmas kiírási műveletet műszaki osztályom utján (Budapest, I., Tárnok-utca 8.) szerezhet be. Budapest, 1912. julius 31. A miniszter rendeletéből: Samassa s. k., miniszteri tanácsos. Árucsarnokok felállítása. A „Herkules“ Épitő- és Műszaki Betéti Társaság azon kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy a Tugár-patak beboltozott területén építendő árucsarnokok felállitási határidejét hosszabbítsa meg. A városi tanács a kérelmet elutasította. A malom alatt. Jól tudjuk, hogy az udvari ebédeket követő cercle nem éppen a legszellemesebb modorban szokott lefolyni. Ámi nagyjából érthető is. Elvégre Habsburg-Lothringeni Ferencz József Ausztria császára, Magyar-, Cseh-, Horvát- és még egy csomó ország királya és a munkapárti népség között elfogódás nélküli társalgás nem is képzelhető. A munkapárti csak idehaza nagyszájú hazafi a csendőrszuronyok mögül, az udvarnál ő csak egy szegény szabólegény, akinek hálát kell adni a monarchia urának, hogy őt pénzzel és fegyverrel képviselői mandátumhoz segítette. Hogy tudna hát egy munkapárti olyan társalgást folytatni a királlyal, hogy az ember legalább csömört ne érezzen! Az idei cercle azonban minden e nembeli mulatságot felülmúlt. A társalgás ugyanis a király és a mungók között Ahn-módszer szerint folyt le. Mi az az Ahn-módszer? A francia nyelv megtanulásának egy" módja, ahol nincsen grammatika, de rögvest társalogva tanul az ember. Egy ilyen Ahn-módszerü nyelvtanítás például igy megy: «A kert ajtóján hány órakor ment ki a néni?» Felelet: «A néni a kert ajtóján négy órakor ment
