Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-10 / 41. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. október 10. — Erre Győrvármegye bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. Mit se tesz! mondja a velőtlen félhivatalos, mellettünk van Csanádmegye. Erre Csanádmegye nem szavaz bizalmat a kormánynak. Ez se tesz semmit, mondja a minden lapok legotrom­bább lapja, a félhivatalos : de azelőtt már beszállította a bizalmat és ez a bizalom még ma is joghatályos. — A bizalom a fő a nyavalyásoknak és mivel az egész ország bizalommal van velük szemben, (ők mondják) tehát nem oszlatjuk fel a képviselőházat. — Ezt úgy indokolja a bihari feő-feő szolgabiró, minden szolgabirák atyja, — Tisza Pista, — hogy nem akarják ilyen izgalmas időkben kitenni az országot a választási harc szenvedélyeinek. Milyen finom, milyen nemes ez a bihari! Finom­ságánál és nemességénél csak a gyávasága és az alacsonylelküsége nagyobb. — A függönyök mögül kajánul vigyorogni, mikor rendőrök verik ki a Házból Magyarország legbecsületesebb embereit, — ez nem bántja a bihari nemes finom ösztöneit. Alávaló mulatság, az bizonyos, de Tiszától nem lehet ezt rossz néven venni, hiszen ő is uj gróf, már pedig az uj nemeseknél közönségesebb embereket aligha lehet össze­szedni Magyarországon. Návay Lajos Földeákról mondja, hogy az erőszak politikájának nerfi lett sikere. Persze ezt csak Csanádmegyében meri mondani. A mungóknak Pesten ezt nem meri han­goztatni Návay Lajos Földeákról. Mert Návay Lajos Földeákról csak abban külön­bözik a többi mungóképviselőtől, hogy mig a többi mungó a kormánnyal szemben váltójogilag van lekötelezve, addig Návay Lajos Földeákról mégis jobbfajta mungó, aki miniszter is lehet, szóval egy poltron alkusz. Mert nem igaz, hogy az erőszak politikájánák ne volna sikere. Van. De ez a siker nem a bolond bihari emberé, nemis Lukács Lászlóé, nemis a mungók rongy hadáé, hanem a bécsi udvaré. Nekik és csakis nekik jövedelmezett az erőszak poli­tikája, Magyarország csak egy falánk sáska­hadat, lukács-tisza virágokat és Návay-féle félgyáva nyilatkozatokat profitirozott a nem­zetmentő júniusi erőszakból. Sz—y V—r. Az 1913-iki költségvetés Panaszok a tisztikarban. Mi lesz az árvaszéki ülnökök nyugdijával ? Az ad hoc költségvetési bizottság már idestova elkészül hatalmas munkájával: a jövő évi költségvetéssel s mielőtt az köz­gyűlés elé kerülne, nem lesz felesleges szó­lam róla. A költségvetés már nagy terjedelménél fogva is lehetetlenné teszi azt, hogy annak minden egyes fejezetével, pontjaival és al­pontjaival egyszerre foglalkozzunk, azért ré­szekre boncoljuk s legelső sorban írunk arról, ami ezt a most tárgyalandó budget legérdekesebbé fogja tenni: a tisztviselők­nek fizetési osztályokba sorozásáról. Lesz sok tisztviselő, ki a költségvetési bizottság intézkedésében jogai sérelmét látja s ezért a közgyűléshez appellál, tőle várja igényei kielégítését. Igazak-e ezek vagy sem, majd döntenek az illetékes tényezők, de hogy a hallott sérelmek nem nélkülözik az alapot, ez kétségtelen. Mi nem irigyelhetjük s bizonyára azok se irigylik mások sorsát, ha az kedvezőbb a reméltnél, vagy megérdemeltnél, kik a felvett ügyben érdekelve vannak. Elvégre városi tisztviselőnek lenni nem irigylésre­­méltó állapot. Azt a fizetést, amit kap egy­­egy hivatalnok nálunk, megérdemli, sőt többet is érdemelne annál! Amikor tehát e cikkünk keretében olyanok sorsával is fog­lalkozunk, kik a tisztviselői kar egy részé­nek nézete szerint kedvezőbb helyzetbe kerülnek a szabályszerűnél, ezt nem azért tesszük, mintha ezektől az elnyert előnyt el­vonatni akarnánk, de egyedül csak az okból, hogy a mértéknek nem egyenlő alkalmazá­sával rámutassunk s azok panaszát indo­koljuk, kik a maguk helyzetének rosszab­bodását látják a reformban. Az, ami e panaszokat felveti és indo­kolja, a most hozott 1912. évi 58. törvény­cikk nem egészen helyes alkalmazása. Ezen törvénynek a 14. §-a imperative azt mondja, hogy: a rend. tan. városoknak jogukban áll, hogy az e törvény mellékletében fog­laltaknál magasabb illetményeket juttassa­nak tisztviselőiknek, tisztviselőiket magasabb fizetési osztályba azonban nem sorozhatják. A magasabb illetményeket megalapító hatá­rozat felsőbb hatósági jóváhagyást igényel. Ezt mondja a törvény. Meg kell jegyeznünk emellett azt is, hogy városunk tavaly egy, jelenleg a minisztériumnál levő pótszabály­­renáeletet alkotott, mely a Ö2000/B. M. 910. sz. rendelet intencióinak megfelelően tiszt­viselőit osztályba sorozta s hivatalos címü­ket, rangjukat megállapította. A költségvetési bizottság most eltért e pótszabályrendelettóí s a törvény intenciójá­tól, rendelkezésétől. Mert: amig a pótsza­bályrendeletben megalkotott «árvaszéki jegy­zői» állást a X. rangosztály helyett, hová mint ilyen sorozható, lett volna, I. oszt. al­jegyzőnek minősítve a IX. rangosztály 1. fokozotába; az «adóügyi jegyzőt» a XI. rangosztály helyett, hová mint adótiszt sorozható lett volna, a IX. rangosztályba sorozta, addig az ügyészt, a számvevőt és mérnököt a IX. rangosztáiyba osztotta be, hololt ezek helyes alapon a Vili. rang­osztályba lettek volna sorozandók s illetve sorozhatok. Ez a panasz talán első tekintetre furcsának látszik, de alapossága plausibilissé lesz azonnal, ha a figyelmet felhívjuk a pótszabályrendélet határozataira s a mél­tányosságra. Az ügyészi tisztség terhes, felelőség­teljes voltáról nem kell beszélni. Ugyanígy nem szükséges hosszasan azt se fejtegetni, miféle fontos, a város exisztenciájába vágó az a működés, melyet a város számvevőjé­nek, ki milliókat kezel s mérnökének,, ki egy folyton fejlődő város ezernyi, pénzbe kerülő munkájával van elfoglalva, ki kell lejtenie. Ezek munkáját honorálni tehát nem­csak jogszerű, de a méltányosság paran­csolta követelmény. A 62.000/B. M. 910. sz. miniszteri rende­let folytán megalkotott tavalyi pótszabály­rendelet tiszti főügyészi állást kreált. Ez az állás pedig az 1912. évi 58. t.-c.-hez csa­tolt C, a. melléklet szerint a Vili. osztályba s nem mint a költségvetési bizottság akarja, a IX. rangosztályba sorozandó. A Városok Lapjából tudjuk, hogy a mi­niszternek a 62 000/B. M. 910. számú ren­deleté megalkotásakor intenciója az volt, hogy 10000 lakosnál többel biró városok számvevői — ha csak egy számvevője van is a városnak — főszámvevői rangot viselhet s annak megfelelő járulékokat húz­hat. Losoncnak 12000 lakosa és alszámve­­vője is van, felettese tehát már ezért is fő­számvevő. De meg a hivatkozott minisz­teri rendelet megengedi azt is, hogy a vá­ros 12 év óta szolgáló számvevőjét a VIII. osztályba sorozza. A költségvetési bizottság Krúdy Pál számvevőt azonban csak a IX. rangosz­tályba vette fel, abból indulva ki, hogy ő csak számvevője a városnak. Ennek a be­osztásnak tarthatatlansága nyilvánvaló. Ef­­végre egy ember, ki már 16 éve van a város szolgálatában s éveken át 60 korona napidijból tengette életét, elvárhatja nehéz és felelős állásában, hogy munkáját méltá­nyolják s ha ez lehetséges, részére a tör­vényben és rendeletben megengedett kedve­zőbb anyagi helyzetet biztosítsák. A mérnök kis jóakarattal a Vili. osztályba vehető s nem a IX-ikbe. Ezt indokoln se kell. Ennyit tehát egyelőre a panaszokról. Érdekessége az uj költségvetésnek az is, hogy mi lesz az újonnan kreállt két tanácsnoki állás betöltése alkalmával a mostani árvaszéki ülnökökkel? Hiszen ezek majd nyugdijat követeknek, még pedig az uj besorozásnak — a IX. rangosztálynak — megfelelő nyug­dijat szolgálati évük után. Hogy fogja viselni ezt a város közönsége? Mi fog jutni a nyugdíjalapnak a közönség által beszol­gáltatott 2°/0 pótadóból? Ennek a kérdésnek mikénti megoldását még homály fedi, de hogy 88°/0 pótadót fizetünk a jövő évben, az már egészen bizonyos. HÍREK Pólus. Át-, illetve visszahelyezés. A miskolci üzletvezetőség Kiss Sándor máv. főellenőrt, — pártunk lelkes tagját, — miután hóna­pokkal ezelőtt Sátoraljaújhelybe helyezte, szolgálati érdekből visszahelyezte a forgalmi főnökséghez. Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminisz­ter Nagy Gyula salgótarjáni kir: járásbiró­­sági telekkönyvvezetőt a balassagyarmati kir. törvényszékhez helyezte át. Jegyzőváltozások. Kovács Dezső lónya­­bányai körjegyző a nógrádmegyeri körjegy­zőséget vette át. Szilágyi Jenő nógrádmegyeri körjegyző Felsőtisztásra, Bory Sándor felső­­tisztási körjegyző pedig Lónyabányára helyettesittetett át. Eljegyzés. Haász Lajos helybeli törekvő órásiparosunk eljegyezte Oleszk Irénkét. Vivómester Losoncon. Lukács Károly székesfővárosi jónevü vivómester a napok­ban városunkban yivó-tanfofyamot nyit. A csoportok összeállítása iránt már folyik az előmunkálat. Lukács most a salgótarjáni acélgyárban tart kurzust. Uj ügyészi megbízott. Az igazságügyi miniszter Csizmadia László losonci járás­­birósági joggyakornokot a losonci járás­bíróság mellé az ügyészi megbízott állandó helyettesévé nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom