Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-22 / 34. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. augusztus 22. Nagy népünnepély Apátfalván. Megvan a tűzoltóság! Saját tudósítónktól. Lám, az apátfalusiak értik az elhatározó cselekvések módját. Elhatározták, hogy egy jólszervezett rendes tűzoltóságot létesítenek — és megcsinálták. Persze mindjárt arra gondoltak, amire Magyarországon gondolni muszáj, ha az ember csinálni akar valamit: mulatságra. Ezt a mulatságot tartották meg vasárnap a Kossola-féle kerthelyiségben és ez a mulatság, amely népünnepélynek is bízvást bevált, olyan nagyarányú és fényes, olyan kedélyes és pezsgő volt, hogy öreg emberek sem emlékeznek olyanra, még Losoncon sem. Több mint 4000 ember szorongott az aránylag szűk helyiségben, ott volt Losoncnak csaknem egész intelligenciája, talpon állott egész Apátfalva, de igen sok vendég érkezett a távoli Balassagyarmatról, Salgótarjánból, Fülekről, Gácsról és az egész vármegyéből is. Losoncon már korán délután megjelent s az utcákat bejárta felvirágozott kerékpárokon az apátfalvai ifjúság 2—2 tagja, ezáltal is felhiván a közönség figyelmét arra, hogy Apátfalván nagy dolgok vannak készülőben. Már korán gyülekezett is a szép, elegáns és előkelő közönség. Ott voltak a notabiiitások valamennyien, Török Zoltán ny. főispán, Rakottyay György, dr. Ottahal Antal rkapitány, Baskay Ferenc főjegyző, Horváth László ezredes és az egész tisztikar, özv. Szíjgyártó Sománé, Havas Gyula, dr. Valihora János apátplébános, Sörös Béla, Básthy Béla fszbiró, Moyzes Emil tb. főszbiró, a Stemlichtgyár, Herzog és Kohn cég főnökei, Schmeichler Alfréd posztógyári igazgató stb, stb. — Dicséretet érdemel a komolyságának tanujelét adó apátfalvai fiatalság, amely Huszár János gyári mester vezetése mellett első sorban vette ki a részét magának a mulatságnak sikeréből. Önkéntes pincéreknek állottak be a fiatalok s buzgón gondoskodtak róla, hogy mindenki megkapja, amire szüksége van. Ami nagy feladat volt, mert nem kevesebb, mint 170 asztalt foglaltak le a vendégek, de még igen sokan voltak, akik később érkezvén nem fértek az asztalokhoz és állva fogyasztották a kitűnő ételeket és italokat. A rendezőség olyan tartalmas és nagyszerű programinról gondoskodott, hogy még a legkényesebb igényeket is kielégítette. A rendezés és előkészítés munkájában főképpen Schmeichler Alfréd igazgató, a Jelenik-család és a község elöljárói buzgólkodtak. Volt szépség verseny, melynek nyertesei Izák Juliska, Lévay Gizi, Juhász Juliska és Izák Jolánka. A pezsgőspavillonban Izák Juliska, Izák Jolánka és Nagy Sándor mérnök működtek közre. A levelező-lapok (melyekből több mint 1500 drb fogyott el) virág és tombolajegyek árulásánál részt vett a losonci úri lányok igen nagy része. Délután 6 órakor már nem volt levlap, virág és tombolajegy egy szál sem. Délután katonazene, majd cigányzene emelte az amúgy is emelkedett hangulatot. Általánosan feltűnt az ujjászervezkedett losonci dalárda pompás szereplése amely fényesen állotta meg ezt az első debüt-jét Izák János karmester vezetése mellett. Este tűzijátékban gyönyörködött a kivirágzott kedvű közönség, később pedig a lampionok nappali világossága mellett táncraperdült a fiatalság s együtt maradt reggeli 6 óráig. Mulatni akartak a losonciak, hát kimentek Apátfalvára. — A jövedelem meghaladja talán az 1500 koronát is. A felülfizetécek listáját itt közöljük. Felülfizettek: Tarján Ödön mérnök, Schmeichler Alfréd, Losonc r. t. város, Weisz Mór, Sternlich J. és Tsai 20—20 K-át, Rakottyay Gyula, özv. Szíjgyártó Sománé, Básthy Béla fszbiró, Jelenik Adolf, özv. Madách Aladárné, Török Zoltán ny. főispán, Glaser Emil, dr. Vályi Béla 10 —10 K-át, Cservenák József, Bulyi János, Mayer Lajos, Liplich Sándor, Horn Kristóf, Havas Gyula, Redlinger Ignác, Langer Lajos, Kálmán József igazgató, Kakuk Ignác, Léderer Mór, Harmat Lajos, Herzog és Kohn, özv. Steiner Jakabná 5—5 K-át, Mismák Márton, dr. Ottahal Antal főkapitány, Kujnis Gyula 4 K-át, Baskai Ferenc főjegyző, Dezső Soma, Dénes Miksa, Korda Illés, Zvoda Ferenc, dr. Grosszmann Ákos, Moyzes Emil tb. fszbiró, Sörös Béla ref. lelkész, hittem, nekem jött ki. Kijött összefogódzott két szereplővel és nevetett le a nézőtérre a világos színpadról. Ez volt az a nevetés csakhogy most a kakasülőnek szólott. Honnan, honnan nem ? — megint nem tudom, a kezében tartja a kéziratom példányát. Mosolyogni kezdtem. Hátat fordított nekem, felhúzta maga alá a jobb lábát az angolbőr divánra és belenézett az Írásba. Vártam. Hát ... hát. . . és kiül megint az a mosolygás a szelíd arcra — először is mondja meg nekem, hogy mért ir maga a papír mindakét oldalára? Benne volt az arcában a jó tanár és a jó apa biztató, bátorító vallatása. Nekem most okosnak kellene lennem, száguldott át agyamon a jóakarás. Készen voltam. Diák nagyon sokszor hazudik a tanárjának. — Mert spóroltam kérem. — Helyes. Ez felelet. — Volt a válasza. Később, mikor kifordultam a kapun, akkor jutottam rá a hazugságomra. Soha életemben nem tudtam, hogy a papírnak csak az egyik fele való az Írásra. De engem gyötört a gondolat. Kiviccelt a nagy iró ennek a papírnak szólt viccel. Pedig nem. Hisz jött a másik kérdés. — Meg azután a cimet mért nem huzza alá? Ugye még nem irt nyomdának? A cimet alá szokták huzni. Megszállott hamarosan a diákbátorság. Egész bátran mosolyogtam. Magamban gondoltam: Ej, de nagy hibái vannak az én darabomnak! — Szóltam : Bizony nem jelent meg nyomtatásban semmim ... kivéve . . . hetedik gimnazista koromban, novellát Írtam a Salgótarjáni lapokba ... az megjelent, mondtam büszkén. — Arra kiváncsi volnék! — Nevetett vissza az aranyos ember. — Mert . . . először boszankodtam .. . épen a Kerek Ferkót irtain, mikor becsengetett a postás. A fene egye! Megint kézirat jött. Jön ide százával. Kibontottam, belenéztem. Ejnye! Ez a mondat, de jó! Megragadta figyelmemet, mikor azt mondja, hogy „Magának még zacskóba kéne rakni és észt szopogatni.“ — Kevés van a kalapja alatt.“ (így beszélget t i. a kéziratban egyik szereplő a másikkal.) Nagyszerű gondolat — észt szopogatni! Akkor már egész bátor voltam. — Kérem alásan nem észt jelent. Csak úgy irtani „észt“ vagy „ászt“ kell szopogatni. — Hát mit? — kérdezte ő. Én lenéztem a földre. Nem szégyeltem magam, dehogy is szégyeltem. Nagyot nyeltem, de úgy éreztem, hogy Móric Zsigmondnak nekem ilyet nem szabad kimondani ... az én rajongásom ... az én .. . Én nem szóltam. És ő egész világosan kimondta: hát azt akarja? — és kimondta a szót, amit a Kerek Ferkóban olyan gyönyörű körülírással nevezett el „egy marok dudvának“. • Nem szégyeltem ezt a mondatot. Isten nyugasztalja jó nagyanyámat, — tőle ered ez még és sokszor hallottam a családunkban. De én belebátorodtam a kérdésekbe is. Kérdeztem ezt is, amazt is. — Hát ne erről beszéljen, inkább magáról! Hány éves? Micsoda? Huszonegy. Mondtam. (Vége köv.) Kertész István. Breuer Ottó 3—3 K-át, Schmidl Ernő, Horváth László ezredes, özv. Tiber Ferencné, Bicskei Zoltán, Kárpáthy Ödön, Márik László, Merkovics Ferenc, Schmidl Sándor, Hodlik Pál 2—2 K-át, Hercog Gyula, Glac Ede, Bútor György, Varga Márton, Szabó N„ X. Y„ Lojti József, Hazai József, Havesi Mihály, Éischer Henrik, Jókövy Jenő, Borgulya Pál, Duda Danó, Gajdos Gyula, N. N„ Vajda Adolf, Waldman Vilmos, Árdó Miksa mérnök, Simonidesz Pál, Pacek József, dr. Kemény Adolf, Holejka Lajos, Halyák Lajos, Havel József, Rakottyay Pál 1 — 1 K-át, N. N„ N. N., N. N. 40-40 fillért, N. N. 30 fillért. Sokban hozzájárult a sikerhez maga Losonc város, mely az adakozók sorában is szerepel, de azáltal is, hogy az Apátfalvára vezető utat állandóan öntöztette s pormentesitette a népünnepély napján. Minden nagyon sikerült, csak az autó-közlekedés bizonyult megbízhatatlannak a Kubinyi-téren várakozó közönség nem kis boszsuságára Ha pedig az eredményt tekintjük, hát okvetlenül érdemesnek és hasznosnak kell tartanunk azt a fáradozást, melyet a rendezőség kifejtett. Az elért tiszta jövedelem folytán most már ott tartunk, hogy Losoncapátfalvának perfekt és mintaszerű tűzoltósága van. A posztógyári tűzoltóságon kívül 24 begyakorolt és teljesen felszerelt tűzoltó őrködik nemcsak a község, hanem magának Losonc városnak tűzbiztonsága felett is. A lüzoltóság most már a legrövidebb időn belül megalakul, az előmunkálatok folyamatban, az alapszabályok pedig szintén munkában vannak. A községi tűzoltó felszerelés ezelőtt is meg volt, a posztógyár adotl ruhára való posztót, most már csak az egyéb felszereléseket kell beszerezni, ami a vasárnapi mulatság szép jövedelméből könnyen eszközölhető. így lesz Apátfalvának a losoncinál jobb, szervezettebb, rendesebb tűzoltósága. Apátfalván kevesebbet beszélnek, mini cselekszenek. Ä Házépítő dolga. Epilóg. Két oldalról is kaptunk invektivákat a Házépítő R.-T. telepéről Írott ismertetésünk nyomán. A «Losoncától sajnálkozó, a «Felsőnógrád»-tól durva hangon. Mind a kettőt természetesnek találtuk. Először foglalkozni akarunk «Losonc» laptársunk cikkével, azután a dolog érdeméről szólunk még néhány utolsó szót. Nem oldaltámadásnak szántuk azon tény megemlítését, hogy a «Losonc» a Huszadik Századból veszi a vezércikkeit, hanem laptársunk dicséretére. A «tussol» kifejezést nem laptársunk szándékának, hanem cikke eredményének megvilágítása végett használtuk. Mert igaz, hogy a «Losonc» csak a hatóságoktól vett értesülései alapján beszélt, de a hatóságok véleményének publikálása nem az ő feladata. így például a «Losonc» legutóbb egy cikket vett át a «Közmunka» cimü szaklapból, amely támadja a losonci hatóságokat az építkezések körüli némely eljárások miatt. Mi egész konkrété tudjuk, hogy ennek a cikknek támadásai mért nem állhatnak meg, de ezt meg nem Írjuk, mert ennek megírása nem a mi feladatunk és mert a «Losonc» velünk sok tekintetben egy utón halad. írja meg a «Felsőnógrád». Ami az ügy érdemét illeti, mindkét cikkünk minden állítását a lehető legnagyobb nyugalommal, betiiró'l-betüre fenntarthatjuk. A városi mérnök úrral, akinek szaktudását és rokonszenves egyéniségét kellőképpen becsüljük, nem vitatkozunk, az ő beterjesztett véleményét nem boncoljuk mert ez az ügy nézetünk szerint nem tartozik a mérnök hatáskörébe. De a kezink között levő és szerkesztőségünkben bármikor megtekinthető orvosi szakvélemény és pedig olyan orvos
