Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-15 / 33. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, továbbá a 5 , , SZEKkE^TŐSÉCí ; PfffvreVre !.’.!!!! i ! 4 K - f! “ Nőgrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét tlletö minden közPemény^ntéztndő. Negyedévre ................................... . 2 K — f. TM évi előfizetési dij 5 koro.na. KIADÓHIVATAL* VIDÉKRE, ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyl-tér•II., hová.az előflzeté-Egész évre................................... 10 K — l ■ ■ ®ek, •"»’detések, mindennemű pénzktilde-Félévre............................................5 K - f. " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ tnények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások intézendok. VII. évfolyam 33. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 augusztus 15. HJA, HJA. Óriási bajok gyötrik az ország egész népességét, utálatos fekélyek hatalma­sodtak el az állam testén, amelyek a végső veszélyekkel fenyegetnek itt min­den élőt és minden fejlődőt. És a hivatalos Magyarország, amelynek a leginkább érdekében látszik lenni, hogy segítsen az állapotokon, a kormányzó és végrehajtó hatalmat görcsösen kezei­ben szorongató érdekszövetkezet, amely a maga zsebe érdekében saját javára asszekurálni szeretné a jelenlegi álla­potokat: nem tud segíteni a bajokon, nem tudja, vagy nem akarja megszün­tetni a bajok eredendő okait, nem képes megmenteni az országot a folyton haladó pusztulástól, hanem csak idege­sen kapkod jobbra balra, a siker reménye nélkül kúrálja a betegségek külső jelen­ségeit és dühösen toporzékol kétségbe­esetten komikus tehetetlenségében. Az egészséges, munkabíró, napszá­mos sorba való emberek egész rendéit vágja halomba a pusztító tüdővész, amely a lehetetlen lakások, a silány táplálék, a helytelen életmód következ­tében a munkabíró és munkavégző testekbe fészkeli be magát. A cifra höl­gyek és gari urak ezen fényes mulat­ságok rendezésével, alamizsnák oszto­gatásával és szanatóriumi-viskók építé­sével akarnak segíteni. Nagy vidékeken pusztul, fogy a lakos­ság, mert az emberek nem bírnak gyerekeket nevelni, mert az anyák nem akarnak szülni. Az egykerendszer árt a nagyságos uraknak is: nincs elég és nincs olcsó napszámos. Ezen segíteni kell. Nosza hamar kulturegyletet alapí­tani, büntetni a magzatelhajtást, temp­lomban prédikálni, hogy bűn az egyke, — és az egyke mindig jobban és jobban terjed, mindig nagyobb és nagyobb területeket hódit. Részegesek, iszákosok, alkoholisták a dolgozó emberek. Emiatt csökken a munkaerejük, megrövidül az életük, satnyák a gyermekeik. Hopp, ez nagy baj, ezen segíteni kell. Hamar az antial­koholista egyletet megalapítani, a pálinka ellen a templomban prédikálni, a bor­italt feldicsérni, a népet kapacitálni, a munkásságot gyalázni, tenni dol­gozni, szónokolni, gyűlést tartani, an­­kétezni. De persze a főkorcsmáros: az állam fokozott mértékben osztja a mér­gező italt a nép közé, az ankétező urak pedig mezőgazdasági szeszgyáraik­ban akószámra gyártják az utolsó cseppig eladásra szánt mérgező pálinkát. A nyomor dideregve takarózik szeny­­nyes rongyai alá, az éhség bűnbe ker­geti megalázott áldozatát, a kloakák ragályt büzlenek a lakkcipős nagyságák és méltóságák felé ... Éz nagy baj. Hopp, a szegényeken segíteni kell. Jótékony egyleteket alakítanak, tánc­­mulatságokat rendeznek, komédiát ját­szanak és igy gyűjtik a koronákat a szegény szegények számára, akiknek az összegyűjtött pénz elég lesz talán egy­szer egy kis korcsmái cécóra, de a gyerekek továbbra is mezítláb járnak, ebéd ezentúl se lesz a nyomorgó család­ban s az emberek ezentúl is ölni fogják egymást alkoholos őrületükben. Hömpölygő vérhullámokban árad az ország vére, tömegesen vándorol ki a lakosság tengerentúli országok bányagarádjai és izzó kohói felé. Több mint egy millió magyart vesz­tettünk aránylag rövid idő alatt. Nem kap a munkás munkát, nem kap a paraszt földet, itt kell hagynia az édes hazát, hogy meglelje a kenyeret. Megint csak prédikálnak a templomban és iskolában, hogy igy meg úgy édes hazánk, itt élned halnod kell; nehezítik és drágítják a kivándorlást, becsukják azt, aki szökik. De hiába, a nép még sem tud megélni, a nép mégis ki­vándorol és a népesség mégis mindig kevesebb és kevesebb. Nem különálló, nem magánbavaló baj az alkoholizmus, szegénység, bűn, tüdő­vész, kivándorlás és egyke, hanem vala­mennyien csak tünetei, mind csak sebei, valahányan csak kiütő fekélyei annak az egyetlen nagy bajnak, ami a nagy­birtokososztály mindent kizáró uralmá­ban, mindent felemésztő hatalmá­­ban rejlik. Es éppen ezért nem elég, sőt felesleges, sőt káros a templomban való prédikálás, a fórumon való károm­kodás, a táncmulatság, a gyűjtés és koldulás, a jótékonykodás, hazai ipar­védelem, egyesületek közgyűlései, an­­kétezés, okoskodás, képmutatás, szem­forgatás, hanem igenis radikális orvos­lásra, gyökeres segítségre van sürgős szükség. Meg kell teremteni a népparlamentet az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján, egészséges adópolitikával kell segíteni az államháztartás nyöszörgő gépezetén. Szociális reformok, prog­resszív adózás, tisztességes munkás­törvények, gabonavámok megszüntetése, népiskolák állítása, agráriusok befolyá­sától megtisztított vámpolitika: ez kell a magyarnak. Csakhogy ezt sosem fogjuk megteremteni gyűlésekkel, ankétekkel, jámbor óhajtozásokkal, vagy dörgő újságcikkekkel, hanem ehez is szívós munkára, kitartó akaratra, forradalmi elszántságra van szükség. Az ellenzék nem engedhet a maga álláspontjából semmit. Ha lesz béke a politikában, úgy ez csak Lukács—Tisza távozásával és választójogi kabinet ki­nevezésével lehetséges. Mungóék pedig vagy demokratikus húrokat fognak pen­getni, vagy pusztulnak. Ahogy mi is­merjük őket — inkább fognak demo­kratikus húrokat pengetni. VÁROSI ÜGYEK 5 hold felszabaduló városi terület. A dögtér megszüntetése. A városi mérnöki hivatalból ismét egész­séges eszme készül a megvalósulás stá­diumába lépni. Az állati hullák ártalmatlanná tételének legprimitívebb, — bár törvényen alapuló eszköze a dögtér, mely Losoncon 5 holdat foglal el és köt le erre az improductiv célra a város egyébként hasznosítható területéből. Ennek a hatalmasé területnek felszabadí­tása végett most egy hatósági állati hulla­égető kemence terveit készíti elő a városi mérnök. A tervek nagyobbára készen is vannak már s a legközelebb bizottsági tárgyalás alá kerülhetnek. Igen nagy jelentőségűnek találjuk ezt a reformot úgy gazdasági, mint közegészség­­ügyi szempontokból. Fel fog szabadulni s nem fogja továbbá is gátját vetni a város fejlődésének az az improduktív terület, más­részt pedig a fertőzésnek a minimális lehetősége is megszűnik a hullaégetés folytán. A terv megvalósítása, mely végeredményé­ben nem állana egyébből, mint egy hulla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom