Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-04 / 27. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. julius 4. A malom alatt. Apponyi Albert gróf, a magyar nemzet igazi reprezentánsa az egész világ előtt, nem félti a választójogtól a magyar nemzeti államot. Polgártársaink a «Royal» kávéházban reszketnek a választóreformtól. A szabadbattyányi Batthyány grófok a választójog kiterjesztésétől a magyar nemzeti uralom megszilárdulását várják: polgártársaink a Femke kávéházban a magyarság bukását. A nagykárolyi Károlyi grófok de genere Kaplony a magyar parlamentárizmus megerősödését látják a választójog széles kiterjesztésében : polgártársaink a «Royal» kávéházban — címerükben a sakterkéssel átdöfött pálinkásüveg, vagy pedig két hajdúval az ősi deres, amin még nagyapáikat botozták, — polgártársaink a «Royal» kávéházban a parlamentárizmus megsemmisülését és az intelligencia uralmának bukását képzelik benne. Vigasztaló a dologban csak az, hogy ha egy Justh-kormány, vagy Apponyi kormány, vagy Károlyi-kormány kiadná az általános választójog devizáját, — hát polgártársaink a Royal-kávéházban tüstént az alkotmány biztosítékának, a nemzeti uralom megszilárdításának, az intelligencia emelésének és a valódi szabadelvű haladás legfőbb emeltyűjének tartanák. Éles elméjű taktikusokból áll a mungótábor vezérkara. „Jöjjön el csak a nyár; majd a nyár csendje megteremti a politikai szélcsendet is.“ Már a tavaly nyáron is a két balkezü, két bal-lábu és két bal-agyu Héderváry gróf, — az illisztris guveruementalis államférfiu a nyári csendre alapította számításait. És egész jól számított : ki is törte bele a nyakát Héderváry gróf, az illusztris guvernementális áilamférfiu. A kocsonya-nyakú és kocsonya-agyú Lukácstól se telik jobb ötlet. Majd a nyári csend ! És ő is jól számított. Nyakunkon a nyár, az ország visszhangzik a népgyülések, közgyűlések, kongresszusok, a sajtó, kamarák és iparkamarák tiltakozásaitól. Hanem azért van csend : úgy lapul a mungótábor, mint a mezei ürgehad felhőszakadáskor! Drágább a dohány. Drágább a só. Drágább a vasút. Drágább a hús. Drágább a kenyér és még drágább lesz. Jön a gyufamonopólium és jön a petroleum-monopólium. Mindig sajditottuk, hogy az a nemzeti munka, amit Estván az erőszakkal csinál, az adóprés megcsavarásában fog állani. Polgártársaink, akiket a rossznyavalya tör ki a nagy drágaság mián, az ő intelligenciájukkal, amit oly nagyon féltenek a választóreformtól, nem látják be, hogy a mai választójog fenntartása annak az önző, sivárlelkü és kiszipolyozó agrárfeudális politikának az érdeke, melynek legpregnánsabb képviselője az ország legkasznárabb kasznárja: Tisza István. Polgártársaink az ő fenenagy intelligenciájukkal, amit oly nagyon féltenek a választóreformtól, nem látják azt az összefüggést, amely a választójog kérdésének mikénti megoldása és az ő pénztárcájuk között fennáll. Szükkörü választójog = magas agrárvámok: drága hús és drága kenyér. — Széles kiterjedésű választójog = alacsony agrárvámok: olcsó hús és olcsó kenyér. Polgártársaink az ő ménkű nagy intelligenciájukkal, amit igazán nem érdemes félteni, ezt nem látják. Ok mindig csak azon lovagolnak : Hja az obstrukció, azt kell kiirtani! A rettenetes intelligenciájú polgártársaink azt se látják, hogy az egyéves obstrukció a véderőreform egyévi százmillióit már megspórolta — nekik. Az intelligens polgárság belekapaszkodik az obstrukció fétisébe, mint a Fidsi-szigetek vadjai az isteni rangra emelt dugóhúzóba s minden nyavalyáját az obstrukcióra keni. Hát el kell ismerni, hogy ez az intellektus valóban félteni való: megér testvérek között öt koronát. Szentmárky Viktor. Fináncok agitálnak a Népszava mellet. (A Losonci Újság tudósitójától.) Hétfőn és kedden két finánc járta be a losonci trafikokat, hogy a trafikosokat a Népszava kidobására szorítsa. A szegény trafikosok nolens-volens bele is mentek a dologba. Hiszen ez igy helyesen van. Mert a dolog normális következménye az, hogy akik ezelőtt számonkint vették a Népszavát, most egész időszakokra fizetnek rá elő. Tudunk úriembereket, akik a financ-Népszava-agitáció folytán tömegesen fizettek elő a Népszavára. Hát a fináncok eléggé fellendítik a Népszavát, ezt a bátor ellenzéki újságot. No de a fináncok talán még sem arra valók, hogy nehéz fáradságos napi munkájuk után még pártcélokra, Népszava agitációra, a szocialista propaganda reklamirozására is felhasználtassanak. És egyáltalában nem értjük a logikáját annak hogy miért tetszik jobban a kormánynak, ha az emberek egy évre előfizetnek a Pesti Naplóra, Magyarországra, Népszavára, ahelyett hogy számonként vennék meg ezeket az újságokat. Népgyülési utóhangok A Losoncon tartott hatalmas ellenzéki népgyülésről Török Zoltán nyug. főispán, a nógrádmegyei nemzeti munkapárt elnöke «Az Újság» c. napilapban lekicsinylő hangon nyilatkozott. A losonci függetlenségi és 48-as párt kötelességének tartotta erre a téves és egyoldalú nyilatkozatra válaszolni. Több fővárosi napilapnak beküldte a pártvezetőség az alábbi levelet. Tekintetes Szerkesztőség! «Az Újság» folyó évi junius 27-iki száma Török Zoltán nemzeti munkapárti elnök aláírásával egy, a iap szerkesztőségéhez címzett levelet közöl, mely a losonci ellenzéki népgyüléssel foglalkozik és a mely autentikusnak azért sem tekinthető, mert sem a levél Írója, sem az ő környezetéhez tartozók a népgyülésen jelen nem voltak. Az «audiatur et altera pars» elvénél fogva méltóztassék nekünk megengedni, hogy az idézett levélben foglaltakkal szemben a magunk megjegyzéseit néhány sorban megtehessük. Való igaz, hogy Hazai Samu képviselővel szemben, aki Losoncnak általa nagyon jól «tudott» jogos törekvéseiből és régi kívánságaiból miniszter volta dacára eddig semmit meg nem valósított, a választókerület pol gársága körében nagy és általános kiábrándulás, elégedetlenség, sőt ellenszenv is mutatkozik. Hogy egy kormány és egy képviselő ellen bizalmatlanságot egy választókerületnek egész választóközönsége szavazzon, fizikai képtelenség, illetve erre törvényeink sem nyújtanak módot. Tény tehát az, hogy Hazaival és a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot a népgyülésen jelenvolt 1800—2000 férfi szavazott, de ez azután egyhangúlag és hatásában minden helybeni munkapárti ellendemonstráció és igy különösen egynéhány berendelt választópolgár segítségével megtartott pártvacsora felett is állva. Hogy a megjelentek túlnyomó része — és nem 80—90, amint Török ő méltósága Írja — választópolgár volt, mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy ő méltósága fegyvertársai: egyes losonci gyárosok elbocsátás terhe alatt tiltották meg munkásaiknak, tehát a jogtalanoknak a részvételt a népgyülésen. Losoncon és környékén 5000 gyárimunkás nincs, hiszen egész Losonc lakossága — katonasággal, asszonyokkal és csecsemőkkel együtt — alig lehet sokkal több 10.000 léleknél; de bármennyi lenne is, furcsának, érthetetlennek és a mai általános kulturfelfogással össze nem egyeztethetőnek tartjuk Török ő méltósága azon apercujét, hogy szerinte csak azok józan elemek, akik szakszervezetbe nem tartoznak. Keszler Lipót dr., aki mellesleg a losonci ellenzéknek nem vezérembere, sőt a szervezett losonci függetlenségi pártnak nem is tagja, tényleg nem jelent meg a népgyülésen, de hogy az ellenzék mozgalmában tevékeny részt vesz, bizonyítja, hogy a balassagyarmati ügyvédi kamarához beterjesztett bizalmatlansági indítványt az elsők között irta alá. Nyugodtak vagyunk egyébként, hogy Keszler dr. szirénhangoknak fel nem fog ülni. Bankettet mi nem rendeztünk mert az uralkodó rendszerrel szemben mi az eszemiszomot politikai tényezőnek el nem ismerjük, de ha ő méltósága Keszler dr. meg nem jelenését a népgyülésen oly jelentősnek tartotta, akkor se nagyon dicsekedhetik az ő 60 tagú pártvacsorájával, amelyen Wohl R. Adolf és Herzog Ignác, a munkapárt e két losonci oszlopa tüntetett távollétével. Török Zoltán azt mondja, hogy a bizalmatlansági nyilatkozat tisztán egynéhány szereplésre vágyó egyén müve volt. Pedig ő méltósága, aki szédületes karriérjét mindenkori politikai pártállásának tulajdoníthatja, a legjobban tudja, hogy az ellenzékiség üldöztetést, mellőzést és minden egyéb rosszat terem az embernek, csak babérokat és fényes társadalmi pozíciót nem. Soraink közléséért fogadja igen tisztelt szerkesztő ur hálás köszönetünket. Losoncon, 1912. junius 28-án. A losonci függetlenségi és 48-as párt elnöksége. A napilapok elsősorban maga «Az Újság», tegnapelőtt, kedden, le is közölték pártvezetőségünk fentebbi helyreigazító nyilatkozatát. JEGYZETEK a megyei közgyűlésről Ez Nógrádvármegye! — 183:17. — Üvölték fülünkbe a munkapárti korifeusok örömükben kipiruló arccal. — Nógrád csak következetes volt, — mondá egy ősz függetlenségi, mert nem volt még kormány, melynek ez a vármegye bizalmat ne szavazott volna. Olyan ez a dolog kérem, mintha egy kokottot néznénk, kisérnénk figyelemmel egy éjjelen át a főváros utcáin. Hol ennek, hol annak ajánlja szerelmét egyformán kacsingató szemmel, de ugyanolyan sivársággal lelkében, szivében. Igaz is. 183:17. Tizenheten voltak azok, aki ama szomorú indítvány ellen szavazatokkal tiltakozni mertek száznyolcvanhárommal szemben, de bár e száznyolcvanhárom mosolygó arccal szavazott bizalmat pénteken is, mint már annyi másszor és még, — ha kell, — bárkinek akárhányszor, nem volt e nagy tömegben harminc olyan, ki őszinte „éljent" kiáltott volna a nagy győzelemre. Lesütött szemekkel, leforrázva bandukolt le a tábor a megyeház lépcsőin s jól eső örömmel szívta magába a szabad levegőt: , hál’ istennek, csak hogy e csúfos munkán is túlestünk már egyszer?“ 183: 17. Ugy-e ez már valami? Ez nem losonci népgyülés kérem alásan. Ezt érett férfiak és nem piros maslisak hozták létre. Közben persze elfelejtik e dicső nagyképü férfiak, hogy a képviselőket nem a megyebizottságok, de a polgárság választja. Elfelejtik, hogy a kormány már hessegeti egy kis mosakodásra a mungócsorda közkatonáit is a választókörökbe a piros maslisak közé kifelé. Elfelejtik, hogy Tisza nem régiben még a vasúti bakterek bizalmára is rászorult. Elfelejtik, hogy csendőrök, detektívek őrzik a nagy jogalkotót, midőn egy köritett liptóit akar befalatozni a nagyváradi Püspökfürdőben. 183 : 17. Óriási szám. Hány jegyző, hány szolgabirócska is van ezek között — kérem szépen ? Hát a regále bérlők, bankosok,
