Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-20 / 25. szám

1912. junius 20. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. A népgyülés után közebéd lesz a Régi Vigadóban a népgyülés előadóinak rész­vételével. Az ebédre már eddig is igen sokan jelentkeztek. Az ellenzéki népgyülés a hangulat és az előjelek után ítélve oly népes és nagysza­bású, a polgárság és munkásság viselkedése minden bizonnyal oly impozáns és méltóság­­teljes lesz, hogy a losonci népgyülés bizo­nyára egyik legjelentékenyebb mozzanata leszen az ország állásfoglalásának az uralkodó gyűlöletes kormányrendszerrel szemben. Pályaválasztás. A losonci főgimnáziumban a tegnapi nappal nyertek befejezést az érettségi vizs­gálatok. A részleteket a Losonci Újság hír­rovatában ismertetjük bővebben. Minden iskolai év végén automatice fel­­hangzanak az újságok sopánkodásai és ta­nácsosztogatásai, megindulnak a tanférfiak atyai intelmei az ifjúsághoz a pályaválasztás tekintetében. Egy pár év óta minden reális jelentőséget nélkülöző divattá vált az abitu­­riens ifjakat a latainer pályáktól óva inteni és a praktikus, a kereskedelmi és ipari pályá­kon mutogatni boldogulásuk útját. És való igaz, hogy amig a szellemi munkások proletáriátusa veszedelmes, a törvényhozás figyelmét is magára vonó méreteket öltött Magyarországon, addig az ipar és kereske­delem fellendülését már évtizedek óta várják az illetékes körök hiába. Csakhogy a bölcs tanférfiak jóindulatú tanácsolgatásai és a limonádéujságok nagy­­képű prédikációi egy cseppet sem külöm­­böznek azoktól a többi akadémikus jellegű és minden reális alapot nélkülöző óhajtások­tól, amelyek társadalmunk egyéb bajait vol­nának hivatva gyógyító irral kenegetni. Tanáccsal mindenki bőven el van látva, és hogy az érettségit tett ifjúság nem a praktikus és produktiv, hanem a bürokrata pályákat keresi fel szívesebben, az nem egyedül az ifjúság helytelen gondolkodásá­nak, egyoldalú nevelésének s a reális élet iránti állítólagos érzéketlenségének követ­kezménye. Sokkal mélyebbre nyúló, ezeknél az érzelmi momentumoknál sokkal kompli­káltabb okai vannak az ifjúság pályaválasz­tásában megnyilvánuló egyoldalúságnak. Mert bármennyire túlzsúfoltak, az existen­­ciát és megélhetést bármennyire is kevésbé biztositó pályák ma az u. n. honorácior­­pályák, — mégis sokkal kecsegtetőbbek és vonzóbbak, mint az ipari és kereskedelmi pályák, amelyeken nagynéha, sok-sok küz­déssel és többnyire csak rendkívüli szeren­csével lehet boldogulást találni. Magyar­­országon a latifundiumok, az ország gazda­sági viszonyainak és egész helyzetének az agrárizmus, a nagybirtokos érdekek képére való berendezése lehetetlenné teszik az iparos és kereskedő osztályok igazi nagy­szabású és kívánatos fellendülését. A magyar diák sosem megy avval a biztos öntudattal, azzal a határozott programmal a kereskedői vagy ipari pályára, mint a német, francia, angol, vagy osztrák diák, mert ezeknek a pályáknak viszonyai még mindig annyira rendezetlenek, a konjunktúrák annyira bi­zonytalanok és változók, hogy az anyagilag már is független emberek engedhetik meg csak azt a luxust, hogy sorsukat a véletlen szerencsére bízzák. Akiknek tehát fáj az ifjúság improduktív pályaválasztása, akiknek nem tetszik a fog­lalkozási ágak aránytalan és egészségtelen benépesedése, azok ne limonádétanácsokat adjanak, hanem dolgozzak az ország mer­­kantilis és demokratikus átalakításán, gazda­sági felszabadításán. Küzdjenek a progresszív adózásért, az önálló bankért és vámterületért és ezeknek elérhetése végett mindenek előtt az általános és titkos választói jog érdeké­ben. Akkor majd nem kell tanácsokat osz­togatni, meg bölcsekedni, mert akkor megy már majd az ifjúság a praktikus pályára tömegesen, — csak érdemes legyen. Tiltakoznak az ügyvédek. Többségben az ellenzék. A helyi lapok hirül adták már, hogy több losonci ügyvéd beadványt intézett a balassa­gyarmati ügyvédi kamara elnökéhez rend­kívüli közgyűlés összehívása, a parlament­ben történt törvény és alkotmánysértések elitélése és Tisza István gróf eljárása ellen tiltakozás iránt. Ezt a sürgős beadványt a losonci ügyvédek többsége irta alá, de tudtunkkal még többen vannak, akik még gondolkoznak a dolog felett s akik a ka­marai rendkívüli közgyűlés alkalmával leg­alább is semlegesen fognak viselkedni. Munkapárti oldalról természetesen már megint megindult a lekicsinylő, gúnyos megjegyzések áradata. Leginkább olyanok beszélnek, akiknek a dolgokról fogalmuk sincsen s akik az ügyvédek alkotmányjogi helyzetét és feladatát megítélni éppenséggel nem hivatottak, de nem is képesek. A parlamentben történt események min­den pártszenvedélytől, minden személyes tekintettől mentes világításban elsőrangú fontossággal biró alkotmányjogi vita tárgyát képezik. Akörül fordul meg ma a kérdés, hogy volt-e joga Tisza István grófnak és a munkapárti többségnek ismeretes cseleke­deteit elkövetni, vagy sem, lehet-e valami mentsége, vagy sem. Ez minden kétségen kivül fontos közjogi kérdés, amelynek eldön­tésére, amelyben állástfoglalásra a dolog természeténél fogva senki sem lehet kom­­petensebb, a pártpolitikai szempontok mellő­zésével, nideg objektivitással senki sem mondhat bírálatot inkább, mint éppen az ügyvédi kar. Az ügyvédi kar nemcsak a fel­merülhető jogesetek megvitatására, nemcsak a konkrét esetekben szükséges jogsegély nyújtására való, hanem egyúttal a magyar közjog, a magyar alkotmány leghivatottabb magyarázó és alkalmazó testületé. Nemcsak jogukban áll a magyar ügyvé­deknek állást foglalniok egy-egy országra szóló alkotmányjogi kérdésben, nemcsak jogukban áll határozottan és erélyesen bele­szólni egy-egy mindenkit foglalkoztató köz­jogi vitába, hanem ez egyenesen ügyvédi mivoltukból folyó szoros kötelességük is. Kötelességük az ügyvédeknek leadni a maguk szakvéleményét, hogy tájékozódni tudjon a törvényekben járatlan, laikus kö­zönség. A közvélemény helyes irányú és egyöntetű kialakítása végett jogi kérdések­ben szükség van az ügyvédekre s azoknak törvényes testületéire: az ügyvédi kamarákra. Hogy milyen állást fog a balassagyarmati ügyvédi kamara elfoglalni, azt egyelőre meg­mondani alig lehet. Nagyon valószínű, hogy határozottan el fogja Ítélni Tisza István és a munkapárt csínyeit. De bármily irányban fog dönteni: akár fején találja a szöget, akár tévedni fog; akár megmarad a tiszta objektivitás mellett, akár pártszempontok után indul : bizony hogy súlyos nyomatéka lesz az ügyvédi kamara, mint szakemberek­ből álló és kompetens állásfoglalásra hiva­tott testület döntésének. Hogy azután ez persze némelyeknek nem tetszik, azt elhisszük. Hja; a kutya ugat, a karaván halad. Bár azóta már köztudomású, ideiktatjuk még azoknak az ügyvédeknek a névsorát, akik dr. Csermák Ernő kamarai elnökhöz a rendkívüli közgyűlés összehívását kérő leve­let aláírták: Fischer József, dr. Keszler Li­­pót, dr. Vályi Béla, dr. Hajós József, dr. Kuffler Pál, dr. Kemény Adolf, dr Stein­­hőbel Dániel, dr. Bazovszky Lajos, dr. Gyikos Mihály, dr. Sacher Aladár, dr. Ondrejovics Kálmán. Legújabb értesülésünk szerint pedig a kamaránál bejegyezve levő ügyvedeknek impozáns többsége foglalt állást ugyanoly értelemben, mint a losonci ügyvédi kar fentebb említett többsége. Severus. HÍREK Sóhajtás.* Hej, édes szép hazám, Szép Magyarországom, Mosolygó képedet Vájjon mikor látom : Úgy elemlegetlek Itt, az idegenbe... Minden gondolatnál Köny szökik szemembe Itt még a virág sem Olyan, mint minálunk Pacsirta szólásra Itt hiába várunk. Itt csicsergő fecske Nem száll az ereszre, Háztetőnkre gólya Vígan kelepelve. Nem az a nap, nem az A nap sem az égen. Nem ragyog itt még a Csillag sem oly szépen Más a rét, az erdő, A szellők beszéde, Más a szemünk fénye, A szivünk verése. Kevés az örömünk Sok a sóhajtásunk. Sötét föld ölében. Magunknak sirt ásunk Ilyenkor eszünkbe Jut virágos rónád: S hűtlen, kevély szivünk Odahajlik hozzád. Örökös robotban Tépjük a testünket Könyeinkkel sózzuk Fölhányt kenyerünket. Hazajár a lelkünk Mint a bús kisértet, Mindennap meghalunk, Szülőhazánk, érted. (Amerika) Baja Mihály. * A szerző «Babyloni vizek mellett;» c. verses könyvéből. Az érettségi vizsgálatok eredménye. A losonci főgimnáziumban folyó hó 15-től 19 ig tartván tegnap fejeződtek be az érett­ségi vizsgálatok. A kihirdetett eredmény szerint jelesen érettek: Darkó Dezső, Fleisch­mann Ilona, Heisier Pál, Horváth Jolán, Schneller Imre, Szakáll Zoltán (7); jól éret­tek: Bayer Menyhért, Kuchinka Gyula, Mis­­ley Gyula, Szentpéteri János, Viktor János, Weinberger Gyula (6) \ érettek: Alexi János, Barta László, Brindza István, Fabriczy Béla, Hrk Jenő, Kersék Gyula, Kontsek Pál, Läufer Lajos, Läufer Károly, László Ferenc, Löfkovics László, Radó Lajos, Stern Gyula, Szegedi Vencel, Szerémy Béla, Tatár István és Bóna Béla. — Az abituriensek tegnap este fél 9 órakor a Régi Vigadóban ban­kettet rendeztek, amelyen jelen volt Jurkovich Emil tank. kir. főigazgató bizottsági elnök és a tanári kar. Táncmulatság. A Losonci Athletikai Club 1912. évi junius hó 23-án a Régi Vigadó kerthelyiségében mucsinyi Wohl Rumi Adolf és Tarján Ödön urak védnök­sége alatt tánccal és kocsikorzóval egybe­kötött zártkörű táncmulatságot rendez. Be­lépődíj tetszés szerint. Kezdete délután 5 órakor. Tanévvégi kiállítás. Főgimnáziumunk rajztermében f. hó 21—25-ike közti időben rajz és „Sorompó“-egyesületi hazai gyárt­mányú iskolaszerek kiállítása lesz, össze­kapcsolva műkedvelő festmény, fénykép és lombfűrészeti munkák közszemlére tételével. A kiállítás megtekintésére ez utón hívjuk meg tisztelettel az érdeklődő szülőket és tanügybarátokat. A kiállítás fenti napokon d. e. 10—12. és d. u. 2—4. óra közti időben ingyen tekinthető meg. A főgimnázium igaz­gatósága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom