Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-20 / 25. szám

mm üjsag A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁMUC HELYBEN: ■ "^község^egyesüTetek. tovébbfi . 5 , SZERke^TŐ'ÉG : Egész évre..........................................8K-f. ■ _ .... , JZ.,^ ' _ . , ■ Losonc, Jókai-utca 4 , hová a lap szellemi Félévre ...................................4 K — 1« _ Nőgrad megyei Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézefidő. Negyedévre.................................. . 2K-1 TM évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL: _ , , VIDÉKRE! ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Lo,son<;- Kublnyl-íér 11. hová az előfizet«. Egész evre.......................................10 K - f. ■ gg sek, hirdetések, mindennemű pénzkulde­f.elévrS.............................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ menyek és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ * ' ■ felszólalások Intézendők. VTI. évfolyam 25. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 junius 20. Polgártársak! A képviselőházi többség gróf Tisza István vezetése alatt merész kézzel és meggondolatlan elvakultsággal felfüg­gesztette Magyarország alkotmányát s a törvények uralmát. Ezen hallatlan törvénysértéshez nemrég hozzájárult a főrendiház többsége is, bebizonyítván, hogy a néphez semmi köze, hogy a népképviseleti alkotmány keretein belül helye nincsen De bármit mondjon is az államkasszából kilopott pénzen meg­vásárolt parlamenti többség, az elme­háborodott Tisza István és a múmia­ként megkövesedett főrendiház, bármit szavaljanak nagy hangon hazug röp­­irataik: azon emlékezetes junius 4-én elkövetett minden cselekedet törvényellenes volt. Nem menti Tisza Istvánt, hogy az ellenzéki obstrukció megakasztotta a parlamenti munkát, — mert az ellen­zék keresztülengedte a költségvetést, az ügyvédi szervezeti novellát és min­dent, ami a nemzet igazságtalan meg­terhelését nem tartalmazta. A véderő­törvényt csak azért obstruálta, hogy érte cserébe a becsületes, igazságos, senki jogát el nem sikkasztó választói jog áldásaiban részesülhessen a nemzet. Nem menti Tisza Istvánt és a mun­kapárti többséget az ő fennen hangoz­tatott erős hitük és meggyőződésük, hogy a parlament munkaképessége csak alkotmánytiprás által volt megmenthető és biztositható. Evvel a törvénysértő taktikai lépéssel csak a választójog megerősödött köve­telményét akarták kijátszani és lehetet­lenné tenni, másrészt az ő állítólagos erős hitük sem jogosította fel őket arra, hogy kétszázötven ember bármily erős, bármily jóhiszemű, de mégis csak emberi hite kedvéért húszmillió ember törvényét, palládiumát, minden jogtalan­ság ellen való egyetlen biztosítékát felrúgják és örökre megszentségtele­­nitsék. Nem menti Tisza Istvánt és a mun­kapártot, hogy csak házszabályt sér­tettek, mert a házszabály több mint törvény, mert házszabály nélkül törvény egyál­talában létre sem jöhet, mert törvénye­ink értelmében törvény csak az, amit az országgyűlés törvényesen, tehát a törvény utasítása alapján megalkotott házszabályok keretein belül fogadott el. Egy törvény csak egy dologra vonat­kozik, de a házszabály minden törvény­nek alapfeltétele. Aki tehát a házsza­bályt szegi meg, az megszegett minden törvényt, az felrúgta az egész alkotmányt. Nem mentheti őket az sem, hogy később ugyan olyan törvénytelen és házszabályellenes formában, a szuro­nyokkal őrizett parlamenti kocsmában kegyesen megszavazták a kétéves ka­tonai szolgálatot, az állami tisztvise­lők családi pótlékát és a vármegyei tisztviselők fizetésrendezését: hiszen mindezek olyan javaslatok, melyeket az ellenzék szívesen megszavazni már ré­gen hajlandónak nyilatkozott. De nem is igen mentegetik a tör­vénytelenségek ezen rettenetes soroza­tát, hanem cinikus vállvonogatással, egy pár hazug frázissal vélik elintézhetni, nyilván azért, mert az egész ügyet hatalmi kérdésnek tekintik s mert úgy látják, hogy az általuk terrorizált közhatóságok tiltó szavukat felemelni nem, vagy csak szórványosan merik; mert érzik, hogy a nép által kitartott fegyveres erő ren­delkezésükre áll, hogy a rutul kijátszott nép lázadását vérbe fojtsa: azt hiszik, ők az erősebbek, ők a hatalmasabbak. Mutassuk meg tömegeinknek dörgő szavával, hogy igenis a nép hatalmasabb, hogy a nép akaratával szembehelyez­kedni nem lehet, mutassuk meg, hogy együtt vagyunk valamennyien, mutas­suk meg, hogy Losonc sem marad mögötte az ország összes városainak, amelyek valamennyien megmozdultak a parlamentben tanyázó érdekszövetkezet rémtetteinek hírére. Mutassuk meg, hogy Losonc polgársága és Losonc népe is ott van minden erejével az általános és titkos választójogért küzdők táborában. Menjünk el a vasár­napi népgyülésre tömegesen. Tiltakoz­zunk valamennyien a népjogok elsik­­kasztása ellen, mert csak tiltakozásunk fogja nyilvánvalóvá tenni, hogy Tisza István gróf és a munkapárt eljárását, törvényszegéseit nem helyeseljük, azt rosszaljuk, veszedelmesnek tartjuk s a legerélyesebben elitéljük. VÁROSI ÜGYEK Az eladott Vigadó. A Vigadó most már jogerősen a Herzog Ignác által képviselt érdekcsoport tulajdo­nába fog átmenni. Letárgyalt dolog, de még sem lehet felette egész végérvényesen napirendre térni. A Vigadó ügye még régebben egész ko­moly formában napirenden volt akkor, ami­kor ígéretet kaptunk az ujonan felállítandó üzletvezetőségek egyikének Losoncon való elhelyezésére. A közgyűlés akkor úgy hatá­rozott, hogy a remélhető üzletvezetőségre való tekintettel ideiglenesen és pedig pályázat kizárásával adassék bérbe nagyon csekély bér­emelés mellett a Klamarik örökösöknek. A közgyűlés tehát annak idején nem járt el körültekintéssel, hanem a viszonyokra való tekintettel, — akkor egész helyesen, — csak ideiglenesen és elég felületesen intéz­kedett, mert meg sem győződött arról, vajon nem lehetne-e pályázat utján magasabb bér­összeget elérni. Most azután, hogy az üzlet­vezetőség sorsa szeretett képviselőnk és véd­­angyalunk, Hazai Sámuel ur őszentsége ke­gyelméből valamint sok más nagytekintélyű protektorunk és befolyásos patronusunk közbenjárása folytán, — a vizbe esett, most sem győződött meg róla senki, vajon tény­leg olyan rossz üzlet-e a városnak az a Vigadó és vajon valóban olyan sürgősen és okvetlenül szükséges volt-e minden áron túladni rajta. A dolognak tehát most már, — minden rosszakarat nélkül, — az a színezete, mintha a pályázat akkori kizárása és a Vigadó mostani hirtelen eladása egymással okozatos­ságban állanának. A képviselőtestületnek, amely a mende-mondák szempontjából úgyis exponált helyet tölt be, kerülnie kellett volna még azt is, hogy mindennemű szóbeszédre egyáltalában alkalmat adjon s éppen ezért egy nyilvános bérleti pályázat kiírása, a se­gítségnek legalább megkísérlése szükséges lett volna. — De hát persze, ez már le­tárgyalt ügy. Mint értesülünk különben, a Vigadót tu­lajdonosai alaposan át fogják renoválni s azután továbbra is jelenlegi rendeltetését fogja szolgálni mindaddig, mig ez a tulaj­donosok szempontjából célszerűnek fog mutatkozni. Bedugulnak a csatornák. Több alkalommal rámutattunk már arra a szerencsétlen állapotra, amely a losonci csatornák körül uralkodik. A városban több helyütt folyó építkezéseknél a törmelékeket, az építkezési szemetet az építészek és épít­tetők az úttesten hagyják, az eltakarításról nem gondoskodnak, úgy hogy minden na­gyobb esőzés beveri a törmelékeket a csa­tornák aknáiba, amelyek ekképpen bedugul­nak s az esővíz lefolyását megakadályozzák. Ez az oka azután annak, hogy az esőzések

Next

/
Oldalképek
Tartalom