Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-23 / 21. szám

2. oldal.________________________J.OSONCI ÚJSÁG 1912. május 23. ezen a közgyűlésen Nógrádvármegye egész tanítósága csaknem teljes számmal, ott volt Máthé kir. tanfelügyelő, de eljöttek Losonc városnak a tanítóság és így a kultúra ügye iránt érdeklődő összes testületéi és intézetei is képviselőik által. Délelőtt 10 órakor már együtt voll a dísz­teremben az egész hallgatóság. A belépőt a tanítók egyesületének felhívása fogadta, melyet nyomtatványok alakjában osztogattak. A felhívás a következő: Felhívás! Magyarország tanítóihoz és minden kulturakedvelő polgárához. Kar­­tátsak! Jó emberek ! Balogh Károly nagy­váradi isk. igazgató érdekében fordulunk hozzátok. Balogh Károly lapot szerkesz­tett, hogy kartársainak Magyarország ta­nítóinak érdekeit támogassa és ezzel a közoktatás ügyét szolgaija, hazája javát előmozdítsa. Felfüggesztették, fizetését letiltották és valószínűleg meg is bün­tetik érte. Balogh Károly ezzel nyomorba jutott és nekünk kötelességünk rajta se­gíteni. Kartársak! Embertársak! Gondolkoz­zék a tanítóság kenyérharcáról kiki, ahogy akar. Tartsa helyesnek, vagy helytelennek, túlzottnak, vagy csekélynek Balogh Ká­roly munkásságát, azt nem tagadhatja senki, hogy Balogh Károlyt az őt fel­függesztő miniszteri rendelet nyomorba döntötte. Nyomorba döntötte csak azért, mert kartársai igaz érdekeiért lelkesedésé­vel és önzetlenül küzdött. Kezdjünk-e harcot valamely ügy érdekében, és hogy küzdjünk, afelett lehet vélemény külömb­­ség. De nyomorult ember az, aki a harc­téren heverő sebesült mellett elhalad, anélkül, hogy segítséget nyújtana neki, legyen bár az elesett, az ellenség kato­nája. Magyarország kultúrájáért, tanító­ságának megélhetéséért küzdeni bi­zonyára nagy bűn. De ha ma betoppan hozzátok bármily nagy gonosztevő és azt mondja: Most jöttem a börtönből, ember akarok lenni, segítsetek ! Vájjon nem nyultok-e rögtön zsebetekbe és odaadjátok azt a néhány fillért, melyre nektek is szükségetek van? Nem siettek-e jobbmódu ismerőseitekhez, hogy szá­mára gyüjtsetek? Ffisz gyüjttök különö­sen ti tanítók, kartársak minden nemes célra. Gyüjttök ti siketeknek, vakoknak, bénáknak, betegeknek és lábadozóknak, miért épen egy nyomorba jutott tanító­nak nem? Kartársak! Emberbarátok! Hisszük, hogy ti is meg vagytok győződve róla, hogy Balogh Károlyt kell segíteni és igy nem teszünk hiábavaló dolgot, midőn hozzátok fordulunk és kérünk, hogy aki­nek módjában van az gyűjtsön részére, mint ahogy minden nemes célért gyűj­teni szokott, aki pedig ezt nem teheti, az nyúljon saját zsebébe és adjon 40—50 fillért. Szegények vagytok, tudjuk, de ezzel már nem lesztek szegényebbek és neki ezzel mégis annyit tudunk nyújtani, hogy addig, mig fegyelmi vizsgálata tart, kis fia és özvegy édesanyja ne éhezzen. A közgyűlést Magyar Béla salgótarjáni igazgató-tanitó az egyesület elnöke nyitotta meg. Tudja, hogy ez a rendkívüli közgyűlés nem fogja a tanítók jogos kívánalmait meg­hozni, hanem bízik a folyó évi julius hó 2-án kezdődő budapesti egyetemes tanitó­­gyülés sikerében. Kijelenti egyúttal, hogy a gyűlés lefolyása alatt a vitába politikai vo­natkozásokat bevinni nem enged mert ezt az egyesület alapszabályai sem engedik. Következtek ezután az üdvözlő beszédek. Baskai Ferenc városi főjegyző a város ne­vében, a másutt elfoglalt polgármester he­lyett üdvözölte a tanító gyűlést, kifejezést adva Losonc városnak a tanítók iránt érzett jóindulatának, melyet az elnök megköszönt és továbbra is fenntartani kért. Sörös Béla ev. lelkész nem mint az általa képviselt testület képviselője, hanem mint kulturaszerető ember beszél. Sok mindenféle hivatást rónak a tanítóra. Ezek közül azon­ban csak egy nem lehet valóban hivatása, hogy tudniillik megmutassa, hogyan lehet a létminimumból megélni. Wolf József ág. ev. lelkész Bismarck sza­vait idézi, hogy tudniillik a franciákat nem a német katonaság, hanem a német tanító­ság verte meg. Ha a kancellár, a diplomácia és háború embere megértette a tanítóság óriási jelentőséget, akkor kell hogy ezt azok is felismerjék akik a tanítók helyzetének irányt szabni hivatva vannak. Dr. Barta Mór főgimn. tanár a losonci izr. iskolaszék nevében, Scherer Lajos fő­gimn. tanár pedig mint az állami tisztvise­lők losonci körének elnöke mondott lendü­letes és nagy tetszéssel fogadott beszédet. Üdvözölte azután a közgyűlést Kujnis Gyula ipartestületi elnök. Majd dr. Herz Sándor a losonci szociáldemokrata párt rokonszer­­vének adott kifejezést, figyelmeztette a ta­nítóságot, hogy a nép és a tanítóság érdekei azonosak s ezért a tanítóságnak az általá­nos és titkos választójogért is küzdenie kell. A közgyűlés Mosonyi Ferenc litkei tanító egyhangú abcugolása után ezt a beszédet is lelkesedéssel és dörgő / tapssal fogadta. Dr. Illyefalvl V. Aladár főgimn. tanár a losonci áll. főgimn. tanári karának üdvözle­tét és együttérzését hozta, Brunovszky Rezső tanitóképezdei igazgató pedig szellemesen mutatott rá azon ellentétre, mely a tanítóság mozgalma és munkája s az ugyancsak má­jus 21-én ünnepelt asperni csata között áll. Büszkébbek lehetnek, — úgymond — a tanítók az ő küzdelmükre, mint a losonci ezredes az asperni csatára. Az elnök ezután a magántisztviselők egye­sületének átiratát ismertette, majd felkérte Nagy Imre losonci igazgató-tanitót előadása megtartására. Általános figyelem és több­ször megújuló tetszés között tartotta meg Nagy Imre, hosszú előadását, mely a Lo­sonci Újság régi álláspontiának megfelelő­­leg azon kívánalomban kulminált, hogy a tanítóság soroztassék be az állami tisztvise­lők fizetési rangsorozatába Az egész elő­adás különben csak hangulatos és rendkívül tetszetős előkészítése és kifejtése volt az alábbi határozati javaslatnak, amelyet a rendkívüli közgyűlés a kir. tanfelügyelő indítványa ellenére, Makkay József lapujtői tanító módosításával egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadott, Domber)6zst\ indít­ványára a sajtóval is közölni és az el­nök javaslatára az egyetemes tanitógyülés­­hez felterjeszteni rendelt. A határozati javas­lat szövege a következő : 1. Közgyűlésünk a tanítói fizetéseket a tőlünk megkívánt szellemi képzettség alapján és általunk az egész nemzetnek teljesített, a modern állami élet alapját és fejlődését egyedül biztositó kultur­­munka reális megbecsülése szerint kí­vánja megállapittatni és rendeztetni. 2. E kettős megítélése alapján követeli, hogy az ország össztanitóságp, az isko­lák jellegére való tekintet nélkül, férfiak és nők teljesen egyenlő kezdéssel és előmenetellel, az összes szolgálati évek betudásával, az állami tisztviselők fizetési táblázata szerint, az ezt szabályozó tör­vények rendelkezései alá helyezve, a XI., X. és IX. fizetési osztályokba és ezek fokozataiba a teljes megharmadolás ke­resztülvitelével beosztassék és a tanügyi pálya magasabb fokú intézeteiben alkal­mazott tanitószemélyzet példája szerint az ötödéves korpótlékok a népiskolai tanítóknak fs folyósittassanak. 3. Mindaddig, mig a tanítóságot igy megillető fizetések és lakáspénzek ré­szére törvényesen nem Biztosíttatnak, az ezek kivivására országosan és egyete­mesen megindított mozgalomtól Egye­sületünk vissza nem lép, de sőt abban egyre fokozottabb eréllyel és lelkesült­­séggel tevékeny részt vesz. 4. E határozatát — abból erőt merí­tendő — a Tanítók Országos Szövet­­vetségének tudomására juttatja, a Szövet­séget a legmesszebbmenő támogatásáról biztosítja, a Szövetség igazgatóságától és az országos gyűléstől kapott hatá­rozatok végrehajtásáról gondoskodik, de egyszermind ugyanezeknek a kapott megbízatásukban hűséggel és eréllyel való kitartása felett éber vigyázattal őrködik. (Makkay lapujtői kántor-tanító pótlása:) 1. Azoknak a tanítóknak fizetésébe, akik egyszersmind kántorok is, a kántori tiszteletdij be ne számíttassák, hanem a kántor teendők ellátásának diját külön biztosítsa nekik a hitközség. 2. A tanítói fizetés minden jellegű iskolánál készpénzben állapíttassák meg és fizettessék ki, tehát a különféle ter­­mánybeli járandóságok törültessenek. (Domber József losonci tanító pótlása:) Keresse meg és kérje fel az Elnökség az összes tanügyi lapok szerkesztőit, hogy jelen határozatunkat lapjaikban, azok olvasóinak figyelmébe ajánlottan, egész terjedelmében közre adni szíves­kedjenek. A percekig tartó tetszészaj lecsilapulása után Brackl Ignác losonci tanító tartotta meg előadását «A tanító és a sajtószabad­ság» címen. Kifejtette, hogy mennyire igaz­ságtalan és jogtalan eljárás a tanítókat min­den polgár azon törvényes jogától meg­fosztani, hogy gondolataikat szabadon közöl­hessék és a sajtó utján terjeszthessék. Határozati javaslata, melynek erős, sőt a tanítók helyzetét mérlegelve : merész hangja a losonci tanitógyülésnek elvitathatatlan dicsőségére válik, a következő: Ha tároza ti ja vasla t. A Nógrádvármegyei Tanitó-Egyesület 1912. május 27-án Losoncon tartott rendkívüli közgyűlése határozatilag ki­mondja, hogy az 1890. évi 486. sz. miniszteri rendeletet, mely a tanítóknak a lapszerkeszthetést külön engedélytől teszi függővé, a politikai lapszerkesztést pedig egyáltalán megtiltja, igaztalannak és jogtalannak tartja. A jelenlegi közok­tatásügyi kormány azon rendeletéit, me­lyekkel a tanítókat társadalmi, sőt tanügyi lapok szerkesztésétől is eltiltja, magával a sajtótörvénnyel ellenkezésben állónak tekinti. — Gondolatainak szabad közlése minden embernek legtermészetesebb joga. Ezt a jogot valamennyi müveit állam törvénybe iktatta és igy intézkedik a magyar törvény is. Semmiféle indok sem szól amellett, hogy némely foglalkozási ágak, köztük épen a tanítóság ezen joguktól megúsztassanak. Különösen fájdalmasan érinti a tanítóságot, hogy ezen jogfosztást akkor kell elszenvednie, midőn kenyeréért, napi betevő falatjá­ért küzd. Elhatározza tehát a közgyűlés, hogy a) kérvénnyel fordul az országgyűléshez, hogy a tanítóság sajtószabadságát védel­mezze meg oly módon, hogy az 1890. évi 486. sz. min. rendeletet, mely a sajtó­­törvénnyel ellenkezik, hatályon kivül helyezteti; b) a vármegye valamennyi lapjához, valamint a székesfőváros napi­lapjaihoz fordul, hogy támogassák a tanítóságot jogos küzdelmében és emel­jenek szót a tanítók sajtószabadságának érdekében is. A közgyűlés ezen határozati javaslatot is a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. így végződött a tanitógyülés, mely nemcsak arról győzhetett meg bennünket újólagosán, hogy a tanítóság kívánalmai ,és követelései jogosak, igazságosak és hogy a követeléseik halogatása szégyenletes és kulturellenes mu­lasztás, hanem arról is, hogy a közönség széles rétegei a tanítóság mellett állanak jogos küzdelmében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom