Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-18 / 16. szám
2. oldal._________________________LOSONCI ÚJSÁG 1912. április 18. ügyigazgatóság jóváhagyta s erről a várost értesítette. (—) Az államsegély felosztása. A városi számvevő beterjesztette az államsegély felosztására, illetőleg a tisztviselők részesítésére vonatkozó kimutatást. Egymás mellé állítva az egyes dotációkat, tűnik csak ki a maga megdöbbentő valóságában az az igazságtalanság és aránytalanság, mely szervezeti szabályrendeletünkből folyik. Vannak a városnak kegyencei, vannak mostoha fiai, vannak akiknél a cimkórság reális haszon alakjában produktívvá válik és vannak, akik hatalmas és előkelő munkakört töltenek be nevetségesen csekély javadalmazás mellet. Ezeken az állapotokon amennyire lehet, segíteni kell, segíteni pedig úgy lehet, hogy az államsegélynek a felosztás után fenmaradó még mindig elég tekintélyes összege illetőleg ennek megfelelő része személyi, illetőleg működési pótlék címén szavaztassak meg a méltánytalanul dotált egyes tisztviselők részére. Wagner Sándor. Elérni tisztes kort, magas állást, kitüntetést többeknek jutott már és fog is még jutni sokaknak osztályrészül. Ha azonban valaki mindezt polgártársai szeretete, nagyrabecsülése és osztatlan, általános öröme közepette érte el, az már csakugyan az istennek különös kegyével dicsekedhetik. Wagner Sándor polgármester mindezt bátran és hiú öndicsekvés nélkül tarthatja és elmondhatja magáról. Mint kis hivatalnok kerül hozzánk, kinek protektora a kötelességtudás, szorgalom, hivatalának szeretete, szóval mindama erények összesége, melylyel bírnia kell egy a mások érdekeit szolgáló oly hivatalnok-egyénnek, ki állásában nem csupán napi kenyerének forrását látja, de aki tudatában van mindama kötelességének, melyek ezzel összekapcsolva vannak és aki kötelességeit nem tisztán kényszerűségből, de a munkának szeretetéből kifolyólag szokta teljesíteni. És a munkának szeretete, a szorgalom, a kötelességtudás megteremtette Wagner Sendor számára első protektora mellé a többieket: hivatalos felsőbbségei mindenkori elismerését, de ami ennél sokkal fontosabb és életbevágóbb: a polgárság ragaszkodását és szeretetét. A város polgárságának önzetlen és osztatlan nagyrabecsülése teszi őt rendőrkapitánynyá, majd nemsokára polgármesterré. Polgármesterségének hosszú időszaka Losonc város fejlődésének, haladásának korszaka. Egy hosszú korszak, melyre ő mindenkor büszkén, megelégedéssel tekinthet vissza. Csak körül kell tekintenünk és látjuk, hogy mindaz a sok szép és üdvös intézmény, mely városunkat a felvidék emporiumává, központjává nevelte, alatta létesült, az ő buzgó fáradozása, biztatásai folytán öltött testet. Bár nem egyszer kell hallanunk s látnunk kell magunknak is, hogy terheink a legutolsó évek során szaporodtak, annyi kétségtelen, hogy városunk fejlődése, nagyvárossá tétele másképen, mint ahogyan történt, nem is volt képzelhető és erre mindannyian büszkék lehetünk, hogy úgy kereskedelmi és ipari, mint kulturális, szépészeti és egyéb előnyös szempontokból messze elhagytuk ama városokat, melyek nagyobb anyagi tehetséggel dicsekedhetnek talán, de melyeknél éppen a vezetőség az okozója, meggátolója az előrehaladásnak és emelkedésnek. Wagner Sándor érdemei tehát elvitázhatatlanok. Az ő személye iránt tisztelettel viseltetik minden ember s mi függetlenségiek is meg kell, hogy hajtsuk előtte az elismerés zászlaját, mert, — bár elveink harcosa soha sem volt, — a politikai meggyőződést mindenkinél tisztelte, becsülte s hosszú időn keresztül folyó vezető munkálkodása alatt soha se ragadta őt pártszenvedélye igazságtalanságra, de még arra se, hogy a polgárság békéjét, a város ügyeinek vitelében és gondozásában való harmonikus működését dissonans hangok és törekvések beengedésével zavarja és veszélyeztesse. Ezt nem régen is tapasztaltuk, de tudjuk hosszú idő óta mindannyian, kik a közélet jelenségeit figyelemmel kisérjük s azokba bele pillantunk. Holnap — 19-én, — ünnepet ül a város polgársága ; díszközgyűlésen ad kifejezést Wagner Sándor huszönötéves jubileuma alkalmából örömének és elismerésének. Mi is ott leszünk. Ott kell lenni a város minden polgárának, ki az erényt, az érdemet melléktekintetek nélkül honorálni tudja. A polgármester ünnepléséről a már eddig is ismertetett részleteken felül a következőket közölhetjük. Ma este házi ezredünk zenekara fáklyás zenét tart a város főbb utcáin keresztül. A kereskedelmi alkalmazottak Egyesülete tegnap este 9 órakor sa ját helyiségében rendkívüli közgyűlést tartott Redlinger Jeques egyesületi alelnök elnöklete alatt. A közgyűlés az ünnepelt polgármestert egyhangú lelkesedéssel disztagjává választotta. Rakottyay György gyáros az összes városi dijnokok bankettjegyét megváltotta; a banketten mintegy 250 személy fog résztvenni. A Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkör közgyűlése. Április 14-én vasárnap délután tartotta meg a Pártkör évi rendes közgyűlését a Kalmár-féle vendéglőben a tagok szép számának jelenlétében. Az elnöki széket Beniczky Árpád, a pártkor elnöke foglalta el, ki megnyitó beszédében összetartásra és egyöntetű eljárásra buzdította a függetlenségi párt tagjait, mert csakis az ilyen magatartás képes biztosítani a sikert : a véderőreform bukását és a választói jog kiterjesztésének, az általános, egyenlő és titkos községenkinti választói jognak minél előbb törvénybe iktatását. Rámutatott arra, hogy mig a választójogi reform benn volt úgy a kormány programmjában mint a trónbeszédben is, ennek dacára a kormánynak és sugalmazóinak minden törekvése odakonkludál most, hogy ez a javaslat elodáztassék és, — amint látjuk, — eddig egyetlen lépés se tétetett, egyetlen sor se Íratott meg még ennek érdekében a kormány részéről, addig a véderőnek végleges és oly módon való rendezése, mint az céloztatik, se a kormány programmját. se a trónbeszéd tárgyát nem képezte. Ezt csak utólag csempészte be a parlament tárgyalási rendjébe a hatalomért mindenre képes gerinctelen Khuen-kormány. A gyűlést megnyitódnak nyilvánítván hitelesítésre Duhaj József és Oyöry János tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Kyedens Emil jegyzőt kérte fel. Ezután az évi jelentés felolvasása, majd a zárszámadás és költségvetés ismertetése és elfogadása következtek a tárgysorozat szerint. A pártkör évi jelentését dr. Vályi Béla ügyvezető alelnök terjesztette elő, ki a pártkor életét megalakulása napjától a közgyűlés idejéig ismertette. Az évi jelentés a losonci függetlenségi párt újjászületése napjának nevezi 1911. márc. iö-ének, a pártkör alakuló közgyűlésének napját, mert e napon az addig is erős párt szervezett, kormányhatóságilag tudomásul vett testületté lett. Érdekes, hogy a pártkör éppen azon a napon alakult meg, midőn a szabadság születése napját szokta ünnepelni az ország népe, amidőn még azok is «lelkesedni» szoktak Kossuth Lajos eszméiért, akik egyébként felsőbb intésre bármikor készek akár keresztre feszíteni is azokat, kik Kossuth nevével ajkukon harcolni mernek az igazságért. Sokaknak gúnyos mosolya közepette szervezkedtünk újra s ime, dacára, hogy soha nagyobb horda nem állott még egy hatalom megett, mint a mai munkapárt, - az országos függetlenségi és 48-as pártok tényleg immár közel egy esztendeje tartják kalodában az önmagával tehetetlen óriást és csavarják ki percről-percre jobban a fegyvert kezéből egy magasztos, egy nagy, egy mindent meghozó reformért az általános, egyenlő és titkos választójogért. És amig egy éve fitymálva beszéltek rólunk függetlenségiekről sokan, — ma oly erősségnek tekintenek, melynek a népek milliói a védelmezői, mely köré minden demokratikusan érző embernek csoportosulnia kell egyszer, — s amely erősségnek uraival, vezéreivel számolni kell, békét, kompromissumot kell kötnie annak, aki akarva-nem akarva milliókat kénytelen szállítani a militarizmus molochjának. Beszámol ezután a jelentés a múlt évi és ez évi Kossuth-ünnepekről, majd a szeptember 17-iki népgyülésről, melyen oly bátran és merészen nézett szembe Losonc függetlenségi polgársága a választói jog reformja érdekében és a véderőjavaslatok ellen a törvényhatósági bizottságok megrendelt «mű» bizalmi nyilatkozataival melyekről a legutóbbi idők eseményei, a rezoluciós komédia u'án konstatálható, hogy felhívás szerint forgathatók, változtathatók, mig a függetlenségi párt harca nem változott, nem szűnt meg, sőt erősbödött és ma már azoknak is fáj a fejük tőle és minden másnál komolyabbnak veszik a választójog reformját, kik ezelőtt fitymálták a mi küzdelmünket. Megemlíti a jelentés a pártkör részvételét a város ügyeiben s leszögezi tényként, hogy a mi határozott fellépésünk eredményezte azt, hogy az elhunyt Gellén és Rittinger tanácsnokok helyére azok kerültek, akiket mi kandidáltunk. A körnek jövedelmét tekintve a legközelebbi időn belül már helyisége lesz. Az évi jelentés e szavakkal végződik: .Jövendőnk Isten kezében van! Isten kezében, aki bért csak munkának ád. Isten kezében, aki nem hagy el, ha mi magunkat nem hagyjuk el!“ A közgyűlés egyhangúlag tudpmásul vette az évi jelentést s Beniczky Árpád elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavazott dr. Vályi ügyvezető alelnöknek. A zárszámadás és költségvetés tárgyalása folyamán örvendetes jelenségként konstatáltatok, hogy a körnek ez év folyamán a tagdijakból tekintélyes tőkére van kilátása. Ezután a folyó ügyek kerültek tárgyalásra és ezek közt Kossuth Ferencnek „eltitkolt levele.“ Dr. Vályi ismertette ezen 1911. évi március 15-ről keltezett levél előzményeit. Felhívta a tagok figyelmét a köri választmány 1911 március 9-iki határozatára s arra, hogy e határozat szerint neki Justh Gyulát és Kossuth Ferencet üdvözölnie kellett. Justh Gyulát üdvözölte, mert síkra száll a véderő ellen és a választójogért, Kossuth Ferencet üdvözölte a véderőreform ellen folytatott küzdelemért, de egyúttal kérte őt a választójogért folytatott küzdelemhez való csatlakozásba. E levelek közölve lettek a L. U.-ban s a pesti lapokban is. E levelek a Kör egyhangú határozatából hozattak s tartalmuk megfelelt a kör határozatának és szellemének. Kossuth Ferenc levele a hozzá intézett levél válasza. E levélről a közgyűlésen akart beszámolni, mely közgyűlés a március 9-iki választmányi ülésen lett elhatározva. Előbb tehát, mint a mai napon azt a tagok tudomására nem adhatta. Ismerteti azután azt a hírlapi hajszát, melyet a „Felső Nógrád“ kezdett a párt elnöksége ellen s felolvassa Kossuth Ferenc levelét, majd a F. N. március 30-iki számának «Eltitkolt levél» c. cikkét. A közgyűlés Beniczky Árpád, Scherer Lajos, Fischer József, Kredens Emil, Bulyi János és Kohlener Barna hozzászólása után egyhangúlag határozatilag kimondotta: hogy a levelet tudomásul vesszi s miután az ügyvezető alelnöknek a levéllel kapcsolatos eljárását helyesli azért köszönetét mond. Megállapítja és kijelenti, hogy a „Felsőnógrád“ c. lapnak a levéllel összefüggő állításai valótlanok és tendenciózus koholmányok. Ezután Kredens Emilt titkárrá, Biszkup Lajost jegyzővé választotta meg egyhangú-
