Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-28 / 13. szám

VII. évfolyam 13. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 március 28. 10S0KCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, továbbá a ? , SZERKESZTŐSÉG: “ fK Vre 4 K — f! JJ Nógrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére r&zét'tllet« mind?..4közíemény^tézendőí Negyedévre.............................................2 K — ?• “ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL* VIDÉKRE s ® Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyl-tér 11., hová az előfizeté-Egesz evre...........................................10 í> — í* ■ K set» hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre . ...........................5 K — f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre 2 K 50 f m ______ _____ ___________■ felszólalások intézendők. Senkise kormányképes Nem mindenütt történhetik meg a széles világon az, ami ma minálunk folyik. Mert hiszen nagyon gyakori és normális lefolyású dolog, hogy egy kormány, nem bírva megvalósítani a maga már akárkitől vállalt feladatát, — megbukik. De hogy azután ne talál­kozzék, aki az elejtett kormánypálcát felemelni, aki a megakasztott államgépe­zetet újból megindítani képes legyen, hogy ne lehessen találni megfelelő férfiakat, megfelelő programmal, akik tovább kormányozni tudjanak, ez egész­ségtelen parlamenti viszonyokra mutat, ez nagyon balkáni izű história. Gróf Khuen-Héderváry Károly ex­­miniszterelnökről mindenki tudja, hogy első miniszterelnöksége idején a leg­erkölcstelenebb eszközzel, vesztegetéssel akarta elhallgattatni az ellenzéket. Ekkora erkölcsi defektus, ily mértékű romlottság láttán akkoriban saját pártja is elfordult a balkáni ízlésű gróftól. Tudja róla mindenki, hogy 8 hóna­pon keresztül teljes tehetetlenséggel, passzív tétlenséggel és tunya henye­­séggel ült a maga piros székében ahelyett, hogy a nemzet egyre követe­­lőbben megnyilatkozó álláspontjához csak egy szemernyit is közelíteni szük­ségesnek tartotta volna. Tudja róla mindenki, hogy titkos ellensége az általános egyenlő s titkos választói jognak, amelyet, — csak hasz­náljuk a legméltóbb kifejezést, — két esztendő óta állandóan eltussol. És mikor egy ilyen díszes állam­­férfiú kénytelen eltávozni arról a hely­ről, amelyet két esztendő óta mél­tatlanul, mindenki bizalmatlanságától kisérve erőszakosan betölt, — akkor nem akad utódja, akkor nincs ember, aki abba a bársonyszékbe beülhetne, akkor megint csak nem lehet más miniszterelnök, mint éppen-éppen egye­dül Khuen gróf ur. Hát már ebben az országban senkisem kormányképes, csak ő? Csakhogy egészen más rugója van itt a dolgoknak. Nem mintha egyedül Khuen gróf ur volna képes kormányt szervezni és országot kormányozni. Hanem az a baj, hogy a népjogok kiterjesztésének, az általános és titkos választói jognak, a progresszív adózás­nak, a szekularizációnak, a gazdasági önállóságnak s a progresszív haladás­nak ellenségei szorosra fonták a maguk klikkjét, összebújtak a maguk rabló- Iovagváraiba s vétót kiáltanak minden haladásnak, összeesküdtek minden va­lódi liberalizmus ellen. Ezért nem kerül­hetnek a vezetéshez, ezért nem juthat­nak kormányhoz azok az emberek, akik a vért izzadó szegény magyar nép igazi s egyetlen javát akarják. Viszont azonban egy nagy táborban van ma Magyarországon minden fel­világosodott s haladó ember. Ezek pedig megfogadták, hogy amig a nép követelései teljesedésbe nem mennek, amig becsületes politikával, mig legalább a választójoggal nem jön valaki, legyen az bárki, legyen az akár a poraiból feltámadott II. Rákóczi Ferenc, legyen akár maga Gabriel arkangyal is, itt a kormányon boldogulni, előremenni nem fog s csúfos bukás lesz a vége. — És miután a sötétség vitézei, a kiváltságok harcosai lehurrognak minden haladó embert, miután a küzdő ellenzék nem tűri meg többé a kormányon az ócska konzervativizmust: ezért kell vissza­hívni a megbukott, de már tűzpróbát állt Khuent, ezért nem lehet ma élet­képes kormányt alakítani. Ezért nincs ma kormányképes ember szegény nagy Magyarországon. A losonci ujságcsinálás. A Felsőnógrád már megint okoskodik. Azt mondja, hogy a losonci újságírás porondján ilyen meg amo­lyan siherderek tobzódnak a maguk Ízlés­telenségeiben és sziuindián hajszákat rendez­nek a közönség mulatatására. Hát hiszen mi koránt sem értjük ezeket a kissé, talán túl­ságosan is általánosító megjegyzéseket a Lo­sonci Újság modorára és politikájára, dacára annak, hogy jeles laptársunk nem nevezi meg azon újságíró kollegáinkat, akiket az általa mondottak, valóságuk esetén, közmeg­vetésnek tennének ki. Evvel az oly nagy fontoskodás mellett felvetett üggyel nem is ezért foglalkozunk, hanem tisztán csak azért? hogy a tájékozatlanokat felvilágositsuk, mi­szerint a Losonci Újság a legutóbb szerkesz­tőséget változtatott és hogy a mi lapunkban sziuindián hajszák és fenegyerekségek már nem fordulhatnak elő, úgy mint azelőtt. Sajnálattal kell ugyanis elismernünk, hogy lapunk nem mindig állott a komolyság mai nívóján, különösen és elsősorban pedig abban az időben, amikor a Felsőnógrád jelenlegi felelős szerkesztőjének kizárólagos befolyása alatt állott. Még emlékezni fognak nagyon sokan arra a nagy hajszára, ami Lantos Jenő városi állatorvos ellen a régi rezsim alatt lapunk hasábjain lefolyt s amelyet a jelenlegi szerkesztőség csak nemrégiben expi­ált. Még emlékezni fognak sokan egyes losonci iparosok neve alatt megjelent köz­leményekre, melyek a Felsőnógrád f. szer­kesztője által írattak. Még emlékezni fognak sokan arra a módra, ahogy a Felsőnógrád jelenlegi főszerkesztője a jelenlegi felelős­szerkesztő eljárását aposztrofálta. És még emlé­kezni fog mindenki arra a sok ízléstelenségre és indokolatlan személyeskedésre, ami a Felső­nógrád szerkesztőjének tolla alul kikerült. És hogy a Felsőnógrád jelenlegi felelősszerkesztője a múltban elkövetett stiklijeit a fentebb vázolt és lapjában olvasható keretek között oly nagy utálattal illette, azon nem csodálkozunk. Mi csak az ellen tiltakozunk, hogy valaki a Felsőnógrád jelenlegi szerkesztőjét, akinek nevét toliunkra venni nem szoktuk, még mindig ami szerkesztőnknek vagy egyáltalá­ban velünk kontaktusban levőnek gondolja. Kossuth Ferenc és pártkörünk. A Felsőnógrád már megint okoskodik. Nagy garral meséli, hogy Kossuth Ferenc mekkora rosszalással beszélt rólunk és hogy az elnökséghez levelet intézett. Nem vonjuk kétségbe, hogy a Felsőnógrágot igy tudósí­tották, de maguk az ott előadott tények már nem fedik a valóságot. A valóság az, hogy Kossuth Ferencnek nagyon is tetszett Pártkörünk üdvözlete s ennek elnökségünk­höz intézett levelében kifejezést is adott. Ugyané levélben irja, hogy hive a választó­jog demokratikus kiterjesztésének és általá­nosításának, valamint részbeni titkosságának. Nagyon téved a Felsőnógrád, ha ilyen mél­tatlan eszközökkel képzeli pártegységünket megbonthatni, mert hiszen még ha ő mon­dana is az igazat, bennünket nem egyes pártvezérek helyeslése vagy rosszalása, ha­nem az egyes embereken felül álló szent meggyőződés forraszt össze egy elválaszt­hatatlanul egységes pártkörbe. VÁROSI ÜGYEK Városi közgyűlés. Tegnap délelőtt igen népes és élénk köz­gyűlést tartott a város képviselőtestülete. A szőnyegre került tárgyakat nagyobb részt már ismertettük lapunk hasábjain, helyén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom