Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-14 / 11. szám

m ß, HL.LYtst.iN : Í|f^ líra S^^Bb |j|8 ni SlÉ BH SBj^BÉ JsG| bBt^bH Losonc, Jókai-utca 4. sz I gesz évre 8 kor. fii. B B Ml ^ M SI Iffi " B B ü B fl H B H ^B B B .thová a lan szellemi Felévre 4 kor. - 2g B ^ ü H ■ ■ ÍK& tt 9 B B H ■ K B B MB B B SréMÍt illető minden Negyedévre 2 kor. - fii. gjp « j|g| B f|S Kp ggfi BB Sp Sjjgj $$ B B B B BB ■■ B B közlemény intézendő. V,DEKRE: ., m 1 I I I Wkm m I I m m fln 8 ^ kiadottal, FelévZrcVre *5 kor' — fii. ffiÉ 111 ||3 lSÉk SK fft* BB B KB B Ül fföl ^Bk SEHR Losonc, Kubinyi-tér II Negyedévre 2 kor. 50 fii. |g | | '» M f| g|£B | I I H W || PSi!! BSe t§s8& cfia frffi; S&ShBÍS BB B H H aMT BB EK BB'^K < |nemü pénzküldemé-Községek, egyesületek, §3c Safe! BIP «R H |)| Hl 9B£H [H EB §M fa! H .—. |K| H B ^B nyek és a laP szétkiil­továbbá nógrádmegyei 1§& £9$ SöS fj&k jSB S3 EgR fcBB W»3| SB« SEB iS gS Wk FHf Wm '«SI BB BE BK H désére vonatkozó fel­tanitók és körjegyzők &Sjß gg ||g gga IKj |||| KSf gj® j||§| ajBg Bg| jíyi SjB |3i HM BUH jSZ 99 szőlalások intézendők. I^iVTőffzetésfadijr5Skore gj B 11 B B 8 I Ili II H Ü i HmBB 8 hirdetések j~ányos áron----­­«g^jsSs fflsWdi&S ftte K' Sí HBforgjfjr BbL . ffifg g^flg JHH flg vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. • ■vk' ga BBBGH talban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VII. évfolyam 11. szám Megjelenik minden csütörtökön LOSOIIC, 1912 márCÍUS 14. Polgártársak! Kossuth Lajos halálának évfordulóján, március hó 20-án emlékünnepélyt rendezünk. Gyülekezés a Városi Vigadó­ban délután 3U4 órakor; felvonulás, a Kossuth-szobor megkoszorúzása és ünnepi beszéd 4 órakor. Este 8 órakor társas­vacsora a régi Vigadóban. Legyetek ott mindannyian! Áldozzatok ezáltal is Kossuth Lajos emlékezetének. A Függetlenségi és 48-as Pártkör. Most ünnepelnek. (Q) Amikor egy mindenki szivében élő dátumhoz kötötten emlékezetünk felszínére kerülnek rég letűnt idők csodálatos esemé­nyei, amikor a nagyhangú nemzetieskedés nem bir semmiféle gyakorlati jelentőséggel, hanem pusztán egy tradíció által megszen­telt társadalmi szokás gyanánt jelentkezik: — akkor mindenki ünnepel széles Magyar­­országon. Elzarándokolnak a nagy férfiak ércalakjaihoz a reakció legsötétebb vitézei, éljent kiáltanak a Kossuth Lajos nevére politikájának legádázabb ellenségei, dicsőítik 1848 március tizenötödikét a márciusi esz­méket lábbal tipró konzervativizmusnak ár­talmas kardforgatói. Ünnepelni fognak holnap az egész nagy Magyarországon. Ez az ünnep oly diszharmóniával illeszkedik bele a minden­napi élet kereteibe, oly nagy ellentétet ké­pez a szomorú realitással szemben, hogy a minden szabad mozgás ellenesei is gondol­kodóba estek már fölötte. Mert egy csepp szeméremérzet, egy parányi következetesség és egy szikrányi értelem mellett nem lehet belátni, nem lehet megbarátkozni avval az elnyomhatatianul feltoluló gondolattal: hogy mit keresnek Kossuth Lajos szobra körül, mit keresnek a letűnt hőskor emlékoszlopa mellett ezek az álünnepesek. Miért dicsőítik 1848 március tizenötödikét azok, akik erő­szakkal megakadályozták a már-már meg­valósulása stádiumában volt önálló jegy­bankot: holott a 48-iki magyar nemzet ezt kívánta; miért éltetik a 48-iki ifjak emlékét azok, akik utolsó fillérünket ellenmondás nélkül dobnák a közös hadsereg Molochjába: mikor ezek az ifjak az önálló magyar had­sereget követelték és valósították meg; miért lelkesülnek most azok, akik tajtékzó dühvei állanak az általános és titkos vá­lasztójog megvalósulásának útjában: holott a megünnepelt nagy idők nagy követel­ménye volt a népképviseleti rendszer is; miért ujonganak olyanok, akik helyeselték és helyeslik a sajtó mégbénitását és meg­­rendszabályozását: mikor 1848 március 15-ének legfontosabb vívmánya a sajtó szabadsága volt. Tizenkét pontban állították össze akkor, hogy «mit kiván a magyar nemzet.» Ennek a tizenkét pontnak egyetlenegyike sem ment a mai napig teljesedésbe. A negyvennyolcadiki törvényhozás munkáit lerontották és meghamisították az utolsó betűig, mindenestül azok, akiknek önző ér­dekei szembetalálkoztak a nép egészének boldogulásával és a köznek szabadságával. És most azok, akik a tizenkét pontnak tör­vénnyé válását állhatatosan megakadályoz­zák, aki a magyar nemzet kívánságát szí­vós eréllyel elnyomják, akik a tizenkét pont mindegyikének esküdt ellenségei: azok el­mennek ünnepelni a magyar nemzet kíván­ságát, elzarándokolnak éltetni a márciusi ifjak emlékét, a piacra mennek sütkérezni a tizenkét pont melegítő tényében. Mundus vult decipi. Á világ azt akarja, hogy becsapják. A gyülölködők es maradiak elvegyülnek a valódi ünnepét igazán ünne­pelő nép tömegeibe, mert maguknak is szükségük van ezen a megszentelt napon szeretetre, lelkesedésre, és mert a nép sze­retettel öleli magához ilyenkor érdekeinek elleneseit is. Már az ősi Rómában voltak a társa­dalomnak olyan ünnepei, amikor bár csak egy napra, lehullottak a társadalmi ellen­tétek válaszfalai, egymásra talált a nép min­den rétege, együtt vigadott a plebs és az arisztokrácia. Ifjú örömmel ünnepelték min­den tavasz eljövetelekor a saturnáiiákat, amikor egy hétre megint egyenlő lett min­den ember, amikor a patrícius eltelejtette, hogy asztaltársai nem is emberek, hanem csak rabszolgák, amikor a plebs együtt örült kizsáktnányolóival és ellenségeivel. Egy nagy ünnepi gyülekezet volt az örök város egész ősi népe, csudálatos keveréke az emberi rossznak és nemesnek, nyomorú­ságnak és gőgnek, és mindannak, ami az embereket ezerévek óta elválasztja és az embert az ember ellenségévé teszi. Ilyen satarnál-nap a magyar nem­zet életében évről-évre március tizenötödik napja. Ilyenkor elfelejtünk egymásról minden rosszat, csak önfeledten belenézünk abba a fényes napba, amely hosszú évek ködén keresztül árasztja felénk életet gerjesztő sugarait. És azután másnap? Azután más­nap elölről kezdődik az egész zűrzavaros közéleti tánc. Megint hallunk dörgő frázisokat arról, hogy nem igaz ám az a fényes nap, mert az csak délibáb, nem igaz, hogy szabadságra szomjazik a nép, nem igaz, hogy önállóságra vágyik a nemzet, nem igaz, hogy jogok kellenek a tömegek­nek, nem igaz, hogy a kiváltságos osztá­lyok önzése nehezíti meg a polgári meg­élhetést, nem igaz mindez, mert mi csak demagógok vagyunk és izgatok, aminthogy bizonyára csak demagógok és izgatok vol­tak azok a bizonyos hires márciusi ifjak maguk is. Összegyülekezünk holnap Kossuth La­jos szobra előtt. Ott leszünk mindannyian, akiket a márciusi eszmék ma is hevítenek, akik még ma is az 1848-iki események megrázó hatása alatt állunk. Elmegyünk a lelkesedés, a hazafiság, az emberszeretet örök forrásához, hogy ismét egy esztendőre való lelkesedést, hazaíiságot és ember­­szeretetet merítsünk belőle. És ott lesznek mellettünk azok is, akik az esztendő 3Ő4 napján keresztül megcsufolják a lelkesedést, lábbal tiporják az igazi hazaíiságot és fel­rúgják az emberszeretetet. De ha van a népben egy csepp ön­érzet, oda fogja kiálltam a szemforgatók és álorcások tömegének: El az oltártól fari­zeusok! Ez az ünnep a nép ünnepe, ezek a hősök a nép hősei, ezekhez a szentségek­hez nincs közötök! Csak azoknak ünnepe a holnapi nap, akik a haladás és a népjogok zászlai alatt küzdenek, mert azon emlékezetes első már­cius tizenötödiki ifjak zászlaján is ezek az eszmék voltak felírva. A március tizenötödiki eszmék még ma is csak eszmék. Élnek a milliók szivé­ben, lelkében, de testet ölteni máig sem tudtak. Patakokban folyt érettük a vér, tengernyi szenvedés járt nyomukban két­harmad évszázadon keresztül, de eredményt nem látunk sehol. Ezek az eszmék csak a mi lelkűnkben élnek még ma is. Bennünk fejlődnek is tovább. Az önálló jegybank­ból leit a gazdasági függetlenség kívánalma, a népképviseleti rendszerből fejlődött az általános és titkos választójog követelménye, az egyenlő teherviselésből lett a progresszív adózás gondolata. Azoknak tehát, akik hol­nap az emlékünnepen megjelennek, akik lelkűk mélyéből kegyeletesen ünnepelnek, akik az elmúlt nagy időkről lelkesen meg­emlékeznek, akiket az ünneplésre nem a képmutatás késztet, azoknak ünneplése tu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom