Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-09 / 10. szám

2. oldal. LOSONC 1 ÚJSÁG__________________________________1911 március 9. A «Losonci Függetlenségi és 48-as pártkör» megalakulása. A losonci függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága múlt év október 8-án tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy a párttagok soraiból pártkört alakit. A kör, amely «Losonci függetlenségi és 48-as pártkör» cim alatt alakul meg, célul tűzte ki: a függetlenségi és 48-as párt eszméit terjeszteni s azok megvalósitására töre­kedni. Tagjait a független, egységes magyar nemzet alkotmányához és demokratikus haladásához való ragaszkodásban megerő­­siteni. Törekedni arra, hogy minden hon­polgár jogait és kötelességeit megismerje. Végül, politikai s a nemzetet érdeklő alkotmányjogi, valamint megyei és városi közgazdasági ügyekben egymást felvilágo­sítani és állástfoglalni. A szellemi műve­lődést fejleszteni s a társadalmi együttélést bensőségesebbé tenni. A pártkör alapszabályait az elnökség már régen felterjesztette jóváhagyás végett a belügyminiszterhez. A felterjesztés óta a szabályszerű 40 nap eltelvén, a pártkör működését megkezdheti. Az alakuló közgyűlés f. hó 15-én dél­után 5 órakor tartatik meg a Vigadó szálló emeleti éttermében. A [járt elnöksége ezúton is felhívja a függetlenségi érzelmű polgárokat, hogy a pártkörbe való belépésüket minél előbb jelentsék be. Művészeti kiállítás Losoncon. Április hó 16-án, husvét vasárnapján egy rendkívül érdeskes kiállítás nyílik meg Losoncon az evangélikus egyház uj tanács és iskola termé­ben. A kiállításon amely tiz napig lesz nyitva, a losonci müszeretők és müpártolók állítják ki a birtokukban levő antik és modern műkincseiket. Egy helyre koncentrálódik majd az a sok mű­tárgy, kép szobor, ötvös munka stb. amelyeket különben a szobák intim világa zár el a nagy közönség elől, de amely tárgyak művészi voltuk­nál fogva megérdemlik a nagy nyilvánosságot. A művészi alkotás ugyanis, bátmily intim legyen is, túl kívánkozik az otthon zárt világán. Nemcsak a művész, de a műalkotás hazája is „széles e világ“. Minden műtárgy megérdemli, hogy minél többen élvezzék szépségét és fejlesz­­szék rajta müizlésüket. Ez a tény vezeti az evang. egyháztanács által kiküldött rendező bi­zottságot, hogy megvalósítsa ezt a kiállítást. En­nek tudata vezeti a műtárgyak birtokosait, hogy műkincseiket a kiállítás céljaira átengedve kultur szükségletet szolgáljanak. A kiállítás tehát mindenekelőtt kulturális ér­deket kíván szolgá'ni. Felakarja hívni az érdeklő­dést, azon művészetek iránt, melyek az „otthon“ szolgálatában állnak. Fejleszteni kívánja a müiz­­lést és az által, hogy bemutatja egyesek müpár­­tolásának szemmel látható eredményeit, felakarja ébreszteni a müszeretetet és müpártolást. Úgyis tele vagyunk panasszal, hogy nálunk a műtár­gyak fogyasztása, nincs arányban a mütermelés­­sel. Nálunk mint azt hangsúlyozni szokták, csak mesterségesen tenyésztett van, amely az állam anyagi szubvenciójára alapítja egész életét. Nálunk nem él a lelkekben igazi művészi szükséglet, s igy nincs áldozatkészség, amely a művészetet ter­mészetes módon istápolja. Ezeket az annyiszor hangoztatott panaszo­kat cáfolja meg ez a mükiállitás, amely Losonc t áros közönségét úgy mutatja be mint a művé­szetek megértőjét és pártolóját. A rendező bizott­ság már eddig is meggyőződött róla, hogy az aránylag „kis város“-ban egy egész sereg mű­kincs rejtőzik, amely nemcsak számával, de szép­ségével is valóságos meglepetést fog kelteni. Ez a kiállítás talán egy lépéssel közelebb fogja vinni a megvalósításhoz egy városi múzeum nyitásának kérdését is. A rendező bizottság ugya­nis fáradtságot nem kiméivé rajta van, hogy Lo­soncon található összes műtárgyakat megszerezze a kiállítás céljaira. így a kiállítás arra nézve is tájékozást nyújt, hogy vájjon meglehetne nyitni, mondjuk nemcsak a város, de az egyesek áldo­zatkészségével a sokat emlegetett múzeumot. Hogy egy ilyen muzeum ebben a türténelmi sze­repű, művészet iránt fogékony városban már a tanuló ifjúság szempontjából is valóságos kultur­­szükséglet, arra külön kitérni azt hiszem teljesen felesleges. Már ezen a helyen is felhívja a ren­dező bizottság mindazokat, akik akár antik, akár moder műtárgyak birtokában vannak és a kiállí­táson részt óhajtanak venni, szíveskedjenek az evangélikus lelkészi hivatalban a rendező bizott­sággal személyesen, vagy Írásban érintkezésbe lépni. A kiállítás különben jótékony célt is szolgál. A befolyó jövedelem növeli azt az összeget amelyen a losonci ev. egyház egy régiben birto­kában volt egykorú Van Dyk másolatot óhajt visszaszerezni. A kiállítással kapcsolatban fiatal festő mű­vészek eladásra szánt kisebb összegen megsze­rezhető képei is lesznek kiállítva. így a művé­szet kedvelő közönség, aránylag olcsó áron igazi művészi becsű képeket is szerezhet magának. A kiállítás belépő dija 60 fillér. A rendező bizottság ezenkívül 3 koronás személyre szóló idényjegyet is ád ki, mint tiszteletjegyet a kiállítónak. Ezen­kívül 5 koronás családi idényjegy kiadását is tervbe vette. Itt jegyezzük még meg, hogy min­den belépő jegy egyszersmind sorsjegy is és mint ilyen részt vesz abban a sorsolásban, ahol mű­vészi képek és értékes kézi munkák képezik a nyereménytárgyakat. f f. VÁROSI ÜGYEK (—) Megfelebbezett törvényhatósági határozat. Losonc város képviselőtestülete egy­hangúlag határozattá emelte még a múlt év vé­gén, hogy a rendőrség létszámát megszaporitja. Ez a határozat a város közbiztonsága érdekében nagyon üdvös. A rendőrség szaporításának szük­ségét annak idején bebizonyítottuk mi is, a ren­dőr főkapitány is. De belátták a képviselőtestület tagjai is, amikor egyhangúlag hozzájárultak a szaporításhoz. —- Nem igy azonban a vármegye. \ törvényhatósági bizottság jobban akarja tudni, hogy mire van nekünk szükségünk. Ők egészen kielégítőnek látják Losonc város közbiztonságát s a város közgyűlésének egyhangú határozatát nem hagyták jóvá, hanem visszaküldték bővebb meg­fontolás végett. Az a délnógrádi körjegyző bizott­sági tag, vagy akárki más,* egy csöppnyi aggo­dalmat sem érez miattunk azért, hogy a mi városunk 14000-nyi lakosa felett éjjelente csak 4—6 rendőrlegény őrködik. — Mi azonban igen jól tudjuk, hogy mit kíván a mi személy- és vagyonbiztonságunk. Es bár kerüljön pénzünkbe is — úgysem a vármegye adja — megszaporitiuk a rendőrséget. Mert erre szükség van. A sérel­mes törvényhatósági határozatot már meg is felebbezték s a felebbezést aláírta Losonc város képviselőtestületének valamennyi pótadót fizető tagja, számszerint 78-an. (—) A közkórház alorvosa. A városi közkórház megválasztott alorvosa, dr. Honéczy Gyula orvos, több havi szabadságot kapott köte­lező orvosi gyakorlatának megszerzése végett. Ez a szabadságidő már régen lejárt, s mint haljuk, az alorvos e napokban már elfoglalja állását. Nagyon ajánlatos lenne, hogy a főorvos nélkül álló kórházban legalább az alorvos teljesítené az állandó gyógykezelést (—) Államsegély városi piacrende­zésre, élelmiszerraktárak és hütőkamarák felállítására A földmivelési tárca 1911. évi költségvetésben felvett összegekből négyszázezer korona a városok élelmezésének, piacberendezé­sének, korszerű raktárak és hütőkamarák felállí­tása utján leendő javítására rendeltetett. A költ­ségvetés indokolása szerint az élelmi szerek szertelen drágítása városi piacainkon nagyrészt a piacok szervezetlenségének és berendezési hiá­nyainak tulajdonítható, j (—) Valami az államsegélyből. A kép­viselőtestületi közgyűlés igen humánus határozatot hozott a legutóbbi közgyűlésen A városi tiszt­viselők az eddig fel nem vett államsegély terhére a Nógrádmegyei Népbanktól és a Losonci Takarék és Hitelbanktól folyó számlára kölcsönöket vettek fel A felvett kölcsönökért a tisztviselők 6—7 százalékos kamatot fizettek a pénzintézeteknek, mig a gyümölcsözőleg elhelyezett államsegély csupán 4 százalékot jövedelmezett. így a városi tisztviselők jelentékeny kamatvesztességet szenved­tek. A közgyűlés tehát felhatalmazta a polgár mestert, hogy a tisztviselők által felvett és kama­tokkal együtt mintegy 6300 koronát kitevő ösz­­szeget, a pénzintézeteknél kezelt 17000 korona államsegély terhére, függőkölcsönként felvehesse s az igy rendelkezésére álló összegből a tisztvi­selők folyószámla tartozását kiegyenlíthesse. A polgármester a közgyűlés ezen határozatának ele­get teendő, a 6300 koronát f. hó 5-én már ki is utalványozta. Mozi tultengés Marosi Mátyás losonci elektrotechnikus még a múlt év őszén engedélyt nyert mozgófénykép­­szinház előadások tartására. A színház Apolló­­szinház cim alatt múlt év novemberében meg is kezdette az előadásait. Marosi, a színház tulajdo­nosa semmi költséget nem kiméivé a legmoder­nebb rendszerű kinematografot szerzett be A kö­zönség iránti figyelmessége és előzékenysége a legteljesebb elismerést biztosította számára s a kö­zönség allándó támogatással honorálta Marosi dicséretes törekvéseit. A bemutatott képsorozatok mindig tanulságo­sak, ismeretterjesztők s szórakoztatók s nem hagynak semmi kívánni valót hátra. El kell is­merni, hogy Marosi a legnagyobb igyekpzetet tanúsítja a közönség igényeinek kielégítésében. El kell ismerni, hogy a téli hónapokban való költségesebb előadások né Helyikére rá is fizetett. Es most. Midőn már rregenyhült a lég s vidul a határ a feltünedező vándor-mozik cifra komédiás kocsijaitól: a rendőrség helyet enged a betola­kodó idegenek konkurenciájának s a helybeli vál­lalkozó existenciáját romlásba dőlni engedi. Nem vonjuk kétségbe, hogy a rendőrség a mozi engedélyek kiadásában szabályszerüleg jár el. De méltányosság szempontjából, igen is, hely­telenítjük a rendőrség eljárását. Az a vállalkozó, aki hónapokon keresztül, magas terembér fizetése mellett, a Vigadó fütött nagytermében, gyakran áldozatok árán is, foly­tatta az előadásait s aki egy állandó, kőszinházat szándékozik, építeni a saját költségén, — mégis megérdemelné talán a várostól, hogy szándékosan ne teremtsen neki konkurenciát. Losonc város lakosságának tökéletesen ele­gendő egy mozgó-szinház. Aki a mozi élvezetére vágyik, azt megtalálja itt; semmi szüksége sincs tehát arra, hogy a közönség zsebeinek rovására az egész várost televerkliző mutatványosok tele­píttessenek a Buza-térre. HÍREK. A aszfalt hősei. Régi panaszt ujitunk föl. Majdnem olyan régit, mint az azaszfaldjárda. Évtizedes, komisz szokás, hogy a város ráérő arany ifjúsága, szeren­csére eddig még egy kicsiny része, minden délben és minden este kivonul a korzóra, csoportokban elhelyezkedik a kirakatok előtt és feszeleg, bámész­kodik, nem lévén egyéb dolga. Régi panasza, sérelme ez a kereskedőknek, kik bizonyára nem azért rendezik be Ízlésesen, ötletesen kirakataikat, hogy a vásárlási kedvet keltó kiállított cikkek helyett gigerlisen öltözött ficsurokban gyönyör­ködhessék a közönség. Sőt, sokan abban a megingatkatatlan meggyőző­désben élnek, hogy a fal sem dőlne össze, ha nem támogatnák oly kiváló ügybuzgalommal. Ezek azonban olyan dolgok, amik csak a tapintatossá­got bizonyitják. A jó Ízlés hiányára, nagy adag éretlenségre vallanak már azok a szeltemeskedő, de bornirt megjegyzések, melyekkel a kitűnő urak a sétáló hölgyközönséget elárasztják. Bántó ízlés­telen aszfaltbetyárkodás folyik a korzón. Ezt hatósági utón megszüntetni nem lehet, mert végre is mindenki úgy viselkedik, ahogy a jobb ízlése, tapintata kinvánja és ha ez hiányzik, még sza­bályrendelettel sem lehet ezt valakibe beoltani. Egy jótanáccsal azonban szolgálhatunk. Az ízléstelenséget nem kell az utcára vinni. Használ­juk csak szőkébb baráti körben az illető urak. Március 15-ike megünneplése. Szabad­ságünnepünket a város közönsége ez évben, az előző évektől eltérően, nagyobb arányokban fogja megülni. Az ünnepség lefolytatásánál a Kossuth­­szobor jött most előtérbe, mig a honvédemlék csak másodsorban ke'ül az ünnepség színhelyéül. A március 15-iki ünnepély egyebekben a követ­kezőként fog lefolyni : I. A Kossuth-szobornál: Hymnus, énekli az ev. dalegylet. Ünnepi beszéd, tartja Makay Lajos. Szózat, énekli az ev. dalegy let. II. HonvédeinléknH : Ünnepi beszéd (folytató­lag) tartja Makay Lajos. Nemzeti dal, énekli a tanítóképző-intézet dalköre. Este a Vigadó nagy­termében társas összejövetel tartatik. Poh.irköszön­­tőt mondanak Wolf József lelkész a hazára, Sörös Béla lelkész Kossuth emlékére, Wagner Sándor polgármester a 48-as honvédekre, dr. Sacher Ala­dár az ünnepi szónokra és dr. Gergely Ödön Damjanich Jánosnéra és a honleányokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom