Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-02 / 9. szám
VI. évfolyam. 9. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOflC, 1911 mál*CÍUS 2. _ , y ELŐFIZETÉSI ARAK fl MU (BSj&k átöBk Éj| ^ ft A ÍIIHÉL (Bk áBBkk SZERKESZTŐSED: HELYBEN : M m M gB Hm MH ^ H gH Losonc, Vasuti-utca 4.^sz----■ Bs PB nHS, Sk jSfi jjgjB] fpli |§j}A j|||j? IjÉSa IBB $Í8 IV nemii pénzkuldemé-Községek, egyesületek, WM 1b8 /m*. WB H HM B. ¥#$1 K3 áSJk HK Säg fm íSfc EBI a. WB KB Wm ífflgl H9 '>yek és n lap szétkültovábbá iiógrádmegyei J H| MK ■■ HH ■£ HB 9« fgl&f Hg Wm Hl 3E® gSii líSS 6WB $Hj HM BHI H HW M désére vonatkozó feltaaitók és körjegyzők HS HB BH HW jg|? M H& feö HE MB Kg gH H I» Wh sági raj ■BMk&i HH Bj szólalasok intézendök. egyesülete tagjai részére HjB H H|jfl |58 E| ||| HhH «^jS jg8|| Bl ng jj|^| gpíg lijjg ggg |j§p g||| Spplij|^ --------- 1bÍ&(J|mÍ AH HeI j|gj| m- M IhLJBB Í9|hJi9 SS gH SLjB vétetnek tei a kladóbiva-Egyes szám ára 20 tiI. gH^Bs^B Hfl HM ..gF-V '^KBaSglSir -jpptjí ^H|É HH mV tatban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Elszegényedésünknek legfőbb oka, bárki bármit mondjon, a közös vámterület. A magyar nemzet anyagi javai fölött Bécs rendelkezik. Ipart teremtenünk nem szabad, mert akkor az osztrák ipar egyetlen jelentékeny fogyasztási piacát elveszítené. Az osztrák miniszterek ezt a legközelebbi vámszövetség megkötésénél nyíltan hirdették. Szerintük a 67-es kiegyezésnek van egy be nem cikkelyezett pontja: a loyalitási §, mely azt tartja, hogy Ausztria maradjon iparos államnak, Magyarorország mezőgazdaságinak, melynek tilos az önálló gazdasági élet. Megtűrik ők a Széliféle formulákat. Mit bántják ők, ha az általuk méltán lesajnált buta magyarok tizezerszer becikkelyezik is az önálló vámterület jogállapotát. Csak ha életbe léptetéséről van szó, akkor mondják nekünk: kuss cudar. És méltán mondják. Mert a világ a mi cudarságunknak párját csakugyan nem látta. Szabad nemzetek megvetésére nagyon is rászolgáltunk. Magyarország a múlt választáson az osztrák felfogást szentesítette. Ahelyett, hogy törvényben lefektetett jogai mellett sziklaszilárdan kitartott volna. Mélységes elaljasodásában maga adott többséget annak az osztrák felfogásnak, hogy nincs jogunk a gazdasági önállósághoz. Letagadta hazája jogát, kardcsapás nélkül vetette alá magát ellenfelei parancsának. Éhez fogható elfajulást már egyszer látott a világtörténelem, Lengyelország sorsa mutat hasonló jelenetet a felosztását megelőző gyászos időben. A közös vámterület lassan, de biztosan elpusztít bennünket. Mert hogyan alakulnak ennek keretében a magyar gazdasági viszonyok ? — Vámhatár nincs Ausztria és hazánk között. A két ország tehát szabad kereskedelmi viszonyban él egymással. Magyarország a nyers terményeit, Ausztria az iparcikkeit vám nélkül viszi át egymás területére. Természetes, hogy az osztrákok fejlett ipara nem engedi lélekzethez jutni a kiskorú magyar ipart. Elnyomja, megöli, mint az életerős csiranövényt az őt beárnyékoló hatalmasabb fa. Egy évtizede lehet, mikor a fiatal magyar üvegyyárak egyszerre nekilendültek. Észrevették ezt hamar a cseh üveggyárosok. Rövidesen kartellbe léptek a magyar gyárak ellen. Előállítási áron adták az üveget a magyar piacnak. A kevés alaptőkével és semmi tartalékkal indult magyar gyárak a versenyt nem bírták, mert ha üzemben voltak is, a lenyomott árak mellett semmit sem kerestek. Á hivatalnokokat üzemszünetben is fizetni kellett. Egymás után elbuktak. Még a bikszádujfalusi üveggyár is, mely 200 éves múltra tekintett vissza. — És mit tettek a cseh üveggyárak a magyar gyárak elbuktatása után ? Kartelben maradtak továbbra is. Csakhogy most az árakat srófolták hihetetlen magasra s bevasalták iajtunk azt az összeget, mibe a magyar gyárak megbuktatása került. Ugyanezt a módszert megpróbálták az osztrák gyufagyárosok is a magyar gyárak megbuktatására. De ezúttal felsültek. Á szegedi gyufagyáré az érdem, hogy kieszelte az osztrák ellen való áfiumot. Mihelyt ugyanis az osztrákok kartelbe léptek, a szegedi gyár rögtön a minimumra korlátozta az üzemét, de a gyártást nem szüntette be. Mikor az osztrákok emelték az árakat, a szegedi gyár is azonnal emelte az üzemét. Ott volt a nagyobb haszon beseprésénél. A koplalási érát okosan átengedte az osztrákoknak mindaddig, mig bele nem untak a veszteségbe. Magyarországnak az osztrák forgalmon állandó és nagy a vesztessége. Nem kap annyit oda kivitt nyers terményeiért, mint amenyit kiád amoda ipari cikkekért. Emellett kezdő iparát az osztrák ipar fojtogatja. Nincs az istennek olyan rabulistája, ki ezeket a tényeket megcáfolni tudná. Már pedig két ország között a közgazdasági viszony csak akkor normális, ha a forgalom egyikre nézve sem végződik nagy közgazdasági veszteséggel. Ámde Ausztria és Magyarország a vámkülfölddel szemben mint gazdasági egység szerepel. Mint ilyen először közös vámterületben állapodik meg a két ország s csak aztán szerződik a külfölddel. Lássuk, hogy alakulnak itt a viszonyok. A külföldi vámszerződéseknél a két ország érdeke homlokegyenest ellenkező. Ausztria ipari állam. Érdeke tehát, hogy minél magasabbak legyenek az iparcikkekre vetett behozatali vámtételek. És ez könnyen érthető, mert hiszen a magas vámtétel a belföldi iparnak kedvez, minthogy a vámtétel csupán a külföldről hozott árut drágítja. Ennélfogva gondja van rá az osztráknak, hogy az ipari vámtételek magassága olyan legyen, hogy ő jóformán verseny nélkül állhasson a belföldi területen. Ámde a külföldi államok, az ipari cikkekre vetett magas vámokért megtorló tarifával élnek. Ők meg magas kiviteli vámot vetnek a nyers terményekre. Németország pl. métermázsánként a magyar búza kivitelét három márka vámmal sújtja. Természetesen ez a három márka az osztrákok javára esik, őket gazdagítja. A nagy kiviteli vám miatt, nyers terményeinknek egyedüli fogyasztója Ausztria lesz. Olcsón kapja, mit külföldön, váinkülömbözet nélkül, drágábban eladhatnánk. Legtöbb esztendőben a kiviteli vám miatt árcsökkenést idéz elő Ausztriában az ártorlódás. így jut Ausztria a mi rovásunkra olcsó élelemhez. Nem a mostani szűk esztendőről szólunk, ennek okát adjuk később. Természetesen mi a magas ipari vámtételek miatt, drágán kapjuk az iparcikkeket, bármilyen legyen a vámkülföWön az ipari-konjunktura. És ezek dacára, politikai szédelgők azt akarják az országgal elhitetni, hogy Magyarország az ön dió vámterület mellett elkorcsosodik. Valóban ezek az urak jól ismerik a magyar faj felületességet. Tudják, hogy nálunk akármiféle képtelenséget be lehet adni a közönségnek. Csak sokszor és hangosan kell beleorditani a tömeg fülébe. Világkiállítás. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Láncy Leó egy életrevaló s hazánk gazdasági életére nagy fontossággal biró eszmét pendített meg s ez eszmének országszerte propagandát óhajt csinálni. Ez eszme, melynek már régen a megvalósulás stádiumába kellett volna, hogy legyen, egy világkiállítás rendezése Magyarországon. Láncy Leó a világkiállítást 1917-re tervezi, amikor is az ország székesfővárosa a környék hozzácsatolása s a természetes szaporulat hozzászámitásaval a milliós metropolisok közé fog tartozni s igy méltán felkeltheti ezen egész akció az egész világ figyelmét. Hogy egy világkiállításnak minő jelentősége van s lehet egy ország további fejlődésére, azt talán még magyaráznunk is felesleges időfecsérlés lenne, mert ha csak az idegen forgalmat tekintjük, amit egy ilyen világkiállítás szerez az országnak s amelyre immár évtizedek óta hiába törekszünk, már ezzel egyedül is annyi hasznot hajtottunk, amennyi hasznot semmi más egyébbel elérni nem volnánk képesek. Világkiállítása már majd minden országnak volt sokkal kissebb s kevésbbé kulturált országnak, mint a miénk s érthetetlen okokból eleddig még hivatott tényezőknek nem jutott eszébe, hogy ezt az életrevaló s valóban igen szükséges eszmét meg is valósítsák. Még Romániának is volt már világkiállítása s az bizonyos, hogy annyi érdeklődést csak ki tudunk váltani a külföldből, amennyit ez a picinyke, de valóban önálló s független állam ki tudott váltani. S noha az illetékes tényezők pártolják a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnökének ezen tervét, még mindig nem látjuk teljesen biztosítva azt, hogy hazánkban a tervet világkiállítás a kontemplált időpontban tényleg létesülni fog. Világkiállításra pedig feltétlenül szükségünk van. Nemcsak azért, mert általa anyagi előnyöket is remélhetünk, de kiváltképen az erkölcsi siker s elégtétel okából, melyre az évtizedes s tervszerű rágalmazások okából szükségünk van, hogy végre teljes és tökéletes elégtételt nyerjünk a külföldtől, mely még mindig nem ismeri sem országunkat, sem műveltségűnket, kultúránkat, hanem valamely félig vad, nyers néptörzset lát bennünk, mely még mindig nem tudta ázsiai eredetéből kivetkőztetni magát. Ha tehát egy világkiállítás következtében, melyen a külföld is természetszerűleg részt kell, hogy vegyen, végre megismer minket, megismeri ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 11-52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és z ásványvizkereskedését. ----------Vidéki rendelmények még aznap a leggondosabb csomagolás mellett lesznek eszközölve. (Ingyen csomagolás.) Kávé pörkölde. Pontos és szolid kiszolgálás.
