Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-23 / 51. szám

6. oldal. LOSONCI UJSAO 1911. december 23.

Fogyasztási szövetkezetünk.

A nyolc év óta fennálló fogyasztási szövetkezetünk f. hó 17-én tartott gyűlésén kimondta egyhangú határozattal a felszámolást. Minden részjegy tulajdonos hiány nélkül visszakapja a pénzét, sőt a Losonc városi menháznak is juttatunk 200 korona adományt a tartalék tőkéből. Anyagi vesztesége senkinek sincs.

Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a fogyasztási szövetkezet nem volt beteg ember, mint például a „Losonc és Vidéke'. Nem haldoklód mint egy hektikás ember, de a tagok úgy jártak el, — mint akik ráuntak a maguk szülöttére s a helyett hogy a támadt kelevényt kioperálták volna, egyszerűen főbe ütötték emberüket.

Ezzel aztán végeztünk volna is ! Aki meghalt : nyugodjék békében !

E sorok írója azonban, aki ott voltam az alapításnál, aki a boldogult szövetkezet minden életnyilvánulásában részt vettem, nem válhatok meg oly könnyen. Mielőtt végkép elbúcsúznám tőle, hadd mondjam el a halotti beszédet fölötte, hátha neki is kilátásba helyezhetem a feltámadás reményét, hátha egy uj alapításra vonatkozólag a csüggedés, a bátortalanság érzését elfojthatom.

A halottas beszédekben agyba-főbe szokták dicsérni a holtat, hogy erényes cselekedeteit a visszamaradottak például vegyék és életükben kövessék. Mi nem akarunk dicsérni. Mi keresni óhajtjuk a bajokat, amelyek miatt a boldogult szövetkezet nem nőhetett terebélyes fává, hogy aztán a hozzácsatolt várakozásoknak eleget tehetett volna.

A boldogult szövetkezet, — melynek elnökei közt ott voltak néhai Szabó Pál, Csonka Zsigmond, Draskóczy Zsigmond, — mindenek előtt szervezési hibában szenvedett. A szervezésében hiba volt az, hogy a 20 koronás részjegyek száma nem fektettetett részvénytársasági alapokra. A korlátoltság mellett a tartaléktőke emelkedésével a részjegyek értéke is nőtt volna, ami által üzletileg nagyobb érdeklődés fordult volna feléje. Másrészt ez által egy állandó és nagyobb alaptőke állott volna rendelkezésre, mely üzleti lebonyolításra alkalmasabb lett volna, mint a bevett eljárás, t. i. hogy részjegy lehetett számtalan, de ki és be is léphetett bárki és bármikor. Ezzel az alappal eléretett az, hogy lassan lassan oly elemek kerültek a részjegy tulajdonosok közé, akik nem nézték a fogyasztási szövetkezet erkölcsi, ideális célját, de tisztán az anyagit. S mivel a túl nagy rezsi, évi kiadás felemésztette a 90—100 000 koronás forgalom 9—10 °/0-nyi bruttó nyereségét, osztalék nem igen mutatkozhatott, tehát úgy segített magán a tagok j í része, hogy hitelre vásárolt, mi által állandóan 8—10 ezer korona künnlevőség állott fenn. Ez a künnlevőség nem kamatozott, de kamatot kellett a szövetkezetnek a takaréknak fizetnie ugyanennyi folyószámla követelés után. De tetézte ezt a bajt az is, hogy az alaptőkét sokan levásárolták s igy a forgó tőke a minimumra leszállón. így persze elveszett a nagy kereskedőknél, nagy termelőknél a kasszaskontó is.

Min nyerjen hát akkor az üzlet ? Alaptőke kicsiny, költség nagy, kamat sok, kihitelezés gyakori és állandó! Mit jövedelmezett volna etek közt ?

íme a hibás szervezés folyományai !

De hiba volt abban is, hogy ez a városi fogyasztási szövetkezet a „Hangya“ országos szövetkezet védelme alatt indult meg. A „Hangya“-nak óriási érdemei vannak a falusi szövetkezetek létesítése körül különösen ott, ahol az alkoholizmus karjaiba dobta magát a nép s a lelketlen szatócs korcsmáros bármiért, értéket képviselő termékért, tojásért, rongyért, stb. ád italt annak a szegény istenverte népnek, amely még rendes elemi oktatásban sem részesülhetett, amelynek szinte egyetlen kulturközpontja a falusi kocsma Ily helyeken óriási érdemei vannak a „Hangyádnak. — Városokban már nem képes a „Hangya“ versenyezni. A müveit, igényeiben elfinomult városi fogyasztók követelményeit nem képes kielégíteni, részint mert nem képes e tekintetben oly nagymennyiségű tömegárut venni, lekötni, hogy igy az olcsóbban szerzett árumennyiséggel és minőséggel bátran felvehesse a versenyt a nagy kereskedő világgal.

S midőn fogyasztási szövetkezetünk magát a „Hangya“ alól fölszabadította, már eredendő hibája volt, melyet szegénysége miatt a régi alapokon maradva már nem heverhetetett ki. Ezért kellett választania vagy a felszámolás, vagy a bukás vagy az újjászervezés közt. A tagok a legkényelmesebbet, a felszámolást választották s átadták egy kereskedőnek az egész üzletet, aki bizonyára jobban fogja azt vezetni, mint tulajdonos s fel is fogja virágoztatni (kívánjuk is neki!), de mint üzletvezető ő is hibát csinált, amennyiben állandóan odaigyekezett, hogy mennél nagyobb áruraktár legyen ; mert hiszen ez által a maga szolgálatát a lehető legkényelmesebbé tette, de a kis alaptőkével biró szövetkezetét a felszámolásba belekergette.

íme a főbb botlások !

Tanulság mindebből az, hogy aki fogyasztási szövetkezetei létesíteni akar városban, vegye tekintetbe a következőket. 1. Alaptőke mennél nagyobb legyen, minimum 20—30'000 korona. 2. Rezsit, kiadást a minimumra kell apasztani. 3 Kis áruraktárral nagy forgalmat kell lebonyolítani. 4, Az igazgatóságban legalább egy többé-kevésbbé jártas ember legyen a kereskedelmi ügyekben, hogy a boltos túl ne járjon az eszükön. 5. Lehetőleg a kasszascontót megnyerni, ti. Az egészet részvénytársasági alapokra fektetni.

Ha ezeket a kiemelt pontokat figyelembe vesszük és betartjuk, el nem pusztulhat egy városi szövetkezet sem, mert vevőköre biztos, reklámra nem szorul, mennyiséget és minőséget a tagok igényei szerint mindig nyújthat. E mellett micsoda előnyei vannak ! Árszabályozó ! Továbbá a háziasszonyt a folytonos ellenőrzés alul mentesiti, mert a maga boltjából a megszokott és megkívánt cikket nyeri állandóan

Node nem célom, hogy dicshimnuszt zengedezzek a megboldogult szövetkezetre. Felszámol. Megszűnik. Vége.

— Még egyet ! A losonci kereskedők nyolc évvel ezelőtt mindent elkövettek a fogyasztási szövetkezet elfojtására. Célt nem értek. A támasztott nehézségek közt mindig tisztességesen, becsületesen helyt állt. Nem ment be'e rizikókba, nem vette el senkinek sem a kenyerét. Ezért kellett, hogy belássák azt, hogy az által, hogy több százan alapítanak üzletet, csak a kereskedővilágra háramolhat haszon, mert felébreszti az érdeklődést a kereskedelem iránt is s igy a fogyasztási szövetkezetek a kereskedők leghívebb harcosai az elhatalmasodott, agyonfojtó és kiszipolyozó agrarizmussal szemben. Scherer Lajos.

DR. 6 ER EB JOGI SZEMINÁRIUMA

KOLOZSVÁR, FARKAS-UTCA 5. SZÁM.

(X régi szinház mellett.)

Kiváló sikerrel kéuzit elő jog'- és államtudományi szigorlatokra, alap- és államvizsgákra, ügyvédi és bírói vizsgára, igen jutányos díjazásért. Három hónap alatt doktorátushoz juttat. — A Székelyféle javaslat küszöbén vegye mindenki igénybe ez intézet segítségét. ::

Tájékoztatót bérmentve 15—43

Értesítés.

Tisztelettel van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy a gő.z- és kádfürdő átalakítása teljesen befejezést nyert, azt a mai kor igényeinek megfelelően berendeztem. Fürdési dijak: gőzfürdő 1 korona 20 fillér, porcellán kádfürdő 1 korona

Minden hétfőn délután 1 órától férfiaknak Minden szerdán és csütörtökön délután 1 órától hölgyeknek a gőzfürdő fé áron rendelkezésére áll.

Konyhámat is szakavatott személyekkel berendeztem, úgy, hogy a legkényesebb igényeknek is képes vagyok megfelelni. December hó 1-től a házhoz való kifőzést is megnyitom.

Kérve a n. é. közönség szives támogatását, maradtam kiváló tisztelettel

4

Kalmár Ferenc, bérlő

í? f ja • •

>

V»'. 3a ) • "jCT j

ec»-Es.aós UTH18M immiMi

gyógyító is üdítő írat. .

KIVÁLÓ tfÚ6YHAJ?óésNÚ«Y*AVOlbO KUTKEZELŐSÉG: EPgRJiS.

Megrendelhető ‘,',Ä

véuytársasájfiisíl BUDAPEST V., Szabadság-tér 10.

Walles Bertalan:

zsalu bizományi raktára. Losonc, Buzatér

épület- és butor- és boltberendezési asztalos, mindennemű ablakredőny Zólyomi-ut sarok.)

A „Feslő Nadrág“.

Operett töredék.

Személyek: Protusow nyomdatulajdonos*

Zsebelin, Makarovics. Afremow, Artenjew, Melnikow, Pjetuskovv stb. nyomdászok, Krisztics szerkesztő, Szikvizevics.

Történik', ma, Rutéliában, a „Feslő Nadrág“ c. vicclap nyomdájában.

(A függöny felgördülésekor Protusow, Krisztics és Szikvizevics kivételével jelen vannak s a betüszedőasztalokhoz támaszkodva szunyókálnak. A zene halk hangon játszik. Kis szünet után.)

Szikvizevics: (hátsó ajt in bekukkan :) Kukuk. Kukuk. Kukuk.

Nyomdászok: (Zümmögve, félálmosan) Kukuk. Kukuk. Kukuk.

Szikvizevics: (énekel)

Tizet is ütött az óra már,

És még alszik itt e sok szamár ? Pedig az ügyünk sürgős Szerkesztőnk hol — a felelős Mi lesz veled, szép lapunk „Feslős“? Afremow, hol döglik a gazdád ? Szaladj érte, olyat vágod rád : Gyöjjön ide nyomban ő,

Hogy lehet oly vakmerő,

Nemtörődöm, kész-e a „Nadrág“ ? Szabad-e bejönni,

Szabad-e betenni — már Az ajtót utánam Álmos sok szamár ?

Szabad-e rebegni Jó reggelt, örülsz-e — mond „Nadrágnak“ mint fácánnak Örül a bolond.

(Bejön. Nyomban utána Protusow.)

Protusöw (álmos szemeiből most dörgöli ki az utolsó ,,könyűt(?)“)

Bősz pohárnok, tetszik tudni Én volnék a jó Protusow,

A éjszaka igazán Hurka-kolbász vacsorán Voltam s későn Cipelt haza fő Kuzmakow! Azért kérem, legyen szives Tartsa száját, mert jön a pof, Akkor aztán igazán Megtudhatja magyarán Milyen rutél jó Protusow.

(Pofon ak írja vágni S/.ikvize\Lset.)

Szikvizevics: (Behúzza hirtelen fejét a nyaka közé és indignálódva) Nono bátyuska, Fedja Protusow, — ne légy annyim megsértődve! Ga't über die Welt! Mit mondtam én? Mi lesz a „Feslő Nadrág“-gal, az uj lappal, melynek első szama ma fog megjelenni? Délelőtt 11 óra és a te segédeid alszanak ahelyett, hogy dolgoznának. Pedig estére meg kell jelenni a lapnak, annak a dicső lapnak, amely ami Rutéhánk irodalmát nagygyá, fenségessé tenni lesz hivatva ? Oh „Nadrág“, oh te „Feslő Nadrág“, már érzem a régi aromád!

Protusow. (Elgondolkodva) Igazad van Sámuel Szikvizevics. Felviradt végre a dicső nap hajnala, mejyen újra szabad léget szívhatsz bűvös nagsugar. Ég a nap melegtől a koptr szik sarja és még mindig láncot hordunk, ide veled régi kardunk. Felfelé megy borban a gyÖDgy, jól teszi, de megérem még azt az időt, mikor az Álhirlap és Vidéke sirva megy el kapum előtt! (Az asztalra borul s réveteg tekintettel pislákol. Elalszik. Zene.)

Szikvizevics: Afremow! Afremow! Siess fiam Alexej Kriszticshez! Jöjjön már! Jöjjön az Istenért kézirataival megpakoltam

(Afremow el. Nyomdászok Szikvizevicset körülveszik.)

Karének:

repítik.;

Csendesen, csak csendesen, Hogy a nadrág el ne feseljen Üssed hát, nem apád,

Menj pokolba, ne froclizzál Mit jár a pofád ?

Üssed hát, nem apád,

Menj pokolba mit froklizol, Ne járjon a szád !

(Szikvizevicset jól elagyabugyálják és ki-Protusow (magára marad szunyókál. Almában morfondíroz.) Ezer előfizető. Félmillió jövedelem Százezer kilo . . . betű, Krisztics . . . félöles . . . fű szerkesztő . . .

Krisztics (hóna alatt táskával beront. Ének :)