Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 51. szám
2 oldal. LOSONCI UJSAO 1911. december 23. miután őt felebbezésre jogosultnak nem találta — visszautasította, mig dr. Vályi Bélának a közgyűlésen szóval módosított indítványát egyhangúlag elfogadta, vagyis kimondotta, hogy a város Lejéber Ágostonnal csupán egy kútra vonatzólag köt fúrási szerződést, mig arra nézve, hogy a második és harmadik kutat mely vállalkozóval készíttesse el, — szabad rendelkezési jogát fentartja, vagyis e kérdésben annak idején újból fog intézkedni. Ezen indítvány elfogadását igen élénk, majdnem már a személyeskedésig menő vita előzte meg. Sokan a képviselőtestületi tagok közül tán azt is hihették, hogy az előterjesztett indítvány azt célozta, hogy fi kútfúrást, hacsak lehet, még valamely uton-módon Fejes Bertalan kapja meg mindenképen. Pedig az a szándék teljesen távol állott azoktól, kik azt előterjesztették. Az indítvány — pláne a közgyűlésen módosult alakjában — azt aaarta elérni és el is érte, hogy ha már a képviselőtestület túl tette magát egyszer azon a mindenesetre figyelemreméltó körülményen, hogy egy 88000 K-ás ajánlat is volt és ezzel egyáltalán nem számolt, figyelembe se vette, — legalább a második és harmadik kútnál legyen kissé körültekintőbb és Leféber Ágostonnak csak úgy adja át, ha azt fogja tapaszta\n\, hogy mással és olcsóbban el nem végezhetők. Hogy aztán ki lesz a második, harmadik kút elkészítője, — az a jövő kérdése még, de már előre jelezhetjük, miszerint, — ha csak lehetséges, — mindenesetre olyan, ki azokat olcsóbban és éppen olyan jól fogja tudni elkészíteni. Voltak egyes képviselőtestületi tagok, kik az egyik felszólalónak azt a kitételét, hogy múltkori határozata meghozatalánál „kissé felületes volt“ városunk képviselőtestülete, különösen zokon vették és perhoneskálták. Bár e kitétel jogos volta felett akkor, midőn tény az, hogy a múltkori, novemberi közgyűlésen az összes ajánlatok részletesen ismertetve nem lettek, — vitatkozni lehetne még, — hagyjuk azt s bízzuk az ítéletet a közvéleményre. — Fegyverzörej. Nézzünk be mindenekelőtt a vidéki újságírás kulisszái közé. Van itt egy igen praktikus intézmény a kőnyomatos. A kőnyomatos újság cikkét szokta leadni a vidéki lap, ha nincs elég anyaga, vagy nagyon megtetszik a kőnyomatos-cikk. Lapunk múlt számába be akartuk illeszteni a Politikai Híradó cimü függet■1 nségi kőnyomatos egy szép cikkét, ez azonban eredeti közleményeink nagy szama miatt nem sikerült. Lapunk nyomdájában tálán még ma is ki van szedve a „Fegyverzörej , de bármi sikerült is a cikk, lapunkban helyét nem találja. Nem kell azonban csüggedni. Gondoskodik a függetlenségi eszmék terjesztéséről — a Nógrádi és Honti Híradó. Ennek a talpig munkaparti újságnak szintén megtetszett a függetlenségi cikk és f. hó 13 iki számában le is közli azt. Elsiránkozik az európai háborús szellem miatt, dörög az osztrák érdekek ellen, lepocskondiázza Bécset s nem hagyja ki a Justh Gyula beszédeiből szóról-szóra közölt idéze teket sem. Követeli a világbékét, mert: „a háborúnak véget kell vetni és törekedni kell az általános lefegyverzésre.“ Hogyan ? Hát mar a Nógrádi és Honti Híradó is függetlenségi újság lesz és küzdeni fog a véderőreform ellen ? Hisz ez nagyon derék dolog, hiszen akkor az isten tartsa meg a Nógrádi és Honti Híradót! Kultursztrájk. A Nógrádi és Honti Híradó vezércikke. „A magyar tanítók minden társadalmi és kulturális tevékenységből kivonjak magukat, nem tanítanak analfabétákat, nem vezetnek továbbképző tanfolyamokat. Szabad líceumokban nem tanítanak, nem oktatnak rabokat; a közművelődési, kulturális és társadalmi egyesületekből kilépnek, tisztségükről lemondanak:, jótékony célra nem gyűjtenek mindaddig, mig anyagi helyzetükön nem javítanak.“ Végre ezeket a hangokat halljuk az elkeseredett magyar tanítók szájából. Végre megunták a gyáva panaszt és megadó jajszót; talpraállottak a nemzet napszámosai és hátravetették görnyedt gerincüket. Évek óta tárják kulturszégyent jelentő nyomorukat a nyilvánosság elé s könyörgő rimánkodásukra csak egy ázsiai hang . a geszti junker rikoltása felel. Most már meguntak a hiábavaló panaszkodást a kiéhezett tanú k es elhatározták, hogy beszüntetik munkásságukat és pedig nem is azt a munkásságukat, amelynek fejében alamizsna fizetésüket kapják, hanem azt, amit kötelességükön és sokszor erejükön íelü>, pusztán nemes idealizmusból végeznek. Megvonja tőlük az állam, jobban mondva a kormány a legelemibb segélyt s ezért ők beszüntetik nem is a kötelességteljesitést, hanem — az idealizmust. Es még akadnak emberek, akik a tanítóktól rossz néven veszik elhatározásukat, akik destruktiv szelleműnek mondják ezt a lépést s akik a hazafiságra hivatkoznak a gyomrok korgásával szemben. A Nógrádi és Honti Híradó pláne vezércikket hoz a témáról s meginti a tanítókat destruktiv eljárásukért. Nézetünk szerint nem az a destruktiv törekvés, ha a tanítók csak azt fogják dolgozni, amiért fizetést kapnak, — hanem destruktiv eljárás az, amidőn százmilliókat ölnek oktalan katonai kedvtelésekre s emellett éhezni hagyják a nép tanitóit. Azt hiszik odafönt, hogy 1600—2000 korona fizetések mellett akadnak emberek, akik a haza szeretetére, az állam tiszteletére, a kormány megbecsülésére és az uralkodó agráriusosztáiy tűrésére fogják tanítani a rájuk bizott gyermekeket ? Elkeseredett exisztenciákat, éhező proletárokat, zúgolódó tanítóságot bocsátani a tabula rasa-lelkü ifjúságra: — ez a destruktiv eljárás. Megfontolt, nyugodt tárgyalást várna az említett újság évek óta hitegetett, mindannyiszor becsapott és most a végső elkeseredésben forrongó emberektől. Ez oly fizikai és lélektani lehetetlenség, hogy, bár a tanítók társadalmi szereplését nagyon sajnáljuk, bár a kulturéletnek rettenetes kárát látjuk elhatározásukban, ezt mindazáltal csak helyeselhetjük és örömmel fogadhatjuk. így legalább mégis némi reményét lát tatjuk annak, hogy a magyar tanítók anyagi helyzetén kényszerűségből javítani fognak s méltányos kívánságaikat teljesíteni fogják. Jól tették a tanítók, hogy ultima ratiójukhoz fogtak, hogy végre elhatározták magukat arra, amitől mind ez ideig a kultuszminiszterekét messze meghaladó nemes és idealisztikus felfogással tartózkodtak. Küzdelmükhöz az ország egész köz-éleményével együtt szerencsét kívánunk és „destruktiv“ eljárásukból a nemzeti művelődés, a migyar kulturmunka megbecsülhetetlen nagy kincsét: a megelégedett, szent hivatásának élő tanítóság megszületését reméljük. TANÁCSNOKVÁLASZTÁS. Niernsee József és Sacher Gusztáv Amit pártunk f. hó 13-án oly lelkesen elhatározott s amit múlt számunkban úgy mint a mi, függetlenségiek és a város polgárságának hozzánk csatlakozó többsége kívánságaként előadtunk, — igazolva lett s valóra vált. Niernsee József és Sacher Gusztáv ma már tanácsnokok s ezúton is üdvözöljük őket uj állásukban. Meg lehetünk velük elégedve mindannyian, mert hiszen puritán becsületességük, tapintatosságuk és tudásuk a közügyekben jól ismert előttünk ; de meg lehet elegedve a választás eredményével különösen a város függetlenségi érzeimü polgársága, mert láthatja, hogy azok az elavult némikép felekezeti szinü kérdések, melyek feszegetve lettek, de amelyek mögött mégis akarva és nem akarva, elsősorban az lappangott, hogy ha csak lehet, mindkét állás munkapárti gondolkodású egyénekkel töltessék be, — tisztázódtak, a paritás megvan s akként siket ült azt megőrizni, hogy az . redtnény nem csupán a mi örömünkre, de a polgárság egészének örömére szolgál. S midőn ekként a választás sikerét függetlenségi érzeimü polgártársaink erős elhatározása okozta győzelmének tekinthetjük, — kalapot emelünk a polgárság politikai szempontból vett másik táborához tartozó azon egyének előtt, akik eleinte kívánalmainkkal szembehelyezkedtek, de akik utóbb a változhatatlan tényekkel szemben ugyan, maguk is belátták, hogy megelégedést csak úgy teremthetnek, ha a mi kívánságunk is tiszteletben lesz tartva. Különösen dicséret illeti meg Török Zoltánt, kinek előnyösen ismert békeszeretete ezúttal is megtalálta tán az utolsó órában a helyes utat s étről azokat is meg tudta győzni, akik az általunk múltkor perhorreskált irányzatnak körömszakadtáig hívei maradni igyekeztek. Mert bár a 15-iki bizalmas értekezleten a tanácsnokok személyének kérdése inkább csak ama „tradicionális“ felekezeti szempontból lett tárgyalva elsősorban s az a kívánság hangzott el Török Zoltán ajkairól, miszerint ha lehet, n őst se térjünk el ama „szokástol“, mely szerint a tanácsnoki áldások betöltésekor felekezeti szempontokat nézzünk, — azzal a tényével, hogy midőn az értekezlet a „szokás“ mellőzeset egyhangúlag kimondotta, ő volt az, ki a képviselőtestületi tagok egyhangú tetszésére Niernsee Józsefet és Sacher Gusztávot ajánlotta megválasztásra, — a mi kívánságunkat respektálta, amiért osztatlan elismerést s mert e tén_ s a béke fenmaradását biztositá, köszönetét érdemel. A választás eredményéről és az azt megelőző intézkedésekről következőkben számolunk be : Annak megemlítésével, hogy Kovács Ferenc h. polgármester a város tanácsát és tisztviselőit f. hó 12-ére pusztán egy minden hivatalos formát nélkülöző bizalmas értekezletre hívta össze s igy a f. hó 14-én megjelent számunkban közzé tett híradást csak ekképen kell értelmezni, — ezen értekezlet határozatából a város képviselőtestületének tagjai f. hó 15-én d. e. 11 órakor tartottak bizalmas értekezletet a tanácsnoki állások betöltésének kérdésében. Az értekezleten Kovács Ferenc elnökölt. Az első felszólaló Török Zoltán nyug. főispán volt, ki első kérdésként azt kívánta eldöntetni : alkalmazkodjék-e a város eddig követett ama szokásához, hogy a tanácsnoki állások betöltésénél bizonyos felekezeti szempontokból vett arány érvényesüljön, Miután azonban dr. Sacher Aladár e szempont mellőzését kérte, az értekezlet úgyszólván egyhangúlag kimondotta, hogy a város közönsége magát ezentúl e szokáshoz nem tartja. Török Zoltán erre Niernsee József és Sacher Gusztávot ajánlotta megválasztásra, mit az értekezlet óriási tetszéssel vett tudomásul. A választás e hó 19-én d. e. 10 órakor let megejtve teljes csendben és békességben. Ismerve előre az eredményt mindenki, a képviselőtestületi tagok alig jelentek meg felerészben. A tisztújító széket Kovács Ferenc elnök nyitotta meg, ki ismertetve annak célját, bizalmiférfiakul Beniczky Kálmán, Grosszman Ákos, dr. Valihora János és Humay Gáspár, a kandidáló bizottságba Havas Gyula és dr. Vályi Béla képviselőket ajánlotta, kiket a közgyűlés meg is választott, mig utóbbiba a maga részéről Wohl Rumi és dt. Plichta Soma képviselőket nevezte ki. A szavazatszedő küldöttség tagjai lettek dr. Honti Rezső elnöklete mellett Rakottyay György, Minkusz Antal, dr. Hertsko Jenő és Kalina János képviselők. A közgyűlés, miután a két pályázó: Niernsee József és Sacher Gusztáv személye ellen a kandidáló bizottság kifogást nem tett, ezeket egyhangúlag megválasztotta, akik az esküt letették s a bizalmat megköszönték. A gyűlés 11 órakor véget ért. Kleinwaechter tanár, az európai hirü nőorvos a következőket állapította meg: A természes Ferencz József-keserüviz mindig pontos és huzamos időn át is hatékony hashajtónak bizonyult. Mivel semmiféle kellemetlen melléktünet nem észlelhető, a Ferencz József-viz méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. — Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. VÁROSI ÜGYEK o o (—) Pénztárvizsgálat Nagy Mihály, vármegyei alispán Újházi Barna pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök közbenjöttével f. hó 18-án váratlan pénztárvizsgálatott tartott Losonc városnál, melynek során mindent a legnagyobb rendben talalt. (—) A losonci fürdő bérletére legutóbb harmadszor tűzött ki pályázatot a város A két első ízben kitűzött pályázat pályázók hiányában sikertelen maradt, mig a mostani harmadik kiírásra egyedül a jelenlegi bérlő nyújtotta be pályázatát, felajánlván az eddigi 1000 koronával szemben 600 korona évi bért. A f. hó 20-án tartott közgyűlés a tanács javaslata alapján arra utasította a polgármestert, hogy kössön ily értélmü szerződést a bérlővel, de csak további egy évre, egyben tegyen azonban előterjesztést a fürdő ujáépitése tekintetében. Mi már elégszer körvonalaztuk álláspontunkat e lap hasábjain ebben a kérdésben. A város nem szorul rá arra a csekély és mint már mutatkozik is, mindinkább alacsonyabbra szálló bérre, melyet a bérlő Fizethet. Annál nagyobb szüksége volna azonban arra, hogy a fürdőbe vezető utak s az egész Erzsébet-liget a szezon idején megfelelő gondozásban részesüljenek, de átalakítandó maga a fürdő is. Ezekről a szükségletekről pedig nem gondoskodhatunk célravezetőbben, mint ha a fürdőt ingyenesen engedjük át, de azzal a kikötéssel, hogy a bérlő a városi erdő szórakozására szánt és nyáron a közönség által használni szokott egész területét szakszerűen
