Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-30 / 48. szám
2. oldal. _________________________LOSONCI UJSAQ _________________________1011. november 30. Finom szivarkahuvelyek ezrenként F50—2 koronáért kapható Kármán Zsigmond könyvkereskedésében Losonc hogy a végleges béke a közel jövőben meg fog születni, mert a véderőjavaslaton simítani fognak. Tudja azonban az országban mindenki, — pláne most már, — hogy annak a kijelentésének hinni éppen ügy lehet, mint a választójogról tettnek Előre megmondhatjuk, hogy a végleges békéből, — úgy a hogy Khuen ur szeretné, — nem lesz semmi. Mert ha a választójogról tett kijelentését patronusa desavuálta, — úgy a végleges békéről szólókat az ellenzék hatalmas zöme fogja a torkára forrasztani. Ez országban az általános, egyenlő és titkos választójog nélkül béke nem lesz soha, Az állami alkalmazottak helyzete. Valamikor, a régi jó időkben közkeletű volt az a példabeszéd: fizet, mint a magyar állam. Egész legendakor képződött az állam bőkezűségéről, a melyet alkalmazottaival szemben tanúsít és e talajból sarjadzott a népköltés egyik virága is: teheti, mert „vasúti“, — a magyar állam fizeti.“ Sajnos, csak a messze távol sürü ködén alig-alig áthatódó halvány körvonalaiban látjuk ma már az egykori eldorádot, a mely a fantáziákat megtermékenyítette. — Horribilis változáson mentek keresztül gazdasági viszonyaink és a „sok“, „elég“, „kifutja“, fogalmai lényegesen, nagyon is lényegesen megváltoztak. — Az utolsó tiz év óriási áremelkedései, a fővárosban és a vidéken egyaránt járványként terjedő drágaság szinte anachronizmussá változtatták a korábbi megjelöléseket. — Ma a szabad verseny, a szabad kereset, a gazdasági érdek-tülekedés decenniumában az addig irigylésre méltó osztály, a melyet állami, tisztviselői kategória névvel jelöltek meg, többé nem az a vonzó, csábitó kép, amely egy időn át a köztudatban élt. A kenyérért, a megélhetésért, folyó elkeseredett harcban mindenki kézzel-lábbal taltakozik a fokozódó terhek aránytalan ránehezedése ellen és ha csak egy módot talál — már pedig a küzdelem leleményessé teszi a módok kitalálásában — a tehertöbbletet igyekszik másra, elsősorban azokra tolni, akik szolgálatait vagy munkájának produktumait igénybe veszik. így tesz az iparos, a kereskedő, a gazdasági ipari és gyári munkás és még annyi más ember, aki szolgálataival, munkájával szükségleteink kielégítésére van hivatva. — Minden eltogultság nélkül, őszintén be kell vallanunk azt a tényt, hogy sajnos, nem is tehet máskép. De, a milyen őszintén és teljes tárgyilagossággal leszögezzük az önfenntartásért folyó elkeseredett küzdelem ezen súlyos konzekvenciáját, ép annyira nyíltan, határozottan meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt is, hogy ennek a gazdasági viharnak feltornyosuló hullámai a legelső sorban és legközvetlenebbül a fix fizetésű exisztenciákat és ezek sorában mindenek fölött az állami alkalmazottakat érik. A magántisztviselő munkaadójával szemben sokkal energikusabban és a sikerre sokkal több kilátással léphet fel, mint az az alkalmazott, akinek egy personalitásában meg nem fogható, milliónyi szükséglet által ostromolt olyan munkaadója van, aminő az állam. — Súlyos, nagy bajoknak kell bekövetkezni, elrémitő sivár képnek kell feltárulni a törvényhozás és társadalom előtt, hogy végre tudatára ébredjen azon lelkiismeretbeli kötelességnek, amelylyel hozzáférhetetlen, intakt, minden befolyástól féltékenyen őrzött köztisztviselői karával szemben tartozik. Az utolsó idők többé nem titkolható keserűsége és kétségbeesése jutott időnkint kifejezésre azokban a mozgalmakban, amelyeket különböző állami alkalmazotti kategóriák helyzetük javításáért indítottak. — Szerte az ország minden zugában százszoros és ezerszeres visszhang támadt a jajkiáltások nyomában és végre a legilletékesebb helyen, Magyarország kormányának elnöke és pénzügyminisztere előtt volt tolmácsolója a jogos kívánságoknak Batthyány Tivadar gróf, amikor az állami alkalmazottak országos küldöttségének élén Csak a minőség az elmerüléssel fenyegető katasztrófa elodázására, — bár csak pillanatnyi, — de sürgős segítséget kért és követelt. Qui cito dat, bis dat! Ha valamikor volt komoly értelme és jelentősége e latin példabeszédnek, ezerszeresen komoly ez most. — Remény és bizalom ébred a tisztviselői karban Lukács László pénzügyminiszter költségvetési beszédének ama kijelentése után, hogy a drágasági pótlékot 1911-re visszamenőleg folyósítják és jövőre organikus törvényjavaslattal gondoskodnak a bajok orvoslásáról. A minisztertanács e hó 21-én tartott ülésén approbálta a pénzügyminiszter erre vonatkozó propozicióit. Örömmel vesz erről tudomást nemcsak a magyar állami alkalmazottak sok ezerre menő derék munkás gárdája, de az egész magyar társadalom is, hogy végre jut, — mert jutnia kell ! — pénz, nemcsak ágyúra és hadihajóra, de az állam napszámosainak istápolására is. Idült alkolizmusban szenvedőknél a termésszetes Ferenc józsef-keserüviz megfizethetetlen. Ha iszákos emberek naponkint a reggeli előtt egy-egy borospohár valódi Ferencz József-keserüvizet isznak, nyelvük megtisztul, a halántékokon érzett nyomasztó fájdalom megszűnik és az étvágy csakhamar megjavul. A Ferenc Józsefviz állandó használata mellett a beteg nem kívánja annyira az alkoholt, mint annak előtte. — Kapható gyógytárakban és fűszerkereskedésekben. A Szétküldési-lgazgatóság Budapesten. Közönség köréből. o o Levél a szerkesztőséghez. Vettük e hét folyamán a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nagyon kérem, szíveskedjék nekem, mint laikusnak a következő kérdésemre akár privát levélben, akár b. lapjában felelni s felvilágosítást adni. Van egy perem valamelyik (közelebbről megjelölni nem akarom) járásbíróságnál. E peremben nem régen volt tárgyalásom, amikor tanukat hallgatott ki az illető jarásbiró úr. Midőn egyik tanúmat kihallgatta már, azt kérdezte tőlem, hogy van-e valami kérdésein a tanukhoz ? feleletemre, hogy lenne, — azt mondotta, hogy tegyem fel azt közvetlenül a tanukhoz Én e joggal élni akarván, tőlem telhető rövidséggel feltettem egy kérdést, mely laikus eszem szerint is fontos ügyem elbirálásánáí s amely kérdésre adandó válaszomtól sikert, nevezetesen azt vártam, hogy peremet megnyerem Nagy megütközésemre azonban a járásbiró úr e szavakkal „megtiltom tanúnak, hogy e kérdésre feleljen“, a kérdést semmibe se vette, sőt mi több nyoma sincsen a jegyzőkönyvben most már annak, hogy ama bizonyos nézetem szerint perdöntő körülmény szóba került volna. így bizonyos, hogy peremet a járásbíróságnál elveszítem, de az se valószinütlen, hogy el fogom veszíteni a törvényszéknél is, miután azon perdöntő körülmény, — ha szóba kerül, — bizonyává nincsen s megeshetik, hogy nekem tudja be a felső bíróság mulasztásként azt, amit tulajdonképen el nem mulasztottam Legyen szives világosítson fel engem tek. Szerkesztő úr afelől: megy-e az ilyesmi bíróságunknál s mi már most a teendőm ? En eddig mindig nagy bizalommal viseltettem kir. bíróságaink iránt, sőt ezt tartottam legkitűnőbben működő hatóságainknak, de ezek után igazán csökkent a bizalmam. Az mondják egyesek, hogy fegyelmit kérjek. Megy-e az ilyesmi ? Őszinte tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok b. válasza vártában Egy jogkereső. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy ilyen kérdésekkel nem szeretünk foglalkozni és leghelyesebbnek azt tartjuk, ha panaszával egy ügyvédhez fordul s általa keres jogorvoslást. Talán talál. Miután azonban azö n által felvetett kérdés olyan, mely a maga általánosságában közérdekű is s mi a közérdek szolgálatában szívesen teljesítjük kötelességünket mindenkivel szemben és mindenkinél tőlünk telhetőleg ez utón válaszolunk, miután privát levelet elvből nem Írunk. Előre bocsátjuk, miszerint tökéletes felvilágosítással csak akkor szolgálhatnánk ha az Ön ügyét szögről-végről ismernénk s igy az illető kérdést is tudnánk. Mert nagyon természetes, hogy ha Ön azt kérdezte attól a tanútól, „hogy érzi magát?“ úgy ennek feltételét minden indok nélkül megtagadhatta a biró úr, nem lévén Önnek ehhez semmi köze. De ha Ön tényleg egy oly kérdést tett fel, mely valamely vonatkozásban, kapcsolatban áll az üggyel, - úgy annak feltevését a biró meg nem tagadhatta s Ön nem jól tette midőn ezt a szabálytalanságot tűrte s fel nem szólalt. Törvényeink értelmében a bíróságnak kötelessége gondoskodni arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön, csakis az ügyhöz nemtartozó kitérésekről kell az eljárást megkímélni. Tényállításokat, uj bizonyítékokat a tárgyalás berekesztéséig bármikor felhozhat a fél s ezeket — de csakis az ellenfél indítványára, — csak úgy hagyhatja figyelmen kívül a biró, ha arról győződik meg, hogy azok előadását szándékosan az ügy elintézésének elodázása miatt halogatta a másik fél. Az Ön esetében nézeiüiik szerint, ha tényleg oly kérdést tett fel, — ami kapcsolatos bármiképen is az üggyel, — az illető biró úr feltétlenül s annál helytelenebbül járt el, mert hiszen Ön egy jelenlevő tanúhoz tett kérdést, illetve akart tenni s igy az eljárás mi késedelmet se szenvedett amiatt, hogy az Ön által felvetett újabb kérdés is szőnyegre kerül. Hogy miért tagadta meg a biró úr a kérdés feltételét? — bizonyára azért mert ő nem látta szükségesnek. Ilyesmi nem újság előttünk. Biráink közül sokan t. i. azt gondolják (s ezt nagyon sok esetben rosszul gondolják), hogy csak az a kérdés fontos, amit ők tartanak annak. Pedig ez nem áll, mert hiszen a legtöbb ügynek második, sőt harmadik fóruma is van s sok esetben egy per éppen azon a momentumon dől el, amit lényegtelennek tartott az alsóbb biróság. Arra a kérdésére, hogy megy-e az ilyen? — a feleletünk rövid. A törvény jogot ad a bírónak ahhoz, hogy a kérdés megengedhetősége felett határozzon. Ezt azonban a dolog természete s a törvény szelleme szerint csak úgy szabad értelmezni, hogy csakis az oly kérdést van joga megtagadni, ami semminemű vonatkozásban nincsen az üggyel. Oly kérdést azonban, mely bármiképpen kapcsolatos a peres kérdéssel, fel kell tenni, mert a pernek több bírája is lehet és sok esetben ahány fej, annyi vélemény. Nálunk az a legnagyobb hiba, hogy semmire sincs pénzünk csak a hadseregre. Bíróságaink létszám szaporítása helyzetük javítása a jövő zenéje még. Innen van az, hogy biráink túlterhelve lévén aktacsomókkal sokszor csak arra törekszenek, hogy az egyes ügyeket úgy ahogy betezik s irattárba tétessék. Mert fő a statisztika. A statisztika, az a jobbról balról, felülről lefelé bevonalozott papirlapocska, melynek rubrikáit be kell tölteni számokkal s mentői több a szám egy-egy rovatán s minél — kisebb a restantia, — annál jobb az illető hivatalnok konduit-lisztája. Hogy mit kell tennie most már ? Próbálja meg újból ama bizonyos kérdést a felebbezési tárgyaláskor. Sikert ér-e, alig tudjuk. Lehet, sőt valószinti, hogy ott, — ha védelmével előáll, — tényleg azt mondják, hogy miért nem próbált bizonyítani a járásbíróságnál. S ha elő áll a most tárgyalt kifogásával is, azt is mondhatják, — kérjen fegyelmit a biró ellen. Hát kérjen fegyelmit, — ha úgy mondják majd. Veritas. Uj komplikáció. Megint a szinház. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt a hamar elterjedt hirt, hogy a szinielőadások ezentúl nem a Marosi-féle színházban, hanem ismét a Vigadóban fognak tartatni. Megkérdeztük e tekintetben dr. Ottahal Antal rendőrkapitányt és Krúdy Pál városi főszámvevőt, akik körülbelül a következőkben vázolták tudósitónk előtt a helyzetet. Tényleg szó van arról, hogy a színészek elhagyják a Marosi-féle színházat, mert az Első Magyar Általános Biztositó Társaság, amelynél az összes losonci városi és középületek biztosítva vannak, •Á révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipösarok A hygienikus Palma kaucsuk ágybetét minősége — elsőrangú ~
