Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-28 / 39. szám
1911. szeptember 28. LOSONC1UJSÁO 3. oldal. SCHEIN FÜLÖP A magyar zománcozóipar meghonosítása és a zománcozott bádogedény nagymérvű gyártásának fejlesztése körül a legkiválóbb érdemeket szerezte az oly korán, életének delén elhunyt Schein Fülöp, ki egész életét e fontos iparág emelésének szentelve, bebizonyította, hogy ernyedetlen kitartás és lankadatlan buzgalommal mily nagyot lehet alkotni. Akkoriban, mikor társával, Sternlicht Somá-Vd 1 1884-ben a mai hatalmas nagy losonci gyártelepet alapították, csak külföldi, többnyire brünni és tescheni zománcedény árasztotta el a magyar pi icot és igy mint úttörő az első magyar zománcozógyár alapításával nagy érdemeket szerzett Schein Fülöp, ki az ő sajat beavatkozási, valamint jeles keroskedelmi szakértelme és rendkívüli cles emlékező és megfigyelő képességével nem csupán Magyarországon, de a kontinens és az egész világpiacon ismerté tette a losonci magyar korona jegyű Sternlicht-féle zománcozott bádogedényt. Világosan emlékszem midőn egy alkalommal Ode sában jártam egy tekintélyes kereskedő határozottan kijelentette, hogy neki a losonci magyarkor, jegyű zománcozott edény kell; persze mondani sem szükséges, mennyire jól esett erről tudomást vehetni, hogy a külföldi kereskedő Odessában, a hol világverseny van, teljes elismeréssel szólott a losonci Sternlicht-féle gyártmány jelességéről. A külföldi export-forgalom emelése céljából Schein Fülöp alapította meg társával közösen a kikészitési eljárást a losonci nagyiparban, melynek közgazdasági szempontból kétségbevonhatatlanul nagy jelentősége van, mert hathatós előmozdítója a kivitelnek s mint ilyen, viszont fejlesztője az iparnak és kereskedelemnek. A kikészitési eljárás eredetileg Franciaországból indult ki Colbert alatt és Schein Fülöp hozta be Losoncra ; ezzel persze fokozódott a gyártás, kelendőség, munkaszaporitás és a 700-ra rugó munkások alkalmazása. A gyár fokról-fokra való fejlesztésében egészen a mostani legutóbbi napokig tevékeny részt vett Schein Fülöp ; minden gondolata, odaadó buzgalma, ideálja, ambíciója a losonci hatalmas gyártelep volt. És mégis ily nagy alkotás, eredménydus munka után mit láttunk. A puritán életű és puritán jellemű derék ember, aki többet tett Magyarországért, mint igen sok ma köztünk szaladgáló szájhős, egyszerűen minden felsőbb elismerés nélkül halt meg. Nem vettek tudomást arról, aki egy emberöltőn át egy nagyfontosságu hazai iparágnak kitűnő hírnevét nemcsak az országban, de azon túl oly nagy mértékben szolgálta és terjesztette. Igazság ez? — Nem. De nem firtatjuk tovább. Mint családapa is kiválóan gondos és övéit gyengéden szerető igaz, derék ember volt Schein Fülöp. Emléke kegyelettel lesz megőrizve. Korai halála nagy veszteség nemcsak övéinek, de Losoncnak és az egész országnak is. A megbotránkozó igazgatóság. A munkásbiztositó pénztár és a Rakottyay-gyár kiválása. Losonc 1911. szept. 27. Saját tudósítónktól. Aki haragszik, annak rendesen nincsen igaza A munkásbiztositó pénztár is haragszik, mert nyilvánosságra hoztuk egy igazgatósági ülésének határozatát, amelyben megbotránkozik a Rakottyaygyár kilépése felett. De minden oarag dacára sem érezzük magunkat úgy, mint aki rossz fát tett a tűzre, régészen helyénvalónak tartjuk a nyilvánosságra hozatalát ezen megbotránkozási kalandnak. Avagy azt kellett volna hinnünk, hogy az igazgatósági határozatba foglalt megbotránkozással csak a zsebében akar fügét mutatni a Rakottyay-cégnek az igazgatóság ? Hiába az a megbotránkozási határozat, a maga nevetségességében egyenesen arra született, hogy újságírói tolira szurassék s megőriztessék a kuriózumgyüjtők igazi örömére. Ezen megbotránkozási ügyben több levél érkezett hozzánk, sőt a tegnap megjelent „Losonc“ c. laptársunk egy cikket is leközöl, amely ezen üggyel foglalkozik. Az egyik, illetékes helyről érkezett levélből közöljük az alábbi sorokat: . . . tekintettel azonban azon körülményre, hogy a Rakottyay gyári vállalat magánpénztár létesítésén fáradozik, az igazgatóság a vállalat tapintatlan eljárása fölött — mert a pénztár taglétszámához arányitva orvosokkal és tisztviselőkkel már ellátta magát — megbotránkozásának adott kifejezést. Ez a tényállás. — Kérlek légy szives a múlt heti közleményt a hírek között, pár sorban ezek szerint helyesbíteni, stb. Készséggel tesszük ezt meg. Hisz múltkori cikkünkben is nem azt értelmeztük, hogy az igazgatóság Rakottyay Gyula igazgatósági tagnak, mint ilyennek kilépésén botránkozott meg, hanem a levelében jelzett ama kitétel felett, hogy a gyári cég kiválik a pénztár kebeléből. És mivel a Rakottyay Gyula kilépésének oka a Rakottyay cégnek a kiválása, mi az okot és okozatot szervesen összefüggőnek láttuk s nem igen distingváltunk a két dolog között. De ez mit sem változtat a dolgon. Sokkal nagyobb hibába esett a munkásbiztositó pénztár igazgatósága, amikor a Rakottyay cég kilépési szándéka felett fejezte ki megbotránkozását. Hiszen a cég még hivatalosan nem is jelentette be a kiválását. Mennyire szebb és okosabb lett volna az igazgatóság, ha a hirtelen felfortyanás helyett, jobbik eszére tér s valami békítő megoldás után nézett volna. Mi pl. azt hisszük, ahogy Rakottyay György gyárost ismerjük, hogy ha az igazgatóság 1—2 tagja elment volna hozzá s kifejtette volna előtte azokat a károkat és zavarokat, amelyeket a most, otvosokkal és tisztviselői karral teljesen berendezkedett pénztárnak a cég kiválása okozhat, akkor Rakottyay György talán inkább lett volna concilians. így azonban a megbotránkozó igazgatósággal szemben bizonyára ragaszkodni fog jogaihoz. Vagy milyen okos és higgadt elintézése lett volna ezen ügynek, ha a munkások körében indítottak volna mozgalmat, akik aztán kérték volna főnöküket, hogy hagyja meg őket az általános pénztár kebelében. Rakottyay Györgyöt olyan embernek ismerjük, aki kellő érvelés után, szép szóra, okos indokolásra lemondott volna a külön társláda alakitásáról. Hiszen ő neki nem lehet célja a munkásbiztositó pénztár romlása. És hogy a munkások közötti hangulatkeltés is célravezető lett volna, azt bizonyítja az alábbi levél is, amelyet a Rakottyay'-gyár munkásai juttattak hozzánk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának utóbbi számaiból nyertünk értesülést arról, hogy a Rakottyay-gyár a kér. munkásbiztositó pénztár kebeléből kilép és saját egyletládát alakit. Miután ez bennünket, munkásokat érint a legjobban, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy részünkről a legnagyobb aggodalommal látjuk ezt a különválást. Mi nem keressük az okot, mi csak ennek a szakadásnak ránk nézve bekövetkezhető h itását tekintjük. Mi tisztán látjuk, hogy ez a munkásokra káros volna. Hogy a sok ok közül egyet is említsünk, megvagyunk győződve arról, hogy ilyen körülmények között, a munkásság ki van téve a munkaadó önkényének. Mert megeshetik — bár nem tételezzük fel, — hogy a munkaadó munkását betegsége esetén egyszerűen elbocsájtja. Ettől eltekintve, a munkásoknak csakis egy, a gyár saját orvosa állana rendelkezésére s igy a munkás nem mehet ahhoz az orvoshoz, amelyik iránt tálán több bizalommal van, vagy amelyik már régebben kezelte s baját teljesen ismeri. Ezek és több más okok miatt tehát elégedetlenül és aggodalommal látjuk a Rakottyaygyar különválását. Kiváló tisztelettel több gyári munkás. Ami végül a „Losonc“ cikkét illeti, arra az a válaszunk, hogy az nem egyéb szerecsen mosdatásnál. Az igazgatóságnak a megbotránkozási bakklövését ezen cikkecske sem teszi jóvá, még ha azokat maga a pénztár titkára irja is. Még meg kell jegyeznünk azt, hogy cikkünk megírására minket semmiféle animozitás nem vezetett. Mi a legteljesebb elismeréssel vagyunk a munkásbiztositó pénztár ügykezelése és adminisztrációja iránt, de mint a közérdek önzetlen katonái, nem hallgathattuk el az igazgatóságnak azt a baklövését, hogy megbotránkozását fejezze ki egy gyári cégnek a fövényen alapuló szándéka felett. Szerződésszegő kormány A ref. egyház sérelme. Bonyodalmak Bodor Aladár áthelyezése körül. Losonc, 1911. szept. 21. Saját tudósítónktól. A losonci ref. egyház még 1869. évben szerződést kötött az állammal. Ezen szerződés értelmében a ref. egyház a legtisztább kulturális célzattal az állam rendelkezésére bocsátotta a régi ref. jogakadémia épületet, telkét, az összes felszerelésekkel együtt a mostani főgimnázium céljaira. Kikötötte azonban az egyház, hogy az intézet régi jellegét megőrzendő, két katedrát maga tölt be tetszése szerinti tanerőkkel mindaddig, a mig a szerződés érvényben marad. Ezért a kedvezményért pedig az egyház, több mint 3000 kor. összeggel járul hozzá évenkint a 2 tanár fizetéséhez. Ez a szerződés, amilyen kedvező volt az államra, annál súlyosabb terhet rótt a ref. egyházra. Mindazonáltal ez az állapot háborittatlanul fennállott évtizedeken keresztül a legutolsó időkig. A szerződést az állam szegte meg és pedig akkor, amidőn az egyház egyik választott tanárát : Bodor Aladárt a losonci főgimnáziumtól elhelyezték. A szerződés értelmében ugyanis csak fegyelmi utón, vagy pedig az egyház megkérdezésével mozdítható el az egyház által meghívott tanár. A Bodor Aladárt azonban az egyház tudta és beleegyezése nélkül helyezte el a miniszter, rnagasállásu losonci urak közbenjárására. Tehát politikai okok játszottak itt közre. — Politikai üldözésnek esett áldozatul Bodor Aladár és egy ilyen alacsony politikai trükk miatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter nem átallotta a ref. egyház jogát sem megsérteni. De nem oda Buda! Ha már ez a gonosz praktika el is követtetett, nem szabad tűrnie a losonci ref. egyháznak azt, hogy jogait lábbal tiporják. És ne rejtse a ref. eklézsia véka alá az igazságot. Ne hallgassa agyon a kultuszkormány erőszakoskodását. Hiszen elvégre is az egyház nem egy vagy két, a politikában szerepet játszó egyéniségből áll, hanem áll az egyházhivek egyeteméből. Akik pedig nem értenek egyet az egyház vezetőségének azzal a nemtörődömségével, hogy zsebre rak olyan jogsértéseket, amelyekből beláthatatlan kára származhatik az eklézsiának. Hogy ez igy van, amellett szól az alábbi levél is, amelyet több református hivő intézett hozzánk : Tekintetes Szerkesztőség! Ismerve szókimondásukat és erélyes fellépésüket, tisztelettel kérjük szíveskedjenek b. lapjuk valamelyik számában szóvátenni azt a jogsérelmet és szerződésszegést, amelyet a vallás és közoktatásügyi miniszter követett el akkor, amidőn egy általunk megválasztott főgimnáziumi tanárt (Bokor Aladárt), a szerződés világos rendelkezése ellenére Losoncról elhelyezte. Szíveskedjenek felszólítani a ref. egyháztanácsot és különösképpen nagvtiszteletii Sörös Béla lelkész urat, hogy tettek-e lépéseket az egyház és a kormány közötti szerződésnek a a kormány részéről való megszegése miatt. Azon reményben, hogy kérésünknek készséggel eleget tenni szívesek lesznek, vagyunk a tek. Szerkesztőségnek jó hívei több református. íme itt ez a levél, amely nyilatkozattételre szólítja a ref. egyház tanácsot. Mivel, pedig ezen szerződés ügye nagymértékben érinti az egyház anyagi visszonyait, úgy véljük, hogy a ref. egyház,' vezetőségének elsőrendű kötelessége lesz egy egyházi közgyűlés keretében beszámolni ez ügyben elfoglalt álláspontjáról. (Q). Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ENGEL MIKSA LOSONC.
