Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-26 / 4. szám

1911. január 26._________________________________LOSONCI UJ SAP________________________________________3. oldal.

Uj közművelődési akció.

Vasárnapi könyvek.

Ismeretes, hogy népiskoláink még a tanköteles ifjúságnak sem biztosíthatják teljes számban az iskolázást és sokszor igen fogyatékos tanításuknak eredményeit is nagyobbára kockáztatja a folytonos továbbképzés teljes hiánya. A kispolgári osztályok nem találhatják meg ezt az életrevaló készültséget, mely a népek nagy versenyében a magyar munkának és iparnak sikeres megállást biztosíthatna. Ezek a fogyatékosságok kettős erőkifejtésre köteleznek a közművelődésünk ápolásában : az iskolai szervezet célszerűbb fejlesztése folytonos gondját követeli a törvényhozásnak és közigazgatásnak egyaránt, másrészt a közművelődés terjesztését szabadabb, iskolán kívüli, mindenki számára hozzáférhető intézményekkel kell eszközölnünk. Az iskolázás teljes érvényesülése mellett sem lehet elégséges ez az elemi műveltség, melyet a népiskolák a tanulási kötelezettség éveiben nyújthatnak és igy szükségképpen gondoskodni kell róla, hogy mindenkinek alkalma legyen — legalább 12 éves korától 18 éves koráig — a továbbképzésre és a művelődésre, azontúl pedig az ismereteinek gyakorlati fejlesztésére, a haladókor követeléseinek megfelelő kiépítésére. Ekként a felnőttek oktatasa. mint a taiulatlanság pótlása és az iskolákban szerzett tanultság gyakorlati kiegészítése, illetőleg a praktikus élet követelései szerint való fejlesztése oly feladat, mely országos közérdek és ezért országos szervezésre szorul.

Még Apponyi Albert gróf minisztersége idejében tette szóvá, hogy minő intézkedésekkel volna biztosítandó az egyes közhatóságok : megyék, városok, községek közreműködése a népnevelő továbbképzés országos szervezésében és mi módon lehetne központi vezetéssel az iskolán kívül eső tudományos és szakszerű képzést előkészíteni.

Ennek a nagy horderejű kérdésnek megoldását vállalta magára az Országos Közművelődési Tanács, amidőn Széli Kálmán elnöklése alatt tartott értekezleten elhatározta a Vasárnapi Könyvakció megnyitását és a nagyszabású népművelési mozgalmaknak az egész országra kiterjedő szervezésén A Vasárnapi Könyv, mely a Tanács kiadásában jelenik meg, a továbbképzésre alkalmas nagy tömegeket a produktiv élet szolgálatában akarja nevelni Célja, hogy több százezer példányban kinyomatva, ingyenesen osztassák ki, a kultúra és a gyakorlati tudás érdekében.

Az Orsz. Közművelődési Tanács ez ügyben f. hó 21-én azon kérelemmel fordult városunk tanács, hoz, a nemes akció támogatása végett, kéri a város tanácsát, hogy rendelje meg a Vasárnapi Könyvet bizonyos számú példányban és azt osztassa szét a Közművelődési Tanács intencióinak megfelelően.

A Vasárnapi Könyv-akciót örömmel üdvözöljük mi is és megvagyunk róla győződve, hogy a város tanácsa e fontos kulturális mozgalmat minden lehető eszközzel elő fogja segíteni.

A Vasárnapi Könyvek beszerzési ára igen csekély, azonban mégis valamelyes megterheltetéssel járna a városra. Fedezet pedig a költségvetésben már nincs. A magasztos és kulturális cél azonban lelkiismeretbeli kötelességünkké teszi egyenesen, hogyha talán nem is a város terhére, de társadalmi utón mindenesetre előterenitődjék az a fedezet, amely lehetővé teszi a népoktatásnak ezt a szükséges és nélkülözhetetleo módját.

A mükedvelés,

színjátszás régi kedvtöltése a losonciaknak. Nagyapáink ideje óta szokásban van, hogy a farsangi mulatózást hangversenyek és műkedvelői előadások megtartásával teszik kedvesebbé. S hosszú évtizedek alatt egyszer történt, hogy a „ne sutor ultra crepidam“ idézetével kifogást emeltek ez ellen. Akkor sem ugyan a műkedvelői előadások megtartását ellenezték általánosságban, mint inkább egy a polgári életben cipészmesterséget folytató műkedvelőnek ajánlották a kaptafát a színjátszás helyett.

Most azonban a „Losonc“ cikkírója a Polgári Kör f. hó 1 I-i estélyéről emlékezvén meg, határozottan kimondja, hogy elég volt a műkedvelői előadásokból. Ami magának az akkori előadásnak bírálatát illeti, azt nem akarom érinteni. Ámbár nem hiszem, hogy az előadás a mi finom ízlésű közönségünkből külsőleg mosolyt, lényegileg azonban zúgolódást erőszakolt volna ki. Mert a finom ízlésű emberekben a fiatalság kedves szórakozása, műkedvelői kedvtelése jóleső földerülést, vagy esetleges sikertelenség esetén méltányosabb vagy szigorúbb kritikát előidézhet, de szánakozó mosolyt és zúgolódást semmiesetre sem.

Nem igen tudom megérteni, miért lehetnek annyira ellenszenvesek a műkedvelői előadások-Hiszen ki-ki talán úgy szórakozhatik, amint néki éppen jól esik. Legfölebb azt kívánhatjuk, hogy szórakozásában a társadalmi szokások keretein s a jó ízlés határán belül maradjon. Ezeknek a kivánalmaknak pedig úgy a polgári köri műkedvelők, mint más esetekben színpadra lépő műkedvelőink mindig megfeleltek.

Az élet színpadán úgyis mindnyájan vagy műkedvelők, vagy szinészek vagyunk. Egyikünk kedvtelésből játsza el szerepét úgy, amint eljátsza, másikunk, mert foglalkozása, mestersége, vagy a körülmények kényszerítő ereje úgy kívánja. De azért mindkét felekezetnek lehetnek művészei. S mindkét olda'on lehetnek kontárok. Aminthogy vegyesen is szokott ez előfordulni. Ámbár az „ars vitae“ művelői mégis inkább azok között akadnak, akiket nem kényszerítő körülmények, hanem művészi kedvtelésük vezet.

S ami szabad az életben, az k 11, hogy szabad legyen a színpadon is. Ha az életben szabad szinészkedni, meg kell azt engedni a színpadon, ha az életben tehetünk egyet s mást a kedvtelésünk szerint, el kell azt nézni a színpadon is.

Az, hogy a színészeknek is nehéz feladata van a losonci közönség előtt, nem tarthatja viszsza a föllépéstől a műkedvelőket. Az csak a szinészek ambíciójára hathat növelőleg. De a műkedvelők szórakozását nem befolyásolhatja. Mert hiszen csak nem számíthatnak arra, hogy a kritika összetévesztve a műkedvelői mulatozást a színészi hivatással, elcserélt mértékkel fog Ítélkezni fölötte.

Hogy emberbaráti s kulturális téren, tehát a humanizmus szempontjából nézve mit tettek műkedvelőink az előadások jövedelmének jótékonycélra fordításával, azt nem is e nlitem. Tudnunk kell azt mindannyiunknak.

De veszélyes is műkedvelő színjátszóinkkal kikezdeni. Hátha ragadós lesz a példa s legközelebb a műkedvelő ujágirókat kezdik ki. Ha mindjárt csak csak mosollyal is. Vagy olyasfajta zúgolódással : minek is van műkedvelő újságíró a világon ? Pagát.

HÍREK.

Tájékoztató.

jan. 28-án. A helyőrség továbbszolgáló altisztjeinek táncmulatsága a Vigadóban, febr. 1-én. A főgimn. ifj. segélyző-egyesület táncmulatsága a Vigadóban, febr. 4-én Kereskedők bálja a Vigadóban, febr. 11-én A losonci gyári művezetők táncmulatsága a Vigadóban.

febr. 18-án. A losonci izr nőegylet táncfüzérkéje a Vigadóban.

febr. 26-án Az iparos ifjúság táncmulatsága a Vigadóban.

febr. 28-án Tiszti estély a Vigadóban, márc. 4-én Első Nógrádmegyei Alkoholellenes Egyesület estélye a Vigadóban, márc. 26-án A losonci evang. nőegylet hangversenye a Vigadóban.

Kitüntetés. A magyar Paedogiai Társaság f. hó 2l-ikén tartott nagygyűlésén dr. Endrei Gerzson főgimn. tanárt, lapunk munkatársát rend.s tagjává választotta.

Kovács Ernő amerikai útja. Már jeleztük, hogy dr. Kovács Ernő, volt Kossuth-párti képviselő, Kovács Ferenc losonci kir. közjegyző fia Apponyi Albert gróf társaságában tanulmányi világkörutra megy Amerikába. Apponyi grófot ugyanis az a nemes, hazafias intenció vezérli, hogy az Újvilág nagyobb városaiban előadásokat tartson Magyarország közjogi helyzetéről, kultúrájáról és nemzeti irányú törekvéséről. Célja elosz látni azokat a tissotiádákat, amelyek a magyar nemzet reputócióját a müveit külföld előtt lekisebbiteni törekszenek. Ebben a nagyjelentőségű, hazafias akcióban vesz részt dr. Kovács Ernő is, akiben jelentékeny erőt nyer az expedíciót vezető Apponyi gróf. E hó 3l-én indulnak útra s óhajtjuk, hogy teljes siker koronázza nemes törekvéseiket.

Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Zichy Nepomuk János nagybirtokosnak, aki a balassagyarmati r. kath. iskola költségeihez 3000 korona adománnyal járult hozzá, elismerését és köszönetét nyilvánította.

Orvosok kongresszusa. A folyó hó 22-én Budapesten lefolyt Orsz. Orvosszövetség kongresszusán a losonci kerületi munkásbiztosito pénztár területéről dr. Matzner János, dr. Hojfmann Lipót losonci, dr. Lőwinger Rezső salgótarjáni és dr. Büchler Gyula füleki orvosok vettek részt. A kongresszuson két hatalmas tábor állott egymással szemben. Az egyik tábor dr. Weisz Manó vezetése alatt az orvosoknak a pénztáraknál

tisztviselőminőgségben való alka’maztatását kívánta. Ezt az álláspontot védte az Orsz. Pénztár is. A A második tábor, mely az Orsz. Orvosszövetség nem pénztárorvosaiból került ki, nem fogadta el az Országos Pénztár által kidolgozott s a hivatalnoki rendszert célzó szabályzatot. A kormány képviseletében megjelent Mentsik min. tanácsos ugyancsak az Orsz. Pénztár javaslata ellen fordult, mire a kongresszus heves viták után szótöbbséggel elvetette a hivatalnoki rendszert. Eszerint hát orvosaink ezután is szerződéses viszonyban fognak állani a munkásbiztositó-pénztárakkal. így lesz ez Losoncon is, ahol a pénztári orvosok ez ügyben legközelebb már intézkedni is fognak.

Nem lesz fejdiszes estély. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy a helyőrség tisztikara a farsang utolsó napján fejdiszes estélyt rendez. A tiszti estélyt látogató hölgyközönség körében azonban aggodalmakat okozott a fejdiszes jelmez kivitele, amiért is az udvarias rendezőség azonnal elállóit a fejdiszes estély tervétől. Az uj terv valószínűleg tetszetősebb lesz. Az estély ugyanis a nizzai esti korzó jellegét ölti majd magára. Azt a gyönyörű látványt óhajtja idevarázsolni a rendezőség, ami a nizzai esti korzókat oly világhírűvé tette. A különféle estélyi öltözékek, báli, színházi belépők, séta toilettek, strandruhák stb. a legpompázóbb ragyogással és szinvegyülékkel tündéries látványt nyújtanak, mintha egy egy mesebeli tündérrege alakjai lépnének ki a fantázia eszmeköréből s mindmegannyian testet öltenénck, oly változatos, szingazdag s kaleidoszkopszerü varázsképet nyújt a nizzai korzó. A tiszti estélynek a fejdiszek helyett a nizzai világkorzó képével való felcserélése nagy örömet fog kelteni a hölgyek között, mert ez esetben tágabb tere nyílik a hölgyeknek az ötletes és változatos toilettek között válogatni. A rendezőség a tánctermet nagy áldozatok árán stilszerü dekorációkkal látja el s igy egy oly látványos mulatságra van kilátásunk, aminőben aligha volt még része a losonci bálozó közönségnek.

Matiné. A losonci izr. leányegyesület f. hó 29-én vasárnap délután 3 órakor tagjai közreműködésével matinét rendez az izr. szentegylet Kisbé -utcai helyiségében. A matinén belépődij nem fizetendő, de az ingyentej és kenyér alapja javára adományok elfogadtatnak és arra a közönséget lapunk utján hívja meg az egyesület vezetősége,

Magyar név. A belügyminiszter megengedte, hogy kiskorú Kjein Ernő csehbereki lakos családi nevét „Koltai“-ra változtassa.

A vasúti állomás épülete — mint tudvalévő — meglehetős szűk. Az utazó közönség a legtöbb esetben alig képes elhelyezkedni a várótermekben. Különösen vásárok alkalmával s vasárnapokon tapasztalható ez, mikor is a III. osztályon utazók nagy része beszorul más helyiség hiányában a II. osztályú váróterembe s elfoglalja azt a II. osztályon utazó közönség elől, úgy hogy ezek a téli hideg, szeles időben is kénytelenek a folyosón tartózkodni. Tudjuk, hogy igy van ez a legtöbb állomáson, de ez nem ok, hogy nálunk ne segítsenek e bajon.

Kereskedelmi bál. A losonci kereskedők és kereskedő ifjak 1911. évi február hó 4. napján a „Vigadó1* termeiben, kereskedelmi jótékony célra kereskedelmi bált rendeznek. Kezdete 9 órakor. A belépőjegy ára személyenkint 2 K, családjegy 5 K, erkélyegy 3 K. Felülfizetéseket köszönettel vesznek és hirlapilag nyugtáznak. Jegyek előre válthatók Kármán Zsigmond köriyvkeresedésében. A bál védnökségét a következők vállalták el: Beniczky Árpád, Bulyi János, Herczog Ignácz, Kimer József, Kujnis Cyulá, Läufer Manó, Lőwy Herman, Rakottyay György, Rittinger Pál, Sacher Gusztáv, Schein Fülöp, Schmeichler Alfréd, Schneller Károly, SchvVarcz Jakab, Sternlicht Soma, Török Zoltán, Tarján Ödön, Wohl Aladár dr, Wagner Sándor, kir. tan.

Gyilkol az alkohol. A salgótarjáni főszolgabiróság területén lévő Bárna községben, a Römes-féle korcsmában mulatozott Répás József, aki hires verekedő s kötekedő ember hírében állott a vidéken A korcsmában iszogatott Antal András is, akibe Répás belekötött. Ezúttal azonban emberére akádt, mert Antal András annyira összeverte az izgága embert, hogy az pár nap múlva belehalt sebeibe. A gyilkos ellen a vizsgálatot megindították.

Agyonzuzta a leomló kő. Somoskőújfalu határában Ereszvény kőbányában dolgozott Adamek Mihály kőbányamánkás. E hó 18-án, amidőn az a bányaaljban dolgozott, a kőzet felülről leomlott, a szerencsétlen munkást maga alá temette s agyonnyomta. A vizsgálat van hivatva megállapítani, hogy elmulasztott köteles gondosság vagy pedig vigyázatlanrág esete forog-e fenn.