Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-27 / 30. szám
Egész évre 8 kor. — fii. H BE* BS flS £§? jlfi ||j§% Klj |fc ál f^kÉ Im| IflJ 1111 ÉÍÉ ÉÉl Ilii |L hová’a lap szellemi Felévre 4 kor. — fii- W jggg fifigj Wm p&g Rgj ragja» gfjsj ragg |$p g|a| j§g| Bgjgg g§£j BaH jfflBg jp£||& BÚ (k^ részét Illető minden Negyedévre 2 kor. — fii. M| Bnflj pBg Bp g|J| fl$j£ BtoR Wm pg ggp PS Jjgg Hjgg fiWft WS ffffiaSla jjpl Jgji közlemény Intézendő. PllévZreVre *5 kor. — fii. HM EH |É| Tlifljt |§Í |||| §1|| áfái f||I :|É| i»lBI W Losonc, Kublnyl-tér 11 Negyedévre 2 kor. 50 fii. B||g gB|£ §fg| Xpgk, Bű M| 8g$j £»1 g|P| grl HM VM| Pgra mm amm* Hová az előfizetések, MBB MB gM RH jgjgji Mi Egg giga jBS8 Wgm K|W hirdetések, minden-K" " k "1 t k ffijjFf |gj|j |||| TggM M ||g| SÉÍItcIm 6f|f] ■ - . fs|| j|||| fp® jWjjj^j 1||B ffigjg KgH Bfi tlfi nem“ pénzküldemétovábbá nőgrádmegyei Í|||j jjjjjj «85 jpjg B gjHp Ép® l»||jflg ISi|| Üäafc fef» [|§§ Bjá E^Jjj 1||1| Bp» ffiPf ragfi flip Hflj désére vonatkozó feltanitók és körjegyzők j£g|| HM.. i|§~ MS oKsl B?$ gf§gi ipgg ip§ M tpjg ||||! »Sl Élli Emíjj |S^SM^ §|g) HH szőlalások intézendők. egyesülete tagjai részére jjgjB HK'* |ja^ |||g igg Spg gap g|pg ra*|É Kg gjgB |pj|j gHg |g| jg||| jgjp| |$|3 |jj|{j S§ÍH ___ évi előfizetési 'j 5 MM B{& Jlflj ra£ lia| |rePÍ jjjlf BÉ|| laSj gjáÉJ m|S fÉjjá! hirdetések jutányos áron ^ 20 n tij&g vétetnek fel a kiadőhlva-A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZlÖNYE. VI. évfolyam 30. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 július 27. Meghívás. A losonci függetlenségi és 48-as pártkor f. évi augusztus hó 3-án, csütörtökön délután 5 órakor a Vigadó szálló nagytermében közg^yüléüt tart, melyre a pártkör tagjait s a függetlenségi érzelmű polgárokat tisztelettel meghívjuk Tárgy: Állásfoglalás a véderőjavaslat ellen. Kristóff Sándor párttitkár. Dr. Vályi Béla iigyv. alelnök. eltétlen bizonysággal megállapítható, n hogy a véderőreformból semmi sem | lesz. Nem csak azért fog megbukni a javaslat és vele a kormány, mert az ország népének viharzó elkeseredése s a lakosság nagy többségét képviselő országgyűlési kisebbség söpri el őket gyászos emlékükkel együtt, hanem azért is, mert ez a javaslat törvénnyé válván nem hajtható végre. Nincs az emberi gonoszságnak az a raffinált facsaró eszköze, nincs a kormánynak olyan lelketlenül agyafúrt szipolyozógépe, amely a semmiből valamit fog kisajtolni. Lehetetlen újabb hadsereget állítanunk, újabb pénzzsákokat liferálnunk bécsi bolondériák és geszti pöffeszkedések kedvéért, lehetetlen azért, mert nekünk nincs miből. S ha törvénnyé válnék perverz elméknek eme őrült ideája, a tényleges országnyuzás alkalmával tűnnék ki a merényletnek saját gazságával is versenyző lehetetlensége. De elvégre ez az ország — ha már fejős tehén — de még nem kísérleti nyúl. Nem fogjuk engedni ezt az őrült experimentumot, nem engedjük legszentebb és legfontosabb érdekeinket meglágyult agyvelők játékszerévé sülyr.szteni. A leghatározottabb, a végletekig menő elkeseredett küzdelmet veszi fel a véderő «reform»-ja ellen az országos függetlenségi párt s az országnak minden magyarul és minden emberül gondolkodó embere. S vigyázzanak azok az urak, akik a hatalmi őrület mámorában a néppel szemben állanak, vigyázzanak! Ha azt akarják és merik pártolni azt, hogy ennek az országnak minden épkéz-láb embere katona legyen, hogy minden dologbiró kéz fegyvert forgasson, ezt könnyen elérheti. De ezek a fegyverek a népszabadság és népjogok fegyverei, ezek a katonák a becsületes munkálkodás és nemzeti létünk fentartásának bosszúálló katonái lesznek, akik elsöpörnek, kiirtanak mindent, ami szolgalelkii, ami fekélyes és nemzetellenes. Munkapárti értekezlet. A losonci nemzeti munkapárt sziikebbkörü bizottsága kedden délután Havas Gyula takarékpénztári vezérigazgató elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezlet összehívására az ellenzék akcióba lépése adott okot, mert a munkapárt elhatározta, hogy ezután szervezkedni fog s ez irányban széleskörű mozgalmat indít meg. A kisajátítási törvény kiegészítése a városok érdekében. Irta : Acsády Jenő műszaki tanácsos. A kisajátítási törvényünk, az 1881: XLI. t. .k taxatíve felsorolja a létesítményeket, amelyek céljaira közérdekből a kisajátítási jog engedélyezhető. A törvényben elősorolt közérdekű létesítmények csak abban az időpontban feleltek meg a társadalom szükségleteinek, amikor a törvény meghozatott és egész sorát az uj törvényeknek kellett azóta alkotni, amelyek újabb és újabb munkálatok számára biztosítja a kisajátítási jogot. Ez a törvény kiterjedvén a székesfővárosi kisajátításokra is, három kategóriába osztja kisajátítás tekintetében a községi épületeket s a kultúra minél fejletebb fokán állanak azok, annál több, magasabbrendü szükségletek kielégítésére is szolgáló munkálatok céljaira vehetik igénybe a kisajátítási jogot. E kategorizálás szerint kisebb terjedelmű kisajátítási jog érvényesíthető községekben, mint városokban és ezekben kisebb, mint Budapest fővárosban. Különösen a törvény 4. és 22. §-ai tartalmaznak városfejlődés és városrendezés szempontjából igen fontos intézkedéseket, amelyek azonban ez idő szerint egyedül a székesfővárosi kisajátításokra érvényesek, nevezetesen : a 4. §. alapján Budapest területén kisajátításnak van helye közművelődési, szépészeti vagy bármely más közcélra szolgáló középületek és intézetek létesítésére is ; a 22. § alapjár a főváros rendezése céljából kisajátítás alá vehetők utcák ós terek szabályozása esetén az elérendő célnak meg nem felelő vagy a szabályozási vonalnál hátrább álló ingatlanok. Fel kell tételeznünk, hogy a törvény megalkotása idején, harminc évvel ezelőtt, csakis a fővárosban tartoztak a közszükségk k közé az idézett szakaszokban említett közintézmények vagy városrendezések, a vidéki városokra való kiterjesztését. Ámde az azóta eltelt idő alatt vidéki városaink jó része örvendetes fejiődésnék indult s ezzel kapcsolatban emelkedtek a kulturális, közlekedési, szépészeti, városszabályozási igények is és igy a fejlettebb és fejlődésre képesebb városok mindinkább nehezen nélkülözik a városfejlesztés azon hathatós eszközeit, amelyeket az említett §-okban foglalt, de tőlük megvont kedvezmények nyújthatnak. Ez okból a városok már régebben mozgalmat is indítottak ezen kedvezmények elnyerése s illetőleg s kisajátítási törvény szakaszainak novelláris utón leendő kiegészítése iránt. Nem szenved kétséget, hogy a városok ezen törekvése figyelmet érdemel. Mert az a körülmény, hogy olyan középületek és intézetek létesítése, vagy oly életbevágó városrendezések, telekegyesitések végrehajtása céljából, mint amilyenekről a 4. és 22. §-ban szó van, nem élhetnek kisajátítási joggal, gyakran ólomsullyal nehezedik fejlődési törekvéseikre. Eljutottak vidéki városaink tehát fejlődésük egy olyan stádiumába, amelyben megint szűknek bizonyul a kisajátítás tekintetében részükre törvényszerűen közérdekűek nek kijelölt munkálatok köre, amikor tehát szükségszerűen a közérdek fogalmának tágítására kell törekednünk, amely törekvés annál jogosultabb, minél jobban tudnak most már városaink ama fontos nemzeti kulturmissziójuknak megfelelni, hogy intézményeikkel energiaközpontjai legyenek a renjok utalt vidéknek. Tulajdonjog szabadságának korlátozása céloztatván, gondosan kell a kisajátítási jogot a fennálló szükségekhez képest kiterjeszteni, nehogy a kisajátítási jog ezen kiterjesztése helyenként a magánjogokkal való önkénykedésekre vezessen, vagy pedig a fejlődés rohamosságának megkönnyítésével pénzügyi zavaiokba döntse a községi közületeket. Azatény,hogy fejlettebb, nagyobb vidéki városaink a törvényhatósági joggal felruházott városok között foglalnak helyett s az nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kisajátítási törvény 4 és 22. §-aiban meghatározott kisajátítások oly magasabb kulturális és esztétikai szempontok érvényesülését vannak hivatva lehetővé tenni, amelyek bizonyos nagyobb fejlettséget az illető város részérül már szükségkép feltételeznek. Ezért első sorban a törvényhatósági városok jöhetnek tekintetbe. Viszont azonban a törvényhatósági jelleg és szervezet, amely gyakran történelmi alakulásnak vagy más oly tényezőknek az eredménye, amelyek nem egyedüli és biztos fokmérői a városok fejlettségének és fejlődőképességének, nem lehet a kérdés eldöntésénél kizárólagosan mértékadó, amikor még azt is tekintetbe kell venni, hogy a kisajátítási jog kiterjesztését nemcsak a városok már elért fejlettsége kívánja meg, hanem szükség van rá egyúttal, mint a továbbfejlődés eszközére és előfeltételére, különösen abban az időben, am kor valamely városban a jövőbeli nagyobbszabásu elhelyezkedés alapvonalai rakatnak le, uj utcák, terek s középületek helyei jelöltetnek ki, amikor tehát a város szabályozási terve megállapítást nyer. Ez okból a kisajátítási jog ezen kiterjesztésével nyújtott kedvezményekben novelláris törvény utján azokat a rendezett tanáqgu városokat is kell részesíteni, amelyek a magasabb fejlődés feltételeivel és ezen fejlődésre való öntudatos törekvéssel előreláthatólag bírnak, nevezetesen tehát azokat, amelyek a megfelelő lakosszám mellett, amint azt a kisajátítási törvény 3 § a megállapította, felsőbb hatóságilag jóváhagyott városszabályozási tervvel és programmal rendelkeznek. Á véderojavaslaíok eilen — Politikai népgyüiés a honvédelmi miniszter kerületében. — Egy táborban a nőgrádmegyei ellenzék. — Országgyűlési képviselők a népgyülésen. — Saját tudósitónktól. Losonc, 1911 julius 25. Abban az országszerte megindult hazafias mozgalomban, amely a képviselőház elé került véderőjavaslat ellen megindult, első helyen veszi ki részét a losonci függetlenségi és 48-as pártkör. Vasárnap délelőtt a pártkör választmánya már megtette az előkészítő intézkedéseket egy nagyobbszabasu népgyüiés rendezése iránt, A pártkür elnökének, Bcnlczky Árpád volt orsz. képviselőnek gyöngélkedése folytán az értekezleten dr. Vályi Béla ügyvezető alelnök elnökölt. Bevezető beszédében beszámolt a legutóbb tartott értekezlet óta lefolyt s a pártéletben kimagaslóbb eseményekről. Kossuth Lajos halálának emléknapját a pártkör kegyeletesen ünnepelte meg. Az akkori ünnepi szónoknak dr. Bodor Aladár tanárnak magasszinvonalu s hazafias gondolatokkal gazdag beszédéért a pártkör jegyzőkönyvi köszönetét szavaz. Ezzel kapcsolatosan a választmány egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia halálának évfordulóját minden évben kegyeletesen megünnepeli s ezen napot hivatalos emlékünneppé avatja. A választmány ily értelmű javaslatot terjeszt a legközelebbi pártköri közgyűlés elé. Azután az elnök kegye es szavakban emlékezett meg pártunknak elhunyt tagjairól: Holles Danóröl, Palugyay Istvánról és delién Endréről. Utóbbinak elhunyta felett a pártkör a gyászoló családnak hivatalosan is» kifejezte részvétét s elhunyt volt alelnökének sírjára koszorút is helyezett. Megemlékezett továbbá arról a nagy veszteségről, amely az általános titkos választójogért harcoló függetlenségi pártokat a báró Bánffy Dezső elhunytával érte. A választmány báró Bánffy Dezső érdemeit jegyzőkönyvbe iktatni határozta el.
