Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-20 / 29. szám
2. oldat. ____________LOSONCI UJSAO_______________________________1911. julius 20. len, szennyes viz ezer nyavalyával fenyegető veszedelme. — Nagy megnyugvásunkra szolgál azonban a városi mérnök által kidolgozott renoválási tervezet, amely az eddigi kenderáztatóhoz hasonló gőzfürdőt legalább tűrhető állapotba hozza. A horgany kádak helyébe sülyesztett fajance kádak jönnek. A vizvezetőcsövek újakkal cseréltetnek ki. A hideg és meleg bazinok uj, metlachi lapokkal burkoltainak ki. Az öltöző fülkék számát kétszeresére emelik, s a mostani váróterem egy része pihenőhelyül fog szolgálni. — Ezen átalakítási munkálatok már megkezdődtek és a városi mérnök felügyelete alatt serényen folynak s augusztus hó végére teljesen befejeződnek. GELLÉN ENDRE A losonci ügyvédi kar egyik erős oszlopa dőlt ki a napokban. Gellén Endre ügyvéd hunyta !e szemét. A város és a társadalom egyik agilis tagját vesztette el benne. Fáradhatatlan tevékenységű, lankadatlan buzgóságu ember volt, aki vagyonát csakugyan arca véres verejtékével szerezte. Tevékeny részt vett a város közéletében, a losonci ügyvédek nesztora, a függetlenségi párt több éven át volt alelnöke, törvényhatósági bizottsági tag, a Losonczi Újság volt felelősszerkesztője. Élete delén ragadta el őt a halál. A megilletődés komoly hangján kell megemlékeznünk az elhunytról, midőn itt e sorok Írása közben elgondolkozunk azon az okon, mely az elhunyt hirtelen elmúlásához hozzájárult, sőt mely halálának egyetlen előidézője volt. Gondolatunk megáll, egy láthatatlan kéz hatalmát érezzük és sejtjük, mely titokzatos homály leple alatt szövi és intézi sorsunkat. Az ő életének utolsó napjait talán csak egy drámairó tudná kellően ecsetelni, csak a lelkek és az érzelmek búvárjai tudnák megérteni azokat a lelki emóciókat, melyeket az elhunyt átélt és átérzett. Az ő élete nem színpadi, hanem az élet mélységes tragikumával volt tele. A hatalmas törzs tehetetlenül nézte, mint törik le koronája, büszkesége. Az apa fiút temetett! Elkísérte utolsó útjára s mikor a koporsóra hulló utolsó rög tompán visszhangzott a sírból, amikor az apa fiát örökre elvesztette, akkor az apa szivét rabságba ejtette, a minden sebnél sajgóbb érzés, a szülői fájdalom. Attól a perctől kezdve a lelkéttestét a lassú sorvadás, ejtette hatalomba. Megtört, megrendült egész valójában, mint Jób. Gyermeke halálával a világ is meghalt rá nézve, a bánkódás, fájdalom teljesen lefoglalta minden gondolatát, fásult lett, közönyös. Fia után vágyott ! E hó 13-án szenderült örök nyugalomra. A gyászesetről a család, valamint Losonc város tanácsa gyászjelentéseket adtak ki. A résztvevők óriási tömege kisérte ki utolsó útjára f. hó 15-én. A losonci függetlenségi és 48-as pártkör, amelynek az elhunyt régi oszlopos tagja volt, a családhoz részvétnyilatkozatot küldött s az elhunyt sírjára diszes koszorút helyezett. Felköszöntők. A selmeci „Bursch“-daIokből. I. Hogyha majd e vén podagrás Életének búcsút int: A keservét — mint hű elvtárs, Telt pohárba fojtsa mind ! Ez lesz a legjobb útlevél, Ha majd az Érden-kertbe ér. Magándal: Mint utipénzt veszem tehát, S kihajtom ezt a telt pohárt ! Kar Mint utipénzt veszi tehát S kiissza azt a telt pohárt II, Éljen Bacchuss ! Bacchuss éljen 1 Bacchuss volt ám csak legény ! Ki először úszott által A szőlő aranylevén. Éljenek a lánykák, A szőkék, a barnák ! Éljen mind a hány Minden szép leány ! Magándal: Megengeditek-e tehát, Hogy fel is hajtsam e pohárt ? Kar: Le azzal a lével! A hegyek levével A vízvezeték felé. Hat forrást találtak. 12 km.-nyire Losonctól. Bár városunk rohamosan, amerikai tempókban halad a fejlődés utján, mégis minden egyes alkalommal, amidőn valamely uj intézmény létesítése kerül felszínre, az a nagy akadály hangzik fel állandó refrainként: nincs vizünk! Pedig minden ipari vállalkozásnak, gyáralatásnak alfája és ómegája a viz. Érzi ezt a hiányt, ezt a bajt teljes valóságában a város vezetősége is, de mindezideiglen tehetetlenül kellett várnia, valamely kedvező véletlen bekövetkezésére. A vízvezeték létesítésénél felmerült különféle megoldási módozatok egyike sem mutatkozott alkalmasnak s az artézi kutakkal való kísérletezés sem kecsegtetett semmi jóval. A város tekintete inkább a bővizű, a csörgedező kristálypatakkal gazdag közeli hegyvidék felé fordult. És úgy látszik, nem is hiába. Vasárnap délután Wagner Sándor kir. tan., polgármester és Farkas Zoltán városi mérnök kiszállottak Rózsaszállás községben, amelynek határában, a város, mintegy 12 km távolságban hat kitűnő izü és bővizű forrást találtak. A helyszínén nyomban eszközölt és hozzávetőleges számítás szerint a források másodpercenkint 30 liter vizet szolgáltatnak. Ez a vízmennyiség bőségesen elég lenne Losonc városának. A városi mérnöki hivatal azonnal hozzáfogott a források geológiai tanulmányozásához. A vízből vegyelemzés végett küldtek az országos vegykísérleti állomásnak, hogy vájjon a viz nem túlságos mésztartalmu-e. Ha a vegyelemzés kedvező lesz és a vízmennyiségre vonatkozó kutatások is kielégítő eredményt fognak mutatni, akkor egy szebb jövő küszöbére értünk el, mert szabadfejlődésünk legnagyobb akadálya; a vízhiány el fog tűnni Losoncról. Kioszkot a ligetnek. Ha a nehéz napi munkában elfáradt, szórakozásra és emellett szabad levegőre vágyó losonci polgár délutáni óráit kellemesen eltölteni kívánja, igazán nem tudunk neki semmit tanácsolni. Mert hova küldjük ? Küldjük a losonci fürdőbe talán, ahova egy órai fáradságos gyaloglás után nagynehezen kivánszorog, éppen visszafordulhat, hogy még aznap otthon lehessen ? Kocsit sem ajánlhatunk neki, ami méregdrága világunkban. Az Erzsébet ligetbe nem is igen érdemes menni, ahol minden régi korhadt, ócska, kényelmetlen. Nincs ami ligetünkben egy rendes pad, amely megfelelő kényelmet és pihenést nyújtana. Ezeken az állapotokon okvetlenül segíteni kell. És a segítség értesülésünk szerint nincs is messze. Akadt már vállalkozó, aki a jelenlegi polgári tenniszpályával szemközt hajlandó egy tágas, modern kioszkot építeni és berendezni s ennek Kiszáradt torkodon. Most itt az alkalom Magándal: A bornak vége már, Üres, im, a pohár! Kar: A bor leszállt beléd, Tanunk reá az Ég ! III. Ej, pajtás, fogd a kelyhet, S vitézül idd ki mind ! Ha árt a gőzlehellet: Légy rajta túl megint. Gondold, hogy virrad újra. És minden rendbe jő ; A bút a bor legyurja, S a kedvnek szárnya nő. Pajtás! minden irás, Közöttünk igy szokás! IV. Jó estét, vén diák ! Most jön a sor reád. Elő a telt pohárral! Ma torkig inni kell, Ma torkig inni kell ! Beléd, beléd A hegy levét! Beléd, beléd A hegy levét! Pajtások rajta, föl! J bbról és balfelöl fejében mindössze az e célra szükséges telket kéri a várostól. Volna tehát hely, ahová minden fáradság nélkül kijárhatnánk délutánonként szabad levegőt, társaságot élvezni — emberi módon. Meg vagyunk róla győződve, hogy Losonc elég nagy és e'ég civilizált arra, hogy egy ilyen igazán szükséges intézményt meg tudna becsülni s annak fentartását biztosítani tudná. Emellett természetesen a fürdőnek sem kellene megszűnnie s a város gazdasági érdekeinek sem csorbát szenvedniük. A fürdő megmaradhatna továbbra is majális-helynek, vasárnap délutáni szórakozásaink színhelyének s a város egyik jövedelmi forrásának. A kioszkot épitő vállalkozó ugyanis még arra is hajlandó, hogy a fürdóbérletét átvegye, ill. annak összegét a város pénztárának megtérítse. Semmi oka sincs az ellenzésre, sőt egyenesen kötelessége a városi vezetőségnek, hogy ezen mindenesetre életre való tervnek megvalósítását — különösen, midőn ez minden áldozatok nélkül lehetséges, — előmozdítsa és lehetővé tegye. Kötelessége a városnak elősegíteni ezt az intézményt, melynek a kultúrához is határozottan köze van s amelyből neki semmi kára, ellenben a közönségnek, a polgárságnak minden tekintetben csak haszna és öröme származnék. Harc az építészek között. Ki építhet emeletes házat ? A tanács döntése. Sárkány és Weiner, valamint Schmidl Sándor építészek iparpanasszal fordultak a város tanácsához, hogy jövőben az építési engedélyek kiadásánál, ha magas építkezésről,? emeletes házak építéséről van szó. figyelemmel legyenek az építést vállaló iparosok képesítésére. A losonci építőiparosok közül ugyanis nem mindegyik bir oly képesítéssel, hogy emeletes házak építését is elvállalhatná. Gyakran előfordult azonban, hogy emeletes házakat terveztek és építettek erre nem is kvalifikált építészek is. És ez valóságos szokássá fejlődött ki Losoncon. A városi tanacs f. hó 9-én tárgyalta az építészek iparpanaszát s méltányosnak találta azt. Határozatot hozott a tanács, hogy ezentúl építési engedély emeletes építkezésekre csakis oly esetben adható ki, ha az építőiparos az 1884. : XVII. t.-c., illetve a 46188/84 sz. miniszteri rendeletben körülirt képzettséggel bir, vagy ilyen képzettséggel biro egyént alkalmaz az építkezéseknél. Dr. Ch. Mauriac, a párisi Hopital du Midi orvosa írja : A természetes Ferencz József-keseriivizet sokszor rendelem s eddigi tapasztalataim szerint hatásé nagyon kedvező, úgy, hogy ez a gyógyvíz a hashajtók között a legelső helyek egyikét foglalja el. Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. A szétküldesi Igazgatóság Budapesten. Sort iszunk, mig a sor Jobbra és balra dől. Ihaj, csuhaj! Fiuk, nincs semmi baj! Körének. Selmecnek üdv ! Pohárhoz cimborák ! Filiszter-népség mind tokát ereszt És, mint az ördög, szabadságba kezd. «Szabad madár a selmeci diák» ! Kocintsatok, éltessük a hazát! Az ősszokás legyen nektek paizs, De gondoljatok a halálra is. «Szabad madár a selmeci diák» ! Egy telt pohárt a nők szerelméért! Ki asszonyszivet soha meg nem ért, Mint érdemeden, — nem lehet barát! «Szabad madár a selmeci diák»! Á szabad szóért egy pohárt tovább! Ki az igaz szót eltitkolni kész, Az szánalomraméltó gyászvitéz! «Szabad madá a selmeci diák»! Férfierőért zúgjon egy vivát! Ki dalt, szerelmet s a bort megveti Lenéző részvét jusson csak neki! «Szabad madár a selmeci diák» Koccintsatok a merész tettekért! Ki fontolgatja, hogy mi lesz a vég' Erőszaknak az megadja magát. «Szabad madár a selmeci diák»! A diákságért a végső pohárt! Mig végítélet gyászos napja jön, Daloljátok e szép dalt gyöngyözőn: «Szabad madár a selmeci diák» 1 Fordította Révai Károly.
