Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-20 / 29. szám

VI. évfolyam 29. szám. 'Megjelenik minden csütörtökön. LOSOIIC, 1911 jullUS 20. ’S Ä ELŐFIZETÉSI ARAK (áplra JlÉÜfcl ÉjSiáb. jü » fJtjjßS&k j||| ^ Wj jjl| £ÉHH SZERKESZTOSEO: siiií I iiikiiMi®! 11 si?fií* tiSfr I 11 % 11B1 I II IiAm 1#Ss'' továbbA nógrádmegyei Hfl 9S IH HE BBS EH |H Sfis SRÜh| BH §9E fWg SM BS MH Hfl HB j|w§ H BM H mM désére vonatkozó fel-sas ■ IIyIIIIIII UlIUnlJ = Egyes ára HHiH HP ysjgjj^ H A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETENSÉG1 ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meghívó. A losonci függetlenségi és 48-as párt­kor választmánya f. évi julius hó 23-ik napján délelőtt fél 11 órakor a Vigadó emeleti kistermében ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívjuk. Tárgy: a véderőreform. Az ügy fontosságára való tekintettel kérjük okvetlen megjelenését. Tisztelettel Kristóff Sándor, titkár. Dr. Vályi Béla, ügyvezető alelriök. NESZE SEMMI FOGD MEG JÓL. Az államsegély felosztása tárgyában egy jó ur fent a magas minisztériumban már bölcsen intézkedett. Szépen ! Igazán nem tudja az ember, hogy nevessen-e avagy pedig ökölbe szorított ka­rokkal a fogát csikorgassa. Mert ha pl. az állam­segély felosztására vonatkozó magas rendeletét a jó urat személyesítő színész a Nagy Endre kabar réjába mondaná el, bizonyosan jókat kacagna a publikum, de amennyiben megtörtént valóságról van szó, igazán ökölbe szorul az ember keze. Mily arculcsapása az igazságnak s mennyire meg­rendül ilyen és hasonló alkalmakkor az embernek az igazságba vetett hite 1 (Már t. i. annak az em­bernek, akinek még ilyen hite van.) No, de annak, aki még nem tudná, röviden elmondom, hogy mi­ről is van szó. Arról az államsegélyről, amelyet még a megelőző kormány abból a. célból vett fel költségvetésbe, hogy azt elsősorban és kizárólag a városi tisztviselők fizetóskiegóízitésére kell for­dítani. Ennek a felosztása tárgyában döntött az a jó ur. És pedig úgy, hogy az államsegélyt leg­nagyobb részben a hivatalban görnyedő, dolgozó tisztviselők orra elől az u. n. „kültisztviselök“ nek Ítélte oda. De hát kik is azok ? I. A két árvaszéki ülnök, kik ezentúl egyenkint évi 3900 koronát, 2. a tiszti ügyész, ki ugyancsak 3900 koronát és végre 3. a közgyám, ki évi 2369 koronát markol el az államsegélyből, mert igy rendelte el az a jó ur. A reggeltől estig dolgozó igazi tisztviselőknek pedig ezekután marad az államsegélyből az, ami annakidején Bugyinak jutott a tapasztásárt! Ellenben a kültisztviselóknek, akik emellett 30—40,000 K-t jövedelmező ügyvédi irodájuk és banki ügyészi-titkári állásaik is vannak: 250 kor. esik minden hivatalos órájukért. Hát azt a minisz­ter sem akarhatta igy. Nem védjük a minisztert, de őt is csak a szervezeti szabályrendelet hiánya és a paragrafusokhoz való ragaszkodás vitte bele ebbe a majdnem mit mondtam — határozatába. De maguk a kültisztviselök is meglepődtek ezen a miniszteri leiraton, ők a világért sem kívántak volna ennyit, hiszen ők — amint több­ször ki is jelentették — nem akarhatják a tiszt­viselők anyagi károsodását. Tehát most vissza­emlékezve ezekre a kijelentésekre, hisszük, hogy a tuldotált kültisztviselök önmagák helyezkednek majd a méltányosság álláspontjára s önként le­mondanak a szegény, megrövidített városi tisztvi­selők javára a — bocsánat — meg nem érdemelt magas dotáció egy jelentékeny részéről. — A választójogért. Az országos választó­­jogi liga helyi csoportja és a losonci szociál­demokrata parti érzelmű polgárok egy népgyülés tartását vették tervbe. A népgyülés, amely a válasz­tói jog propagálására szolgálna, f. hó 30-án tartat­nék meg, több ismert fővárosi választójogi kapacitás részvétele mellett. A véderőjavaslatok ellen. A losonci függetlenségi és 48 as pártkör, az ország több kerületének példájára, a legközelebb népgyülést tart, hogy állást foglaljon a véderőjavaslatok ellen. A népgyülésre az előkészületek már megindultak s az igen nagyarányúnak Ígérkezik, mivel több jelesebb ellenzéki politikus és országgyűlési képvi­selő helyezte kilátásba a honvédelmi miniszter ke­rületében tartandó népgyülésen való megjelenését. A nagy próbatétel. Irta Beck Lajos dr. orsz. képviselő. Nagy és nehéz harcok árán védte meg ez a nemzet alkotmányos szabadságának ezeréves épü­letéi. De lassan-lassan, az utolsó idők viszontag­ságos idői folyamán, kilopkodták ebből az épület­ből legszebb kincseinket. A palota még áll, homlokzata még büszkén dacol az idők viharával, de belül konganak a fényes termek az ürességtől s csak az emlékezet tudja még megjelölni nem­zeti drágaságaink hült helyét. Először az önálló nemzeteket a többi önálló nemzetekkel szemben megillető jogainkból fosztot­tak ki, rásütvén hadseregünkre, külső képvisele­tünkre a közösség bélyegét. Azután belső ügyeink­ben való szabad rendelkezési jogainkat kezdték megnyirbálni. Ezt már óvatosabban csinálták. Hirdették s még ma is hirdetik belső ügyeinkben a szabad kéz jogát. De a valóságban e téren is lépten-nyomon elháríthatatlan akadályokba ütkö zünk. És csoda-e ez ? Egy nemzet pénzerői csak végesek. Akárhogy dolgozik is az adóprés, bár­mikép törik is a fejüket a finánc-tudósok, hogy fiskális forrásokat találjanak ki: az állami bevéte­lek végesek s a hurt túlfeszíteni azért veszedelmes, mert az anyagi összeroppanás a már meglévő erőforrásokat is maga alá temetheti. A meglévő jövedelmek óriási hányadat pedig felemészti az a nagy moloch, amelyet a közös ügynek neveznek. S hiába növekszik a magyar állam financiáinak teljesítő képessége, mindig fokozottabb mértékben nőnek a közös ügyek szükségletei. Csoda-e hát, hogy belső erőink gyarapítására, a fokozodó életigényeknek megfelelő nagyobb anyagi befektetések teljesítésére képtelenek va­gyunk ? Csoda-e hát, hogy a kultúra teljességéről, egy egészséges birtokpolitikáról az Amerikába kikivánkozók itthon való foglalkoztatásáról, az ipar kifejlesztéséről szőtt álmaink álmok is marad­nak ? Feszithetjük-e a hurt még jobban is? Es ha birnók feszíteni : lenne-e belőle hasz­nunk ? Nem-e nőne meg hirtelen újra az étvágya annak az iszonyú szörnyetegnek, amelynek torka ezernyi füstölgő gyárkéménynek a sirját képezi. L’appetit vient en mangent. Az étvágy evésközben jön meg s a közügyes molochnak — amint tud­juk — jó étvágya van. Nem, a magyar nemzet már belső politikáját sem csinálhatja életigényeinek megfelelőleg. Külső politikáját a császári szó bénítja meg, belső politi­káját pénzügyi erejének meddő célokra való lekötése. n Ilyen viszonyok között mi Den bizhatunk meg? Hihetünk-e annak az uralkodó pártnak, amelyik a bécsi hatalmakkal való feltétlen megegyezés szük­ségét iktatta első programmjának alaptételei közé ? Bizhatunk-e azokban a férfiakban, akik azt vallják : „Az uralkodó bizalmát nehéz megnyerni, a nép bizalma azonban könnyen megszerezhető, alkal­mazzuk ennélfogva az utóbbit az előbbihez.“ És tehet-e valamit ilyen morális; sülyedés közepette az a negyven főre rugó függetlenségi párt, amely egyedül képviseli ma már a képviselő házban az ipari negyvennyolcas eszméket ? Nem, ezzel a parlamenttel országunk kátyúba jutott szekerét nem tudjuk kirántani. S ezért kell minden erőnkkel országgyűlésünk átalakítására törekednünk. Amig a parlament nem fogja visszatükrözni az egész nemzet akaratát, a dolgok jobbrafordu­­lását nem remélhetjük. Amig a felnőtt, megérett férfitömegeknek milliói nem hallathatják szavukat akkor, amikor arról van szó • milyen politikai irányt kövessen az ország — addig a meglévő útiránytól eltérni nem tudunk. Ennek az országnak sorsa akkor fog eldőlni, amikor az első népparlament akarata megnyilvánul. Ha az is meghunyászkodik s alárendeli a nemzet érdekeit a közös ügyek ezzel ellenkező érdekeinek, akkor elérkeztünk ahhoz a Mohácshoz, amely után nincsen feltámadás. De e szomorú végben mi nem hihetünk. Nekünk — politikusoknak — bíznunk kell a nem­zet életerőiben, biznunk kell hitében és férfiassá­gában. És ezért kell követelnünk a választói jog­nak azt a reformját, amely a nemzetet e nagy próbatételre képessé teszi. VÁROSI ÜGYEK oo (—) A rendőrség hivatalainak kibő­vítése. A rendőrség hivatalos helyiségei a bejelentő hivatal rendszeresítésével oly szűkké Váltak, hogy többet a célnak meg nem felelnek s kibővítésük szükségessé vált. A kibővítési munkálatokat a városi mérnök házilag ’végezteti. A rendőrségi fogházak helyére jön a városi tiszti orvos, a m. kir. állatorvos és a rendőrőrmester irodája, a fogházhelyiségeket pedig kite építik az udvarra. (—) A tugár-patak befödése. Egy régi, életrevaló eszme lép nemsokára a megvalósulás stádiumába. A tugári nagyhid építésével kapcsola­tosan ugyanis már régebben felmerült az a terv, hogy az elégtelen és szűk zöldség és baromfi­piacunk kibővítését a legalkalmasabb módon csak úgy érhetjük el, ha a Tugár-patakot a mostani zöldségpiac hosszában befödik s ott zöldségárus bódékat helyeznek el. Erre vonatkozólag a városi mérnöki nivatal a tervet már el is készítette s a költségvetés is készül, úgy hogy rövid időn belül a patak befödés ügye, illetve a piac rendelkezé­sének már nagyon is akuttá vált kérdése a pénz­ügyi bizottság elé kerül. (—) A köztisztaságért. A városi tiszti orvos e hó 13 án és 14-én köztisztasági helyszíni vizsgálatokat tartott. A vizsgálatok ezúttal a Kerek­udvartér, Kiskarsa-utca, Vigadó-utca és Kubinyi­­tér házait és kutait vette tüzetes és szigorú ellen­őrzés alá A tiszti orvos nagj^on sok visszaélést és megbotránkoztató tisztátalanságot tapasztalt, amelyekről terjedelmes jelenésben számolt be. Ennek folytán a‘rendőrkapitányság erélyes hangú felhívást intézett a megvizsgált területek lakossá­gához, az észlelt hiányoknak 8 nap alatt való pótlása végett. (—) A gőzfürdő átalakítása. Alig van olyan városi intézményünk, amely több jogos panaszra szolgáltatott volna okot, mint & gőzfürdő. Az ócska penészes falak, a rozsdás csővezetékek, az otromba vasbádogkádak &z elhanyagoltságnak megdöbbentően sivár képét nyújtották. Ehhez járult még a közismert vizmizéria, az egészségte-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom