Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-06 / 27. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK |§§ä«P}f; HE H ® fi fifiSfi SZERKESZTOSEG : HELYBEN: HB K&T wl jjüjf ||5jí lm SMK jgM gHi fijH Ittfl H |h jjgaij**8 íÉSR íjBF iMI Losonc, Vasutl-utca 4. S7 SS;11 minima n iii 111 : _ 1 ||%IliiI | II |\1L® ■ lliilll Wm.B a,H i i«lal ■■ ■ v s.sss uijuiiui lJUlinU = Egyes srám 20 fii. TtfgggPr fii BP MP iWHf W ■■ SflHHB A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZlÖNYE. VI. évfolyam 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOÍIC, 1911 Julius 6. lársadalrnunk pihen. Nemcsak a mi | kis városunk, nemcsak a mi társa- 9 dalműnk, hanem az egész ország minden népe elfordult a közélettől s részben nyári álmába, részben pedig a dolgozó milliók mindent elfeledtető nagy munkájába merült. Szünetelnek a közéleti nagy izgalmak, szünetel a különben is lanyha érdeklődés a nagy ügyek iránt és azt hisszük, ha a parlament egy szép napon az osztrák örökös tartományok közé olvadásunkat, vagy a jobbágyság visszaállítását határozná el, - társadalmunk jó egy hétre rá háborodna fel — egy kicsit. Ez a nagy pihenés, ez a nagy lanyhaság lényegében egészen egészségtelen jelenség. Ez a nagy nyugalom is egyik jelző óramutatója annak, hogy politikai és társadalmi életünk beteg. Az egészséges társadalom, mint folyton fejlődni, folyton élni akaró, állandó szükségleteket folyton kielégíteni való hatalmas szervezet, sohasem pihen. Az egyéneknek a köz érdekében kifejtett és az egyénekre visszaható munkája nem tűr pihenést, nem enged szünetelést és halasztást. Az uborkaszezon balkáni eredetű fogalom. És hogy a mi társadalmunk uborkaszenját éli jelenleg is, ez csak annak a kifejezője, hogy nálunk igazi szerves munka tulajdonképpen sohasem folyik, mert ha folynék, ennek a munkának természete nem engedne meg semmiféle uborkaszezont. A mi közéletünk normális nagy mozgalmai, az ősszel beálló «munka» nem igazi társadalmi munka. Üres jelszavak körüli utazásikban, jelszavak vad hangoztatásában, majd uj és uj jelszavak kitalálásában, egymással ellentétes érdekű osztályoknak előre látható eredményű birkózásában, meddő tülekedéseiben merül ki az az élet, amit mi politikának, amit mi közéletnek nevezünk. Dolgozunk, veszekszünk, kiabálunk, jelszavait mindenik csoport kikiáltja egyedülüdvözitőknek s egyszerre mintha ollóval vágták volna el az egész kavarodást: beállott a nyár, itt az uborkaszezon, jerünk aludni. Ez nem komolyság. A nagy eszméknek, az egyedülüdvözitő ideáknak érvényesülését nem akadályozhatja a természetnek valamely évszakbeli változása. Ha Magyarország egyedüli megmentője az általános választói jog behozatala, ha gazdasági jólétünk, fellendülésünk egyetlen nagy feltétele az önálló bank és vámterület kiküzdése, ha az erkölcsök fentartására és a «destruktiv törekvések» letörésére a legjobb gyógyszer az ország nak szerzetesekkel való elárasztása, — akkor hozassák be az általános választói jog, vagy alkottassák meg az önálló bank és vámterület, vagy árasztassék el szerzetesekkel az orsság és folyjék ezeknek érdekében a leghatározottabb, a legerélyesebb propaganda, toboroztassanak a lelkek: de ne akadályozza a nemzetboidogitó munkát, az egyedülüdvözitő eszmék testesülését az, hogy épp most nyár van. Mert egyes egyének rászorulnak a nyugalomra, az egyeseknek életszükségletük a pihenés, de a társadalmi munkának, a nagy eszméknek megölő betűje az. oo A városi ipar propagandája Amióta a nagyarányú iparfejlesztő mozgalom megindult az összes illetékes tényezők azon vannak, hogy a vidéki városok is kivegyék részüket az iparfejlesztés mozgalmából. És pedig nemcsak mint fogyasztóközönség központi hatóságai, hanem úgy is, mint az iparfejlesztés hivatott tényezői. A városok feladatait ezen a téren már többször körvonalazták, sőt a legutóbbi időben konkrété is fogalmazták azokat. Azok, akik a kérdéssel tüzetesebben foglalkoztak, ez alkalommal is elismerték, hogy helyes az állami vezetőkörök törekvése ebben a kérdésben, tudniillik, ha az országnak nemcsak fővárosát, hanem annak egész területét hozzáférhetővé akarja tenni az ipar számára. Jól ismerjük a városoknak is azt a törekvését, hogy a létesülni akaró ipari vállalatokat tőlük telhetőleg támogatásban részesítsék, de ez a támogatás jórészt csak erkölcsi s azonkívül a városok ezt a hajlandóságukat a nagy nyilvánosság előtt nem ismertetik egész részletességgel. Az államhatalom gondossága a legutóbb is megnyilvánult ebben az irányban akkor, midőn a földgázok nagy arányú hasznosításának tervével Erdély iparát akarja fellendíteni. A Duna-Tisza csatorna terve ugyan ilyen célt szolgál. A vizierők kihasználását célzó mozgalom melyről éppen a földgázokkal kapcsolatosan tétetett említés, a vidék iparának fellendítését szolgálja. A kedvező konjuncluráknak ilyen jelentkezése kellene, hogy a készülődésre s a konjunktúra megfelelő kihasználására késztesse városainkat Tipikus példa erre a németországi városok rendszeres pro pagandája ebben az irányban. Egész kifejlődött rendszere van Németországban annak, hogy az egyes városok mi módon tegyék híressé magukat arról, hogy telepük az ipar és kereskedelem számára mennyire alkalmas. Hogy a folyó és vasút mellett való fekvés, olcsóbb életmód, iskolák, szellemi élet fejlesztése, a speciális szükségletek, a hitelintézetek, a meglévő kereskedelem és ipar, a célszerűen berendezett vasúti forgalom, a város által olcsón megszerzett telkek, ármentesités, vízvezeték Babits Mihály versei. Irta Kotnlós Aladár. Ady már bentvoit a lelkekben, az ő néha nyerseségig közvetlen, féktelenül, melegen áradó friss lirizmusát uralta a magyar irodalom, mikor kezdtünk megismerkedni a Babits poézisével. Ebből jórészt hiányzott mindaz, ami amazt megkedveltette, ez nem énekelt az Ady hangos szavával osztályérzéseket, magyar keserűségeket, egyáltalán kevés a köze a mai társadalommal, egy magánakéin, arisztokrata költő verselte meg halk hangon és távolról sem közvetlenül a maga érzéseit. Az első pillanatban csak azt vettük észre, hogy uj, idegen, szokatlan, vagy amint az impresszionista ember mondja arról, amit nem tud beleilleszteni megértésének tág körébe : ..érdekes“, az első pillanatban úgy láttuk, hogy a sok csillogó ékszer nem takar testet, hogy a „szemvédő mögül hiányzik a szem“ és kész voltunk az ítélettel: „Ezek hideg szonettek.“ Mind ügyesség és szenvtelen, csak virtuozitás.' Babitsnak — nem nyíltan ugyan, mert a „Nyugat“ rögtön felismerte őt, hanem benn az olvasók Ízlésében — olyan harcot kellett vívnia Ady ellen, mint pár évvel előtte Adynak a népies-nemzetiesek ellen. Ma már, megbarátkozván vele, tisztán látjuk az ő irói egyéniségét, látjuk és élvezzük az ő költő voltát, amit eleinte annyian kétségbevontak. S látjuk, hogy ő népszerű osztályköltő, mint Ady, nem lesz soha, legföljebb könyvembereknek, esztétáknak lesz a poétája. Babits Mihály a szenvedélynek izzólelkü poétája. Amint ő mondja: „Szenvedélyes szenvedély korcsolyája lelkem.“ Ez a nyugodtnak látszó ember csupa nyughatatlan életvágy, szomjúság, az élete tele van a szépségeknek gyötrő, pusztító szerelmével (Éhszomj, Mindenek szerelme), a lelkében a kéjnek és a kínnak telhetetlen, kielégíthetetlen kívánása ég (Ima). Vannak misztikus önkívületi órái (a poe edgári témájú Haláltánc-ra gondoljunk). Elégedetlenül tör ki a sors ellen, ki villogó éles tűre tűzve szivét fonákul szőtte szőnyegébe. Vágyik ő is, mint kedvelt hőse, Protesilaos. „vészes partra első lépve halni meg.“ Ki vánja : „Szálljon a lelkem sárga lobogóval feléd uj kórok, uj veszélyek árka, szabad, magányos, bus, beteg hajóval.“ Lelkében lihegő szenvedélyek bakháns lármája tombol ; — „s az ut végén vár egy kolostor“. Ez a nappaltól, lármától magányba űzött ember csak a tavasztól félti, óvja érzékeny lelkét, csak egy félelme, egy ellensége van a világon : a napsugár, mert minden rossz ettől jő a világra, bűn, buja szerelem. S ezért a telet, a vig telet áldja és reméli : „hátha megjön a tél is“. Optikai csalódás a Babits hírhedt megelégedettsége, önmérséklete, nyugalma, hidegsége. Éllenkezőleg : csupa szenvedély, diszharmónia a lelke, amely azonban, mint ahogy a szervezet megtermi magától az ellenszert, megszülte emellett az esztétái és a filozofáló hajlamot; emez a lélek bizonytalansága és nyugtalansága fölé biztos, zárt tételeknek szilárd érchálózatát vonja, amaz a küzdelmes diszharmóniát boldog harmóniává igyekszik feloldani. S hogy ezt nem vették észre, annál feltűnőbb, mert Babits maga egyenes szóval kimondja : Szenvedélyes szenvedély korcsolyája lelkem Nem kerülém el, ami elkerülhetetlen. Szenvedély, ó szenvedély könnyű heved oly vad : hogy kopik a korcsolya és a jég hogy olvad ! Vers, te másfelé röpülj, menekülj a vésztől Nyugodalmas képeket, régi kort igézz föl. Légy te búm-feledtető, légy te nekem Léthe kinek éber gondja kin, dalban ujul léte. Anatole Francéra emlékeztető tulajdonsága, hogy nrgy ‘szeretettel elmerül régi korokba (legfőképen a klasszicizmusba, melynek mythologiai képzeteit sűrűn használja verseiben) és néhány versszakban logikus művészettel — az ő költészetének a logika a muzagetesze — tudja azt megeleveníteni, „föligézni“. így állítja elénk Aliscum éj hajú lányát, a római katonát Krisztus megfeszítésekor (pláne Anatole Francénak is van egy ilyen tárgyú novellája), a pogány magyart, a wartburgi énekeseket, a keresztény s az indus világfelfogást, a „gáláns ünnepség“-et, a mozgófénykép, vagy az ó-görög dráma és az uj-latin költészet stílusát. Einyönyörködik művészi alkotásokban és verset ir a finom athéni sztéléről, Hegeso síremlékéről, elgyönyörködik tájakban, csendéletekben s az ezekről irt verseiben mindig megvan az, arait Arany J. objektiv érzésnek nevez (legfőképen a tisztán leiró vers jellegzetes és túlzott példájában, az Asztalfiók-ban). A szépségnek az a szerepe van az életben, hogy — amint ő maga Írja — nagy harmóniát hangol huros szivére. Filozofikus hajláma, világos feje, értelemember volta pedig megnyilvánul abban, hogy mintha csak szavakban gondolkodnék, sőt érezne, a szétfolyó és alaktalan érzés oly rendkívül határozott alakba ömlik nála. Mig pl. Poe Edgár vagy Tóth Árpád egy-egy költeménye valami határozatlan megindulást kelt bennünk, olyasformát, mint a zene, addig Babits szigorúan szabatos és világos — mondhatni — tételekbe fagyasztja a mondanivalóját. Ezért aztán gyakran bizonyít, következtet, logikai műveleteket végez a verseiben, igy
