Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-22 / 25. szám

1911. junius 22. LOSONCI ÚJSÁG_____________________________________3. oldal. mást, mint amit a magyar órákon amugyis át­vesznek. (Ha viccelni akarnánk, azt lehetne mondani, hogy a görögpótlósok ugyanazt kétszer rágják meg.) S mit látunk e helyett? Ehelyett látjuk — a mostani kiállítást . . . Vagy tessék megkérdezni bármelyik abiturienst, tudja-e, hogy ki volt Goya, Lenbach, Böcklin, vagy — hogy modern művésze­ket említsünk — Curbet, Corot, Millet, Manet, Cezanne, Rodin, kik a preraffaelisták, a neoirr.presz­­szivisták, vagy ki tudja, hogy nekünk Munkácsyn kívül is volt Mészölyünk, Paálunk, van Szinnyei —Mersénk, Rippl—Rónáink, Kernstockunk stb. ?! Senkinek sejtelme minderről. Hogy miért van igy mindez ? Kényelmes a tantervet okolni. De, úgy hisszük, ez nem elegendő. A többi tárgynál sem jobb az s mégis majd’ minden évben akad, aki a magyarral, vagy az algebrával tovább is szeretettel foglalkozik. A zene pláne nem kötelező tantárgy s boldogult Layer tanár ur idejében buzgó kedvvel és tudással művelték a zenét. Úgy hisszük, el lehelne ezt érni a görögpótlónál is. Ha például az i kol ii rajzolás helyett nagyobb súlyt fektetnének a forma kedvéért eddig is megkívánt vázlatkönyvre, ha sűrűbben tartanának felolvasó órákat s azokon nem, mint eddig Nagy Sándor sírjáról olvasnának fel unalmas dolgokat, hanem pl. Lyka K. tanulságos és élvezetes könyveiből, ha a rajzszertárhoz tartozó könyveket és művészeti folyóiratokat nem zárnák el, hanem kiadnák olvasás végett az érdeklődőknek : meg vagyunk győződve róla, hogy nagyobb eredményeket érnének el s az évvégi kiállításon is nagyobb közönségnek telnék nagyobb élvezete A textilgyár ügye. K. A. Az a terv, mely a képviselőtestület jogügyi és mezőgazdasági bizottságát a múltkoriban foglalkoz­tatta, valóban alkalmas arra, hogy Losonc város jövőjének eddig nem remélt perspektíváját tárja elénk. Arról van szó, hogy egy nagy textilipar vállalat Losoncon tizenkét millió korona alap­tőkével gyárat létesít, mely mindjárt a kezdet kezdetén kétezer munkással kezdené üzemét. E hatalmas vállalat, melyhez fogható, bár jóval kisebb méretekben hazánkban e szakmában mi ndössze jjhárom van, Losoncot a már meglevő nagyipari keretekbe illeszkedve, csakugyan azzá tenné, aminek némi tulhajtással és felfokozott önhizelgéssel nevezni szoktuk : a felvidék ipari gócpontjává, a magyarság védőbástyájává, mely kultúrájának messzeható fénycsóvájával távoli sötét vidéket világitana be és nyerne "meg az európai népek feljett élete számára. Jelenti ez a vállalat a város megkétszerező­dését, kereskedelmi forgalmának és ipari életének megtizszeresedését s általában gazdasági erőinek s társadalmi életének hatványozott arányban való kifejlődését. Többet nyerne Losonc egy hatalmas textilgyárral, mint Szeged, vagy Debrecen az ő egyeteme által s több értéket képvisel egy ekkora s pláne enemü iparvallalat, mint akárhány egye­tem, vagy csatahajó. Foglalkozni kívánnunk azokkal a körülmé­nyekkel, amelyek egyeseket esetleg arra indithat­­hatnak, hogy a vállalat létesítése elé akadályokat gördítsenek. Mert a mi iparszegény és kulturátlan viszonyaink közölt elvben örömmel kell fogadnunk minden oly vállalkozást, mely a haladás felé csak egy lépéssel is előre visz ; meggondolás tárgyát legfeljebb az képezheti, vájjon adott viszonyok között nem veszedelmesebb-e az orvosság, mint maga a betegség. Szerény nézetünk szerint jelen esetben a város rosszul nem járhat, hanem ellen­kezőleg az ajánlat elfogadása esetén kilátásai olyanok, hogy a jővő elé csak a legnagyobb biza­lommal és megelégedéssel nézhet. A textilgyárat létesíteni akaró társaság 30 hold ingyen telket és 200 ezer korona értékű részvény jegyzését kéri Losonc városától. A 30 hold ingyen telek adományozása, szembeállítva azzal a fellendüléssel, mely Losoncot az egészen jelentéktelen kis városból egyszerre az ország nagyobb varosai közé emelné, áldozat­számba semmi esetre sem jöhet, még akkor sem, ha ezt a városnak magának is vásárolnia kellene. Nagyobb jelentőségű a 200000 korona erejéig menő részvényjegyzés kérdésé, mert ez az összeg tudvalevőleg a városnak készpénzben rendelkezé­sére nem áll. Bizonyos tehát, hogy amennyiben 200000 korona kölcsön vétetnék fel, ennek ka­matai csakis a pótadóból volnának fedezhetők. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a 200 ezer korona nem kidobott pénz, nem ajándék, hanem oly üzleti befektetés, amely a városnak az elfizetett kamatokat kétszer-háromszorosan meg­hozhatja, tőketörlesztésre, sőt pótadóleszállitási alapul szolgálhat. Hogy ugyanis egy ilyen hatal­mas textiliparvállalat rentábilis üzlet, ahoz szó sem fér s a vezetésben a városnak részvényei erejéig befolyása is lenne. Az a két-három évi póatadó senkit közülünk szegénnyé nem tenne és a városi pótadó pár év elteltével mai össze­gére, vagy még alacsonyabbra úgyis visszaszállna. Egy textilgyár Magyarországon mindenesetre jö­vedelmez annyit, mint a normális tőkekamat. Az sem szenved kétséget, hogy a drágaság nagy mértékben emelkednék Losoncon. Ámde a drágaságot csak egészen laikus elmével lehet ked­vezőtlen gazdasági jelenségnek tekinteni. A kérdés lényege abban fekszik, hogy mi a drágaság oka. Ha azért van drágaság, mert hiányzik a vállalko­zási kedv s szükkörü a termelés, az baj. De ha a drágaság oka az, hogy nagyobbodik a kereslet, ez minden esetre a termelés kiterjesztésére és a gaz­dasági élet fellendülésére vezet. Városunk iparos és a környék földmivelő lakossága csak nyerni fog avval, ha az árak emelkednek s termékeinek Lo­sonc városban bizto . elhelyezését találja. A kiszá­míthatatlan arányokban megindulandó fellendülés minden bizonnyá’ élénk ipari és kereskedelmi ver­senyre fog alkalmat szolgáltatni s az árak legegész­ségesebb s minden társadalmi osztályra nézve leg^ igazságosabb szabályozója a verseny. Városi pol­gártársainknak s általában az átutaló forgalommal foglalkozóknak panaszra vagy aggodalomra okuk nincsen. Az egyetlen társadalmi osztály, melynek a változó viszonyok s a drágaság ártanak:— a hiva­talnokosztály, amely a lakosságnak 7 °/#-át teszi. Eltekintve attól, hogy a hivatalnokok fokozottan súlyosabb viszonyai az illetékes körökben bizonyára méltánylásra fognak találni s amennyiben erre nem találnának, nem tartható a magán- és állami hivatalnokosztály oly tehetetlennek, hogy magán a társadalmi harc bármely módja által segíteni ne tudna, — mindezektől eltekintve, nem kívánható a lakosság 93 százalékától, hogy legeminensebb érdekeinek érvényesítéséről a másik 7 százalék érdekében lemondjon. (E sorok Írója éppen hiva­talnokember. Szerk.) A hátrányokat oly elenyészőeknek talaláljuk az előnyök mellett, hogy valóban csodálnók, ha ez ajánlat visszautasítással találkoznék. Mindazon­által nem tartjuk lehetetlennek, hogy a technikai kivitel terén valamely jelentősebb akadály felme­rülhet, de bizonyos, hogy csak nagyon komoly és elháríthatatlan akadály lehet az, ami a várost és vidékét fejlődésétől visszavetni kénytelen. Mindenesetre: videant consules ne quid detriomenti res publica capiat. Hegedős. Az öntöző kocsik. Pakfongyár. Idő: jelen. Reggeli 9 óra. Két jobb sorsra érdemes öntöző-kocsi terpeszkedik egy fának árnyékában. Az egyik éppen most dörzsöli ki szemeiből a nagyszerű alvás maradványait s odarúg a másik oldalához. Párbeszéd. Egyik: Hé, te Mátyás lustája, tán bizony már fel is kelhetnél ? Másik: Ugyan mi a fészkes . . . Egyik: Igazad van. Én nem is tudom, mi célból vagyunk mi itten ? Az ember szinte meg­csömörlik a folytonos munkátlanságtól. Annyi bizonyos, hogy ha arról van szó, kinek van a legjobb, legnyugalmasabb dolga e városban, úgy nekünk az van. Másik: Barátom egy jóravaló, becsületes, tiszteséges öntöző-kocsi nem beszélhet igv. Szó sincs róla, agyondolgoztatni valakit, mint például a város lovait, a melyek ki se kerülnek reggeltől estig a hintókból s hol az állomásra, hol a fürdőbe, hol a szőllő hegyre szaladgálnak, nem járja, de az még nagyobb komiszság, ha valaki ulyanannyira ingyen eszi a város drága kenyerét, mint mi esszük. Egyik : Hát ez igaz. Egyik napot lopjuk a másik után. Kenyerünk az lenne, de egy csepp vízért majd szomjan halunk. Nem napok, de hetek múlnak el, mig gazdánk kegyelméből egy-két korty bűzös, kolerás vizet kapunk s végig sétálhatunk a városon. Mert a mit mi végzünk kedves barátom, azt nem oly két tettre kész s jól öltözött öntöző­kocsi, de egy kis négy éves fiúcska is elvégezhetné. Az nem öntözés, de sétakocsikázás. Megmu­tatnak minket büszkélkedve a korzón, hogy lássák: vagyunk, létezünk. Úgy tesznek velünk, mint az asszonyok az uj kalapjukkal. Mutogatják őket. Na ez nem élet. A másik ez alatt már clszundikált s nagyo­kat hortyog. Az egyik resignáltan nézi a másikat, majd miután látja, hogy siket füleknek beszélne, fejét csóválva ledűl s pár pillanat múlva ő is mély álomba merül. V. HÍREK. o o Egyházi hírek. Sipeki Balás Lajos rozs­­nyói püspök Tauffer Gyula segédlelkészt Salgó­tarjánból Murányaljára, Beliczky Jenőt Mátranovák­­ról Salgótarjánba, Danics Lajost Putnokról Mátra­­novákra és Uponyi Józsefet Littkéről Putnokra helyezte át segédlelkészi, illetőleg adminisztrátori minőségben. Eljegyzés Langer Lajos, a Losoncz-Szalatnaiagyag-árugyár igazgatója eljegyezte Rosen­berg Jucikát Eperjesről. (Minden külön értesítés helyett.) A Nógrádmegyei Nemzeti Intézet fenn­állásása 80-ik évfordulóját ünnepelte folyó hó 17-én délelőtt 11 órakor Balassagyarmaton, a vár­megyeház nagytermében. A gyűlést a Hymnus vezette be, mely után a megnyitó beszédet Török Zoltán elnök mondotta, kegyeletesen emlékezvén meg Gyurcsányi Gábor és Rónay Jánosról, mint akik az intézmény alapitói voltak. Majd Fáy Albert ügyvezető-alelnök előadta a Nemzeti Intézet törté­netét, kezdve az alakulástól a mai napig, meg nem feledkezve sehol se az eredményekről, me­lyeket az intézmény áldásos működése létre hozott. Ezután Simon János szavalta el saját szerzemé­nyű alkalmi költeményét a hallgatóság érdeklődése mellett. Guttenberg Pál a kézimunkára nevelő orsz. egyesület igazgatója a kertészeti tevékeny­ségről és erre való nevelésről tartott előadást és bejelenté, hogy e célból Losoncon a nemzeti inté­zet támogatásával 4 heti tanitó-tanfolyam nyílik meg legközelebb. Fáy Albert évi jelentését olvasta fel ezután. Az intézet tiszta vagyona ezidőzerint 151,238 koronát tesz ki. Ezután a folyó ügyek intéztettek el. A gyűlés a Szózat eléneklése után feloszlott. Elitéit szerkesztő. Tokay Lajost, a „Nóg­rádi és Honti Híradó“ cimü balassagyarmati heti­lap felelős szerkesztőjét Hajdú Ferenc terhére elkövetett becsületsértés vétsége miatt még folyó évi február hó 11-én 50 korona pénzbüntetésre ítélte a balassagyarmati járásbíróság. Ez Ítélet ellen Tokay felebbezéssel élt, melylyel a bgyar­­mati kir. törvényszék folyó hó 3-án foglalkozott. A kir. törvényszék a járásbíróság Ítéletét helyben­hagyta. A kir. járásbíróság a jogerős Ítélet folytán felhívta Tokayt az 50 korona pénzbüntetésére azzal, hogy nem fizetés esetén a büntetés 5 napi fogházra lesz átváltoztatva. A körmöcbányai áll. főreáliskolában folyó évi május havában a latin nyelvből mint rend­kívüli tárgyból is tétettek érettségi írásbeli vizsgá­latot. Most már szóbelit is tettek volna az erre kész ifjak. A felsőbb hatóság azonban, — a „sza­bályzatokra“ való utalással az írásbeli vizsgálatot megsemmisítette, a szóbelit pedig megtiltotta s igy a reményteljes reáliskolát végzett ifjak elestek attól a kedvezményektől, mellyel a latin nyelv tudása jár. Hja, paragrafus paragrafus. Uj lap. Dr. Buday Pichta Barna és Krúdy István szerkesztésében julius hó elsején „Nógrád“ címmel hetilap fog megjelenni Balassagyarmaton. A térzene folyó évi junius 27-iki műsora: J. Sch. M. dalinduló. Brüll. Nyitány a Grigoire c. operából. Zieher „Égi ábrándozó1- keringő. Pazeller Potpour Darewsky „A trombitás“ dal. Techtel Machtel Galapp. Strauss J. „A királyné csipkekendője“ c. operettjéből. Tanitók mozgalma. Tűrhetetlen helyze­tük jogos és méltányos javítása céljából ország­szerte érdeklődésű mozgalmat indítottak a sáros­vármegyei tanitók. A Sárosvármegyei Tanito-egye­­sület szombaton Kriványban Chytil Pál elnöklésével ülést tartott, amelyen hangoztatták, hogy a taní­tóság fizetése kultúrember és kulturáltamhoz mél­tatlan. Követelték, hogy egyenlő elbánásban legyen részük az áll. tisztviselőkkel, azonkívül a fokoza­tos fizetésemelést és a szolgalati pragmatikát sür­gették. Megkérték a tanitók a vármegyebeli or­szággyűlési képviselőket, hogy a parlamentben tegyék szóvá a tanitók nyomorúságos helyzetét. A F. M. K. E. kávéháznak 15-re jelzett megnyitása elmaradt. Ugyanis a berendezések és átalakítások még nem fejeződtek be. De amint halljuk, a megnyitás valószínűleg még a héten megtörténik. Mint említettük is, úgy a megnyitás estéjén, mint hetenként egyszer, rendszeresen csü­törtökön a helybeli katonazenekar fog játszani. Zólyom város úgy látszik erősen igyek­szik haladni a fejlődés utján ifjú polgármestere, dr. Rosenauer Ottó vezetése mellett. Mint egy ottani lapból olvassuk, most egy Zólyomban léte­sítendő reáliskola és dohánygyár megszerzése iránt tett előkészítő intézkedéseket. Az esküdtbiróság előtt még a múlt héten is folytak a tárgyalások és befejezést csak e héten, folyó hó 19-én nyertek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom