Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-15 / 24. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK fi fi fi ^ fi [fifik j[fi SZERKESZTOSEG : HELYBEN: BB BÍSf fjg Ssj H H B8l Bl Böí OS H Iftfi Ä M* R® gÜB Bl H Losonc, VasuB-utca 4. sz ffiCifc | lilllliilil 1 I III fill Hä , g- I I I Ti I I fi! I I II I % 11 I —STSESSf.. Negyedévre 2 kor. 50 fii. gg fi Bj \k fi fi BMB fi fi fi fi IS lÄt §ffi| fifl hWetéUk.,0‘‘“nden’-ssssrs4sss» ■ liilimií! 1 lA ÍAl ü I ■ asiiÄÄ 4s»ÄSi«s, I UH i 11Ulli I 11 BBI IMII ... ..... x.. ||_ gjg a ■ gy| El % na 1 HJ1 |1 ilLÜ il U sümäc Egyes szám ára 20 fii. gpgaiiM fijfi Ijjj^ ^jfififi^ ^fifigfir (fiar 'fifi ffigfipBv tatban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam 24. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOÍIC, 1911 jutlíllS 15. H~~tt van a nyár, uj ruhák kellenének. Künn mosolyog a kékes ég s uj cipők kellenének. A liget balzsamos-----------levegővel csábit, ki kéne rándulni. Költségbe kerül. Uj kalap az uj ruhához, napernyő, keztyű és tudja a jó Isten mi minden kéne. Azután itt van a nyár, nyaralni kell a munkában kifáradt családnak. Lehetőleg szép s drága nyaralóhelyen. Pénzbe kerül, még pedig sok pénzbe. De hát miből, az Istenért miből?! Ez a szomorú kérdés tolul ajkunkra, ha azt a rengeteg sok kívánságot, ami ilyentájt felmerülni szokott élénkbe terjesztik. — Miből édes szivecském, az Istenre miből?! Fa a stereotip válasz, mely mögé bujunk s azt hisszük, hogy ezzel azután elintéztük azt a sok kívánalmat, mely nagyrészt jogosan s csak kis részben jogtalanul hangzik fel hozzátartozóink ajkairól. Hát gondolkozzunk kissé komolyan, hiszen most épen van időnk reá. Csakugyan, miből is fedezzük mindazt, amire feltétlenül szükségünk van. Miből fedezzük azokat az elsőrendű szükségleteket, melyek az év folyamán felmerülnek?! Abból a nyomorult keresetből, amellyel életünket úgy ahogy tengetjük, abból a koldusbérből, melyet az állam, vagy a magánosok juttatnak nekünk ? Ez épen elegendő arra hogy lassan, de biztosan éhen veszünk, elsenyvedjiink, elsorvadjunk. Pedig mindazoknak a szükségleteknek elő kell teremtődniük, még ha a föld alól is, mert ha nincsenek, akkor itt a kész veszedelem, az örökös perpatvar, sirás, zokogás, átkozódás, s fogak csikorgatása. Már pedig melyik családapa tudja azt engedékenység nélkül megállani, hogy az^k, kik szivéhez annyira közel állanak a nélkülözések következtében könnyes szemekkel tekintsenek reá, melyik apa tudja megindulás nélkül szemlélni szeretteinek fájdalmát, keservét ? S igy hasztalanul vetjük fel a kérdést, hogy miből, az uj ruhák elkészülnek, az uj cipőt is megcsinálja a suszter, a kalapot pontos időre szállítja a kalapos; a keztyü, meg napernyő, a kirándulási költségek? Ezek pedig már olyan elenyésző kicsinységüek a többiekhez képest, hogy természetesen előkerülnek, valamely elrejtett zugból, fiókból, vagy harisnyából. Hátra maradna még a nyaralás. Ezt pedig az orvos tanácsolja, mert a munkában elernyedt tagoknak szükségük van egy kis felfrissítésre, hogy tovább robotolhassanak abban az igában, melyet a sors mindnyájunkra rakott. S igy azután nyaralunk is s ha nem is megyünk Nstendébe, sem Seveningenbe, de talán még Tátrafüredre sem, hanem elpihenjük valahol a Balaton hüs partján, ahol az üdítő viz felpezsdíti kiszáradt életenergiánkat, ahol újabb erőket szerzünk a létért való nehéz küzdelem 'sikeres megvívásához. S mindezt előteremtjük abból a szegényes fizetésből, mit az állam s magánosoktól kapunk, előteremtjük abból a koldusbérből, mit egyéb munkálkodásaink jutalmazásául szerzünk. Előteremtjük, mert a muszáj nagy ur s annak ellentállani senki sem tud. így vergődjiik végig életünket s mikor a fekete rög dübörögve hull koporsónk fedelére, még az is, mintha azt hajtogatná: — Miből? Miből? Az bizonyos, hogy minden egyes ember ebben az országban nyakig úszik az adósságban, mindenki a jövendő keresetéből él s megeszi azt a kenyeret ma, amit tiz esztendő múlva szabadna csak elfogyasztani. De hát ugyan ki törődik nálunk a jövővel ? Nem elég, ha a holnap gondjaival megkiizdiink, nem elég, ha a ma szükségletét iiggyel-bajjal beszerezzük ? Hagyjuk hát ezt az unalmas kérdést, hogy miből s próbálkozzunk meg azzal is már, hogy legyen költeni valónk abból, amit szerzünk, vagy talán annyit költeni, amennyit keressünk? VÁROSI ÜGYEK (—) A közkórház orvosai. Mint értesülünk, Nagy Mihály alispán a losonci közkórház igazgató-főorvosává Dr. Félegyházi Ernő salgótarjáni acélgyári orvost nevezte ki. A közkórház alorvosává pedig Korbácska Zoltán orvos neveztetett ki. (—) Tanácsülés. A város tanácsa f hó 9-én tartotta ülését Wagner Sándor kir. tan., polgármester elnöklete alatt. Ez alkalommal a tanács jóváhagyta az asztalos segédek és munkaadóik között a munkabér, munkaidő és munkarend tekintetében létrejött egyezséget. Dr. Székács István és társai kérelmét, hogy az alakulandó tennisz-egylet részére a városligetben telket adományozzon, a tanács pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. A város tulajdonát képező épületek jókarbantartására vonatkozólag, a városi mérnök javaslatot terjesztett be, hogy a karbantartási munkálatok ezentúl ne szerződésileg adassanak ki vállalkozóknak, hanem házi kezelésbe vétessenek. A tanács a javaslatot odamódositotta, hogy egy évi próbaidőre az épületek jókarbantartását házi kezelésbe veszi. A kir. tanfelügyelő az uj tanítóképző intézeti épület részére 4—5 hold ingyen telket kér a várostól. A tanács a kir tanfelügyelő kérését bővebb elbírálás végett a polgármesternek adta ki. A kissebesi gránitkőbánya r t. ellen utóbbi időben igen sok panasz merült fel, mert a vállalat a szerződésben vállalt kötelezettségének nem felel meg s munkálatai csigalassúsággal haladnak. A vállalat a munkálatok késedelméért a vasutat okolja, mert nem kap elegmdő vasúti kocsit. A városhoz fordul tehát segítségért s kéri a város közbenjárását az üzletvezetőségnél, hogy elegendő szirnu vasúti kocsit bocsásson a vállalat rendelkezésére. A tames a kissebesi gránitkőbánya r. t. kérelmét teljesítendő, a kérelem értclménen megteszi a szükséges lépéseket az üzletvezetőségnél. A Szilassy-család parcellázási tervét a tanács elfogadta. A Szilassy-család ugyanis teljesítette a tanács által már régebben megszabott ama feltéleleket, hogy az érdekelt kisbég-utcai telektulajdonosokkal, valamint a Plic'nta-féle telek megvételére véglegesen állapodjon meg. Ezenkívül több-kisebb ipari ügy és építkezési engedély tárgyaltatott le. Az állami tisztviselők losonci köre. Vasárnap (11-én) tartotta ünnepélyes rendkívüli közgyűlését a városháza dísztermében Thaisz Lajos képezdei tanár és Wagner Sándor kir. tan. polgármester ikerelnöklete mellett. A gyűlésen mintegy 100 állami tisztviselő és érdeklődő vett részt, köztük gróf Forgách János is. Az országos tisztviselői egyesület nevében megjelentek Budapestről Kosinszky Viktor, kir. tan., közp. szöl. felügyelő, alelnök, Mocsáry Béla p. ü. min. miniszteri tanácsos, Csikvári Jákó, az „Áll. Tisztv. Lapja“ szerkesztője és Sikovszky Titusz, kir. vámfőliszt. A magántisztviselők nevében megjelent dr. Gärtner Henrik, a losonci mag. tisztv. egylet elnöke. A gyűlést Thaisz Lajos, köri elnök, nyitotta meg, lendületes szavakban üdvözölvén a vendégeket és kifejtvén azt, hogy állami közigazgatásunk minden tagozatának ma már megvan a maga szociális szellemi és anyagi érdekeit szolgáló egyesülete; emez egyesületek tagjainak összeségéből alakult ki az áll. tisztv. hatalmas országos egyesülete, mely akkor, amikor az állam és tisztviselő érdekeit összhangba hozni kívánja, egyúttal a szilárd hazaszeretet érdekeit is szolgálja. Wagner Sándor kir. tan. polgármester a város szimpátiáját fejezi ki és örül annak, hogy az orsz. központi elnökség lejövetelével közvetlenül igyekszik megismerni a várost és a benne élő tisztviselői kart. Kosinszky Viktor gróf Batthyányi Tivadar elmaradását menti ki és mintegy programúiként jelzi a központ és a vidéki alakulatok közti viszonyt; jelzi azokat a módokat, mellyel az állami, megyei, városi, magántisztviselői érdekeket összehozni igyekszenek. Helyesli a losonci kör működését és munkáságához a jövőben is sikert kíván. Majd felolvassák Benedek Sándor közigazgatási itélőbiró levelét, melyben elmaradását kimenti. Erre Scherer Lajos, áll. főgimn. tanár, köri titkár „az állami tisztviselők helyzete“ c mmel felolvasást tartott, amelyben a tisztviselői eddigi mozgalmakról röviden beszámol és végeredményképen odakonkludál, hogy itt volna a legfőbb ideje annak, hogy a tisztviselők társadalmilag egyesüljenek. Ebbe az egyesülésbe bevonandók lennének az áliami tisztviselőkor kívül a községi, megyei, városi, magántisztviselők, az államvasuti hivatalnokok, a lateiner osztály minden tagja, ügyvédek, orvosok, mérnökök stb., hogy igy egy egységes társadalmi osztály álljon szemben egyrészt a tulkapó agrárius, másrészt az önkényes merkantilista törekvésekkel szemben. Hadd szűnjék meg végre — mondja — az az anomália, hogy a tisztviselő csak ingyenes pénzforgalmazó intézmény legyen. A nagy figyelemmel és éljenzéssel fogadott felolvasásért jegyzőkönyvi köszö letet szavaztak és elhatározták, hogy a tisztviselők lapjában teljes egészében közleni fogják. Utánna Thaisz indítványára elhatározták, hogy dr. Layer Antal első elnöknek síremléket állítanak a társadalom bevonásával. Majd dr. Barta Mór indítványt adott be a lakásbérnek 70 #/„-ról 80-m való == Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ■ ■-= ENGEL MIKSA LOSONC.
