Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-08 / 23. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK ÉjjjjMiÁ, jUj ifi Éjj|| SZERKESZTOSEQ :

HELYBEN: H Sül kyjf lí#S IwS IRSKs |if|f Og Wjp j|8j |§5j Ö0 1K Bb

BH Losonc, Vasutl-utca 4. sz

Egész évre 8 kor. fii. Bt* Ü9 HR fial HS MB BB iffiK H§S SbBE M SÍS gB Égj Mg HÍM H |B hová a lap szellemi

Felévre 4 kor fii- ^H |H HH iSai |S|» MM HM Bu® Sjjg fijgB ng KM Sa Bg] W HR gB BaEj8ffll H| MM ré zét illető minden

Negyedévre 2 kor. fii. ^8 Mj 9K gMl B! wjfk HR |Si EH HM £« |Í| HB Mg Bg HB MgB |B Rfl közlemény intézendő.

vidékre: BÜ S3 h|1í fS» mi Uh wf&feMa IgS ws 5fi || i®® ^sML BMí BB TM

_ . , ... ni ®k mt xäfpk |n pK HB «6 £8 BP áss hh warn H kiadóhivatal:

Egész evre 10 kor. — fii. Hi gá* W& Ha R9R |BBTM5sS( 9« EK «Sji |W§ HE fHM HHH ^H ......................

Felévre 5 kor. — fii. BBfe/ B| HB. «H P» BBSÍji&l! KB H fgg ■§§ HPB fK H9Hg ^g Losonc, Kubinyl-tér II

Negyedévre 2 kor 50 fii. ^H K» 9K jgg ifi ■fäf&gg HCS HM BR KB BH HBi WHI hová az előfizetések,

Hg ng nniH HH HB 9H HH rani HH jH^M hirdetések, mlnden-HH HB ESig HP VfTRX Hg HB W BB gB rg^H Ess t*B3 an^B nemű pénzkOldemé-Községek, egyesületek, ^H BR Mjb VB BR Mg HM »fSÍ3ja WS! Bg ni gB ^g Rt Hg Mit 89 E9W f&m Bg W nyék és a lap szétkültováhbá nögrádmegyci H B1 BÉB W*-■ jjS&Si |®É »Säp «SäB j&BjÉj 8H uHH Hg BaB F® ääi|| ÍES e£$ä aft« gg Bg désére vonatkozó feltanitők és körjegyzők Bg Bg , BB MM gPsS gffi Bfa B| |§SH BR ÍEjiS E9H HM MM gB eSHHBB Kg ^B szólalások intézendők.

egvesülete tagjai részére Wl ii BSg gB BÍ& g! BbR WBE MBS 81 HZ Ság gB BH »SiM BhEhh ^g

évi előfizetési üij 5 kor Eggt ÜB ^ iS ßti K M 58 « gHd |H jrP 8 SHa ESS jg Hl ^g ,

HJg Bfii U»M MQ& vb&l Jgg jg pfrfc jt.M mm ng ag| Mi ggm BH BB hirdetések jutányos áron

Hmmm gHnj! By.'-'wlB h

BpSm HK Imi ««aápvjMK !&&£ gg vétetnek fel a kladóhlva-Egyes szám 20 fii ^ggr H| ^H ^ XögaHr ^gUf xRajiäm^? BH Wgp Hggjpog talban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

VI. évfolyam 23. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 junillS 8.

Állami tisztviselőink.

Junius 11-én, vasárnap, ünnepélyes rendkívüli közgyűlést tartanak a városháza dísztermében a losonci állami tisztviselők. Ünnepre készülnek, hogy ünnepélyesen fogadhassák vendégeiket, az áll. tisztviselők orsz. egyesületének elnökségét, gr. Batthyány Tivadart, Benedek Sándort és az őket kisérő igazgató-választmányi tagokat.

Ritka alkalom ez tisztviselőinkre; de ritka alkalom ez Losonc városára is. S inig áll. tisztviselőink az országos tisztviselői kar vezető férfiait tiszteli vendégeiül: városunk polgársága egy nagyszámú, nagy képzettségű és fontos teendőkkel megbízott tagokból álló országos egyesületet köszönt az érkezők személyében.

Ünnepe lesz junius 2-ika a losonci áll. tisztviselői körnek, de ünnepe lesz ez a nap Losonc r. t. város polgárságának is Kell, hogy az legyen!

Hiszen polgárságnak és tisztviselői karnak egynek kell lennie. Amazok adófii.éréiből kerülnek ki azok a hatalmas pénzöszszegek, melyek a 100 ezernyi tisztviselői családok eltartására megkívántainak és viszont a tisztviselői karra van bízva, mint a közigazgatás végrehajtó közegére, az összes osztályok társadalmi, megélhetési, politikai, kulturális és anyagi érdekeinek összessége.

Mig a polgárság a mindennapi kenyérért való küzdelmében verejtékes munkával nyers termékekké varázsolja a hitvány rögöt, iparrá és kereskedelemmé a nyers terméket és mindezt a tudomány erejével vértezi és a művészet szépségével disziti; addig az az egyszerű tisztviselő a fülledt levegőjű négy fal közti irodájában összeköttésbe hozza a drót szálaival a világ összes nemzeteit, röpíti a gőz szárnyain a levelekbe zárt gondola tok millióit, rendezi az érdekösszeütközések pőréit, vigyáz az egyes vagyonának sérthetetlenségére, neveli a nemzet fenntartó csemetéit, egyszóval a békés rendet, a zavartalan fejlődést ajándékozza a népek, nemzetek ezreinek.

Polgárság és tisztviselő, adófizető és hivatalnok egymásra van utalva, mint a test végtagjai a gyomorra és viszont. S ép ezért, mikor a sors különös akaratából városunkba rendelt tisztviselők ünnepet ülnek, bár látszólag saját érdekeik előbbre vitele célzatából, a polgárságnak is velük kell tartani.

Avagy talán közönbös dolog-e az adófizető polgárra az, hogy a polgárság érdekeit munkáló tisztviselőség küzd a nyomorral ? Közönbös lehet-e az, hogy a postás, a biró, a tanár, a tanító, a vasutas, a városi hivatalnok, stb. nem képes hivatalában nyugodtan dolgozni, mert nem elég a munkájáért járó bér családjának tisztességes eltartására? Azt h szszük, hogy nem.

A polgárság jogos érdekeit, társadalmi fontos ügyeit az eladósodott, megvesztegethető hivatalnok nem fogja megbízhatóan szolgálni. Mig a független, a keresményéből tisztességesen megélni tudó, anyagi gondokkal kevésbbé gyötört tisztviselő lelke egész tudásával, szive egész melegével fogja szolgálni azt az ügykört, melyet képességeinek megfelelően az államhatalom reá bízott.

Azért ne Ítéljük el az állami tisztviselőket, ha fizetésjavitásért kérvényeznek, ha kevesellik lakbérüket, ha elpanaszolják nyugdijuk elégtelenségét, ha szolgálati pragmatikát kérnek, hogy erkölcsi tekintetben függetlenekké válljanak. Ne gáncsoskodjunk és ne nézzük őket „jött-ment“-eknek, meg „kitartottak‘-nak. Keserves az állami tisztviselő helyzete! Állandóan két malomkő őrii őket: az államhatalom egyrészt, a társadalom másrészt. Az kis bérért szinte emberfeletti munkát követel, emez — ha a magánérdek a törvénnyel összeütközik ellenséget lát a tisztviselőben. Amaz — igen sokszor — ingyen munkát végeztet; emez üldözi. Nem csoda tehát, ha a tisztviselők e két szélsőség meggátlására szövetkeznek jogos érdekeik megvédésében.

Ez nem államellenes vagy polgárságellenes szövetkezés! Nem. Az ily szövetkezés jogos; sőt nemcsak jogos, de szükséges. Vagy amint ezt Benedek Sándor oly szépen mondja az aradi körben tartott felolvasásában, — „az állami tisztviselői karnak mint a közigazgatás végrehajtó közegének hivatásszerű feladata az, kogy kezdeményezze, elősegítse és irányítsa az összes osztályok társadalmi mozgalmait, tehát egyenesen hivatása ellen cselekszik, midőn e'ppen magáról nem gondoskodik!

Igenis gondoskodjanak a tisztviselők magukról is, hogy a köznek gondjait könynyebben viselhessék. Ne várjanak mindent a változó kormányhatalomtól, de segítsenek magukon ők maguk és az Isten is megsegíti őket.

Szívből köszöntjük a losonci állami tisztviselőket junius 2-iki díszközgyűlésük alkalmából.

A gimnazisták kirándulása

vagy

az alkoholellenes küzdelem eredménye Losoncon.

Fenti cimü cikkemre a L. U. hasábjain két választ is kaptam. Ezekkel szemben — mivel úgy látom, hogy intentióimat félreértették, — szükségesnek tartom a következőket megállapítani:

1. A gymnazisták a tanár urakkal együtt rándultak ki.

2 Úgy a tanár urak, mint a felügyeletükre vállalt gimnazisták szeszes italt fogyasztottak.

Ez a lényeg, fenti két tételt a tanár urak sem tagadják. A többi mellékes, nem fontos. Sokat ittak-e, vagy keveset, ezt tették-e, vagy azt: mind mellékes. Ezekből a tényekből indultam én is ki és ezen „alapokra épült fejtegetés“eimet a tanár'urak meg nem ingatták. Támadásom heves volt, de nem indokolatlan és, amint Bodor tanár ur válaszában elismeri, jogos és igazságos.

Kijelentem, hogy én a tanítói hivatást a legmagasztosabbnak, a legnemesebbnek, a legszebbnek és a legnehezebbnek . tartom. Nincs nemesebb és felemelőbb, mint embertársunkat felvilágosítani és oly dolgokra megtanítani, melyek segítségével sikeresebben küzdjön meg a létért való harcban. Az emberiség kultúrája, a tudomány mai állása,

a technika és kultúra eddigi vívmányai annak köszönhetik léteiöket, hogy az egyik ember a másiktól tanult, hogy az egyik ember a másiknak tanítója volt. Nincs senki, aki nálamnál jobban becsülné a tanítót, ki a legnehezebb munkát végzi, midőn tanítványait előttök uj fogalmakra és ismeretekre tanitja, melyek előttök egy uj világot tárnak fel Mennyi régi, elavult előitéleteket kell leküzdenie, mennyi türelmet kell tanúsítania, hogy eredményt elérjen ! Mennyi időbe telik, mig valaki megtanulja, hogy a „k“ „ő“ rajzok jelentése „kő“, mely a szabad természetben látott „kő“-nek fogalmát jelenti!

A tanítóság, ill. a tanári kar a kultúrát a nép közé viszi, elterjeszti. A tudomány csodálatos egy kincs ; minél számosabb ember között osztjuk el, annál jobban növekszik, a ki ad belőle, tudománya nemhogy csökkenne, de gyarapszik. A tudomány, a kultúra közvetítői a tanárok. Valamely ország kulturális helyzete, közművelődése a tanítók és tanárok munkáját tükrözted vissza. A tudás hatalom. A tanár uraknak kellene a vezető positiót elfoglalni. Miként a kereskedők a kultúra újabb és újabb termékeit igyekeznek a nép között kelendőségre kelteni és egymással és a gyárosokkal élénk connexusban vannak, igy kellett volna a tanároknak és tanítóknak is a tudomány újabb és újabb megállapításait és eredményeit a nép minél szélesebb rétegei közzé bevinni. De sem a tanítóság, sem a tanári kar nem állottak feladatuk magaslatán. Előbbi nem birt a kellő tudással és műveltséggel, amellett a lehető legrosszabbul fizetve kénytelen volt kántori és harangozói állásokat is betölteni és minden cécónál részt venni. Anyagi ereje nem volt, hogy tudományos könyveket vásároljon, hogy tudományos könyveket járasson, de a sok lakodalmi, névnapi és hasonló ünnepélyeken, halotti torokon — melyeken részt venni kötelezve is volt, megtanult: inni. A tudás nagyobb hatalom a pénznél: büszkévé, de nem gőgössé, bátorrá, de nem vakmerővé, öntudatossá de nem elbizakodottá, mindenek előtt függetlenné, szabaddá tesz. De csoda-e, ha ez mind mámorba fűlt, csoda e, ha minden ambitiója, előre törekvése megtörött a megélhetés gondjainak súlya alatt és alkoholjsalt agygyal képtelen volt a függetlenségét kivívni ?

A tanárok gazdasági helyzete kedvezőbb, bár szintén nem megfelelő. De inkább van módjában a tudományokkal foglalkozni ; e helyett — tisztelet a számos kivételnek — a stréberségnek adta tanujelét. A tudományos előrehaladás legnagyobb ellenségei, a jezsuiták a Mária-kongregációik számára tagjaikat főként a tanárok soraiból regrutáiják. A tanulók nem annyira a szavak, de a tettek után tanulnak. Csodálni való-e, hogy a stréberség, a korrupció az országban orgiáit üli és minden becsületes és nemesebb törekvésnek a fenmaradásért a legnagyobb küzdelmet kell vívnia ? Én nem „pocskondiázom le'1 a tanári kart, csak mulasztásaikra mutatok rá.

A losonci good-templarok megalakulásuk óta többször hirdettek vitával egybekötött tudományos előadásokat. Előadásokat tartottak dr. Stein, dr. Madzsar, dr. Hollós, dr. Káldor stb., tudományos kérdéseket fejtegetve igyekeztek azok eredményeit a gyakorlati életbe átvinni. A tanár urak ezektől az előadásoktól következetesen távol tartották magukat. Az alkohol elleni küzdelemben a tanár uraknak kellene az orvosokkal együtt a vezetőszerepet játszani, ők tapasztalják közvetlenül az alkohol kulturgátló hatását. A tanár urak cikkem miatt túlbuzgósággal, fanatizmussal és ügyükbe való beavatkozással vádolnak, az utóbbit kikérik maguknak. Mindenekelőtt megállapítom, hogy nem magánügyeikbe avatkoztam, hanem olyan ténykedésüket és mulasztásukat bíráltam meg, melyekhez a közérdeknél fogva jogom volt és van és e joggal minden tiltakozás ellenére máskor is élni fogok.

Azonban sem fanatikus, sem túlbuzgó nem nem vagyok és nem félek attól, hogy nevetségessé