Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-19 / 3. szám
' \ . . ß ELŐFIZETÉSI ARAK |9^B 911» ámW&A EgÉ ÉgÉ j9j|Hgi |f| §1 9j |Ép|§» óUl j§pg||$ SZERKESZTOSEG : HELYBEN: M W WB Ml ffig KH M gH Ml 9H g» RSB MR m m& {811 m m Losonc, Vasutí-utca 4. sz i".'| llfilllAllll li ill Mii fiaa as^Ttera I 11% IIHI 1 11 8% H| Negyedévre 2 kor. 50 fii. ■ ■ 9 I|H| M g | Hm IÍ ifl hm/béL^^nl Községek, egyesületek, ^1 9 9 gk 9 9 9 A 9 9 9 Mi .«t IBi B&i Ifi 9^9 nyék" és ’’alap srétküL »SS I IIIIIIBill| UUUff 11 s Egyes szám ára 20 fii. fg# Ijj-g ff^jÍF • íg> wH HHH tálban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam. 3. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 januá^9éS Mumus. Az, hogy a munkapártnak a maga óriási tömegével, űfe csakis ezzel, a többi pártok felett jelenleg supremaciája van, -kétségtelen. Bizonyos az is, hogy a magát «nemzetinek» nevező munkapárt, ismerve önmagát, tudja nagyon jól, miszerint életképes csakis addig marad, mig óriási többséggel bir. Számának minden egyes mandátummal való csökkenése közelebb és közelebb viszi őt az elmúláshoz. Mi se lehet tehát természetesebb, mint az, hogy a munkapárt élete napjainak szaporításáért kénytelen erős harcot vívni mindannyiszor, valahányszor egy-egy kerület mandátumának betöltéséről van szó. De a még most összetartani látszó munkapárt mellett élet-halál harcot küzd a kormány különösen. A kormány ugyanis a saját monstrummá nőtt pártjában sem bízik eléggé, mert programmtalanságával s azzal, hogy ha száz évig élne is, Ausztriától kapni semmit se fog, — tisztában van. Érzi, sőt tudja nagyon jól, hogy egy az ellenzék részéről hevesebben meginduló harc a saját pártjában is mozgalmat szül, felébreszti pártja jó érzésű tagjaiban is a szunnyadó elfojtott keserűséget, mely keserűség s az ezzel járó megbotránkozás a kormány tehetetlensége láttán ha általánossá válik, bukása minden eddigi kormányénál csúfosabb lesz. Igyekvése tehát oda irányul, hogy pártját lehetőleg mindenkor behódolni kész tagokkal is szaporítsa. A kormány és a munkapárt tehát ezek után minden egyes választása élet-halál harc lesz, szemben az ellenzék minél inkább előre törő térfoglalásával. Régi tapasztalat, hogy valahányszor egy választókerületben választás készül, megindulnak jobbról is, balról is a kombinációk. És ilyenkor mintegy minden további ellenmozgalmat elnyomni akarván a kormányon lévő párt oly jelöltet keres, kinek már személyével is terrorizálni szeretne. Így van ez Losoncon is. Bár még abszolúte nem bizonyos, hogy a honvédelmi miniszter e kerület jelöltségét vállalja — hangos szóval hirdeti a losonci munkapárt, hogy jövetele bizonyos és egyben azt is, miszerint egy miniszterrel szemben minden próbálkozása a függetlenségi pártnak hiábavaló. Természetes, hogy a losonci függetlenségi párt sokkal jobban ismeri önmagát és ellenfeleit, mintsem az efféle üres puffogtatásoktól visszariadna. A losonci függetlenségi párt készen áll és bármiféle támadás történjék is a munkapárt részéről s használtassanak fel ellene akárminő eszközök — az ellenség harci modorával, tisztában van. Nagyon jól ismeri a losonci függetlenségi párt választókerületét s tudatában van annak, hogy abban a munkapárti jelszavak süket fülekre találnak mindenütt s igy a választási harc egyedül törvényes, jogszerint használható fegyvere a lelkesítés a párteszmék iránt — csütörtököt mond mindjárt az első napon. így hát csakis a pénz «szelíd nyomás» és hivatalos presszió lehetnek azok a fegyverek, amelyekkel a függetlenségi párt ellen a munkapártiak küzdeni fognak. A közelmúlt tapasztalatai: az elköltött százezrek és még most is fennálló adósságok erről tanúskodnak legalább. Ezekkel a fegyverekkel pedig, még ha éppen oly mértékben lennének is meg majd, mint voltak a múltkor — győzni legfeljebb egyszer lehetett. Azok a beváltatlan Ígéretek, kifizetetlen számlák élénk emlékezetében vannak mindenkinek. A függetlenségi párt minden egyes tagja pedig résen lesz, hogy olyan törvénytelenségek, melyeknek a múltban tanúi voltak —- a jövőben meg ne történhessenek. Egyébként is, amint Rohonyi Gyula államtitkár ur nem vette nagyon szívesen át a losonci munkapárt százezrekbe kerülő mandátumát, úgy mi megvagyunk győződve arról is, hogy a kilátásba helyezett képviselőjelölt ur miniszter volta dacára se fog nagyon büszke lenni egy esetleg megszerezhető oly megbízó levélre, melyet nem a választópolgárok óriási többségének meggyőződése, de tisztán a pénz, a bor, pálinka és báránypörkölt, továbbá a hivatalos presszió adnak kezébe. A losonci függetlenségi pártnak tehát nincs mit csüggednie és nem csügged. A függetlenségi párt emelt fővel, igaza tudatával és csak az igazság fegyverével indul harcba és biztos abban, hogy küzdelme győzelemmel fog végződni. (L—) Pártok egyesülése. »Meg vagyok győződve, hogy a független magyar állam felépítéséért folytatott küzdelemben el fogjuk felejteni azokat a sérelmeket, melyek a pártsurlódások közt az egyéneken estek és vállvetve fogunk küjzden. Furcsa mese. Irta Nagy Endre. Készen állott már a gyönyörű állatkert és ha a jo istenke belenézett volna, bizonyosan elszégyenkezett volna, mert csak most látta volna, hogy állatokat ugyan tud csinálni, de már az eltartásukhoz, elhelyezésükhöz mégis csak jobban ért az állatkerti igazgató. Hiszen szép az oroszlán, szép az oroszlán oJakünn az afrikai sivatagban is, de mit ér, ha az ember nem láthatja, mert ha olykor esetleg találkozik is véle az ember, nem nézheti meg alaposan csak belülről, — mikor már megette az oroszlán. Az állatkertben minden egészen máskép van. A vadállat ép oly kevéssé ártalmas, mint a szelíd, mert széles árkok és rejtett rácsok választják el a nézőtől. Továbbá a nézőnek azon sem kell tűnődnie sokat, hogy miféle szerzet lehet, ami megbámul, mert minden ketrecen, vésett érctáblácskán ott az állat neve magyarul és latinul és még az is rajta van, hogy ki ajándékozta. Hát mondom, készen állott már az állatkert a legutolsó majomig és az egész világ csődült a csodálatára. A többek köpött egy külföldi hires tudós is megnézte és az igazgató nagy ambicióval kalauzolta körül a gyönyörű kertben, mert ismétlem, külföldi tudós volt az illető és ha nem is volt égé z bizonyosan tudós, de egész bizonyosan külföldi volt; már pedig ez a fontos nálunk, hogy sokat adjunk a véleményére. A tudós megbámult mindent alaposan, aztán igy szólott : — Nagyon szép minden, nagyon tökéletes volna az egész ál atkert, hanem . . . Az igazgató elsáppadva rebegte . — „Hanem ?“ Ez a „hanem“ az egyetlen állat, amit nem tűrnék el az állatkertemben. — Pedig bizony itt megvan. Mondom, nagyon tökéletes volna az egész állatkert, hanem az a baj, hogy ember nincsen benne. — Dehogy nincsen, dehogy nincsen ! Itt vannak az őrök, itt vannak a látogatok, no meg meg itt vagyok én is. — Az mind nem számit. Egy jól felszerelt állatkertben csak az az állat számit, ami ketrecben van és fölbással van ellátva annak rendje - módja szerint. Lám, a látogatók kutyát is hoznak esetleg magukkal, de az azért mégis csak más kutya, mint amelyik ott a ketrecben látható. Az állatkerti igazgató nagyon elszörnyedt e kinos fölfedezésre és elhatározta, hogy azonnal pótolni fogja ezt a hiányt. Nem, nem tűrheti, hogy bárki is foltot találhasson az ő állatkertjében. Tehát még aznap megépíttetett egy háromszobás ketrecet előszobával, fürdőszobával, központi fűtéssel és villanyvilágítással. Aztán az összes újságokban kiíratta, hogy ezennel pályázatot hirdet egy emberi állásra. Pályázbatik minden kétlábú, tollatlan észlény, aki érzi magáról, hogy embernek számítódik. A pályázati felhívásnak szinte elképzelhetetlen eredménye volt. Már nem emlékszem egész biztosan a számra, hogy hányán pályáztak, de jellemző, hogy a pályázók között volt ezerkétszázötven ügyvéd, nyolcszázharminchat orvos, kétezernégyszáz néptanító és egy házbéruzsorás, aki csak azért pályázott, mert szerette volna a háromszobás ketrecet albérletbe adni hatvan munkáscsaládnak. Elhihetik tisztelt olvasóim, hogy az állatkerti igazgatónak ugyancsak főtt a feje, hogy melyiket válassza a sok pályázó közül. Annál is inkább, mert minden pályázó mellékelt az okmányai mellé egy-egy ajánlólevelet, valamely képviselőtől vagy városatyától. Ekkor váratlan eset történt. Az a bizonyos varatlan eset, amely mindig a legnagyobb bajban szokott megjelenni és amiben csak a rövidlátók nem bírják észrevenni az iste gondviselés munkáját. Az történt ugyanis, hogy a mágnáskaszinóban egy nagyon előkelő ur elvesztette kártyán minden pénzét. Mikor leült a kártyaasztalhoz, volt két milliója Mikor fölállt az asztaltól, volt két forintja. Ez a két forint tán elég lett volna egy utolsó vacsorára, ha nem kellett volna borravalóul odaadni a komornyiknak, aki többszörös háziúr volt és Qsztendében szokott nyaralni egy lipótvárosi nagykereskedő feleségével. EMEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 6-52 Rákózi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és ~ ásványvizkereskedését. Vidéki rendelmények még aznap a leggondosabb csomagolás mellett lesznek eszközölve. (Ingyen csomagolás.) Kávé pörkölde. Pontos és szolid kiszolgálás.
