Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-21 / 16. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK HBbh Éji B« i|§ i|| MM isM. SZERKESZTOSEG i HELYBEN: BBS Épl |I|fí |i|jí ||§ BÄ Sjä jÉ|:§j ÍIbÍ llllf |ÉfÍl| Hfl HH Losonc, Kossuth L.-U. 69 Egész évre 8 kor fii. ■ H H ■ ■ W PS ^ ü Pl M gl |$1 WM US ül BP8 ■ ■ hová a lap szellemi Felévre 4 kor fii. |H H HW DP M Ora| BEKE Kígj yg? Wz* Ssel gjgl |M8 as|M afla&gi jflpg 19 részét illető minden Negyedévre 2 kor! fii! M H !■ HB Mj H fg|& WÄ Ä ffigl Wß iggj CM H[ S& Hj ■ közlemény intézendő. VIDÉKRE: H H w&j jl&j Sgl |||lj « |||| jaja öjw KIADÓHIVATAL Negyedévre 2 kor. 50 HL I Njfek fii fii fillÍlS ÉfeS ül WB í fii fl^fi mB hová az előfizetések, ___ I^H ESS BWI MOH Mg M ■HraHBS BÉW Vm Bhb M BH ««a BB WBL hirdetések, minden^M ^B ■■ ne IH 8IS& ffgwlfi BH KSt 3||» apja ^B W Sagt >5?S nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, |H MS 4M «Mg |kBb IMS ígSS BH |?f||j 4ÉSb SaH Köp ram jgH A SEB HBf BH BH nyék és a lap szétkültovábbá nógrádinegyei ■■ OH BB HB HB Ml W8B8 H BB ggg BT1 Jfife fiW; jag «tó® BlB ^B désére vonatkozó feltanitók és Körjegyzők ^B ^B MB SMS H SS HB S9| WíKv, mm SsS £30 Hä MBS mSx. §»« WSB i#« yMiSfcplp« B |H szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére ^B |B HB BB S3K ns g|fe BUM S&4! ®» « Bea SB EBB BR Hl HS HpKfl «B ^B _ évi előfizetési dij 5 kor. ^B B| BC IB HH Míí S@sf mű WSg W§ IH W.l ^ Hl IH H! igSg SB « , I SB ctB jBB B9 fln BK B BM Mp M B jMM HB£ laaM S>8 B ^B Hirdetések jutányos áron BBH VHs9&I&? Ma gEg ÍS8 W^t^ag& nBB BBS HH BHbH^I vétetnek fel a kiadóhlva-Egyes szám ára 20 fii. ^^^HB ^ig&ZSr BBf BH BB ^BHB^H tatban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. 16. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOtlC, 1910 április 21. Kortesfogások. Átléptük már a választási harcok küszöbét ; egymás tenyerébe csapott már a két birkózó párt, hogy megvívja és pedig szabályszerűen, a választási törvények szigorú szem előtt tartásával, azt a küzdelmet, amely eldönti majd, hogy a kerület érzelmeinek melyik képviselőjelölt felel meg inkább. Megindult a harc s már is bebizonyosodott, hogy a küzdelem nem fog olyan méltóságteljesen lefolyni, ahogy egy ilyen alkotmányos mozgalomnak lefolynia kellene. A csúnya kortesfogások, a rafinériának minden válfaja már előre veti árnyékát. Nem vádoljuk az ellenpártot, csak intjük, sőt kérjük a választási küzdelemnek becsületes, férfias lefolytatására. A munkapárt megalakulásakor ilyen hangokat hallatott gróf Forgách Antal s hisszük, hogy ezt megszívlelték a választási küzdelembe belefolyó munkapártiak. Ezeknek előrebocsátása után már most felemeljük óvó szavainkat az olyanfajta trükkök ellen, mint aminő a Neues Pester Journal vasárnapi számában látott napvilágot s amelyet képviselőjelöltünk lapunk mai számában erélyesen vissza is utasít. Amit a nevezett német lap ir, hogy Kujnis Gyula képviselőjelöltünk visszalépett volna, — ez lehet egyeseknek szerény óhajtása, de a tényeknek nem felel meg. Ä kerület választópolgárainak túlnyomó része oly meleg ragaszkodással és őszinte bizalommal viseltetik képviselőjelöltünk iránt, hogy az ilyen áskálódások és borízű kortes szószátyárkodások csak az ellenpárt komoly és határozott fellépését veszélyeztetik. A mi képviselőjelöltünk nem az önjelöltek gúnyra való táborából került ki. Őt a közbizalom, az irántuk és a haza iránt mindenkor tanúsított lelkes munkálkodásába vetett hitünk emelte a képviselőjelöltségre. Méltóságteljes volt az ő egyhangú jelöltsége, amidőn őt a losonci kette' nem szakadt függ. e's 48-as párt, Kossuth Lajos hazánkfia nagy elvei alapján a kerület képviselőjévé jelölte. És Kujnis Gyula csak az általános lelkesedésnek engedve vállalta a jelöltséget. Kijelentette, hogy ő csupán a választópolgárok bizalmából fogadja el a jelölést, de pénzzel vásárolt voksok, független, szabadságszerető elveivel homlokegyenest ellenkeznek. Vállalta a jelöltséget, mert meggyőződése, hogy független érzelmű, meg nem vesztegethető, nem preszionálható választópolgársággal áll szemben. Hogy Kujnis Gyula nem a közönséges akarnokok glédájából lépett elő, azt mutatja az alábbi levél is, amelyet Kossuth Ferenc intézett a losonci függetlenségi párthoz, amelyben úgy emlékszik meg Kujnis Gyuláról, mint aki a függetlenségi eszméknek régi, kipróbált bajnoka. Egyebekben a levél igy hangzik: A losonci kerület választó Polgárainak! Tisztelt Polgártársaim! Nehéz idők jöttek, a régi rendszer hívei feltámadtak. Élfoglalták az ország kormányát, kiszorították a hatalom várából a nemzeti jogok védelmezőit és most gyorsan szervezkedve a megadást s a megadás árán a békét hirdetik. De mi nem adjuk meg magunkat, mi küzdeni fogunk; nem a mi meggondolatlan túlzásaink idézték elő a szomorú helyzetet, de mert ez a haza jövőjét támadja meg, mi megvédelmezzük nemzetünket, melynek pusztulásához vezetne a lusta megadás. A mi zászlónkat kibontjuk és Kujnis Gyula pártunk régi, érdemes tagjának kezébe adjuk. Régi és dicső zászló ez, mely alatt egy kis pártból a nemzet többségévé lett a függetlenségi párt. A mi feladatunk elveink teljességének hirdetése, melyeket mindig fentartottunk és csak a megvalósítás egymásutánját válogattuk meg mint parlamenti többség és fogjuk megválogatni a jövőben is, ha a választó polgárok józan belátással párosult hazafias lelkesedése ismét többségre juttat bennünket. Azt valljuk most is, hogy első sorban a magyar nemzet felsőbbségét biztositó választói reform megalkotása, az önálló bank és önálló vámterület kivívása a mi feladatunk. Ezekbe kapcsolódik azután a közjogi önállóság kivívása. Jöjjön velünk a küzdelem terére, aki hazáját szereti, mert feladatunk megvédeni elveinket, a dicső függetlenségi elveket azokkal a függetlenségiekkel szemben is, kik türelmetlenségükkel és harcmodorukkal a függetlenségi elveknek ártanak. Éljen Kujnis Gyula! Kossuth Ferenc az országos 48-as függetlenségi Kossuth párt elnöke. A légionáriusok között.* Irta Kemény Aladár. Tavaly ősszel, amikor mindnyájan a melillai események hatása alatt állottunk, hire terjedt a sidi-bel-abesi elátkozott kaszárnyában, hogy a Béni Amurok, a Béni Kifúrok és a Tegefaidok háborognak délre Melillától és Oudjdától nyugatnak. Nosza, induljon két bataillon a határra. Én akkor a huszadik században szolgáltam. Nautilnak hívták a század kapitányát. Az első pelotont egy mese cinikus fiatal arisztokrata vezényli: Róbert hadnagy; a másodikat: Richard hadnagy. Portanery alhadnagy funkcionárius alhadnagy rangban, a század tulajdonképeni parancsnoka. Ő a saját felelősségére cselekszik és azt, amit tesz, feltétlenül szentesíti a százados. így szokott ez lenni a légió valamennyi századában. Egy kacagó napsugaras délelőtt Portenary felolvasta a század rapportján, hogy egy hét múlva két bataillont menesztenek Oudjda felé. A mi századunk, a 20. század Aux Aouinettes-be megy, harminchét kilométernyire Oudjától, előőrsre. — Pucoljatok, smirglizzetek és ne igyátok többé le magatokat az indulás napjáig ! — fejezte be a rapportot Portanery, ez a nemeskeblú férfiú. Alig egy-két nap múlva utrakészen álltunk. A felszerelésünk ez volt: puska, bajonette, 130 cartouche, kék capote, fehér nadrág, bakkancs, fekete bokavédő, fehér képi, kék szövetbe burkolt kulacs, amelynek két nyílása van és amely a katona jobboldalán lóg, barna iszák — végül * E tárca szerzője, Kemény Aladár, magyar hírlapíró. Legutóbb a »Független Magyarország« munkatársa volt. Nyugtalan vére, kalandvágyó természete odáig vitte, hogy az annyira hírhedt, félelmetes »idegen légió« katonája lett, ahol most ezer veszéllyel kell megküzdenie. Az afrikai harctérről küldte be hozzánk e kis rajzot. fekete borjú. — A borjú huszonöt kilót nyom. (Mit szólsz ehhez Hadúr ?) A borjún egy egész kis pátisi áruház van. Sátorponyva, sátorrudak, ásó, kapa, sarló, üstök, konzervek, tüzelőfa, kötelek, két rendbeli ruha, cukor, rizs, kávé és két pár tartalék cipő ! Nemhiába, hogy járatos a francia hadseregben ez a kifejezés bourrique, de meg is van terhelve az a szerencsétlen apagyilkos, mint egy pesti hordár karácsonykor. Amikor e sorok szerény Írója teljesen felszerelve rohant le a trombitaszóra a kaszárnyalépcsőn, összeroskadt az áldás súlya alatt és csak a várható egy havi ajceln adta vissza az erejét arra, hogy föltápászkodjék . . . A kaszárnya udvarán legények gyülekeztek, nyihogtak a tisztek arabs telivérei, csattogtak a rezes trombiták és eme zűrzavar közepette, reszkető inakkal tettem fel magamban a kérdést: — Hogy fogom én ezt az ügyet kibírni Aux Aouinettesig, ha már a lépcsőházban az összes hurikat látom éldelegni Mohamed paradicsomában ? És viszont fogom-e még valaha látni a pesti New-York kávéházat? — Négyes rendben előre, alluars ! — süvöltött a vezényszó, a „clique“ pedig rázendített az indulóra. Újabb kommandó hallatszik : — Bal felé fejlődni ! Egyenes léniákban áll a két batallion a félisten előtt. Sőt az egész atyaistenség előtt. Mert ott volt az ezredes, Heliot, Jaquot és Bertrand őrnagyok és valami 20 kapitány, ötven hadnagy. Heliot, — egy hosszú szikár angol, a kit Elliotnak hívnak ezelőtt — kicsiny, fehér paripán kilovagolt a tér közepére. A horihorgos ember lábai csaknem a földet verték. Megérkezett a tépett zászló. Hozta egy hadnagy és három viharvert öreg légionárius kisérte feltüzött szuronynyal. Az ezredes beszélni kezdett. — De par le president de la Repudlipue. . És igy fejezte be : — Bajtársak ! Tiveletek, a kik a halálba mentek, gondolatban kezet szorítok. Heliot őrnagy urnák tartoztok ezentúl vakon engedelmeskedni. Tudom jól, hogy minden légionáriusnak van mit felejtenie. A dicső köztársaság alkalmat ad nektek arra, hogy a fegyverek zajában elnémítsátok lelkiismereteteket. Én magan is légionárius vagyok és tudom, hogy ti keresitek a halált. Sokan bután bámultak az orruk elé, sírtak még többen. Az ezredes visszalépdelt a tisztek csoportjába, gyalogosan volt, Heliot pedig, ez az érzéketlen bestia, kirántotta kardját, tisztelgett és kimondta a parancsszót: — Au drapeau! . . . Drrrrrrrr..................Tombolva perdült meg két tucat dob és az őrnagy tovább vezényelt: — Tisztelegj! . . . A zászlót, a szentséges ereklyezászlót magasra nyújtotta a hadnagy, mi pedig, mintegy varázsütésre felrepitettük a hatszáz lándzsát vállainkra. így esküszik fel a légionárius. Este még nagyot mulattam, de 9 órakor ott álltam az ágyam mellett, az appel-nél és azzal vége volt. Három hónapon keresztül széna közt aludtam ezentúl. Kevés széna közt, az öszvéreink alá például sokkal többet teregettek. . . . Ruhástul, 130 cartouch-sal az övünkben dőltünk a keskeny kaszárnyái ágyakra. . , ,
