Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-13 / 15. szám
A „Losonczi Újság“ húsvéti melléklete. HÚSVET J{usvétkor. Hozsánna! zengjen ének A népek Istenének, Hozsanna néked, Égi fény E nagy nap reggelén! A rabigát letörted, Leküzdted a halált, Sok milliónyi árva Benned Atyát talált, Kinek büntet, sújt a keze, S mégis szeretet Istene! Oly végtelen szerettél, Értünk emberré lettél, S a golgothán, A keresztfán Kinos halált szenvedtél! Husvét dicső Báránya, Nagy áldozati bér, Meghaltál szótalanul Az emberiségér’. S e biinterhelte földteke Parányi embere Kacagott, mig a keresztfán Haldoklóit Istene! Feltámadtál! Halleluja! Önerődből megint, Feltámadtál! Halleluja! Sírod bánatra int, Megváltás müve Már befejezve: Nincs már az égből száműzött, Nincs a pokloktól üldözött; Legyőzted a pokolkaput, Mennybe nyitott, szabad az ut! Hozsánna! zengjen ének A népek Istenének, Hozsánna Néked, Égi fény E nagy nap reggelén! D. A. 1911. ápr. 18. Felíómedás ünnepén. Teljes tavaszi pompájában ragyog a felséges természet, éltető sugarakat lövel a nap öreg földünkre és ebben a csodás, bűvös évszakban beköszöntött a tavasz egyik legszebb és a kereszténység egyik legmagasztosabb ünnepe: Szent Husvét. „Feltámadott az Ur Fia!“ — hangzik egyetlen szózatként az egész keresztény világon. És a templomokban, az ünnepi menetekben, mindenütt hirdetik most a nagy, az általános feltámadást. Feltámadunk mindannyian!... Mély és bölcs szimbólumot rejt magában a feltámadás ünnepe. A természet nagy ébredése idejében, tavaszszal van Husvét ünnepe, akkor tehát, amidőn a lelkekbe is napsugaras önbizalom, tavaszi munkakedv, életöröm költözik. Az Ur Fia feltámad e szent ünnepen, teljes glóriájában ragyog minden keresztény hivő előtt és úgy hirdeti nekik: „Feltámadunk!“ Itt a tavasz, ébred a természet, mi is ébredjünk, szeressük az életet, dolgozzunk és ne csüggedjünk. Van miért élni: feltámadunk! Ezeket az igazságokat rejti magában a Husvét és át is érzi most mindenki ezeket a szent tanításokat. Husvét napján némuljon el a gyűlölködés, a viszály minden téren és minden osztályban. Az áhítozott rend és béke költözzék be véglegesen országunkba. Az ipar, a kereskedelem, a gazdaság régi, fojtó bilincsei hulljanak le immár, a feltámadás ünnepével egyidejűleg jöjjön el hazánk feltámadása is. Boldogabb, derűsebb tavasz következzék reánk, mint az eddigiek voltak! Húsvéti népszokások. A husvét, a feltámadás ünnepe, elevenebbé a második napon, a vizbevető hétfőn válik: a locsolással. A husvétöt megelőző hét a csöndes áhitat hete és nagypénteken még a kálvinista is böjtök Igen, a kálvinista is. Ez az egyetlen böjtnapja van a kálvinistának, mikor zsíros ételt nem eszik. Krisztus urunk feltámadása és a természet ébredése egyidőre esik s lelki szemünk verőfényesnek, mosolygósnak látja ezt az ünnepet. A fiatalság csak nem enged a hagyományos szokásból. Házról-házra járják a lányos házakat, megöntözik a lányokat ,,mert ha meg nem öntik, nem virágzik szépet“. A falusi legény nem vesz illatos vizet, jó az Istenadta kutviz és evvel épenséggel nem takarékoskodnak. Tele fazékkal, dézsával, vederrel öntik végig a leányzót, sőt meg a kúthoz is elviszik, nagy sivalkodások között, hogy alaposabban megöntözhessék. A gyermekek is kiveszik részüket a husvét örömeiből. Sorra járják ők is a házakat s mint karácsony estéjén a zörgő dióért rigmusolnak, most még a piros tojásért öntöznek. Mint húsvéti szokás maradt fenn szórványosan a „határjárás,“ mely ősrégi szokás s nyilván csak az idők folyamán kapcsolódott össze a husvéttal. A „határjárás“ tulajdonképen az, hogy a legények már nagypénteken összeverődnek apróbb csoportokba, és együttesen járják a határt. Felkeresnek minden egyes forrást, minden egyes csorgót, melyeket a késő őszi esőzések és a téli viharok megrongáltak, eliszapoltak, vagy gizgazzal megtöltötték és mindegyiket kitiszfogatják, helyre állítják a legnagyobb gonddal, hogy a következő mezei munkák idejében a szornjuhozók ne szűkölködjenek soha friss, éltető vízben. Ez a komolyabb része a dolognak. Az igazi várva-várt mulatság, az úgynevezett „határjárás“ husvét szombatjára esik.
