Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-13 / 15. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK |É|IÉÉji ||l Ég É|| ^ jS* É|| SZERKESZTŐSED:

HELYBEN: BMI mp fis f||Í| jgnf ÍSSk Uff Bܧ ÜBi Éjiig Sfe H8 SbB! fjBH 39B ^Km Losonc, Vasutl-utca 4. ji

Egész évre 8 kor. fii- WPS Gfi Ekä §f§S £K$ BS& §£S HM, SKS is»£ Sag BEI HD M| M £§§ «M BBiaW HH hová a lap szellemi

Felévre 4 kor fii QK gdgf ggS SÍK AsS SSg H HS?« ffiffi ttSf SB SB HK !BR MM ISS Hl MMBB Rl S§| részét Illető minden

Negyedévre 2 kor. fii. Hjl QH gjj&t jjggí Hp Mg HBh* «« jgljg Mg ■ H| Hj ]®jg M ^ HBH HB BH közlemény Intézendő.

vidékre: ISÍe ra Ái§ »m jrSM Sfe re*gl>Bl Hg ÜSS 9h ?üi Bn 'sä» HmE EB

. , . inl .... Wgp mm i§| gg§ EH Wm 3p iE gm IMk MMM H kiadóhivatal:

Egész evre 10 kor. til. ESI. Hőé*. g£il «KA. Big S&5 -jätti SBb Kt? Sí. ® tE2& ■■ ■ ., ., ... ,,

Felévre 5 kor. fii. lg« H H ’SEffl %JS S H8|g||zg« %%£ DM H| H BH . HÉ ■■ Losonc, Kubinyl-tér 11

Negyedévre 2 kor. 30 fii H B ttoV Űg feSS K^ESHng Súg ffi liS BH y VMM M3 W 1 hová az előfizetések,

MBSfi Ha tyij gjffiBgg BSF ffijjjj Bj»“ HB BB ^H hirdetések, mlndeneBc S88B S$£s HB8WSeM __ EBÜ Hg BH HBflj «M Mp MB BH^^H nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, EStíi 'SoA H Hfl RÍJ »Sä H Hggj MM M gB W Bm jSsEi M ^H ^H nyék és a lap szétkültovábhá nőgrádniegyei BH ggjjü H 3B£ ísyj gtó* ®*HE Ml §8H Kj? MW MjS SEM BH Hg IffiH ^H désére vonatkozó feltanitők és körjegyzők IM H *£M S3a H BH K Ej'.*» ;MB jwj H| «E »H H« HH HB äfagSaaaBB ^H “ zőlalások Intézendők.

egvesülete tagjai részére |H agg [oH? Vfir nK gM MglHn ^H ___

i'vi előfizetés'! díj 5 kor. H» Hl ^3 sgSÍ O&C m |ÉS @M Hl Í$£i üt£í ü Hl MÍB MH gP ttffil H| |H , , .

JSiM Bt.« JBeH sfSf ea SH gH MM ESSe H| 3BÄ MM amg

«H ■■ 9H hirdetések jutányos áron----TTFtTHTí «WStäfflSI '■Sfc'&fm HBird8BH RSg Hg |§^| w HRmSM MmxSSl Ma 3H I^B vétetnek fel a kladóhlva-Egyes szám ára 20 fii '*Í@fE3gP' ’EggapP HB H ^gyajy tM tUSeM? gH ■ EggB^H falban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

VI. évfolyam. 15. szám Megjelenik minden csütörtökön. LOSOMC, 1911 április 13.

A főváros és a vidék.

Nagyon kevés volt eddig az ellentét Magyarországon. Csináltak hát még egyet hozzá.

Ellentét van — igy mondták nem rég a parlamentben a - főváros és vidék között. Ami az egyiknek haszna, a másiknak kára. Azután cáfolgatták, tagadták ezt az ellentétet s minél jobban akarták letagadni, annál jobban kezdettek hinni benne.

Hogy bizonyos ellentét van az kétségtelen. Az a különös helyzet a forrása ennek, hogy Magyarországon csak egy nagy főváros van s hozzá képest aránylag kicsi vidéki városok. Középfok nincsen. Ausztriának megvan a maga Prágája, Brünnje, Gráca nálunk ilyesmi nincsen. Emiatt a szellem és gazdasági életnek hoszszu időn át és még ma is csak egy a központja : Budapest. Ha a vidéki városok között egyben-másban megnyilatkozik valami fővárosiaskodás, vagy igazi nagyvárosi szín, ez még azt az egyet nem emeli _ a többi fölé és a fővároshoz közelebb. Ép azért, mert csak ez az egy európai városa volt Magyarországnak, a nemzeti büszkeség fölcicomázta, teletömte, becézgette mindennel, ami a nemzet ereiből tellett.

Néhány éve van, hogy a vidéki városok is szót emelnek a becézgetésnek e tultengése ellen. Hiszen helyes, hogy Magyarországnak legyen oly városa, amely a külföld előtt igazi kultúrát, igazi forgalmat, igazi ragyogást mutasson de ezért a célért mindent föláldozni nem lehet.

Elérkezettnek látták az időt, hogy a kultúrának és a gazdasági életnek vidéki mellékállományai legyenek, hogy az intézményekből amelyek ennek a kettőnek egészséges kifejezését siettetik, a vidéknek is jusson.

Egyetemet, központi hivatal-szervezeteket, tőzsdéket, múzeumokat akarnak s nemcsak olyan apró vicinális alkotásokat, amelyek csupán a monográfiában jelentenek egy sort, vagy egy számot, hanem eleven, nagyszabású alkotásokat, olyan méretüeket, aminőket eddig csak a főváros számára tartottak alkalmasoknak.

Ez a törekvés szülte az ellentétet a főváros és a vidék között.

Ez még magában nem jelentene semmi veszedelmet. Olyan versengés ez, amelynek csak az ország látja hasznát. A fővárosnak nincs mit tartani a közigazgatási, kulturális és gazdasági decentralizálástól. Amint a fokozott termelés a fogyasztókat, az újságok számának növekedése az olvasókat szaporítja — a vidéken létesített uj intézmények talán elvonnának valamit a fővárostól, de sokkal nagyobb mértékben növelnék azok számát, akik ezeket az intézményeket igénybe veszik.

Az egyetem a képzett emberek számát, a tőzsde az üzleti életet, a vállalatok számát, a vidéki gyárak a fogyasztókat, esetleg a kivitelt szaporítják. Ezen a téren a fővárosnak nem lehet oka a féltékenykedesre s a kormánynak nem lehet elzárkózni az elő1, hogy az állam áldozatait ezután a vidéki középpontok fejlesztésére, azok erősítésére és gazdagítására használja föl.

Egyéb ellentét azonban a főváros és a vidék, különösen a vidéki városok között nincsen.

Típusok megkülönböztetik a kettőt, az életmód más és más közöttük, de egyik

sem mondhatja magáról, hogy a másik kizsákmányolja.

A főváros és a vidék között nem csinálnak kereskedelmi mérleget s igy nem lehet megállapítani, hogy mi több: a pénz, amelyet a vidéki ember Budapesten elkölt, amit Budapesten vett, vagy onnét küldött árukért fizetnek — vagy az, amit a fővárosnak óriás gyomra a vidék által szállított élelemért adózik. A kettő körülbelül egyforma lehet s ha az egyik arról panaszkodik, hogy reá nézve az élet drágább, súlyosabb — viszont neki több jut az élei a haladás kényelméből, szórakozásaiból, szellemi javaiból, mint a vidéknek.

Nem jó erről az ellentétről sokat beszélni, még tagadva sem. Ha van ellentét, amely csak az okos és indulattól ment versengésnek ellentéte — ne vadítsák azt gyűlölködéssé, irigy féltékenységgé. Az igazság ott van, hogy a vidéki ember ép oly tiszta szívvel örülhet, ha látja, hogy Budapest a komoly dologban is Európa metropolisai mellé állhat, mint aminő kevés oka van a fővárosnak sajnálni, hogy Magyarországon a kisvárosi kicsinyességek és nyárspolgári szokások fészkeiből erőteljes, tartalommal biró középpontok fejlődnek.

Egy azonban bizonyos, hogy a főváros tulontuli, a vidék s különösen a fejlődni, haladni akaró kisebb városok kárára történő becézgetését a városok összetett kézzel nem nézhetik tovább. Korántsem irigységből vagy önös érdekekből.

Adassék meg a fővárosnak, ami a fővárosé, de a vidéknek is, ami a vidéké, De egészségtelen állapot az, hogy az ország minden erőforrását a főváros szívja el a vidéktől. Hiszen a főváros a legóriá-A magyar iparos műveltsége.

Irta dr. Radványi László.

Kossuth Lajos természettudományi műveltségünkről Szily Kálmán egyik könyvéhez irt előszavában körülbelül igy nyilatkozott :aNem szégyen az, ha egy nemzetnek nincsen sok kiváló természettudósa, de irigylésreméltó viszont az a nép, amelynek minden fia tisztában van a természettudományok elemi ismereteivel. Ezek a szavak jutnak eszembe ba arra a kérdésre keresem a feleletet, mikor tekinthető egy nemzet iparossága műveltnek.

Ismételhetjük kellő változtatással Kossuth szavait a feltett kérdésre, felelve: Nem szégyen az, ha egy nemzetnek nincsen sok kiváló műveltségű iparosa, de irigylésre méltó viszont az a nép, amelynek minden iparosa bizonyos kezdetleges általános műveltséggel bir. Ha pedig ezt a feleletet elfogadjuk, lássuk, meg lehefünk-e elégedve a magyar iparosság ily értelemben vett általános műveltségével.

A statisztikai évkönyvekben általánosságban nem a legkielégitőbb adatokat kapjuk Magyarorország népének tanulságáról. Magyarországon a legutolsó népszámlálás idejében (a hat évnél idősebbeket számítva csak) a lakosságnak mindössze ötvenkilenc százaléka tudott Írni és olvasni. Természetes, hogy iparosaink műveltségének képét csak megbízható statisztika alapján állapíthatnék meg, de általános fogalmat igy is alkothatnánk magunknak a magyar iparos műveltségéről.

Az ipartörvény úgy szól, hogy az iparigazolvány csak írásban kérelmezhető. A gyakorlat azt igazolja, hogy akadnak iparosok, akik bizony nem tudják maguk megírni a szükséges kérvényt.

Budapesten akár hány esetben az előadónak kell kijavítani a nála iktatás előtt jelentkezők kérvényét mert javítás nélkül az bizony nem valami szabatos.

A munkakönyvnek nálunk rovatai vannak amelyekbe a munkaadónak a munkás belépési és kilépési idejére vonatkozó adatokat kell beírni, fannak — sajnos — iparosaink, akik ezt a pár rubrikát sem tudják helyesen kitölteni. Sőt akadnak olyan régi mesterek, akik bizonyítványt sem tudnak kiállítani munkásaiknak.

Lapozgassuk kisiparosaink üzleti könyveit, olvassuk el levelüket, vegyük kezünkbe számlái kát, tény, bogy azok legtöbbször nem mindenben megfelelők.

Németországban, hol nem keresi az iparosság minden bajának okát másokban, a versenytársban és a vevőben, a törvényben és a hatóságokban, ott, ahol túl vannak már a sopánkodásokon, az ipartársulatok ingyenes tanfolyamokat rendeznek be a mestereknek. Ott a mestereket, sőt azok feleségeit és leányait is megtanítják e tanfolyamokon könyvelni, számolni és levelezni. Nálunk a felnőttek oktatásával foglalkozó egyesületünk tanfolyamain csak gyér számban találunk iparosokat. Elfoglaltság, gond és gyakran az álönérzet tartja vissza az iparosokat ezekről a hasznos tanfolyamokról.

Fontos érdeke pedig egy kulturállamnak az, hogy minden fia kellő műveltséggel bírjon. S nekünk első érdekünk, hogy legalább a jövő mesterei legyenek kivétel nélkül Írni és olvasni tudók.

A mesterinasoknak jelentkező fiuk közül a legtöbb — miként ezt hivatalos adatok igazolják — alig tud írni, olvasni, s mielőtt az első osztályba felvehetők volnának az előkészítő osztályba

kell őket bedugni. Az előkészítő osztály tehát, amelyet csak a kivételes esetekre terveztek, a rendes szükségnek szól a gyakorlatban. Ezekből a mesterinasokból s az elemi és inasiskolát egyáltalában nem végzett fiukból kerül ki Magyarország iparos nemzedéke. Minő iparosnemzedékre van kilátásunk, mikor ezekből és a rossz tanulókból kerülnek ki többnyire a mesterinasok?

Magasabb iparoktatásunk lehet megnyugtató, akár nem. Százszorta fontosabb a vitatott kérdésnél az a bizonyos tény, hogy népoktatásunk még nagyon hátra van. Fontos ez már csak azért is, mert Magyarország iparosságának legnagyobb része legfeljebb egy-két segédet foglalkoztató kisiparosokból áll, mig gyárosaink névsora hamarosan áttekinthető. Nagyobb szükség van tehát nálunk közepes műveltséggel "biró munkásokra, mint magasabb ipariskoláinkból kikerülő, önkéntességi joggal biró „urakra“. Magasabb iparoktatásunk minden bajának, hibájának kijavításánál sürgősebb a népiskolai oktatás teljes kiépítésének kérdése, mert csak Abderában kezdték a házat a tetőnél és nem az alapnál épiteni.

Népoktatásunk javításának munkájában nincsen egy pillanatnyi veszteni való időnk. Sietnünk kell, ha utói akarjuk érni e téren a haladó nemzeteket. Lázas munkát kell közművelődési politikánk embereinek végezni. Őket tekintem a fő-főiparfejlesztőknek.

Königratznél a müveit poroszok legyőzték az osztrákokat s méltán Írták akkoriban, hogy Königrátznél a porosz iskolamesterek győzedelmeskedtek. Vajha adná a magyarok Istene, hogy az a háború, amelyet iparosaink az osztrák iparosokkal vívnak keservesen, a magyar iskolamesterek segítségével a magyar iparosság győzelmével végződjék.