Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-11-24 / 50. szám
4. oldal LOSONCI UJSAO 1910. november 24. A jövő közgazdasági feladatai. A Losonci Újság számára irta Lánczy Leó főrendiházi tag, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. A legfeltűnőbb és mondhatnám legörvendetesebb tünete a nemrég élénken lüktető politikai életnek az a vezérmotivum, amely az összes nyilatkozatokból kicsendül, hogy tudniillik a magyar nép számára szabad pályát kell teremteni a gyümölcsöző, a nemzeti jólétet és az állam felvirágzását megalapozó munkára. Megbecsülésre méltó jelenség ez oly országban, amelyet mindaddig azzal vádoltak, hogy dologkerülő, fontos tünete a nyugateurópai felfogás örvendetes térfoglalásának, hogy kultúra és munka szinonim fogalmak, hogy az egyesek jóléte és az állam prosperálása csak a munka által érhető el és hogy az egyesek eredményes munkájának összege a közjó szempontjából az igazi nemzeti munka. A munka és kereset utáni vágy abban a mindinkább kifejezésre jutó meggyőződésben gyökerezik. hogy a Standard of life szinte ijesztő megdrágulása, mely immár évek óta lábra kapott és különösen a középpolgári osztályokra oly súlyosan nehezedik, nem ellensúlyozható azokkal a kicsinyes eszközökkel, amelyeket a tömérdek ankét, tanácskozás és újságcikk panaceának hirdet, hanem hogy a megélhetés nehézségeit előidéző okok sokkal mélyebben fekszenek, semhogy máskép lehetne azokkal megbirkózni, mint a kereseti alkalmak szaporításával, a fejlődés és pénzszerzés uj forrásainak feltárásával. Mindenekelőtt javaslatokat vár az ország a magyar vicinális vasúti hálózat sűrűbbé tételére, valamint a másod és harmadrendű vasutak hálózatának megteremtésére. Ezekre jelenleg a financiális alapok még nagyon zavarosak és elégtelenek. Számítanak továbbá döntő kezdeményezésre a már évtizedek óta vitatott csatornakérdést, különösen a Duna — Tisza csatomat illetőleg, amelynek megvalósításával tás perspektíva nyílik a gabonatermés exportképességére es a magyar alföld gazdasági fejlődésére. A főváros részére két nagyobbszabásu terv van, amelyek szorossan összefüggnek Budapest világvárosnak fejlődésével Az egyik a pályaudvarok kérdésének végleges megoldása. A mai viszonyok mellett ez egyike a legMirgősébb ügyeknek nemcsak Budapestre, hanem egesz Magyarországra nézve. A másik nagyszabású terv, amely a kereskedelem es ipar összes köreit közelről érdekli, amely évtizedek óta nyilvános eszmecsere targya és amely Budapest kereskedelmi felviiágzásanak egyenes követelménye: a nagy kereksedelmi kikötő létesítése. Nem akarom itt bővebben fejtegetni, hogy mily nagy jelentőségű e kérdés megoldása a magyar kereskedelemre, csak azt emelem ki, hogy a természet mindent megtett annak helyes megoldására. A Dunaagak alakulása lefelé Budapestnél, legalább a laikus szemében, könnyűnek tünteti föl a technikai kérdés megoldását, habár nyilvánvaló, hogy ennél pénzügyileg nagy igények támasztatnak az állammal szemben. A legsürgősebb halasztást nem tűrő ügyek közé tartozik a tengerhajózási vállalatok viszonyainak szabályozása. Ha Magyarorszag arra a magas színvonalra akarja emelni nemzeti tengerhajózását, amelyet az ország érdeke követ el és ha azt akarjuk, hogy Fiume mint csaknem az egyedüli független forgalmi gócpont teljesen megfeleljen céljainak, akkor a parlamentnek messzelátó elhatározással kell majd az anyagi szükségletekről ^ondoshodnia. Ugyanez áll a magyar iparfejlesztés jövendő irányáról, amelyről azonban még nem bizonyos, hogy valóban uj lesz-e. Megemlíthetnénk itt még számos aspirációt, melynek kielégítését Magyarország lakossága a parlamenttől várja. Könnyen érthető, hogy a gondolkodni tudó egész Jnépesség át van hatva attól a felfogástól, hogy a parlament munkaképességének esetleges megakasztása súlyos csapás lenne az egész magyar közgazdaságra, paralizálása a tevékenységre vágyó erőknek, szerencsétlensége a magyar társadalomnak és az évenkint az egyetemekről kiáradó ifjú intelligenciájának, amelynek számára uj meg uj munkatereket kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy a nyers munkaerők kivándorlása mellett a magyar nemzet szellemi virága is elvonassék nemzeti hivatásától. Mese a vízvezetékről. Véres kardot vitt körül bacilusok által vont szekerén Patkányország hírnöke. Gyűlésre hivatta össze az ország apraját-nagyját a patkánykirá'y. „Szörnyű, mindent elpusztító veszedelem ! Az ország legádázabb ellensége az ember vesztünket akarja, vízvezetéket szeretne !„ . . . A főcsatorna szájánál nagy a sürgés-forgás. Oszbeborult patkányok lehorgasztott fővel állják a trónt körül. És szóla az öreg király: — Oh mely szörnyű végzet, mely minket ez alkalommal egybegyülésre kényszeritett kedves alattvalóim. Baj van Köpecen. Lenni, vagy nem lenni, ez itt a jelszó. Határozzunk ! Vagy szemébe nézünk merészen és elszántán az ocsmány ember készítette vizhalálnak, vagy pedig összeszedve hét szilvánkat jobb hazát keresünk, felcihelődünk. E városban nincs számunkra hely. Országunkat, kies, bacilusokkal terhes hazánkat elhagyni kényszerülünk. Nem megy le háromszázhatvanöiször a nap az emberek egén és mi csak elesetteink haló poraira borulhatunk, ha ugyan élve marad valaki közülünk. íme itt vagytok mindnyájan apraja nagyja e szép országnak, szóljatok, adjatok tanácsot! Mély megilletődéssel haliák a szót a patkány hadfiak ' — Nem úgy király ! Az égre nem ! A baj tán még se nagy. Szedjük össze csak sütni valónkat. .Honnan szeretne az ember vizet szerezni -— ez itt a kérdés. — A dabari hegyekből! — kiáltja egy fiatal. Ámde az öreg, ki már sokat látott és tapasztalt, megvetve inti le. — Te még ehhez ilyen fiatal vagy kicsiny fiam. Mboh. Hogy szerezhetne az ember vizet vízvezetékre a dabari hegyekből, midőn azt Filyo Pál cservenka nem engedi. Helyeslő moraj. — Beszélhetsz jó öreg, úgy se hallgatnak rád — vág vissza amaz — ha az az általad nevezett hatalmasság ott nem engedné, hát a kotmányi hegyek mire jók ? Lesújtóan szól az öreg: — Öcsém, Soltész János hahákot te még nem ismered ha ilyeneket regélsz. Szó se róla. Annyi bizonyos, hogy e két hegység vizével mindnyájunk vesztét okozna az ember, de e terve végrehajtása — mint mondám — lehetetlen. Helyesléssel találkozott az öreg patkány minden szava. Már-már lecsiliapodának a szorongó kedélyek, midőn szólásra állt fel a király. Csend honolt a csatorna szájában mindenfelé. Ivcsi kolerabacilusok emelgettek kiváncsi fejecskéjüket fel itt is, ott is. És szólt a király méla csendben — Köszönöm néked derék alattvalóm, hogy a szorongó kedélyeket megnyugtatni igyekeztél. Ámde hiába minden. Az ember átkos lény és vesztünket kiáltja. Artézi kutat furat s annak vizé vei fojt meg sajat fészkünkben, ha jobb hazát nem keresünk. De igy az öreg : — Ne hidd te ezt felséges királyom. Az ember még egy artézi kuttal meg nem próbálkozik, fél tőle, hogy megint úgy jár, mint évekkel ezelőtt azzal az egygyel, mely oly sok még mindig kifizetetlen pénzebe került. Oh mert az ember oly kapzsi lény! Lam-e háromszáz méter mélységűnek mondja a fáma az emberek egyetlen artézi útját, pedig — Kacurra — tiz se lesz az. Háromszáz méteres kutból bőséggel kellene jönni a víznek s nem minden tiz-tiz percben megtöltenie csak egy egy félliterest. Az artézi kút rossz kseft, — öreg királyom, — abba bele nem megy egyhamar még egyszer az ember. Reménykedve tapadt mindannyiok tekintete a szóló öregre. A király gondolkozva hajtá le fejét. Egyedül ő nem látott e vén kipróbált patkány szavaiban elég vigasztalót. De hirnök jön s pihegve szól : — Uram király! Ne legyen homlokod gondok felhőitől teie. Oszoljon el búd, amint oszoljon a ti gondotok is derék patkányfiak. Nem lesz még száz év múltán se vízvezeték. Az ember deputaciót külde ki tanulmányútra, bőséges pénzzel látva el annak minden tagját. Az ó-korban épite\t ciszternákat lesznek tanulmányozni hivatva. Nagy lön az öröm patkányok hazájában Egymás nyakába borultak őszek, fiatalok és hálaadásból feher egeret áldozának a felséges Kacurnak. Kolerabacillus leányok lenge táncot lejtének az áldozati oltár körül, ajkukon a hála dalával: „amig sápot ne*m látok, nem lesz vízvezeték. Mesélő bácsi. Borolin a tüneményes háziszer már egyetlen jó bedörzsölésre már megszüntet minden görcsös fáldalmakat, hasfájást. — Pillanat alatt eltüntet lábizzadást. — Főelárusitó : Várady Adolfné drogueriája Losonc. Irodalom, művészet * Uj lap. December elején „Nemzeti Ifjúkor“ címen három jónevü Írónk szerkesztésében uj lap fog megjelenni. Programmja ez: „Ezen ifjúsági lap a magyar nemzeti irodalom, a munka, a közgazdasági szellem, a testi-lelki edzettség jegyében az ifjúságot mételyező pornográfia ellen indul harcba. Van ugyan két-három ifjúsági lapunk, de^.azok egyházi felügyelet alatt álló kisded lapok, melyek nem vallásosságot, hanem túlzó felekezetieskedést szítanak és lehetetlenné teszik az ifjúság lelkületének szabad és modern irányú kifejlődését. Ez a lap azonban távol van minden felekezetieskedéstől, szerkesztői felvilágosodott, de nemes gondolkodású iróemberek. És, ami a fő, modern emberek. Ezért sokat várunk e laptól. Azt várjuk tőle, nogy egy szabad és modern szellemű ifjúságot nevel. Hogy megtanítja az ifjúságot az uj irodalom s művészetek megértő szeretetére, élvezetére. * Színészeink Székesfehérvárott. Szálkái Lajos szi.itársulata most kezdette meg a szinházi szezonját Székesfehérvárott a Muzsikuslány előadásával. A közönség igen melegen fogadta a társulatot s a szereplők közül melegen ünnepelte Lányai Piroskát, Boriss Blankát, Kovács Hannát, Érczkövyt, Bátorít és Vértest Közgazdaság. x Ragadós száj és körömfájás. Az országszerte járványosán fellépett ragadós száj- és körömfájás még mindig erősen tart. A losonci járásban az állategészségügyi óvintézkedések szigorú végrehajtása folytán, a járvány ffltár JfSzéféiben van. Tekintettel azonban arra, hogy a járás területén lévő 43 község közül csak egyetlenegy nincsen fertőzve, a járvány megszűnéséről egyelőre még nem lehet beszélni. x Az igazságügyi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosítása tárgyában a m. kir. igazságügyi miniszter rendeletben értesítette az igazságügyi hatóságokat, hogy az 1910 évi augusztus hó 6-án tartott minisztertanácsi határozat alapján, az állami hivataloknál alkalmazott dijnokok és napidijas szolgák, betegség esetén összes járandóságaik élvezetében húsz héten át meghagyandók. E rendelkezés következtében az igazságügyi hatóságok fölhivattak arra, hogy az említett alkalma zottak, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szoló 1907. XIX. t ez. 10. §-a értelmében nem esnek a betegség esetére való biztosítás hatálya alá. x Kivonat a kereskedelmi cégjegyzék bői. A balassagyarmati kir. törvényszéknél, mint cégbíróságnál a társaságok lajstromába újabban bejegyeztettek: A Sziráki Takarékpénztár R.- T. főtelep Sztrák, fióktelep : Lőrinci. A társaság alaptőkéje 300,000 korona. A Szendehelyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet, főtelep : Szendehely, cég vezető Peldatif Gábor, Áru- és bankbizományi üzlet Weisz Samu és Braun József, főelep: 1 osonc, a társaság 1910. október 1-én keletkezett, a céget Weisz Samu és Braun József együttesen jegyzik. Losonci ezüst-, fém- és ötvösáru gyár Pázmán Gyula és torsai, főtelep Losonc. A közkereseti társaság tagjai : Pázmán Gyula és neje szül. Feldsman Ottilia, Böhm Róbert művezető és Mózes József iparművészeti tervező. A társaság 1910. szeptember 10 én keletkezett. A céget egyedül Pázmán Gyula cégtulajdonos jegyzi. Jónás Emil és Dezső főtelep Balassagyarmat. A téglagyárosok közül a céget Jónás Emil egyedül, Jónás Dezső pedig Jónás Emillel együttesen jegyzi A LAPBIZOTTSÁO KÉPVISELŐJE KUJNIS GYULA — Felelős szerkesztő Dr. VALYI BÉLA.----------- Főszerkesztő ---------KRISTOFF SÁNDOR IMe tétovázzék,--------lia fáj a feje, hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja, i . „n Kapható min- Orvosok által ajánlva. Ära L&U. den gyógyszertárban. Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai sz*n,taS
