Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-02-03 / 5. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1910. február 3.

tervezet vár elintézésre, a nemzet egy darabontcsiny miatt, megfosztatik a törvényhozás működésétől és sorvosztó stagnálásra kárhoztatik.

Ebben a borzasztó időkben tehát, amikor a darabont-ügyvivők dicstelen, káros és vészthozó működése az ország egyébként is súlyos helyzetét, még kietlenebb sorsra fogja juttatni: mindenkinek kell, hogy helyén legyen a szive és az esze. Őrizzük meg higgadtságunkat s egymásközti súrlódásokat kerüljük el, mert olyan veszedelmes időknek nézzünk elébe, amikor minden igazi, hazája sorsát szivén viselő magyarnak, a legteljesebb harmóniában, szorosan egyetérteni és összetartania kell.

Uj népvándorlás.

Ezt a korszakot méltán lehet nevezni: az uj népvándorlás korszakának. Egyes országokon belül, sőt világrészeken át olyan eltolódások történtek a népességben, aminőkre soha eddig nem volt példa. Óriási városok szívták és szívják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakad az anyaföldtől, folyton összébb húzódik, csoportosul, középpontokba menekül. Országgá dagad egy-egy város népesség dolgában. Londonnak annyi lakosa volt száz év előtt, mint ma Budapestnek s ma majdnem annyi van, mint száz év előtt egész Magyarországnak.

A város falja a falu fiait. Néptelenül a szabad mező; zsúfolódik, terjeszkedik a város. A nádfödeles kunyhóból bérkaszárnyába települ át a nép. Budapesten ma hétszerte több ember él, mint amennyi hóditó ősmagyart Vámbéry számit és Londonban több az ember, mint a Mátyás korabeli Magyarországon vagy ugyanezen időben egész Angliában. A város a mágnes, amelynek nem tud ellenállani a mezőn széthintett vasforgács.

A város vonzóereje: az ipar, az iparadta több munkaalkalom és nagyobb bér. Mennél iparosabb a város, annál nagyobb tömegeket nyel el s mennél több a gyárkémény, annál népesebb lesz az aljuk s annyival jobban ritkul a nép a templomtorony árnyékában. Budapest után New-York a legnagyobb magyar város. A tatárjárás, a törökpusztitás együtt fele annyi embert sem kergetett ki ebből az országból, amennyit öt év alatt kiküldöz ma a sorsa Amerikába. Európa ipartalan keletéről folytonosan hullámzik a nép az iparosabb Nyugat felé s Európa nyugatáról Amerika keleti felére, közepe tájára, ahol összetorlódik a sokféle nyelvű fehér emberek árja a szembe jövő sárgák áradatával, keveredik Észak-Amerika déli felének feketéivel és segit kiirtani, beolvasztani a rézbőrüek fajtájának maradékát. A föld egyik felén elnéptelednek az országok, Írországban pl. szinte alig-alig lakik ember s a másik felén ugyanaz a nép segit pusztaságon egy-két évtized alatt óriási városokat építeni. A keresztes hadjáratok, a török háborúk nem dobtak akkora tömegeket egyik országból a másikba, mint most egy-egy börzei krach. A földtől elszakított tömegeknek gigászi

kodott és hogy e gyanújának alaposságáról meggyőződjék, azonnal átvizsgálta a cseléd holmiját. Legnagyobb meglepetésére nemcsak a keresett tárgyakat, hanem azonkívül még egy csomó fehérneműt, selyemblúzt, alsószoknyát is megtalált. A nagyságos asszony meglepetése annál nagyobb volt, mert rendületlenül megbízott a cseléd hűségében.

A nagyságos asszony leányaival haditanácsot tartott, hogy hogyan járjanak el a hűtlen cseléd ellen. Végre is megállapodtak abban, hogy feljelentik a leányt és a papa fog a dologban eljárni. Szinte végszóra megérkezik a papa és azonnal bevonják a haditanácsba. Megdöbbenéssel kiált fel a ház ura:

— Az isten szerelméért, ne tegyetek ilyent. Csak nem ment el az eszetek, hogy tanúként a bíróság előtt szerepeljetek ? Minek nektek ez a kálvária ? Hagyjátok futni azt a szegény leányt.

Az anya és a leányok respektálták a papa szavát. Hogyne ! Ő csak tudja, hogy mit beszél, mert hiszen ő királyi ügyész a törvényszéknél.

Már késő.

Egy jegyespár megfeledkezve magáról, nyitott ablaknál csókolózott. Hirtelen szétrebbentek, mert észrevették, hogy a szomszédból két vén kisasszony figyeli őket, két vén leány, kik a város legelső pletykaforrásai voltak. Minthogy az eljegyzésnek egy ideig még titokban kellett maradni, jónak látta a vőlegény, hogy a szomszédba átmenjen és megkérje a két vén kisasszonyt, tartsák titokban, a mit láttak. A testvérek egyike fogadta a vőlegényt. Elmondja kérését, mire a vén leány megrémülve feleli:

— Már késő. A testvérem már nincs itthon. A jelenet után rögtön elszaladt a szomszédokhoz.

csapatai mennek benépesíteni más világok sivatagát és hagyják maguk mögött pusztulni a régi világot. Micsoda kavargás, milyen hullámzás folyik most körülöttünk! Micsoda keveredése fajoknak, gondolatoknak. Milyen óriási arányú a nyelvek összeolvadása. Kis fajok olvadnak bele a nagyobbakba, elterjedt nyelvek szívják föl kis nyelvterületek népét. „Nemzetek lesznek — kialakul sokféle nép roncsából a jenki fajtája és „nemzetek vesznek“ — néptelenedő kis országok népe tűnik el, folyik be az emberoceánba, amelyben egykeverékké olvad össze a sokféle arcszin, egyenlősödnek a faji jellemvonások, kun menyecskének inandulaszemü fia születik és mulattá világosodik leánya arcán a szerecsen apa fekete bőre. A földturó magyar, a kínai fehérnemümosó, a svéd gyári munkás gondolatai azonosulnak és a japáni munkás, a volt kuli sztrájkolni tanul, a felvidéki tót gentleman-voltára gőgösen tér vissza.

Uj milliőbe: városba, idegen országba kerülnek. uj embereket látnak, uj gondolkozást tanulnak a rögtől elszakított milli k. A munkaerő óriási piacain a gazdasági erők hatását tanulja meg a maga bőrén az erejét kinálgató proletár s az isten csapásától való félelem, áldásáért való könyörgés lekerül a napirendjéről annak az embernek, akinek exisztenciáját üzleti eshetőségek szabályozzák s nem az időjárás. Aki fölött eddig a szolgabiró és a mandarin volt korlátlan ur, az maga lábán álló, magára büszke emberré alakul. Sokat, sokfélét kell próbálnia, sokfajta munkát tanulnia, nem elég többé a szántás-vetésnek örökölt tudománya, s az a kényszerű sokoldalúság is önbizalmat ad, igényeket növel, nagyobb jövedelmekre való folytonos aspirációt táplál.

A munkaerő nagy gyüjtőmedencéi agyvelőt forradalmasító helyek, egyetemei a modern élet iskolarendszerének. A debreceni cívis még csodálkozhatik azon, hogy a panoráma négere is ember és némi méltatlankodással kérdezheti a fekete csodán ámulva: „Hát ha mán ember, mir nem magyar ?'

A néptömegek sohasem látott arányú hullámzásának, a modern népvándorlásnak az egyik legnagyobb fokú hatása: átalakítása a legkonzervativebb néprétegek gondolatvilágának. Akinek fáj ez az átalakulás, annak épen úgy kell számolni ezzel a ténynyel, mint nekünk, akik örvendünk neki s az emberiség jövendője érdekében valónak látjuk.

Dr. F. K.

Tanfolyamok iparosok részére.

A M. Kir. Technológiai Iparmuzeum igazgatósága folyó évi január hó 24-től folytatólagosan egy sorozat gyakorlati gépkezelői tanfolyamot rendez cipész-, csizmadia-, szíjgyártó-, nyerges- és bőröndös-iparosok részére.

A gyakorlati gépkezelés kiterjed cipészek és csizmadiák részére: 1. a faszögezett, 2. átvarott (Mac Kay-munka bakkancs), 3. kifordítva varrott,

4. rámás munkák készítésére, továbbá gomblyukvarró, felsőrészkészitő és ezen iparágakhoz tartózó gépek kezelésének gyakorlására.

A tanfolyamokon résztvehetnek cipész- és csizmadia-mesterek, segédek, tűzönök és szakmunkások.

A tanfolyamokat a következő időbeosztással tartja :

I. tanfolyam : 1910 január 24-től 29-ig,

II. „ 1910 január 31-től február 5-ig,

III. „ 1910 február 7-től „ 12-ig,

IV. „ 1910 „ 14-től „ 19-ig,

V. „ 1910 „ 21-től „ 26-ig,

VI. „ 1910 „ 28-tól március 5-ig.

Az egyes tanfolyamok egyfolytában 6 napig,

reggel 9—12 és d- u. 3—5 óráig tartanak. Azon iparosok részére, kik csak egyes gépek begyakorlását kívánják, a gép természete szerint a tanfolyam tartama 1 — 2 nap (pl. gomblyukvarró-, tűzőgépek stb.).

Szíjgyártók, nyergesek és bőröndösök részére. A különböző bőrvarógépek kezelésére ugyancsak a gép természete szerint 1—2 napos tanfolyamok tartatnak a fenti idő keretén belül.

Beiratkozni lehet naponként d. e. 9—1-ig és 3—6-ig az intézet igazgatóságánál (Vili. kér., József-körut 6). Vidékiek kedvezményes vasútijegy váltására jogosító igazolványt kaphatnak, ha ezen kívánságukat az intézetnél egy héttel előbb bejelentik. Vidékiek a tanfolyamon való részvételüket az illetékes iparkamaránál vagy az intézetnél írásban jelentik be. A bejelentésen feltüntetendő : a név, foglalkozás, lakókely és az, hogy melyik tanfolyamon kíván résztvenni.

Tandíj nincsen.

A m. kir. technoi. Iparmuzeum igazgatósága a kereskedelmi m. kir. miniszter megbízásából az

intézet helyiségeiben rendezett bőripari kiállítással kapcsolatban a magyar textil-vegyészeti iparosok orsz. egyesületének közbejöttével és Franki ur, a Berliner Anilinfarbenfabrik A. G. vegyészének tanításával egyúttal bőrfestési és chrómcserző tanfolyamokat tart, A tanfolyamokat a Weisz Ármin és fia cég szívességéből, Újpesten Váci-ut 34. szám alatti ugyanezen cég gyárában tartja.

Egy-egy tanfolyamra 10—10 hallgatót (gyáros és gyári alkalmazottak, tímárok) vesznek fel. A tanfolyamok tartama 3—4 napra terjed és pedig a bőrfestő tanfolyamok a délelőtti órákban 8—12, a chrómcserzési tanfolyamok délután 2—6 óráig.

A tanfolyamok folyó évi február 3 án veszik kezdetüket és vasárnaptól eltekintve, egymásután folytatódnak.

Felhivainak az érdekelt bőrgyártással foglalkozó iparosok, amennyiben a tanfolyamokon résztvenni kívánnak, szíveskedjenek a legsürgősebben a M. Kir. technoi. Iparmuzeum igazgatóságánál (Budapest, Vili., József-kürut 6. sz.) jelentkezni A bőrfestő tanfolyamokhoz a jelentkezők szives kedjenek a festési gyakorlatokhoz szükséges bőröket magukkal hozni.

A tanfolyamra jelentkezőknek, amennyiben ez legalább egy héttel a tanfolyam megnyitása előtt történik, az ide-oda utazásra a vasút II. osztályára Hl. osztályú a III. osztályra félharmadosztályu vasúti jegy kedvezményben részesülhetnek. Jelentkezni lehet a losonci ipartestületi jegyző irodájában is.

A világ vége.

Ismét aktuális ez a kérdés. A Halley-féle üstökös, melynek ez év május havában kell eljönnie, ismét különféle csillagászati, szaktudós és egyéb naiv kombinációkra nyújt alkalmat.

A minden hetvenhat esztendőben minket, azaz földbolygónkat meglátogató üstökös, tényleg úgy futja be pályáját, hogy az idők folyamán előbb-utóbb találkoznia kell földünkkel. Hogy akkor azután mi történik, erre nézve feltétlenül bizonyosat senki sem tudhat, mert hát az ilyen világ összeütközéseknek szemtanúja még eddig nem volt s igen valószínű, hogy nem is lesz

Minden kombinálgatás tehát csakis találgatásokra vezethet. S épen ezért, már csak annál kevésbé nem terjeszkedhetünk ki erre a kérdésre, vagy még helyesebben a kérdésnek erre az oldalára, mert mint nem szakértők vajmi furcsákat szólhatnánk az elkövetkezendőkről. Mi inkább a világ végének eljövetelekor, vagy elmaradásakor azokkal az erkölcsi kérdésekkel óhajtunk foglalkozni, amelyek az ilyen kérdések felvetésekor felmerülni szoktak.

A legterjedtebb hit s amit a racionális gondolkozás is némileg megerősít az, hogy a Halley üstökös csóváját képező gázok, melyek az emberi szervezőire a legveszedelmesebbek, az u. n. cyángázok azáltal, hogy a föld gőzkörébe kerülnek, megfertőzik azt s ezáltal minden szereves és lélegző lénynek azonnali halálát okozzák. Ez a feltevés épen csak annyiban sántikál, hogy abban a percben, mihelyt a cyángázokkal képződött üstökösfark a föld gőzkörébe kerül, abban a percben a levegővel való érintkezés következtében meggyulad s ártó vegyi alkatrészei felbomlanak, úgy hogy veszélyes hatását nyomban elveszíti.

De erkölcsi értelemben óhajtunk ezzel a kérdéssel foglalkozni. S foglalkozni kívánunk már most, amikor még nem olyan imminensen veszedelmes e kérdés s amikor még nem foglalkoznak olyan behatóan, mint a minő behatóan fognak foglalkozni majd akkor, ha már közelebbről fényé get az üstökös eljövetele.

Amikor majd a nép, a naivabb publikum körében is elterjed a hit a Halley-féle üstökös eljöveteléről s annak esetleges következményeiről, akkor azután esetleg az erkölcsök olyan eldurvulását is várhatjuk, mint a minő az volt ennek előtte hetvenhat esztendővel, vagy a mi még klasszikusabb példa a Krisztus születése utáni 999 ik év végezetével, amikor mindenféle igazi és áltudósok azt a hirt terjesztették a nép között, hogy elkövetkezik a világ vége. S bizonyos, hogy akkor sokkal naivabbak lévén az emberek inkább adtak hitelt ennek a híresztelésnek s kiki, már tudniillik a nép legnagyobb része igyekezett a földi örömökből minél nagyobb részt kivenni, hiszen úgyis mindegy volt ha a világnak vége, minek itt hagyni olyas valamit, aminek még csupán idelent van meg az értéke.

S lett vidámság, heje-huja, dáridó az agész föld kerekségén, senki sem dolgozott, mindenki mulatott, szeretett, amennyi csak belefért. Nem voltak szerencsétlen szerelmesek, csupán boldog, egymást megértett, szivek, akik boldogan élvezték a világ végét megelőző időket.