Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-10-06 / 43. szám
2. oldal._____________________________________LOS O N C I ÚJSÁG 1910. október 6. A mi vértanúink sem végezték be a fölszabadítás munkáját. Ok kitűzték és megszentelték a célt, megindították az első munkát és megvívták az első diadalt. A követés és folytatás a munkában, ez a mi örökségbehagyott kötelességünk. Ok pedig évről-évre e napon lelkiismeretünket meg számadoltatják a ránkbizott kincsekrül és kötelességekrül. Ref. leányárvaház. Bodor. Nagy, amerikai méretű lépésekkel tő- előre a haladás utján a mi városunk. Alig múlik el egy hét, hogy valamely közgazdasági akcióról ne szereznénk tudomást és most már azt tapasztaljuk, hogy az ipari és kereskedelmi fellendülést a szorosabb értelemben vett kulturális intézmények létesülései is nyomon követik. Még csak nehány hete, hogy a nógrádvármegyei jegyzők és tanítók internátusát felavatták s ma már ismét egy hasonló, azonban jóval nagyobb arányú kultúrintézmény alapításáról veszünk hirt. Az országos ref. lelkészegyesület ugyanis elhatározta, hogy Losoncon a ref. lelkészek leányárvái részére árvaházat létesít. E tárgyban vasárnap délután folyt le érdemleges tárgyalás a polgármester elnöklete alatt, amelyen résztvettek a ref. lelkészegyesület részéről dr. Balthazár Dezső főesperes, Marj'ay Péter volt orsz. képviselő. Kiss József, Kiss Ferenc, Kovács Sándor, dr. Székely és Sörös Béla ref. lelkészek és a városi tanács tagjai. A tárgyalások során a lelkészegyesület páratlan áldozatkészségéről tett tanúságot, amelyet még nagy anyagi hozzájárulással pótolt meg a losonci ref. egyház is. Az országos ref. lelkészegyesület, amely ma több mint 2000 tagot számlál, feajánlott az internátus céljaira 250,000 korona alapot és pedig akként, hogy ezen alapnak kamatját, de mindenesetben évenkint 54,000 koronát az árvaház rendelkezésére bocsát. A losonci ref. egyház pedig felajánlotta a Nagy József és Nagy Amália-féle 120,000 koronás alap és a Nagy József-féle 14 kát. hold területű ingatlan jövedelmét. Ezen igazán nagy áldozatkészséggel szemben a városra a következő kötelezettségek hárulnának : ingyen telek, amelyet a város a tugári-téren, a jegyzői- és tanítói internátus közelében hasitana ki az árvaház részére, tandíjmentességét a helybeli községi polgári leányiskolában az árvaházi növendékek számára, ingyenes kórházi ápolást a helybeli kórházban, azonkívül évi 10 korona hozzájárulást növendékenként az árvaház fentartásának költségeihez. Mindezen kívánalmak oly méltányosak és oly csekélyek, hogy azok elől elzárkóznia a városnak nem szabad. Legfeljebb az évi és növendékenként! 10 korona hozzájárulás ellen eshetne némi kifogás, azonban elesik az is, ha figyelembe vesszük, hogy ezen összeg — a maximális összeget véve 100 növendék után — legfeljebb 1000 koronára rúghat. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azon fontos körülményt sem, hogy az árvaház kebelében egy felsőbb leányiskolái tanfolyam is létesül, amelyet a lelkészegyesület készségesen ajánlott fel megnyitni a losonci polgárok leányai számára is. Ezen létesítendő ref leányárvaház részére megadandó kedvezmények tárgyalása már a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerül. Meg vagyunk róla győződve, hogy a képviselőtestület tagjai készséggel fogják megragadni az alkalmat, hogy városunkban egy ilyen országos hirü árvaház és felsőbb leányiskola létesüljön. VÁROSI ÜGYEK. (—) Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület folyó hó 8-án, szombaton a városháza dísztermében közgyűlést tart. (—) A járványbizottság ülése. Az ázsiai kolera s más egyéb veszedelmes epidémiák elhárítására alakult járványbizottság hétfőn délután tartotta első ülését dr. Ottahal Antal elnöklete alatt. A bizottság tagjai mindnyájan megjelentek, beszámoltak az észlelt hiányokról és megtorlásra szoruló visszaélésekről, majd a további ovóintézkedések végrehajtása felett disponaltak. Itt említjük meg, hogy a közgyűlés által közegészségügyi célokra magszavazott 30000 korona terhére, a helybeli járványkórház mellett egy kolerabarak épül s pár nap alatt teljesen készen is lesz. A kolerabarak 21 beteg és két ápoló befogadására lesz berendezve. Ugyancsak a fenti összeg terhére a város beszerzett öntöző kocsit, seprőgépet, szemetes kocsikat, hordágyakat stb. Alkalomszerűnek tartjuk itt felhívni a járványbizottság figyelmét azokra a műtrágyagyár felé közlekedő rozoga szürke kocsikra, amelyek a város valamennyi utcáját összecsöpögtetik. Ezt a botrányos állapotot kell elsősorban is megszüntetni, mert enélkül minden messzebbfekvő óvintézkedés illusóriussá válik. (- ) Uj műszaki segéderő. A városi mérnöki hivatalnál megüresedett műszaki állásra Páts Oszkár okleves mérnök neveztetett ki. Esperanto tanfolyam városunkban. Szerezzünk barátokat hazánknak, nemzetünknek ! Ezzel az igazán fenséges jelmondattal indította meg a „Magyar Esperantisták Társasága“ az esperanto nyelv terjesztésére irányuló mozgalmát, mely immár városunkig eljutott. Nevezett társaság kiküldte Medgyesi János budapesti tanárt azzal a megbízással, hogy szervezzen városunkban egy esperanto kurzust s azután alakítsa meg a társaság helyicsoportiát, a melynek feladata lenne azután az esperanto nyelvvel való oly mérvű foglalkozás, hogy városunk jövendő nemzedéke ezzel a nyelvvel teljesen megismerkedjék. Nem egészen ismeretlen már nálunk az esperanto nyelv. Jo emlékezetünkben van még e nyelv egyik lelkes apostolának Marich Ágostonnak e tárgyban tartott előadása; de oly határozott irányzattal s programmal nem rendelkezett az a mozgalom, melyet Marich kezdeményezett, mint emez újabb, mely egyenesen azt a feladatot tűzte maga elé, hogy hazánk, nemzetünk ifjúságát ismertessük meg az esperanto nyelvvel azért, hogy ennek révén barátokat szerezzünk önmagunknak idegen nemzetek között. Ez eszme nagy, fenséges s mint ilyen, szentesíti az eszközt is, mellyel megvalósítható. Medgyesi János tanár elsősorban egy előadást tart az esperanto nyelvről, mely előadásban kifejti az esperanto nyelvnek a helyességét, szükségességét s rámutat azokra a módozatokra, amelyekkel s amelyeknek érdekében az esperanto nyelvet már ma is haszonnal lehet kiaknázni a gyakorlati életben. A polgármester a városháza dísztermét en gedte át a jelzett előadás céljából, melyet vasárnap vagyis október 9-én délelőtt 11 órakor tart meg a fenti társaság nevezett kiküldöttje. Az előadás után kölcsönös eszmecsere tárgyát képezi a kurzus helyének a megválasztása, mely kurzus minden vasárnap délelőtt tiz és fél órától fél egyig tartana tiz vasárnap egymásután. A kurzust is Medgyesi János tanár vezetné a nyelvoktatás terén igen praktikusan bevált módszer szerint. A húsz órás kurzus alatt el lehet sajátítani &z esperanto nyelvet annyira, hogy a mindennapi érintkezésben használni lehet szóban és Írásban. A kurzus dij személyenként 5 korona. Egy csoportba csak 30 hallgató vehető fel. Tömeges jelentkezés esetén két kurzust lehetne szervezni. Úgy az előadásra, mint a rendezendő kurzusra azzal hívjuk fel a nagyközönség figyelmét, hogy a legelső sorban hangoztatott fenséges eszme érdekében minél tömegesebben jelenjünk meg ott s igyekezzünk elősegíteni a nevezett társaságot nemes és hazafias törekvésében. Különösképen felhívjuk a figyelmét eme mozgalomra városunk intelligens hölgy közönségének, mert tudjuk jól, hogy amint régente még a csatában is a férfiak oldala mellett maradtak magyar nőink, úgy most, midőn arról van szó, hogy ismerősöket, barátokat szerezzünk hazánknak, nemzetünknek, bizonyára nem tagadják meg érdeklődésüket, segítségüket. HÍREK. Változás szerkesztőségünkben. Gellén Endre, lapunk felelős szerkesztője, ki annak idején csak egy esztendőre vállalta a felelősséget a lap szerkesztéséért, Bulyi János pártelnökhöz intézett levelében felelős szerkesztői tisztéről lemondott. A lemondást e hó 2-án tárgyalta a lapbizottság; Gellén Endre a bizottság kifejezett kívánságára sem S aztán ilyen volt az egész földszint. Mert kicsik, sötétek, vizenyősek voltak a falak. Szűk az udvar s Így csak ilyen viharverte szedettvetett, szegény emberek telepedtek le. Hát ezektől nem lehet tisztességes erkölcsöt tanulni. Én nem vádlom Hercznét, ámbátor nőiesnek. jóléleknek egy cseppet sem tartom. Olyan, amilyennek a szeinétgombák s a sarki szemlélődés kialjasitották. Se nem jobb, se nem rosszabb. Mihelyt a fiú vigabban tipegett s tudott egy néhány szót, bele fogta a járomba. -Hadd dolgozzon, mert ingyen nem tarthatja. Drága itt az élet a magas kőfalak között ! S Péterke haj ugrott is, mint a levélhuzó fehér egérke a szerencsemondó asztalon. Újságot áruitatott vele. Reggel, azaz hogy hajnalban felverte s mars ki az utcára. S a szőke kis Pétörke, lótott, futott, árult, üzletet kötött, s beszivta a fülledt, téglaporos levegővel az aszfalt büzhödt miazmás beszédét. S jött haza késő este lihegve, álmosan, mint egy eső-jégpackolta vadmadár. így ismertem meg őt egy fagyos téli hajnalon. Ő ment, hogy folytassa azt, amit én abbahagytam. Összeütődtünk. — Ki vagy te kis éjjeli legény ? — Pétörke. — Nincs más neved ? — Nincs. — Ki az anyád neked. — Én Herezné asszonyságot ismerem. Ténsasszr.nynak mondom. Megsimogattam gömbölyű kerek arcát s hullámos, szőke haját. Olyan boldogan rebbent el, mintha nem jól esett volna neki. — Aztán nézz fel hozzám Pétörke. Gyakran találkoztam Pétörkével. Vagy ő jött fel hozzám, de megtörtént az is, hogy ne fáraszszam, lementem én hozzá. Elbeszélgettem vele. De milyen okos volt ez a Pétörke. Alig hiszik el, ha azt mondom, hogy én sokat tanultam tőle. Többet, mint amennyit ő tőlem. Az az iskola, melyet ó járt, oly erős, megcáfolhatatlan és igaz volt, hogy amellett eltörpültek az én könyvszagu bölcsességeim. Egyetlen egyben hitt, amin én csodálkoztam. Kettőnk boldogabb jövőjében, ó a maga részéről igy képzelte: Sokáig, talán napokig alszik, gummikerekeken jár s amellett csak puha zsemlyét eszik. Beh pompás lehet, ha nem ropog bele az ember foga! Én, hogy mit képzeltem, nem mondom el. Olyan széditően szép és titokzatos. Reszketek, hogy más is megpillanthassa! Azonban ő tudta, hallotta s arra tanított, hogy ne bízzak az emberekben, ne hitelezzek senkinek soha, soha s ne mondjam el a terveimet soha. Ő sok könyhullatás és keserű tapasztalat után tanulta meg — jó lesz, ha okosodom rajta. Egy nagy dologra is kért: — Ha pedig maga jutna hamarabb a célhoz, vegyen magához, de fizesse ki Hercznét, amiért felnevelt engemet . . . — Oh, te háládatos kölyök, te . . . Es szivemhez szorítottam szőke, hullámos fejét s megcsókoltam nagy, mosolygó kék szemét. Egyszer két nap óta nem találtam este a szobámban. Aggódtam érte, bementem Hercznéhez. — Hol a Pétörke ? — Beteg. Tessék benézni. Szegény kis Pétörke ott feküdt egy kifordított rongyos téli bundán. Két orcája lázban égett s csurgóit le róla a verejték. — Meghűltem . . . szepegte. Az éjjel megálmodtam a féderes hintót, puha zsemlyét, olyan boldog voltam s most nem fáj semmim, szép képeket látok, melyek csalogatnak engem és én úgy vágyakozom utánok. Valami szép, ismeretlen tájakra, hol nincs zúzmara és jégcsap és boldogan ülök a zöld fűben, sima kék ég alatt . . . Tovább is beszélt és csillogott a szeme és föltartotta két remegő kezét. Herezné sajnálkozott, de átmenet nélkül csapott át az urára, kit verekedés miatt az éjjel becsiptek a rendőrök Úgy kell a vén disznónak ! — kiabálta teli szájjal. Két nap múlva nem volt Pétörke. Elcsigázott kicsi testét elvitték a halottas kamrába. Onnan szállították ki a rákosi temetőbe. Egyedüli kisérő én voltam. Még Herezné sem hagyta el a Zsák-uti sarkot. Több hónap múlva egy kifestett képű, nagy', tollas kalapos asszony állított be hozzám, hangosan sirva, sápitozva: — A Herezné mondja, hogy az ur . . . szerette Pétörkét . . . Elkísérte a temetőbe is. Mondja meg kérem, hol a kis fiam sírja ? . . . Amint végig néztem ezen a kirívó, ízléstelen öltözeten, az asszony kendőzött arcán, undorral és végtelen szilaj megvetéssel fordultam el és kiutasítottam szobámból. Azt gondoltam, hogy ennek az asszonynak nincs keresni valója a Pétörke sírján. Nincs.
