Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-09-22 / 41. szám

4. oldal. LOSONCI UJSAO 1910. szeptember 22.

Kossuth Lajos emléke, mely a mai napon is teljesen betölti szivünket, képviseli a folyton meg nem szűnő munkálkodást, a magyar függetlenség eléréséért, a soha nem csüggedést, az erős hitet, a még erősebb akaratot s ezzel párosulva a haza féltését.

Én nem kívánom az ő emlékét egy párt számára kisajátítani. Ezzel kisebbíteném csak az ő emlékének óriási nagyságát. Ez az emlék az egész magyar nemzeté. Nem, mint párt embernek, hanem, mint magyar embernek, jól esik az a gondolat, hogy valahányszor uj szobrot szentelnek ennek az emléknek az országban, annyiszor újjászületik az az eszme, amely Kossuth Lajos nevében és személyében nyer az egész világ előtt megtestesülést. Mert tény az, hogy ő az egész világ előtt testesítette meg a magyar függetlenségnek eszméjét, a magyar nemzetnek vágyódását, hitét és reményét És a magyar nemzet életének és jövőjének megtestesítője talán még nagyobb volt hontalanságában, mint akkor, mikor vezette nemzetét a polgárosodás terére és Verbőczi népéből a milliókat számláló magyar nemzetet csinálta. En vele éltem a külföldön, láttam óriási nagyságát és úgy érzem, hogy ő, mintegy a nemzet élő tiltakozása, nagyobb volt a világ előtt, mint mikor a hatalom részese volt itthon. És az a dicsfény, mely ősz fejét koronázta, az évek múltával csak fényesebbé lett.

Úgy kívánok róla beszélni, mint magyar hazaim és nem mint az ő hűséges fia. És bár a maihoz hasonló szép ünnepélyeben nem beszélhetek úgy mint pártember, de úgy érzem, hogy Kossuth Lajos mégis elsősorban a függetlenségi párté volt és érzem, hogy a magyar függetlenség iránti vágyódást kelti fel a magyarok szivében az ő szaparodó szobrainak a látása. E szobrok a magyar függetlenség eszméit hirdetik. Úgy érzem mint hogyha megtestesülései lennének ezen eszmének, úgy érzem, mintha Kossuth Lajos másmás alakot öltve, századok óta jelent volna meg nagy napokban az ő népe között; úgy érzem, hogy meg fog ő jelenni valamikor ismét, ha nem is testben, hanem lélekben, ha nem is mint ember, mint szellem, mint nemzeti akarat. Az ő örök emlékére ürítem poharamat.

Wagner Sándor polgármester a megjelent vendégeket, Wolf József ev. lelkész Holló Barnabást éltette. Holló Barnabás a város áldozatkész közönségére és kulturtörekvéseire ürítette poharát. Dr. Valihora János Kossuth Ferencet, Dr. Mikler Gusztáv zólyomi városi ügyész Losonc város polgármesterét és polgárságát éltette, mig Dr. Kreutzer Lipót Kossuth szellemére mondott ékesenszóló és tartalmas gondolatokkal telt pohárköszöntőt. Tanos Gyula újpesti városi tanácsos városának együttérzését és rokonszenvét tolmácsolta toasztjában. Kovácsy Kálmán orsz. képviselő jelenlévő képviselőtársai nevében Losonc városát élteti, végül Dr. Vajda Béla az ünnepi szónokra ürítette poharát

Este a színházban díszelőadás volt, amelyről lapunk színházi rovatában számolunk be.

És most, amidőn már lezajlottak a magasztos ünnepségek és egyre fokozódó távolságból tekintünk vissza a nagy ünnepi napra, megállapíthatjuk, hogy a mi ünnepünk szép volt, magasztos volt és nagy hazánkfiának emlékéhez méltóan folyt le.

Az ünnepély rendezéséről a jelenvolt vendégek, s maga Kossuth Ferenc is, elismerő szavakkal nyilatkoztak. Mi, akik közvetlen közelből láttuk és éltük át az eseményeket, apróbb jelentéktelenségek miatt, talán tudnánk gáncsolódni. Azonban el kell ismernie mindenkinek, hogy összhatásában, megnyilatkozásában: impozáns, és örökké emlékezetes volt a mi Kossuthünnepünk.

És ezért hálánkat rójuk le a fáradhatatlan rendezőségnek, s a szoborbizottság ügybuzgó tagjainak : Wagner Sándor polgármesternek, dr. Ottahal Antal rendőrfőkapitánynak, Kajnis Gyula tanácsnoknak, Baskay Ferenc főjegyzőnek és Farkas Zoltán főmérnöknek, amiért a mi Kossuth Lajosunknak ünneplését olyan kiválóan szép és dicső emléknappá tenni igyekeztek.

Köszönetét mondunk a város közönségének is, hogy méltó volt ünneplésében önmagához, mert mindenki tőle telhető módon nyújtott segédkezet a nagy ünnepnaphoz illő külső disz kifejtéséhez.

Elismeréssel adózunk Klamarik Danónak, amiért a nagyszámú és előkelő vendégek előtt a diszlakoma kifogástalan, pontos szervirozásával városunknak jó hírnevet biztosított.

HÍREK.

Lapunk mai száma a Kossuth szobor leleplezésével együttjáró anyaghalmaz nagy gondot igénylő feldolgozása miatt egy napi késéssel jelenik meg.

Dr. Valihora János kitüntetése. Minden felé őszinte örömet okozott az a magas kitüntetés, a mely a múlt hetekben dr. Valihora János losonci apátplébánost érte, akit a király a III. oszt. vaskorona renddel tüntetett ki. A kitüntetést az apátplébános katona-emberbaráti tevékenységéért kapta s igy legelőször a katonaság veszi ki a részt az ünnepléséből. Vasárnap ugyanis, katonai istentisztelet lesz a r. kath. templomban, amikor is Braun Rezső ezredes ünnepies katonai aktus keretében fogja felfűzni a kitüntetett apátplébános mellére az érdemrendet.

Rendkivüli közgyűlés. A városi képviselő testület szerdán délelőtt rendkivüli közgyűlést tartott melyről lapunk következő számában fogunk beszámolni.

Esküvők. Lantos Jenő városi állatorvos f. hó 18-án tartotta egybekelési ünnepét Kredens Irmával, Kredens Mór helybeli kereskedő leányával.

Dr. Behein Imre losonci ügyvéd e hó 20-án vezette oltárhoz Stollman Erzsikét a helybeli róm. kath. templomban. Az egyházi áldást az uj párra dr. Valihora János apátplébános adta, mig a polgári kötést Wagner Sándor kir. tan. polgármester végezte.

Szabadságon. Ambrózy Béla városi rendőralkapitány és Bohunka József városi pénztárnok f. hó 21-től egy havi szabadságra mentek.

Egyházi hírek. A rozsnyói megyés püspök Sarló János salgótarjáni hittanárt, Ipolyberzencére plébánossá nevezte ki. Elhelyeztettek a következő segédlelkészek : Danics Lajos Vükéről Putnokra, Szebenyi József Putnokról Vükére, Buday Géza Osgyanból Szentsimonba, Miudek Viktor Osgyanba és Varga István Tornára.

Iskolai gondnokság. Nógrádvármegve főispánja Duray János körjegyzőt a kálnói állami elemi iskola gondnoksága elnökévé nevezte ki.

A főgimnáziumi Kossuth-alapitványra adakoztak: Beniczky Kálmán id. 20 koronát, Scherer Lajos, György Lajos, Kujnis Gyula, Rit!inger Pál, Cziprián Ferenc, Dr. Bazovszkv Lajos, Sacher Gusztáv, Dr. Keszler Lipót 10—10 koronát, Ondrus Pál, Dr. Endrei Gerzson, Gedő Miksa, Dr. Illyefalvi Vitéz Aladár, Dr. Barta Mór, Molnár Gyula, Dr. Bodor Aladár, Kardos Béla, Somló Károly, Mazár Sándor. Dr. Vajda Béla, Pázmán József, Malcsevits Emil, Botos Ferenc, Czirák György, Sternlicht Károly, Dr. Vályi Béla, Basch Miksa, Sternlicht Soma 5—5 koronát, Konsch Jenő, Barna Sándor, Dr. Hajós József, Dr. Hertskó Jenő 3—3 koronát, Makay Lajos, Pázmán Gyula. Draskóczy Zsigmond, Thaisz Lajos, Kalmár Ferenc 2- 2 koronát, Kármán Zsigmond, Ambrczy Béla, Darkó Áron, Holló Barnabás, Maróthy Sándor, Zadubán Gyula, Takáts István, Deutsch József, Karbiener Antal, Krúdy Pál, Konss József l—l koronát, Nagy József, id. Merkovits Ferenc 20—20 fillért, a főgimnáziumi ifjúság Kossuth koszorújának költségéből fennmaradt összeg 7 kor. 35 Fillér, összesen 235 korona 95 fillér. — Fogadják e helyen is a szives adakozók az intézet köszönetét. Szives adományokat — tekintettel a nemes célra — köszönettel fogad a főgimnázium igazgatósága.

Internátusi gondnok. Sólyom Józsefet, a sziráki áll. elemi iskola helyettes igazgatóját a losonci internátus gondnokává rendelték ki. A szirákiak Sólyom József tiszteletére f. hó 13-án a sziráki kaszinóban nagyszabású bucsu-ünnepélyt rendeztek.

Áthelyezett vásár. A kereskedelmi m. kir. miniszter megengedte, hogy Losonc r. t. városban az 1910. évi október 3—4-ére eső iosonctugáii országos vásár ez évben kivételesen 1910. évi október hó 10—ll-én tartassák meg.

Fényképfelvétel a szoborleleplezésről. A hétfőn díszes keretek között lefolyt szoborleleplezési ünnepélyről kitünően sikerült fényképfelvételt készített Krúdy Pál városi főszámvevő, ismert amatőrünk. A fényképekből a szoborbizottság aláírásával küldenek Kossuth Ferencnek is.

Adomány. Gresits Miksa síremlékére újabban a következő adomunyok érkeztek : Thaisz Lajos 5 kor., dr, Wallentinyi Dezső (Rimaszombat) 28 kor. — Fogadják a nemes adakozók az intéző bizottság hálás köszönetét.

Tűz. Hedden este nagy tűzvész pusztiiott Puszta-Perennán, mely Szaniszló István ottani gazdálkodó két nagy kazal szénáját hamvasztotta el. Hir szerint a leégett takarmányt a losonci tüzérezred vette meg pár hét előtt.

Rapp-romhányi köszénbánya. Közel 2 éve már hogy a kisromhányi szénterület és az annak szomszédságában lévő szénterületek kiaknázására egy társaság alakult, amely társaság azóta a bányát fel is tárta. Mindez olyan csendben történt, hogy mi, akik minden mozgalmat máskülönben figyelemmel szoktunk kisérni, csak a fővárosi sajtó utján értesülünk arról, miként a Rapp-Romhányi Kőszénbánya Vállalat financirozását egy Budapesti Leszámítoló és Pénzváltó Bank Részvénytársasággal kapcsolatban álló csoport vette kezébe. A bánya szénminőségéről, kedvező fejtési módjáról és értékesítéséről a felkért hírneves magyar szakértők és egy francia hites szakértő is a legkedvezőbb szakvéleményt adták, úgy hogy ez alapítók biztosan remélik, hogy a bányaüzem megfelelő tőke rendelkezésével kedvező eredményeket fog felmutathatni. A szállítás lebonyolítására Romhánytól Rappig, esetleg egyenesen Losoncig h. é. vasút építését tervezik, amely vasút az egész vidéknek ipari és gazdasági fellendülését is nagyban előmozdítaná. Úgy értesülünk különben, hogy Losoncon is nagyon érdeklődnek a vállalat fejlődése iránt és már eddig is nagy összegű részvénytőke lett jegyezve, ami különben annek tulajdonítható, hogy a bánya szénterméke most már úgy ipari, gazdasági, mint házi használatra is kiválóan alkalmas.

Sikkasztó aljegyző. Magdics János lapujfői aljegyző, mint értesülünk, Káposztás Imre plébános által neki behajtás végett átadott párbéreket, mely néhány száz koronát tesz ki felszedte és azzal f. hó 15-én hajnalban, ismeretlen helyre szökött. Ugyancsak felvette a Sukola Istvánná községi bábának járó fizetését is. A tudatlan bábával a nyugtát aláíratta és a községi pénztárba elhelyezte. Sukola Istvánná panaszát pénteken, f. hó 16-án a főszolgabíró hihetetlennek tartotta, majd mikor pozitív adatokkal állott elő, utasította a lapujtői körjegyzőt, hogy Magdics eltűnéséről részletes és kimerítő jelentést 24 óra alatt tegyen. Káposztási Imre plébános a szökés előtti napon kérdezte Magdicsot, hogy mi van a párbérekkel, mire Magdics azt a megnyugtató választ adta, hogy még nem sikerült behajtani semmit sem. A sajnálatos az esetben csak az, hogy a párbérfizetők károsodnak, mert mivel illetéktelen kezekbe fizettek, most újból meg kell fizetniük.

Szinház.

Szombaton, szeptember 17-én, a Bodánszky- Grünbaum operett részvénytársaság Szerelmi keringője került színre. A darab drámai része eléri az abszolút jelentéktelenség színvonalát, sőt meseszövése még ennél is bárgyubb ; az elejétől látszik előre az egész megoldás: a kopott „kiki a maga párjával“. A zenei rész ellenben élvezetes bár elég széteső és hamar szinéthagyó darabkákból áll; visszatérő főmotivumai mégis fönn tudják tartani a darabot.

Az előadással meg lehetünk elégedve. A szereplők körülbelül egyaránt jó alakítást adtak és énekjük is tiszta és kidolgozott volt. Külön is ki kell emelnünk Spini Guidót (Ivánfi J.). Sajnáltuk, hogy Jeila báróné (Fábián Linka) hangja meglehetősen fátyolozott volt. Sneider Pepi (Szálkái), Kata (Miklóssy M.) és Anikó leányuk (Boriss Bianka) jóizü burleszk humoru hármast játszottak meg.

Vasárnap, szept. 18-án Bakonyi Károly ismert operettéje rAz obsitos“ ment zsúfolásig telt ház előtt. Szinészeink minden tekintetben megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak. Egy szereplőben sem volt gáncsolni való, de a legtöbb kiválóat nyújtott. Igen rokonszenves volt Hidvéghiné (a nemzetes asszony) és Földváry (Andris), kedvesen humoros Kovács Lajos (Buzogány), az est fénypontját azonban Lónyai Piroska (Piroska) temperamentumos jatéka képezte. Általában Bátory (Százszorszép), Lónyai Piroska és Ivánfy (Tihamér) művészi összjátéka megtette a maga kacagtató hatását. Az epizódalakok a főszereplőkkel vállvetve hullámoztatták a közönség érzelmeit a darab komikus és megható érzelmi tendenciája szerint.

Hétfőn, szeptember 19-én, a Kossuth-szobor leleplezés: ünnepségének befejezéséül a Bánk-Bán ment. Bevalljuk, előre aggódtunk a darab sikeréért, féltettük Katona roppant zsenijének erővel és finomsággal teli alakjait, mint a hogy félteni szoktuk az ősi diszmagyar ruhát: vájjon tud e méltón mozogni, élni, viselkedni benne a felvevője. Aggódó sejtelmeink valóra váltak.

De bizony sajnálkozva látjuk be, hogy a Katona József ereje és finomságai helyett alig kaptunk többet puffogásnál. A vidéki klasszikus szinielőadások mind ezen múlnak ki, a Bánk-Bán előadások is ezért csak a jövő zenéje a magyar vidéken. Mihelyt szinészeink a diszmagyar menté-