Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-09-22 / 41. szám

1910. szeptember 22. LOSONCI UJSAO 3. oldal Ámde az isteni gondviselés és a polgárság ereiben lüktető őserő átsegíti a várost minden bajon, a hazaszeretet lángjában születik újjá min­den csapás után ; tenni, akarni tudását csak meg­acélozzák az akadályok és szerencsés földrajzi fekvése nemcsak ipari és kereskedelmi, hanem mint a magyarság végvárát nemzetiségi szempont­ból is egy nagy vidék gócpontjává emeli. Virágzó iparral, élénk kereskedelemmel, messze vidékről látogatott tan- és kulturintézetei­­vel találják a 48/49-iki események és a mit a pestis óta másfél századon keresztül építettek s hazafias áldozatkészséggel megteremtettek a pol­gári munkáskezek, önhibáján kívül, égbekiálltó igazságtalansággal romhalmazzá döntötték azt a muszka hadak. Nem célom és szándékom bővebben kitérni azokra a rettenetes napokra, amelyeket a város és annak ártatlan polgársága 1849. év augusztus 8 és következő napjain átszenvedett; nem azokra a szomorúan keserves és sanyarú időkre, amelyek a teljes pusztulást követték ; hiszen úgy mint a nemzeteknek, a városoknak s az embereknek sorsa is Isten kezében van, a végzet uralkodik felettük ; a sors csapásait pedig a gyarló, múlandó ember megadásteljes türelemmel viselni kénytelen. A mi polgárságunk is megnyugodott sorsá­ban s egy jobb jövőbe vetett hittel és reménnyel eltelve s abból a lángoló hazaszeretetből merítve erőt, mely a szabadság, testvériség, egyenlőség szent igéi alatt duzzadó tengerárként végig höm­pölygőd a milliókon s magával ragadott mindent, ami kicsinyes, ami önző volt és egy pillanat alatt felszínre hozta mindazt, ami nagy, egyete­mes és örök, — ismét tettekre ébredt. Szívós kitartással, a közügyek iránti lelke­sedéssel, a magyar nemzeti állameszme megvaló­sításától mélyen áthatott egységes, erős társadal­mával a pecsétjében megörökített Phőnixként ham­vaiból ismét feltámadt és önerejéből a romhalmaz helyén uj várost teremtett. így jutott el az idők forgatagában, hogy a hosszú múltjában oly kevés örömnapok közül egyikét ünnepelje a legszebbeknek; és kizárva e magasztos ’ ünnepen minden pártpolitikát, mély meghatottsággal áldozzon annak a hallhatatlan nagy férfiú, annak a lánglelkü apostol emlékének, akit még életében első díszpolgárául tisztelt és rajongó szeretettel övedzett körül. Ide csoportosul körém a városnak egész polgársága, hogy rang, társadalmi állás, politikai hitvallás és felekezeti különbsé" nélkül tanúja legyen a pusztán saját áldozatkészségéből és ha­zafias lelkesedéséből emelt ennek az ércbeöntött szobor leleplezésének, mely hivatva van e város főterén is időtlen időkig hirdetni a legnagyobb magyarok díszének, Kossuth Lajosnak hallhatat­lanságát, apostoli eszméinek dicsőségét és lángoló hazaszeretetét. Igen tisztelt ünneplő közönség! Ha a történelmi múltnak tiszteletben tartása és a jelennek cselekvő ereje, alkotó képessége azok a tényezők, amelyek fentartják a nemzetet; akkor a nemzeti szabadság szent eszméje képezi azt a megdönthetien alapot, amely a nemzet fen­­állását és annak jövőjét biztosítja. S midőn én ennek a sziklaszilárd alap leg­dicsőbb hirdetőjének, Kossuth Lajosnak emelt. Holló Barnabás szobrászművészünk magasztos ihletségével meg ilkotott szobrot városom közön­sége nevében a hatóság gondozásába átveszem : Isten és ember előtt ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy azt e város mindenkori hatósága féltve őr­zött közkincseként gondozni, tisztelete, szeretete tárgyául őrizni és fentartani fogja. Isten minket úgy segéljen. A polgármesternek nagy figyelemmel és sokszor éljenzésekkel félbeszakított beszéde után a közönség Kossuth Ferencet kívánta hallani. A még mindig gyengélkedő pártvezért Wag­ner Sándor polgármester karonfogva segítette fel a szónoki emelvényre. Majd ünnepélyes csöndben, harsány messzehallható hangon szólott a magyar szivekhez : — Itt áll e szobor, ércbeöntve és némán. És mégis hallom a hangiát, amint hozzánk beszél. . zt mondja e szobor: meghaltam, de elveim, esz­méim, akaratom, vágyódásom örökké élnek. (Éljen­zés ) Azt mondja e szobor : meghaltam, de azért minden magyar ember tűzhelyénél ott vagyok és ha e haza bajba kerül, énrám gondolnak a haza­fiak, az én példámat igyekeznek követni, úgy a mérsékletben és a bölcseségben, mint az elhatá­rozásban és elszántságban. E szobor ércbe van öntve, nincs szive. És mégis mindazok, akik hozzá közelednek érzik, hogy szivük melegebben dobog, mindnyájan érzik, hogy lelkűkben az a bizonyos elhatározás érlelődik meg, amely elhatározást e szavak fejezik ki : a haza minden előtt. És mi, e gyarló kornak emberei, mi, akik küzdünk azért, hogy az ő ideáljait megvalósítsuk, minekünk — és első sorban talán nekem — mondhatom jól esik, hogy ha egy lankadt korszakban itt megjelenhetek és áldozhatom azon nagy eszmék­nek, amelyeknek ő hirdetője és megtestesítője volt es amelyeknek megvalósításáért mindnyájunk­nak kell dolgoznunk azon a téren és azok között a határok között, amely határokat és amely teret az úristen nekünk megszabott. (Élénk éljenzés.) A fiúi kegyelet hozott engem ide betegen, a fiúi kegyelet buzdít engem abban a munkában, amelyet én is végzek a hazáért abban a tudatban, hogy ha az ő szellemét nem is örököltem, de az ő tiszta hazaszeretetét igen. (Lelkes éljenzés.) Legyen áldott az ő emléke és legyen az isten áldása azon a városon, amely város meg­tudott emlékezni róla és azt hiszem, bizom benne, hogy soha el nem fogja felejteni tanításait. (Élénk éljenzés) Kossuth Ferenc beszéde mély hatást gyako­rolt a hallgatóságra, mely percekig tartó tomboló lelkesedéssel és éljenzéssel ünnepelte a nagy államférfim. 48 koszorú. Azután következett a szobor megkoszorúzása. Egymásután vonultak fel a különféle testületek képviselői s lelkes szavak kíséretében helyezték le koszorúikat a szobor talapzatára. A szobor talapzatara koszorút helyeztek : 1. Losonc város közönsége — Kossuth Lajos emlékének. 2 Nógrádvármegye közönsége — Kossuth Lajos dicsőült emlékének. 3. Az országos függetlenségi Kossuth part Kossuth Lajos hallhatatlan emlékének. 4. A losonci választókerület nemzeti munka­pártja — Kossuth Lajos emlékének. 5. A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártja — Kossuth Laiosnak. 6. A balassagyarmati függetlenségi érzelmű polgárok. 7. Újpest város közönsége — a legnagyobb hazafi emlékének. 8. Zólyom szabad királyi r.-t. város közön­sége — a magyar dicsőség örök emlékének. 9. Balassagyarmat nagyközség — kegyelete jeléül 10. Szécsény nagyközség közönsége Kossuth Lajos hallhatatlan emlékének. 11. Salgótarján nagyközség közönsége Kossuth Lajos hazánk nagy fiának emlékére. 12. A losonci róm. kath. egyháztanács és iskolaszék — Kosuth Lajosnak. 18 A losonci református egyház — Kos­suth Lajos emlékének 14. A losonci ágost. evangélikus egyház­­község — Kossuth Lajosnak. 15. A losonci izr. hitközség — a szabadság hallhatatlan bajnokának. 16. A főgimnázium tanári kara — Kossuth Lajosnak. 17. A losonci m. kir. állami tanítóképző­­intézet — a mai Magyarország megteremtőjének. (Ulip István helybeli kertész pályadijat nyert „római koszorúja.“) 18. A losonci polgári leányiskola. 19. A losonci vasutasok — Kossuth apánknak. 20. A losonci izr. nőegylet — a legnagyobb hazafi emlékének. 21. A losonci róm kath. nőegylet — ha­zánk nagy fiának. 22. A losonci ágost. hitv. evang. nőegylet Kossuth Lajosnak. 28. Losonci izr. nőegylet — Kossuth Lajos emlékének. 24. A losonci kaszinó — Kossuth Lajos emlékének. 25. A losonci polgári kör — hazánk legna­gyobb fiának. 26. Nógrádmegyei Népbank — Losonc. 27. Az önálló iparos műkedvelő egyesület Házánk megváltójának. 28. A losonci iparos-ifjúság önképző köre Kossuth Lajos dicső szellemének. 29. A losonci ipartestület — kegyelete jeléül. 30. A losonci állami elemi fiúiskola — Kos­suth Lajos dicső szellemének. 31. A losonci izr. népiskola — tanítótestü­lete és tanulói. 32. A főgimnázium ifjúsága — Kossuth Lajosnak. 33. Losonci kereskedők — Kossuth Lajosnak, 34. Rakottyay gyár — a szabadság hallha­tatlan bajnokának. 35. Sternlicht S. és társai cég munkás sze­mélyzete — Sternlicht S. és társai. 36. Első losonci mezőgazdasági gépgyár munkásai — Kossuth Lajos emlékének. 37. A losonci magántisztviselők egyesülete Kossuth Lajosnak. 38. A losonci magyar asztaltársaság — Kos­suth Lajos emléke él, mig magyar él. 39. Apátfalusi posztógyár — hazánk láng­lelkü atyjának. 40. Kereskedelmi alkalmazottak testületé Népjogok lánglelkü harcosának. 41. Művezetők országos szövetségének XIV kerülete — függetlenség harcosának. 42. A Kossuth Lajos asztaltársaság Losonc hazánk volt kormányzójának. 43. Kerekasztaltársaság Losonc — Kos­suth Lajos emlékének. 44. A Jókai asztaltársaság — függetlenség apostolának. 45. Első nógrádmegyei alkoholellenes egye­sület — hazánk legnagyob fiának 46. A Törekvés egyesület — hazánk leg­nagyobb fiának. 47. Egy felirat nélküli nemzetiszinü szalag Balassagyarmatról. 48. Egy virágcsokron — Kossuth Lajosnak. Tehát összesen negyvennyolc koszorú he­lyeztetett el. Diszlakoma. Déli egy órakor a Vigadó nagytermében 300 teritékü diszlakoma volt. A harmadik fogás után felállott Sörös Béla ref. lelkész és hazafiul szent enthuziazmusszal áthatott és költői gondo­latokkal telt, szép pohárköszöntőt mondott Kossuth Lajos emlékére. Ezután dr. Keszler Lipót ragadott poharat s a nagy Kossuthnak nagy fiát Kossuth Ferencet éltette, formás talpraesett pohárköszöntőben. Dr. Keszler szavai után Kossuth Ferenc emelkedett szólásra és az alábbi nagyjelentőségű beszédet intézte a diszlakomát ülő ünneplő kö­zönséghez : Igen tisztelt polgártársaim, eljöttem önökkel együtt ünnepelni. A mai ünnep engem talán kö­zelebbről érint, mint bárkit ebben a hazában, mert Kossuth Lajos vérének vére vagyok, kit hozzá nemcsak a fiúi kegyelet, hanem a férfiú érett meggyőződése is kötött azon évek hosszú során át, melyeket vele együtt töltöttem a hontalanság­ban, enyhíteni igyekezve az ő honfi bánatát, ke­­vésbbé rideggé tenni a sors által feldúlt otthonát, vigasztalni őt, mikor, fájdalom, nagyon is gyakran vigasztalásra volt szüksége, ápolni őt, mikor ké­szült utolsó útjára, arra az útra, amely az ő szá­mára- az egyetlen ut volt, mely ut visszavezethette már elveszett hazájába. Midőn a nagy halottas diadalmenetben visszahoztuk hamvait e hazának, én itt maradtam abban a hitben és meggyőződés­ben, hogy ezentúl itt az én helyem. Minden igye­kezetemmel iparkodtam a hosszú hontalanságban szerzett tapasztalatokat és Kossuth Lajos szelle­mének tanításait hazám érdekében érvényesíteni és fáradhatatlan munkával, sok küzdelemmel, sok félreismertetés és rágalmaztatás között, de hűsé­gemben, honfi bizalmamban meg nem inogva és talán lesznek, akik el fogják ismerni, hogy az isten megengedte nekem azt, hogy előbbre vittem a magyar függetlenség ügyét ebben a hazában. (Úgy van !) Egész működésem alatt szem előtt tartottam azt az alapelvet, amit édes atyám a külföldön követett és amit az a mondat fejez ki, melyet Deák Fetenc is ismételt: a hazáért mindent kpckára kell tennünk, csak magát a ha­zát nem. Én igyekeztem tehát irányzatomban és törekvéseimben rendíthetetlenül kitartó, de az esz­közök megválasztásában gondos lenni. Mert hitem szerint csak úgy építhetjük fel a magyar független államot, ha nem rombolunk soha, hanem szaka­datlanul tovább építünk, a célban nem ingado­zunk, bár meg lehet, hogy az előhaladás olykor lassú, máskor gyorsabb : de haladni kell mindig és soha vissza nem kell hanyatlanunk. Ne tétovázzék, ===== ha táj a teje, hanem használjon azonnal Beretvá-pastilláí, amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. « , «« Kapható min-Orvosok által ajánlva. Ar3 \.L\J, den gyógyszer­­tárban. Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai szállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom