Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-08-18 / 35. szám

V. évfolyam. 35. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOHC, 1910 augusztus 18. H — ■ m hB ^älp; IS lall Sh fiira jjlil |f|É igl» j|gg ÉH íjjja jgra láÉI ÉÍR e8I nemű " pénzküldemé-Községek, egyesületek, Kg ■ MB EB jggBp fflfg dfe Ep! Eggj Mk Ä K ||j| Rí JBgj g^g &k H désére lonat’koző^e! tanítók* és’li’örje^ők JB ^H Hj H B S| SB h||É &§ 9B (Sf HE ff! Bf ^P| SB Sh fl BS szólalások Intézendök. évi előfizetési díj 5 kor. 8§JH fffjwj 8 (8| BJ| ||| BIBj aj|l ||| ||jÍÍS| |||j fB| JM Hirdetések |utányos áron A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. István király. A legelső, az országot a keresztséggel megismertető, a szent, az apostol magyar király halálának évfordulóját ünnepeljük ismét. Szerte az országban búgnak a ha­rangok, tömjénnel, mirhával áldoznak hal­hatatlan emlékének. Ő volt az, ki a pogány magyarokat, a kalandozó, vándorló nomád keleti népet, a nyugalmas, helyhez kötött s kultúrára al­kalmas nemzetté avatta. Mert ő vezette magyarokat a kereszténység biztos, nyugo­dalmas várába, biztosítván igy népének az örökéletet, a hatalmat, az uralmat a négy folyó és hármas bérez honában. A pogány valláson lévő magyarok eladdig kalandokban, apró-cseprő, de erejü­ket fogyasztó csatározásokban lelték örömü­ket. A biztos elmúlásnak, az időknek előtte való kipusztulás sivár jövendőjének tekintve elejébe. Mert hiába való volt a múló dicső­ség, a pillanatnyi sikernek számos jelvénye és zsákmánya, a vég a longobárdok, a kel­ták, a hunok szomorú sorsa lett volna s a félelmetes magyar faj is éppúgy eltűnt volna a világ színpadáról, mint eltűntek mindazon hatalmas nemzetek, melyek pillanatnyi sike­rekért, kalandos vágyuk kielégítéséért felál­dozták egész jövendőjüket s csakis a tör­ténelem lapjain találhatók meg fényes nyo­maik, melyekkel a késő világoknak adták tudtára létezésüket s egyben elmúlásukat is. Nemzeti ünneppé, igazi, átérzett s nem előirt nemzeti ünneppé avatta a magyar nemzet Szent István napját. E napon fel­zarándokolnak az ország fővárosába, hogy megtekinthessék azt az ezer esztendő s szent jobbot, melyet ünnepélyes körmenetben mu­tatnak meg a késő utódoknak, hogy lássák azt az erős, az idők folyamán megfekete­dett, de azért aranysugárzásu szent kezet, mely olyan törvényeket s olyan intézkedé­seket tett, melyek ez ország mind a mai napig való fenmaradását s remélhetőleg örök időkre való hatalmas fejlődését moz­dították elő. Harangok zúgása, ájtatos zsolozsmák zengése, a tömjénnek hatalmas sugarakban való égfelé emelkedése jellemzi ez évfor­dulót, melynél szebb, melynél magasztosabb s jobban átérzett ünnepnapja nincs is a magyarnak. Minden nemzetnek megvan a maga ünnepnapja, melyben valamely olyan na­pot tisztel meg, amely nemzeti történetének nevezetes, sarkalatos fordulópontját alkotja, de egy nemzet sem mutathat vissza ily régi, ily fényes s jövendőjének kialakulására annyira fontos ünnepnapra, mint a minő nálunk Szent István királyunkra emlékeztető évforduló. Az évfordulók más nemzeteknél vér­szagra emlékeztetnek. Valamely szabadság kiküzdése, nagy győzelem megölése a nem­zeti ünnepnap múltjának gyökere. Nálunk éppen a szelídség, a magábatérés, a fehér kereszténység elfogadása a véres pogány­ság után, a letelepülés a kósza vándorlások, kóborlások után, a bizonytalanságnak a helyhez kötöttséggel való felcserélése ünne­peltetik magaszfos emléknappal. Kongjatok harangok, magyarok ünne­peljetek ! Á templomok hajójából szálljon magasra a tömjén füstje s az áhitatos zso­lozsmák hangja keljen versenyre a hivők imájával, hogy mentői szebb, mentői ma­gasztosabb legyen az a nemzeti ünnepnap, mellyel a legelső magyar királynak, a leg­első magyar téritő apostolnak emlékezetét tiszteljük. Törvényhatósági diszgyülés. A király születésének 80-ik évfordulója alkalmából Nógrád­­vármegye törvényhatósága a mai napon délelőtt 10 órakor a vármegyei székház dísztermében ünnepies rendkívüli díszközgyűlést tart. A választójogi liga ülése. A losonci választójogi liga ma este 8 órakor a Vigadó kávé­ház különtermében értekezletet tart. Az értekezlet tárgya az előkészületi intézkedések megtétele lesz a szeptember hóban megtartandó nagygyűlésre vonatkozólag. A liga elnöksége felkéri a tagokai minél nagyobb számban való megjelenésre. — Az Ipartestületek országos szövetsége nyilatkozatot bocsátott ki a Szent István napjára Budapestre összehívott kisiparos-kongresszus tár­gyában. A nyilatkozat kiemeli, hogy a kongresz­­szust összehívó Kisiparosok Országos Szövetsé­gét a magyar iparosság törvényes egyesülései nem ismerik, vezetői is ismeretlenek előttük és az ipartestületek szövetségével soha semmiféle kapcsolatot nem kerestek. A budapesti gyűlés összehívása azért is érthetetlen, mert az elnökség már ez év tavaszán közhírré tette, hogy az ipar­testületek országos szövetségének idei közgyűlése Szent István napján Zsolnán lesz; végre azt sem hallgathatjuk el — úgymond a nyilatkozat — hogy a kisiparosok országos szövetsége által közétett napirend összes pontjait a legális alapon szervezett ipartestületi országos értekezletek majd­nem kivétel nélkül mind letárgyalták és ide vo­natkozó határozataik elintézését több ízben meg­sürgették és azokat állandóan evidenciában tartják. Minek ? Minek a szomorú, bus ének, Minek sir a hegedű szója ? Minek is zokogni oly fájón, Bus arccal minden harangszóra ? Vérző szívvel minek szeretni, Minek a múltat visszahívni? Minek örülni mások baján És minek mindig sírni . . . sírni? Magyar László. S ekkor találkoztam veled. Fehér ruhád volt, kék matrózgalléros. S könnyen lehajtó, barna szalmakalapod. Megvillant a szemem. Te vagy, te bájos, karcsú leány, akiről epedve álmodoztam sok izzó éjszakán. Nem ismertelek eddig. Most tudom, hogy te vagy a Szép, a Nagy, nyáréji álmaimnak fehér királyleánya. II. Sokszor gondolok én reád, én gyönyörű vi­rágom. IV. Egy szerelmes naplójából. (Költemények prózában ) I. Ma rossz napom volt. Ottan ültem az Íróasztalomnál és lassan, fájó szemmel olvasgattam az előttem fekvő tudós könyvből. Tanulni akartam. Sokat akartam vé­gezni. De ma sehogysem bírtam öszpontositani a figyelmemet arra, amit olvastam. A nap besurrant a nyitott ablakon. Ott tán­colt a tükrön, a bútorokon. Meleg levegőhullám csapta meg az arcomat. Nem birtam tovább. Csöndesen becsuktam megint a száraz könyvet. S ekkor egyszerre jó kedvem támadt. Kimen­tem az utcára Az ismerősöknek, akikkel talál­koztam, barátságosabban köszöntem, mint máskor. S ők is mind jókedvüek voltak. Mosolyogtak. Hosszú idő óta ma volt az első, igazán szép nyári nap. Kacagó verőfény végtelenes-végig. Valami édes izgalom, valami boldog sejtés reszketett végig a szivemen. Vájjon milyen vagy ? Beszédes vagy-e és jókedvű, muzsikás szavú, ezüst kacagásu ? Avagy jobban szeretsz álmodozva ülni leányos szobád csendjében ? Szeretsz-e olvasni ? Szereted-e a ver­seket ? Ó én szeretlek, akármilyen vagy. Én szeret­lek, mert te vagy, akit vártam. Nekem te vagy a legszebb, mert a te szép­séged megváltott engem. III. Epesztő, megejtő éjszaka. Valahol messze lágyan lejtő, szerelmes dalt játszanak. Ragyognak a csillagok. Ha most ketten künn ülhetnénk valahol súgó lombok alatt a sóhajos éjszakában ! Megsimogatnám a hajadat. Karomba vonná­lak és megcsókolnálak. Ma, tudom, nem tiltanál el az ajkadtól, én gyönyörűm ! Mert éreznéd, hogy nekem el kell vesznem, ha ez édes, meleg forrás­ból uj élet borát nem ihatom. És megcsókolnál te is engem. Mert éreznéd, hogy az enyém vagy. Jogom van reád. Enyém a tested és a lelked. Tied a testem és a lelkem. Egymáséi vagyunk örökre. Nem haragudnál-e reám, ha tudnád, hogy igy gondolok reád, Madonnám ? Hisz te nem ismersz. Te még nem láttál engem. Ha találkozunk, a szemed közömbösen sik­lik el felettem. Te még nem néztél. Te még nem láttál engem. Ha egyszer melegen viszonoznád az én só­­várgó tekintetemet! Aznap sírnék és kacagnék, azon az éjjelen kacagnék és sirnék. Ha melegen néznél a szemembe, Madonnám ! Azon a napon megtanulnék imádkozni. Azon a napon jó emberré tudnék lenni. Ó nézz reám, én bűbájos, fehér Madonnám! V. Ma újra láttalak. Szebb voltál, karcsúbb voltál, mint válaha. Jobban szeretlek, mint valaha. Szerettem volna leborulni előtted. Hogy ne menj el, hogy jer velem, mert te vagy a párom, kinek soha többé nem szabad távoznia mellőlem. Te vagy a jóltevőm, a barátom, a szeretőm, a menyasszonyom. Mindenem ez életben. Es min­denem túl ez életen. S aztán hazamentem szomorú, kietlen szo­bámba. És reád gondoltam egész délután és reád gondoltam, mig rám szakadt az éjszaka. És hívtalak. Eljösz-e Ciprisz, eljösz-e én harmatos, üde virágom? Lásd én várlak. Tárva a karom, tárva a szivem. Te vagy az én királynőm. Tőled függ, hogy mi lesz belőlem. A te csókod válthat meg csak engem. Eljösz-e Ciprisz ? Sz.-O. K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom