Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-08-04 / 33. szám
V. évfolyam. 33. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 aUgUSZtllS 4. — IJm S jjjl BB ibi S Negyedévre 2 kor. — fii. H| ■ ág» $jjm SSg BEgj ||Ij ||||| g|| §8|' |®| gra ffigj jM ͧ§ gfägß BB H| közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. — fii. |H 95 sáPI 8» Bfgi ffEl Wm 99 SSP ^llk §H , KIADÓHIVATAL. Félévre 5 kor. — fii. gaÉS Wm Bi lH* mg sgj gps g||g MM BE m$Sí jjBEW ril§ Losonc, Kubinyi-ter 11 Negyedévre 2 kor. 50 fii. Wffl Sggg fföffi ISS ragjj §g|f |g§i g8B Mg vM H« hová az előfizetések, _ Bjw ggjffi BS jSg& »gg pf%s|i gág? agg 3»ggj ígiSg Wfö. hirdetések, minden-BjMB SS i$g ^flll ly KaSj jf|§i' Pgp j|l|l PP; j&§gp jágg W&& tB| nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, Kgj|| 9|sä HP <M% lg| M» §#§& Kg® Kaplg «SÄ! áBk MB Rse gH ájljk j||g| 4Sfc W*S;% SSBg jffip ifflB Mg nyék és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei W&É B§|y jajj JgÍ& Sj|tó! lg|&Js jpBj 3P-\ BB1 gäp §||| |B| §p!Sj fSR W#ä Sjraa pifc IS MM désére vonatkozó feltanitók és körjegyzők BaM |Jp %pgj gfS §||| ML*" »fii &§?|§2 pH. Wfc-J aSsfc fraf K; i䣧£ *Is§ l&fia agg &jp BW szőlalások intézendők. egyesülete ta^ja^ részére ■»£ ®3g jgpg Bg| py ||g n|S ggg jKj|9 |||a ^ ||Í£ r^gl g [jg|3 Mp WBj _ évi előfizetési dij 5 kot. BE| 1« J^jjjj »4 SS bBÍ ||l|j[ yéjjjj ÉBffi Sfe H| H Hirdetések jutányos áron "T 20 fl 'vqgyfß [W& wofy vétetnek fel^a kiadőhiva-A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egészséges várospolitika. Losonc, 1910 augusztus hó A magyar városoknak van egy állandó bizottságuk, amely minden évben legalább kétszer összejön az ország valamelyik nagyobb városában, hogy határozzon azokban a közös vonatkozású dolgokban, amelyek a magyar városoknak állítólag azonos érdekeit képezik. Közös erdekü dolgot ? Mintha nem tudná mindenki, hogy a nagyobb városok között valóságos élet-halál harc dúl. Hogy ezeknek okai nem tisztán a féltékenységben rejlenek, az egészen természetes. Gazdasági küzdelmek lappanganak a marakodások hátterében. A városok állandó bizottsága eredetiig azon az alapon jött létre, mint a középkorban a német bundok szövetsége. Egyesültek azért, hogy megvédjék életüket és vagyonukat a középkori vasplasztronos rablólovagok ellen. Szintén gazdasági küzdelem volt ennek a szövetkezésnek is a lényege. A középkor agrárfeudalizmusa ellen érdekszövetségbe tömörültek a középkor iparosai és merkantilistái. A városok mostani szövetkezése csak látszólagos szövetkezés. Ezt legalább az eddigi ténykedéseiből világosan láthatjuk. Mert hát mit tárgyaltak ott éveken keresztül és mit fognak például most szeptemberben is tárgyalni ? Semmit vagy olyan ügyeket, amelyek a városok gazdasági és kulturális érdekeit éppen nem szolgálják. Tárgyalták a városok szervezeti szabályrendeleteit és az Andrássy-féle állami segély tervezetét. Szép és mindenesetre felemelő dolog az, hogy a városok annyira szivükön viselik a tisztviselők érdekeit, de azt hiszszük, hogy a tisztviselők fizetésjavitásának a helyes megoldásával a városok állandó kongresszusa még nem fejtette meg azt a nagy kérdőjelt: hogy miért pang a város ipara és kereskedelme ? Hogyan lehetne segíteni a városokban kiállhatatlanná váló községi terheken és igy tovább. Ezeknek a bajoknak az orvoslása pedig igazán közös érdeke a városoknak, amelyeknek természetes fejlődése az utóbbi évtizedekben megakadt. A lakosság száma, anyagi és kulturális ereje csökken, mert nincsen forrás, ahonnan az erőt meríthetné a továbbfejlődéshez. A városok fejlődésének egyik legfontosabb tétele az, hogy terjessze határait és fokozza a munkáskezek számát. Hogy miképen teheti ezt, ahhoz nem kell valami nagy nemzetgazdasági bölcsesség. Kitágítani a város kereteit. Magába szívni a magyar falvak szűz talajának produktiv embereit. Megkönnyíteni nekik a városba való tódulást. A városok pedig éppen az ellenkező politikát követik. A decentrális városi politika divatozik nálunk. Ezt meggátolni elsőrangú feladat. Német- és Franciaország egyenesen lehetetlenné tették ezt a széthúzást azzal, hogy az úgynevezett «departement»-rendszert léptették a vármegyei beosztás helyébe. A városok állandó választmányának eddigi működése medaő volt, hogy mit végez szeptemberben, rövidesen kifejezhetjük: meddő munkát. Egy egészségesvárosi pártpolitikának a programmpontjai: 1. A lakbéruzsora megszüntetése a városokban. 2. Munkásházak építése. litása. 3. A községi pótadó fokozatos leszál-4. A közlekedési viszonyok javítása. 5. A városok egészséges ipari vállalkozásai. 6. Városi bank létesítése. 7. Városi biztositó szövetkezetek megalkotása. 8. A városi ingatlanok elidegenítése parcellánként. Ezek a főbb programmpontok. Ajánljuk a városok kongresszusának figyelmébe, szívleljék meg ezeket a pontokat a szeptemberi gyűlésükön. Krónika. Két katonatiszt. Ha a polgári bíróságok esetei és ítéletei is elég alkalmat nyújtanak az elmélkedésre, még sokkal bőségesebben kínálkozik hasonló célra a katonai bíráskodás. A titokzatosság, mely ennek dolgait körülveszi, a rejtélyesség, mely elhatározásait vezeti, a legcsodálatosabb ellentéteket hozza létre. Az egész magyar közönség emlékezik még Mihálovich Géza esetére. Mi voit a vétke annak a fényes karrier előtt álló huszárkapitánynak, azt pontosan a kevésszámú beavatotton kívül senki sem tudja. De hogy embert nem akart ölni, sőt még csak „súlyos testisértést“ okozható pokolgéppel sem operált, azt mindenki tudja. Tudja a sorsát is mindenki. Elitélték, évekre börtönbe zárták, megszégyenítették, tiszti rangjától megfosztották. Egy másik ugyancsek nagytehetségü s egyébként valóban rokonszenves kapitánynak már egész más sors jutott osztályrészül. A Junga Sebő ügye még nincs befejezve, de befejezése már látható. És ha teljes részvét is fordul a Jókai szobra. Irta dr. Bognár Oszkár. Alig néhány éve, hogy a nagy költőt elföldeltük és mintha a magyar társadalom kezdene róla már megfeledkezni. Halála után megindult a mozgalom szobrának felállítására, de ez ma már egészen ellanyhult. . . magyar sajtót is érheti e téren szemrehányás, mert Jókai müveivel, kultuszával alig foglalkozik. A magyar sajtóban másra kell a hely. Arra, hogy Senki Péter, immár nagykorúságát elérte képviselő mily szellemesen szól a tárgyalás közben, hogy : „Ne zavarja a minisztert! Hallgassa meg a minisztert! stb.“ Ezt mind fel kell jegyezni, hogy a történelem hézagos ne máradjon. Nem rég foglalkozott ugyan a sajtó Jókaival, de ebben nem volt köszönet. A fölött botránkozott meg, hogy a nagy Jókai özvegye a Jókaierekjéket külföldön akarja eladni, mert a magyar kormány a megvásárlásukat megtagadta. „Szegény a kultusz — tarca“ mondjak a hivatalosak. Mit törődik a „kultusz -minisztérium Jókai kultuszával, a halott Jókaival, mennyivel szebb az élő letört színigazgatókat ügyes tranzakciókkal vagyonhoz juttatni. A közönség elhidegülésének főokát a sajtó hanyagságában látom, bár tagadhatatlan, hogy Jókai utolsó éveiben kötött házasságával és a mindenkori kormányt támogató politikájával az irodalomban szerzett nimbuszán csorbát ütött. De ezek fölött napirendre kell térnünk, oly csekélységüek ezek az ő nagyságához mérten. Hiszen házassága szenytelen, tiszta volt. Ez tisztán az ó családi ügye volt, melybe senkinek beavatkozni joga nem lehet. A politikában pedig, a békés, a soha nem haragvó Jókait még elképzelni is szinte lehetetlen a harcias, szilaj, tüzes ellenzéki szónok szerepében. Hiszen közmondásos volt az ő mindent elnéző szelídsége. Még a legforróbb 48-as napokban is, a végső szakadásig a békés húrokat pengette és a békepárti lapot szerkesztette. A politikában különben is oly csekély szerepet játszott, hogy az reá árnyékot nem vethet. Jókai szobrát bizony másként kellene úgy a társadalomnak, mint a sajtónak és különösen ez utóbbinak felkarolnia. Megmérhetetlen és fel nem becsülhető az a szolgálat, a melyet a becsületesség, az erény hirdetése, a jellemképzés terén a hazaszeretet hirdetésében az ő színtiszta idealizmusával elért. Micsoda kellemes, üdítő oázisként hat, amikor a mai sivár, üzleti szellemű közéletből az ő nemes, ideális szép világába menekülhetünk. Mily felemelő ellentét van az ő kristálytiszta jellemei és a mai emberek közöt, kiket — kevés kivételével — az önzés vezet, kik mindent a pénz, az anyagiak szempontjából mérlegelnek, a fárasztó küzdelem, a lélekölő hajsza után regényeivel egy kis szigetre menekülhetünk, ahol nemes, önzetlen, odaadó emberekkel találkozunk. Sajnos a mai napokban már ott tartunk, a képviselőről a magyar bíróság mondotta ki, hogy „kijárni szabad“, ami annyit jelent, hogy a képviselő állását felhasználhatja seftelésre, — csak sokat ne kapjon. Önkénytelenül árany János azon mondása jut az ember eszébe, hogy: „Költő hazudj, csak rajta ne csípjenek. '* Különösen az ifjúság jellemképezésére van Jókainak nagy hatása. Melyik ifjúra ne hatna buzditólag Jókai Kárpáti Zoltánja, Jenő Kálmánja, Berend Ivánja stb. fényes alakja ? A hazafias érzelem istápolásának valósággal kiapadhatatlan forrása az ő munkáinak gyűjteménye. Jókait legjobban jellemzi az, hogy ő az erényből, a szépből, nemesből kultuszt üz, oltárt emel az erkölcsnek, felmagasztalja az érdemet és követendő mintaképül állítja oda. Teszi mindezt olyan közvetlen lebilincselő módon, gyönyörű irálylyal, vidám mulattató előadással, végtelenül könnyed és szellemes meseszövéssel úgy ha hozzávesszük mindéhez azt a gördülékeny és tősgyökeres magyar nyelvet, — mondhatjuk, hogy magasabb szellemi élvezetet magyar embernek egy iró sem nyújthat. Nincs is magyar iró, ki oly ismert lenne a külföld előtt, mint Jókai. Nincs Európának — mondhatni — olyan nyelve, beleértve az oroszt és törököt is, amelyre müveinek zöme ne lenne leforditva. A közelmúltban a repülőversenyek idején történt — a melyre számos külföldi újságíró is ideutazott — hogy több német és francia újságíró kért bennünket magyarokat, hogy vezessük őket Jókai szobrához, hadd nézzék meg annak a magyar Írónak szobrát, kitől oly sok szép regényt olvastak ... Mi magyar újságírók pirultunk, szégyenkeztünk és — hallgattunk. Äz idegen újságírók a helyzetet átértve — elhallgattak, csak az egyik francia, mintha a dolgot nem tartaná egész helyénvalónak, igazgatta idegesen evikkerét. Pedig a magyar nemzet sokkal, igen sokkal tartozik Jókainak, de ugylátszik ezt nagyon hamar elfelejtette. A 48-as napok után halálos szomorúság és fájdalom bénitotta el a nemzet erejét. Csak csüggedőket lehetett itt találni. A megpróbáltatás ezen nehéz napjaiba Jókai szava volt, mely vigaszt hozott, amely a maró fájdalmon enyhített és reményt öntött a csüggedőkbe. Egy-egy regénye szinte felvillanyozta a búskomorságba esett magyar társadalmat. Jöttek a 60-as évek, amikor király is, nemzet is lépéseket tettek a békülés felé. Itt találjuk Jókait, a békülés útját egyengeti. Tollával hamar
