Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-07-14 / 30. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK j€pR| R| Ej JmKÉ ||| jHpRg Wm íwiw^W SZERKESZTOSEG : HELYBEN: HH RH ÍhSIíPh iS» «11 8^4 ÉS» Bn sBb UjS tipp» 11i| HH BW^ Losonc, Kossuth U-u. 69 Egész évre 8 kor. fii SS H j§3 ‘Mg 9R J9| gfgffi S WM HS SS B g§g Égj pSE gK WBSk ffi SE h?vá, ».,,laP szeilemi Félévre 4 kor fii HH H BM bB Ml WKff. Sag '**?» aggj g* »M W g**g HM Mg M részét illető minden Negyedévre 2 kor! fik B H jSB jWg H Kj£| «S| S H gjj flg| 1& §ggí IgKp H H közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. fii. H |ÍBÍ®Jfs| ®g| SS Iffil] PásS BBS ÍR KIADÓHIVATAL. Felévre 5 kor. fii. ^8 MB H HE ttgb jBr^S 98 B H| ÍS£ íSH m WS<Sm SBH Losonc, Kublnyi-ter II Negyedévre 2 kor 50 fii. ^8 H H B 9B SaSgBia MB ®| 8» W- 'M? ~$gk WH M.f hova az előfizetések, — M Un MB8 WSS BÉR ws Hjs g|$g aggj jg%; {Bra 'ja*.;, J|n| hirdetések, minden^^R ^H ^H vH RP| ggQ| RB c3g|ji jgjp g§s|' pjw i®íS Wä$& ttxap nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, ||H H W |§Dg BBH BR| Hgg ||jgi Ws& |»K ,Hh HH BcBB ggRß ÄS HE RH nvek és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei H| fj||gj§ HR mBk Bfjg fijBg mBb £ggtí{ HR BE jyPj aggj jaRj 3$® §flg| TÉffi. sBS |§3 MR (lesére vonatkozó feltanitók és körjegyzők KRR HB HB HH jtgfj ggjg |jHg fSBR HÉ 1$gm 5p|§ jffm ÉM f$s5 33g 3lt| Ép* BE szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére HH Bn BB ÍBr HH igg Hfl 3EE «E MB TMi ajMSpRi^jB 3 évi előfizetési dij 5 kor. HH RH ^H EH HR HR 1^^ SK; 8^3 IWp Säßs 9bx& ; - HR iBi ÍR Jmm HR jjwjSi Bsa WM Rm zw*', PB Hf «8 H Hirdetések jutányos áron .Y'IHRH RHHHr IHHH EH nfl wEHHH Mm vétetnek fel a kiadóliivn-Egyes szám ára 20 fii. HHp ^HgáMr SB HM H talban. . A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. 30. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOIIC, 1910 julillS 14. A munkaprogramm. A király személyesen nyitotta meg az országgyűlést. A trónbeszédére most adja meg a választ felirat alakjában a nemzeti munkapárt, amelyben körvonalozza álláspontját, a lemondás politikáját, a nesze semmi fogd meg jól taktikáját. Úgy a trónbeszéd, mint a munkapárt felirata csak arra való, hogy mily rettenetes nagy árat kell fizetnie a szegény magyar nemzetnek azért, hogy ismét Ausztriát szolgáló hatvanhetes kormánya legyen. A trónbeszéd és a munkapárt felirata határozza meg a nemzeti munkát, a programmot, amelyet egész választás alatt nem hallottunk, mert hiszen a munkapárti jelöltek egyebet sem tudtak, minthogy ők is szeretik hazájukat, persze a maguk módja szerint, a programmot megadja Khuen Héderváry, miután, amint jó mungóhoz illik, külön programmot nem lehet, nem szabad adni, mert akkor nyomban kiteszik a szűrét Bizony silány kis stílusgyakorlat mind a kettő. Pedig ahány minisztere van csak a hatalmas nagy munkapárt táborának, mindenik irt belőle valamit. Többet vagy kevesebbet. Kiki amennyit tudott s amennyit szabad volt. Szép volt a tétel. De a miniszter uraknak kevés volt és rósz volt a forrásmunkájuk. Egyéni hangulat nem ömölhetett el rajta. A nemzeti érzéshez pedig nem nyúlhattak. Ehhez nem volt joguk nyúlni. így aztán nem csuda, hogy mindenki letette, aki csak kezébe vette. A nemzet pedig kijózanodott. Mindenki kiérezheti belőle az uj adókat s a véderőnek olyan igényeit, melyek ha kielégítést nyernek, az egész nemzet össze fog roskadni alatta. A nagy terhekkel szemben semmi nemzeti rekompenzáció. Minek? Kinek? Az a nemzet melyet meglehet vásárolni, kinek legszentebb joga eladó, csak szolgaságot érdemel. Minek annak szabadság? Minek annak a nemzeti jog? Ez az oka, hogy a gazdasági önállóságra még csak homályos célzást sem találunk sehol az egész trónbeszédben, annál kevésbé a feliratban. Ami a választói jog kiterjesztéséről szól, azt a Khuen-féle trónbeszéd a koalíciós trónbeszédből ollózta, de amelyet a koalíciónak 67-es miniszterei hátborzongatással taktikáztak el. Bizony szegény kormányprogramul. Sehol igazi nemzeti vívmány, sehol egy nemzethez méltó igazi reform. Csak uj a:ók! Uj erőforrások! Csak az kell, hogy a kormány nagy többsége szavazó gép és szállító cég legyen! Az is lesz. Hisz a cégben az ó-szabadelvüek ülnek. A politikai vagyonbukott Tiszaisták. Csak a cégtábla uj. Csak a cégjegyző más. Új firma alatt a régi bóvlit sózzák a nemzet nyakába. Mikor kijön a boltból, akkor veszi észre, hogy becsapták. A pult mellett állók sokat beszéltek, annyira dicsérték a portékát, hogy azt selyemnek hitte bent a félhomályban, amire az utca világánál kisült, hogy értéktelen bécsi rongy. S igy megy ez még tovább. Szegény ország, majd megtudod még nemsokára, hogy mi az a nemzeti munka. Nézd, hogy tülekednek már ma is. Meglátszik, hogy sok az ember és kevés a fóka. Hát még majd ezután. Hiszen még meg sem melegedtek a helyükön. Mi lesz majd, ha megjön az étvágyuk! ? A nemzetnek nem marad semmi. Már előre látszik, a minisztériumban már működik a plajbász. A kultúra, a művelődés, a modern haladás érzi meg legelőször a nagy étvágyú és kielégíthetetlen Molochot. Kellenek a milliók a nagyzási hóbortra, az annexióra, a hadseregre, a nagy ágyukra Ezeknek a nagy terheknek a megszavazása lesz a nemzeti munka. Igen munka, de nem nemzeti munka. Munka, melyben a nemzet fog vért izzadni a súlyos teher alatt. Csak az a vigasztaló, hogy ép ez a hazugul elkeresztelt nemzeti munka a nagy viharok magvát hordja a méhében, mely el fogja söpörni azt az egész társaságot, amely a nagy tülekedésben megfeledkezett arról, hogy a nemzet jogait is ki kell elégíteni. Egy nemzetet kábító itallal el lehet altatni ideig óráig, de ha fölébred, a keserű csalódások sok nagy elszántságával töri össze bilincseit, megrázkódtatja még az égbetörő ormokat is. A nemzetietlen munkapárt krokodilkönnyeket sir örömében, hogy sikerül a közös bankot megmenteni, a választói jog reformját 4—5 évig elodázni, újabb 600 milliós kölcsönnel megterhelni nyomorult népünket, elvágni a nemzet gazdasági függetlenségéhez való reménységet, tovább nyomorítani sínylődő iparát, megdrágítani Éjjeli zene.* Csöndben, fiuk. Megálljatok cigányok. Itt húzzátok rá, ez ablak alatt, Hadd hallja meg végtére az a kislány, Hogy: «gyöngyház hej! ha leszakad» . Hadd hallja meg végtére, hogy bizony már Nem sirok, hem rivok, nem is könnyezek, Hogy nemcsak egy kislány van a világon Sebaj, — Mohácsnál több is veszett. Hadd hallja meg, hogy már felé se nézek S ha nem kellek neki, hát az se baj, Csak kis kalapom a szemembe vágom S megyek.. s nem száll ajkamról egy sóhaj. Hadd hallja meg, hogy egy lány helyébe, Aki szeressen, száz is akad . . . Már rá se nézek . . . Húzzátok cigányok: ♦ Gyöngyház hej! ha leszakad!» . . . Végsőnek csak húzzák mégis, (Úgysem használ itt semmi): ♦ Felednélek, felednélek, De nem tudlak feledni» Kom lós Aladár. * Begyáts László, Darvas János és Komlós Aladár legközelebb megjelenő verseskötetéből. Az ösztön. Irta Déry Jenő. Az orvos a fejét csóválta, a baba menthetetlenül elveszett. A betegség ? Bélgyuladás. Nehéz ételekkel táplált gyerek, akinek tán tej helyett bort adtak, vagy még rosszabbat. A kis hegyi kunyhó szegénységről beszélt a lakóinak hátramaradottságáról, tudatlanságáról. Az apa, sovány, marcona ember, zárkózott, merev arccal várta az orvos nyilatkozatát, az anya finom, majdnem csinos asszony, megható izgalommal, halálos aggodalommal arcán, emelte rá könyörgő tekintetét. Mégis meg kell mondania az igazságot. Komolynak nagyon komolynak mondta az esetet, csodáról beszélt. — Csoda nincs kizárva ! De csodának kell történnie! Távozása után mintha hirtelen árny zuhant volna a szobára. Az apa szótlanul ült le egy kissé távoleső székre Az anya a bölcső mellett maradt a gyenmeke fölé hajolva. A kis arcz, a melyben az élet csak fájdalmas, görcsös vonaglások alakjában nyilvánult, mintha már feloszlóban volna. A lélegzéz alig hallatszott. Nem volt már ereje, hogy sikoltson és ökölbe gzoritott kezecskéi mindjobban elhidegültek. Eleinte nem gondolkzott az asszony. A fájdalom a rémület megbénította az agyvelejét. A gyermek oly kicsi volt még, úgy érezte, mintha még hozzá tartoznék, mintha most szakadna ki másodszor a testéből, de ezúttal nem hogy a napfényes ragyogó életbe lépjen, hanem a halálba, a sötét kétségbeesés közé. Az anyai szeretethsz egy másik érzés is csatlakozott. Péterke az ő kis fi i nemcsak hogy napsugarat hozott egy durva, féltékeny férj oldalán folytatott nyumoruságos életbe, hanem egy ábrándnak, egy beteljesült álomnak élő emléke volt. Az emlék felébredt és sebzett, súlyos röptű madárként vonult át gondolatain. Férje akkor vonult be négy heti hadgyakorlatra. Egy vadász haladt arrafelé és kipihente magát a kunyhóban. Finomak voltak a kezei, a mosolya gyengéd és olyan szavakat tudott mondani, melyektől megnyillik az asszonyi szív. Ahogy elment, az asszony ábrándokba merülve gondolt reá. Majd visszajött ismét és ismét s az asszony mind édesebb könnyeket hullatott utána. iMintha a sötét láthatár szélén kék ég mosolygott volna reá, visszaemlékezett fájó vágyódással gyermekkorára. A fiatalember mosolya első áldozása napjának ragyogó világosságát varázsolta lelki szemei elé, a hangja az ima lágy szavát, az orgona zengését juttatta eszébe. Valamely csodá latos érzés vakitó villámként ’ szaggatta szerte kedélyén a nyomasztó ködöt. Kábultan engedett a szerelem csábító szavának. Majd elment a vadász nemsokára és nem jött vissza többé, de a gyermek megszületett, az ő gyermeke szép miként ő, a boldog órák emléke, az asszony boldogsága. Egy zokszó hangzott fel a bölcső felől. A halálfélelem felélesztette az asszonyban a vallást. Büntetés legyen ez ? Lelkiismereti furdalások gyötörték. Majd az orvos szavai viszhangzottak lelkében : csoda ? Ez a két gondolat kergette, üldözte egymást, összekeveredett, összefolyt agyában. Hogy csoda történjék nem kell-e vájjon feláldoznia magát ? Fogadalomra gondolt, arra a fogadalomra, miszerint ha a gyereke meggyógyul, mindent megvall az urának és ahogy ezt a fogadalmat megtette, reménykedve, bizakodva várakozott. De az árnyék tovább is ott feküdt a gyermek elkékült arcán. Akkor megértette, hogy ez a fogadalom nem elégséges, hogy mielőtt valami bocsánatot várna az égtől, neki kell feláldoznia magát. Megváljon mindent ? Habozott! És ha férje megölné, mi lenne gyermekéből ? Lázas kábulatában gondolkozni igyekezett . . . Nem gyanakodott-e már külömben is ? Sohsem becézte a gyermeket, nem szerette, sőt mintha észrevette volna, hogy titokban alattomos gyűlölettel nézegeti. Vallomása után nem tűri meg magánál, annyi szent. Jó ! El fog menni gyermekével együtt! . . .