Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-18 / 11. szám
1909. március 18. LOSONCI UjSAG 3. oldal. Kossuth levele mellett a hét legjelentékenyebb politikai eseménye minden esetre a földmivelésügyi miniszternek a Ház elé terjesztett telepítési törvényjavaslata, amelyet úgy a parlamenti körök, mint mondhatni az egész magyar sajtó feltűnő elismeréssel fogadott. Akkor, amikor a politikában, és pedig úgy a belpolitikában, mint a diplomáciai viszonylataikban, az ügyek szinte viharszerű hullámokat kergetnek, Darányi előállott a békés, az alkotó munka egy nagyszerű produktumával. A telepítési törvényjavaslat alapeszméje az, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon meg, hogy a magyar kisgazda e föld megmunkálásával életfeltételeket találjon és becsületes, szorgalmas munkájával hazája földjének egy darabját megszerezhesse magának. A benyújtott javaslat ezt a szinte uj honfoglalás jelentőséggel biró eszmét a legszerencsésebb kézzel viszi keresztül. Százhúsz milliót szán a földmivelésügyi kormány erre a célra és ez a százhúsz millió a kisgazdák megerősödésének, a magyar föld hazai kézben való maradásának lesz hatalmas és a magyarság történetében korszakot alkotó eszközévé. Módot nyújt a javaslat minden magyar földművesnek arra, hogy az anyaföld megművelésével saját kis hajlékában, saját kenyerét egye a maga munkája, a maga szorgalma árán. Nemzeti és szociális szempontból egyaránt nagy jelentőségű javaslat ez, amely méltóképpen tetőzi be azoknak az alkotásoknak sorát, amelyet a feltűnés nélküli, de öntudatos és jól átgondolt munka miniszterének: Darányi Ignácnak nevéhez fűződnek. Nagy jelentőségű javaslat, amely alkotójának nevét hosszú időkre kitörülhetetlenül módon vési be a magyar kisgazda szivébe és emlékezetébe. Hosszas huzavona után Szerbia végre megadta válaszjegyzékét. Köztudomású dolog, hogy Forgách gróf, belgrádi követünk felkereste volt a szerb külügyminisztert, s előtte a szerb kereskedelmi szerződés iránt a monarchia és Szerbia között megindítandó tárgyalásokat attól tette függővé, hogy békés megnyugtatásra találjon Szerbiától. Kétségtelenül leszögezhető, hogy Belgrádban ebben a monarchiának azt a törekvését látták, hogy közvetlenül folyjanak a két állam között a tárgyalások. Erre érkezett meg, — bizonyára Oroszország felülvizsgálata után, — a belgrádi válaszjegyzék, amely azt tartalmazza, hogy Szerbia a békés viszonyt fenn kívánja tartani, Bosznia és Hercegovinái bekapcsolásának kérdését a nagyhatalmak konferenciája előtt véli illetékesesen elintézendőnek és a monarchiával szemben, — appellálva a nagyhatalmok méltányosságara, — ez alkalommal sem területi, sem gazdasági kárpótlásra igényt nem támaszt. Ez a válasz ép olyan körmönfont és ép annyira a huzavonára irányított, mint Szerbia eddigi egész magatartása. Kétségtelen, hogy a válaszjegyzékben Szerbia határozottan nem mond le követeléseiről, hanem azok teljesítését a nagyhatalmakra bízza. Értelme az, hogy a szerb követelések jogosságát fentartja, de a maga részéről nem alkalmatlankodik velük a monarchiának. Olyan ez a válaszjegyzék, mint a dodonai jósda kijelentései voltak: semmi sincsen benne és éppen ezért mindent kilehet belőle magyarázni. Arra, hogy a konfliktust véglegesen a békés megoldás útjára terelje, semmiesetre sem alkalmas. Nagyfontosságu momentuma e kérdéssel összefüggő eseményeknek az, hogy a képviselőház szerdai ülésén Wekerle miniszterelnök viszszavonta a Szerbiával kötendő kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatot. Sokan és sokféleképpen kommentálják ezt a tényt. Egyrészről a béketárgyalások meghiúsulását látják benne, másrészről viszont úgy vélik, hogy éppen a Szerbiának adandó gazdasági engedmények miatt kellett a javaslatot vissza vonni. Természetesen egyik felfogás sem fedi teljesen a valóságot, mert a javaslat visszavonása kizárólag azért történt, mert Szerbia magatartása erre a kormányt kényszeritette és mert akár jobbra, akár balra dőljön el a konfliktus, a gazdasági kérdésekben mindenesetre uj helyzetet teremt, amelyben a kormánynak szabad keze kell, hogy legyen. TELEFONON. (A kis Krampusz.) H’át azt hallotta, hogy kétezer újjászervezett tót nemzetközivel minden ablakot be fog töretni ? Kicsoda ? —: Hát azt hallotta, hogy éjszaka közepén egy tót bankot fog fölállítani a Kossuth-szobor iiciyeii : Ugyan ki? Hát azt, hogy minden művelt magyar család asztalára nemzetközi tót hírlapot fog becsempészni ? — De ki a mennydörgős — — cica?! — És egy éjszaka, mikor tizenkettőt üt a bagoly, harmadmagával betör és megalapítja Losoncon^ a tót többséget és Szvatoplukot fölülteti az Árpád apánk lovára és megkoronázza Lucsenca királyának, és — Ki ? Ki ? Ki ? — Ki? Hát Bazovszky. — Keresztneve Sándor? Vagy Ljubimir? Szvetozár? Zvoinimir? — Nem tudjuk. Hanem valami közismert név. — Nó és mitől rémüldözik ettűl a félig ismeretlen tótocskátúl? Látta-e valaha? — Nem én. De azt hiszem, szörnyű szörnyeteg. Azt hiszem, kénköves kékes láng vörösük a szemébűl, véres agyarai vannak és magyar gyermekekkel táplálkozik, az ormányán pokoli lángot fuj és kolomp van a nyakában. — Nó hát én úgy láttam, hogy éppenséggel két szeme, füle, lába, egyetlen szája van — — Ugyan ne mondja! — Sőt mindenképpen sokkal jelentéktelenebb valami annál, mint hogy tizenkét hírlap folyton róla cikkezzék, hogy a társaságok róla csevegjenek s főleg igen-igen jelentéktelen ahhoz, hogy egy város társadalma tőle bárhogyan is félhessen. De mikor szociálista! — Higyje el, én is vagyok olyan szociálista, sőt ha nagyon firtatjuk, maga is. Márpedig ugyebár maga nem fél önmagával egy városban tartózkodni. — De mikor idegen, szláv pénzt hoz be az országba, Losoncra. — Ha a losonciak javára hozná, az még nem volna baj, csak valami sokat el ne vigyen. De én azt hiszem, ő sem erősebb, s ő sem képes és hajlandó nagyobb áldozatra, előnyösebb pénzadásra, mint a régi nagy és erős losonci bankok, s így meglátja, hogy nem lesz bolond az a tót paraszt, hogy hozzáforduljon, ha drágább lesz. — De mikor megtámadja és földúlja a magyar hazát! — Ez az ügyefogyott emberke? Nos, ha valamit tesz valamelyikünk ellen, vagy a közérdek ellen, hát rákoppintunk az orrára. De sokkal csekélyebb legénykének hiszem, mint hogy fejjel nekimenvén Magyarország kapuján rést tudna ütni. Inkább olyannak látom őt, mint az egyszeri hortobágyi juhászlegényt, aki kilenc álló évig ellensége volt Debrecen városának. — És Debrecen városa? Az egyáltalán mitse tudott a dologrúl. De ez hatalmas ember ám ! — Ha valamennyi hire van, mi magunk tettük híressé. Ha rá se néztünk volna, legföljebb a kikapásaira rákoppintva, maradt volna szürke kis alaknak. De a sok hűhóval hírnevet csináltak neki, a sok nagy-fölszerelésű ostrommal az övéi számára mártírrá tüntették ki, ő maga se rendezhette volna jobban. Valósággal krampuszt csináltak belőle a bámészkodók számára, bemázolva kulimásszal, kénköves ördögtömjénnel és szarvakat ragasztván neki. — Hát akkor ne féljek? Pedig egy nagy fakanalat már el is dugtam az ajtósarkához, ha jőni talál. Bátran visszarendelheti a rántáshoz. Sokkal fontosabb, hogy ad-e ma estére egy csésze teát ? — Jó; négy kockával, igen! Néggyel. Csrfr! Kezemet csókolja. Csrrr!- Pikkolő. HÍREK. Ötven éves orvosi jubileum. Dr. Plichta Soma kir. tanácsos az országos közegészségügyi tanács tagja, nógrádvármegyei tb. főorvos és losonci járási orvosnak Nógrádvármegye orvosszövetsége, f. évi április hó 4-én nyújtja át a budapesti tudomány egyetem által, az 50 év előtt orvossá történt felavatásának emlékére kiállított díszoklevelet. Ez alkalommal ünnepli meg Nógrádvármegye tisztikara nevezett tiszttársának 40 éves szolgálatát és Losonc város, mint egyik legidősebb polgárának 40 éves városi tanácsosságát. Az ünnepelt férfiú egy fél századon át buzgólkodott Losonc városában és környékén, nem csak a közegészségügy terén, de mindenütt ott volt látható ahol a társadalomnak és közügynek áldozatkész és munkás emberekre volt szüksége. Alig van Losonc városának és vidékének oly kulturális és humánus célú egylete, amelynek tagja ne volna és abban tevékeny részt ne venne. Bizonyára jól eshet az, ha ily hosszú önzetlen működés és fáradozásnak eredménye, a kartársak, tiszttársak, jóbarátok és polgártársak kitüntető elismerése. Mi magunk részéről is üdvözüljtik az ünnepelt és közszeretetben élő férfiút, s kívánjuk, hogy áldásdus cselekedeit a közjó érdekében még igen sokáig teljesíthesse. Beniczky Árpád országgyűlési képviselő, azon ünnepi beszédet, melyet március 15-én a honvédemléknél mondott, felkérésünkre beküldötte lapunk szerkesztőségébe, azonban sajnos, ennek dacára jelen számunkban nem hozhatjuk, mivel későn, lapzártat után érkezett. E híradással kapcsolatban ide iktatjuk képviselőnk a szerkesztőhöz intézett ama részét, melyben az ünnepély befejezéséről való elmaradása van indokolva. „Beteg voltam s csak hazafiui kötelességemet kívántam teljesíteni, hogy a délutáni ünnepélyen jelen voltam. Végtelenül sajnálom, hogy az ünnepnek esti befejezésén nem lehettem jelen, mert hiszen csak ez adott, ez szolgáltatott volna alkalmat, hogy kedves losonci barátaim és polgártársaimmal melegebben érintkezhettem volna.“ Isteni tisztelet március 15-én. A szabadság nagy napját a losonci r. k. egyház fényes isteni tisztelettel ülte meg. Délelőtt fél 9 órakor dr. Valihora János apátplébános fényes segédlettel apáti misét mondott, melyén Losonc összes tanintézeteinek r. k. tanulói is részt vettek. Mise alatt a tanulók nagyszerű hazafias énekeket énekeltek ; mise után pedig nagyszerűen inpozáns volt a 750 tanuló Hymnus éneke. A szabadság ünnepét a losonci r. k. nőönképző-kör és legényegyesület f. hó ld-án tartotta meg nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Az ünnepély programmja volt: 1. Hymnusz, énekelte a vegyeskar. 2. A ledőlt szobor Petőfi Sándortól, szavalta Szmutni Jozefin. 8. Alkalmi beszéd, tartotta Balogh János segédlelkész. 4. Magyarország Szabolcsira M.-tól, szavalta Kis Flórián. 5 Kuruc nóták, énekelte a vegyes kar. 6. Március 15. szavalta Pongrác Adél. 7. Szózat, énekelte az egész közönség A losonci ág. h. ev. ifjak egyesülete az 1848. márciusi nagy napok emlékére f. hó 14-én délután 3 órakor nagyszámú közönség jelenlétében igen sikerüli ünnepélyt rendezett. Az ünnepi beszédet Scherer Lajos gimnáziumi tanár mondotta. A lelkesítő, tartalmas beszéd a hallgatókat magával ragadta. Az ev. egyház dalárdája, az ifjak szavalata, ének- és zeneszámai a magasabb zenei igényeket is kielégíthették. A fiatal egyesület hazafias működését szívből üdvözöljük. Jegyzői és tanítói internátus. F. hó 13-án a városháza tanácstermében ülés tartatott e tárgyban, mely ülésen részt vett vármegyénk alispánja és tanfelügyelője is. Bemutattatott a készített terv, melyet azonban kivitelre nem találtak alkalmasnak. Az államépitészeti hivatal ennélfogva felkéretni határoztatott, hogy uj tervet készítsen, még pedig olyanformán, hogy az uj internátus céljaira szolgáló épület emeletes legyen. Úgy értesülünk, hogy az építkezés megkezdése már a jövő hónapban fog eszközöltetni. Eljegyzés. Dr. Hajós Géza, a budapesti törvényszék büntető osztályának bírája eljegyezte Clark Nellyt, Clark Simonnak, Nógrád-Kisterenye gyógyszerészének, ág. hitv. ev. egyház felügyelőjének és neje szül. Mattmann Irma leányát, néhai Clark Ádám a budapesti lánchíd és alagút építőjének s dr. Székely Ferenc koronaügyésznek s neje született Áldássy Mária unokáját. — Kalitovic Miklós ruttkai vasúti mérnök eljegyezte Cserey Emma urleányt, Cserey Gusztáv losonci építész káayát. Erdészeti kinevezések. A m. kir. földmivelésügyi miniszter jelen állomásukon való meghagyásuk mellett Hajdú János losonci erdőgondnok, főerdészt a Vili. fiz. oszt. 3. fokozatába főerdőmérnökké (ezelőtt erdőmester); Zalay László erdészt a IX. fiz. oszt. 3. fokozatába erdőmérnöknek (főerdész) és Fridrik Árpád erdészjelöltet a X. fiz. oszt. 3. fokozatába erdősegédmérnökké (erdész) nevezte ki.
