Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-11 / 10. szám

2. oldal. L O S O N C 1 ÚJSÁG_____________________________________1909. március 11. ebben ég és föld egyet akar. Maga a tavasz: lenni akar. Ez a hitet-életet megnyilatkoztató már­cius idusa is el fog jönni. Talán később, mint ez, amelyet állami örvendetes jóváhagyó szemethunyással jócskán ünnepé avattunk, — de el fog jönni. Lehet, hogy nem heverő­ünnep napján, hanem munkálkodó napokon jön, talán nem kettős adagot eszünk aznap, hanem bankháború és vámháború csapásai­­túl fogunk böjtölni azon esztendőkben. Várjuk. Várjuk erősebb hittel, mint prófétáink szeretnék, elszántabb harcvágy­­gyal, mint ősi-kardú vezéreinknek kellemes, lelkesebben, mint lelkesítőink elvárnák. Várjuk, a makacs tél fagyát, áradáso­kat, késői fagyokat kiálló rügyező fejlődés kérlelhetetlen erős törvényével. Mind türel­metlenebbül, egyelőre még várjuk. Várjuk. Bodor. Harc a pánszlávizmus ellen Immár köztudomású az a mozgalom, melyet városunk hazafias társadalma dr. Bazovszky és üzlettársai ellen indított meg. Köztudomású, hogy Wágner Sándor kir. tan. polgármester úgyis mint városunk első tisztviselője, úgyis mint a „Nemzeti Intézet“ ügyvezető elnöke vezetése mellett meg­tartott igen népes értekezlet felháborodással vette tudomásul azt a szégyenletes hirt, hogy a leghir­­hedtebb pánszláv agitátorok vakmerő impertinen­­ciáVal városunkban merészeltek pénzintézetet léte­síteni, amelyről kétségtelen, hogy a pánszláv propaganda szolgálatában lesz hivatva tevékenyen működni. Avagy nem kell e, hogy e feltevést igazolják olyan individiumoknak az igazgatóságban, a felügyelő-bizottságbau és alapítók között való szerep'ése, mint amilyenek egy Vesel, egy Pietor, egy Dexner, egy Dula s tudja az ördög, milyen elnevezésre hallgató bocskoros apostolok ? Igenis kétségtelen, hogy rombolás ezeknek a céljuk, rombolni a muszka emberek és a cseh pénzek segítségével, hogy alattomos és nemtelen dulásuk helyén, a magyarság romjain készítsék elő a szlávság törekvéseinek megvalósítását. Gyen­geség volna annak beismerése, hogy ez a banda ilyen eredményeket volna képes nálunk elérni, bár teljes mértékben helyeseljük a megindult moz­galmat s természetesen szivvel-lélekkel csatlakozunk ahhoz azon meggyőződéssel, hogy nem lesz vá­rosunkban és környékén senki sem, aki azzal szembehelyezkednék. Helyesen jegyezte meg váro­sunk egyik kiváló vezető férfiúja, hogy csak a túlhajtott jogérzet tehetne valakit tartózkodóvá a mozgalommal szemben, azonban az ehhez való hangja, de lassan, lassan, mind távolabbról hangzó morgássá csöndesedett. A túlsó parton az ellen­ség soraiból lassú dobpergést hoz a szél. Olyan gyászosan búgtak a dobok, mintha fekete posztóval voltak volna betakarva. És mind hallgattak. Talán elnézték volna a túlsó partot utolsó leheletükig, ha szellő nem takarta volna be sűrű, lágyan omló ködfátyollal. Hátuk mögött megzörrentek a bokrok. A szultán követei jöttek, hogy átadják uruk üzene­tét. Mohamed földi helytartója boldognak érzi tnagát, ha a magyar hősöket országában láthatja. A kis csapat fel is készülődött az útnak. Csak a kormányzó állt még mozdulatlanul, könnyes szemekkel a parton s nézett komoran, sötéten maga elé. Keresett valamit, a szürke ködben egy sugarat, a sötétségben világosságot. De olyan egyszínű volt az a köd, olyan borzalmas fekete az a sötétség, mely a lelkére ült. A Duna olyan egyhangúan ömlött tova, mintha azt mondaná: én is futok feltartóztatha­tatlanul nyugodtan tovább, tovább, mint a törté­net. Akár fadarabot, akár holttestet viszek a hátamon, az én futásom egyforma. A kormányzó mereven nézte a ködöt, ke­reste a napsugarat. A török követség vezetője hozzálépett és áhítattal csókolta meg mentéje szélét. Észre sem vette. Nézte a ködöt, kereste a napsugarat. — Allah irgalmas! susogta a török dalla­mos hangján. A kormányzó összerezzent, lassan utána mormolta. Allah irgalmas . . . Isten irgalmas igényt dr. Bazovszky és cimborái eddigi szereplé­sükkel már eljátszották. Ezek az intenciók vezették a megindult moz­galom vezetőit, midőn mintegy négy hét előtt bizalmas tanácskozásra gyűltek össze a fenyegető veszély elhárításának megbeszélése céljából. Kons­tatálnunk kell, hogy nem a sajtó, jelesül a N. és H. H. továbbá a L. és V. sürgetései folytán hívta egybe polgármesterünk a múlt hét foíyamán a város közönségét azon célból, hogy alább ismer­tetendő határozatokat meghozza, mert midőn e lapok felhívásai napvilágot láttak, a követendő utat a Nemzeti Intézet vezetősége már régen ki­jelölte. Szükségesnek tartjuk ezt megemlíteni azért, mert az elhallgatás a nevezett egyesülés ellen vádat foglalhatna magában oly irányban, hogy hivatásának megfelelően nem őrködik és figyeli kellően a rábízott területeket. A múlt hét folyamán egyhangúlag hozott és sokszorosítani rendelt két rendbeli határozatnak szószerinti szövege a következő. (Megjegyezzük, hogy mindkét felhívást a polgárok százai írták alá.) Hazafias felhívás Losonc hazafias érzelmű polgáraihoz intézzük szózatunkat! Ahhoz a Losoncéhoz, mely a törté­nelem tanúsága szerint hosszú századokon át lan­kadatlanul a magyar műveltség és honmentés szolgálatában állt. Fiaihoz azoknak a vészben-viharban meg­­edzett dicső ősöknek, kiknek köszönhetjük békés tűzhelyünket és életünket, mert az ő örök érde­mük, hogy e város határánál a szláv néptenger hullámai megtörtek s bennünket el nem temettek. Az ő védőkarjaik mindenkor erős védelmül szolgáltak a magyarságnak s megtorló pallosként könyörtelenül sújtottak le fondor ellenségeinkre. De viszont a béke napjaiban ereje és szent igazsága érzetében igaz szívvel, testvéri szeretettel fogadta keblére városunk nemes polgársága ama tótnyelvü honfitársainkat, kik itt otthont kerestek. Jól tudjuk, hogy a hozzánk szakadó szláv elem érzelme irányunkban a hosszas együttélés alatt barátságossá, meghitté lett s a békés együtt munkálkodás áldásos gyümölcseit meghozta úgy reájuk, mint reánk egyaránt. Vérző szívvel látjuk, hogy egy idő óta a vármegyénk felső részén lábra kapott hazafiatlan pánszláv mozgalom folytán ez a viszony megfor­dult s békezavaró, nyugtalan szellemű, önérdekü­ket rutul hajszoló egyes elemek ellenséges indu­lattal törnek ellenünk s a sajtó, politika, külföldi pénz és minden kigondolható eszköz feihasználá­­val egyenetlenséget plántálnak közibénk. Égre kiálltó könnyelműség s a magyar türe­lem kifogyhatatlansága kellett hozzá, hogy ez országbontók működése ellenében úgyszólván semmisem történt részünkről a létünket fenyegető veszély ellensúlyozása céljából. Ma már nem titok polgárságunk előtt, hogy a métely hazafias városunk kebelében él, ez a métely dr. Bazovszky Lajos, kinek városunk lete­lepedést ősi, patriarchális portán családi fészket, vagyoni jólétet s kitüntető polgári jogokat adott. Nem titok többé, hogy ez az ember rágódó szu városunk és vidéke társadalmán, ki jóért gonosszal fizetve a felvidék hazafiatlan elemeivel s külföldi bősz ellenségeinkkel vakondok politikát űz, lankadást és szünetelést nem ösmerő ádáz működésével csóvát vet az egy haza és egy tár­sadalom kétnyelvű fiai közé. Nem titok többé, hogy nembánomság szülte tétlenségünk felhasználásával dr. Bazovszky Lajos kilépett a tettek mezejére s ma már „Vse Obecna Banka Ucastiny Spolok“ néven egy pánszláv be­folyás alatt álló bank megteremtője s igazgatója; a banknak vezető tagjai pedig túlnyomó részben országosan ismert pánszláv agitátorok. Hazánk és társadalmunk részéről terhelő kétszeres erkölcsi kötelességünk, hogy a sokat dicsért magyar türelemnek végét szakítsuk. Le­gyünk méltók őseinkhez! Védelmezzük meg a hazát s annak békés társadalmát úgy alattomos, mint nyílt ellenségeivel szemben egyaránt. Ma még könnyű a védelem, mert csak egy vagy legfeljebb kevesek ellen megy, holnap már talán táborrá növekszik; mert a rossznak vele járó természete, mint a tisztátalan ragályé, hogy gyorsan harapódzik s fenés fekélyével általános pusztulást terjeszt. Szakítsunk meg minden társadalmi érintke­zést. dr. Bazovszky Lajossal 1 Érezze magát kö­zöttünk annak, mivé ő maga akarta helyzetét tenni, idegennek! Zárjuk ki egyesületeink, intézeteink, testüle­­teink, szóval egéez társadalmunk kebeléből! Vessük meg azokat is, kik dr. Bazovszky Lajossal érintkeznek, hogy ezt a szégyent váro­sunk és vidéke hírnevéről lemossuk! Önmagunk, társadalmunk és hazánk iránt tartozó kötelességünk ez s nem lehet, hogy süket fülekre találjon szózatunk! Lehetetlen, hogy a magyar nyelv-határ bástyáinál százzsorosan ne hangozzék vissza keblünkben a régi múltnak har­sogó dicsősége s ennek hallatára ne tegye meg mindenki hazafias kötelességét! Sorakozzatok mellénk polgártársak s tudas­sátok velünk mindazok neveit, akik eme felhívás ellenére cselekszenek. Ugyanerre az eljárásra kérjük -ä velünk min­denkor együtt érző, jó és balsorsunkban osztozó vidékünk hazafias közönségét is! Polgártársak ! Hazafiak Losonc város hazafias közönsége felháborodva értesült arról, hogy a közelmúlt napokban váro­sunkban egy pánszláv pénzintézet alakult, mely „Vse obecna Banka Ucastiny Spoloku-nak nevezi magát. Úgy hírlik, hogy ez az uj bank külföldi szláv lökével rendelkezik. Igazgatója az nj banknak dr. Bazovszky Lajos ügyvéd; az igazgatóság tagjai pedig túlnyomó részben országosan ismert pánszláv agitátorok. Már ebből a körülményből, de abból is, hogy dr. Bazovszky Lajos hosszabb idő óta alaposan gyanusittatik hazaellenes pánszláv üzelmekkel : közelfekvő a feltevés, hogy a külföldi szláv tőkére támaszkodó uj pénzintézet szintén az állam egy­séget megbontani célzó nemzetiségi törekvések eszköze lesz. Merényletnek kell neveznünk dr. Bazovszky Lajos ezen újabb ténykedését, mellyel eddigi alattomos üzelmei után a magyar haza nyílt ellenségeként a tevékenység terére lépett. Dr. Bazovszky Lajossal eddigi szereplése, de különösen mostani nyílt ténykedése után, — melynek nemzetellenes jellegét immár elvitatni nem lehet, — egyszers mindenkorra megszakítunk minden társadalmi érintkezést. Kövessetek Ti is bennünket! Tekintsétek őt polgártársak nemzetünk közismert ellenségének, kit a társadalomnak bojkottálni kell! Zárjak ki egyesületeink, intézeteink, testüle­­teink, egész társadalmunk kebeléből. Hasonlóan bojkottáljuk mindazokat, akik vele nem hivatalosan érintkeznek, akik neki vagy igaz­gatása alatt álló pénzintézetnek, ezen pénzintézet alkalmazottainak üzleti helyiséget, lakást adnak; akik neki élelmet és közszükségleti cikkeket elad­nak, avagy tőle ilyeneket vásárolnak; az ilyen egyéneket társadalmi érintkezéseinkből teljesen kiközösítjük, tőlük vásárolni, nekik eladni és velők sem társadalmi, sem üzleti érintkezésbe lépni nem fogunk. Sorakozzatok mellénk polgártársak s tudas­sátok velünk mindazok neveit, s kik eme felhívás ellenére cselekszenek ' Politikai hét. A dolgok homlokterében a bankügy áll. Kossuth Ferenc bécsi audienciája és az ennek le­folyásáról a függetlenségi pártkürben tett kijelen­tései dominálták egész héten a helyzetet. Pártállás, pártaránylat, sőt egyéni felfogás szerint kommen­tálták széltében-hosszában ezt a nagy politikai faj­súlyú nyilatkozatot, és egyoldalt optimisztikus, más helyütt pedig pessimisztikus prognózisát von­ták le belőle a bankügynek és az egész politikai helyzetnek. Á sajtó napok óta vezércikkekben fog­lalkozik Kossuth kijelentéseiben és meg lehet álla­pítani azt, hogy a kijelentésével az erről irt cikkek jelentékeny része vagy félreérti, félremagyarázza, vagy legalább is azoknak súlyát nem mérlegeli kellőképpen. Kossuth beszédéből három teljesen világos következtetést lehet levonni. Az egyik az, hogy a kormány — amelyről a rosszakarat minden buz­galmával terjesztetett hírek kürtölték volt világgá, hogy keblében a bankkérdésben differenciák van­nak, — teljes egyértelműséggel és szolidárisán áll a kartellbank követelése mellett. A másik nagy­­fontosságú monentum az, hogy az uralkodó az önálló bank felállításával szemben nem helyezkedik a tagadás álláspontjára, szóval hogy az egyedül már ab ovo leküzdhetetlen akadály nem forog fenn, Magyarország alkotmányos királya elismeri a nemzetnek törvényadta jogait. Szemben ezekkel áll a harmadik kijelentés és ez az, hogy a bankügyben az osztrák kormány­nyal súlyos és nehéz küzdelmünk lesz. Ausztriában a bankszabadalom meghosszabitása mellett egy­ségesen foglaltak állást a pártok és bölcs mérle­ge ésre, szilárd kitartásra, és ugyancsak egységes állásfoglalásra van szükségünk, hogy e harcban esetleg vereség ne érjen bennünket. A dolog tehát úgy alakul, hogy a meginduló küzdelemben immár hazafias kötelesség a nemzeti ügy győzelme érdekében, hogy azok, akik jó­­hiszemüleg, gazdasági szempontból, vagy egyébb természetű okok miatt kívánatosnak tartanák a

Next

/
Oldalképek
Tartalom