Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-25 / 8. szám
1909, február 25._______________________________LOSONCI ÚJSÁG_________________________________________3. oldal. hetjük, hogy mihamarább változások álljanak be e lehetetlen helyzetekben. Sőt ha figyelemmel kisérjük az eseményeket, úgy láthatjuk, hogy ez az igaztalan, hazug tendentia növekvő félben van. Nem is azt célozzuk mi, hogy valamelyes javulás is járjon tanításunk nyomában, mert hiszen jól tudjuk, minden komoly szavunk csak falra hányt borsó. Csupán felakartuk emelni tiltakozó szavunkat most mikor a téli társas összejövetelekben legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Gomorha pusztulását megelőző korszakban. Mert nagyon jól tudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát csupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak s hogy színházba csupán földszintre járhatnak minden idényben uj divat, minden nyáron fürdő kell s az adósság nő tovább feltartóztathatatlanul, egyre, egyre. Mert hát : Noblesse oblige ! Az előkelőség kötelez ! Játékszenvedély. Ha társadalmunkat figyelmes szemmel nézzük, igen sok apró-nagyobb szépséghibát észlelhetünk rajta, melyek egyszerű kozmetikus beavatkozással nem gyógyíthatók. Sok félszegség, még több veleszületett vérbeli káros tulajdonság jellemzi ezt mi keletről elszármazott s nyugatba oltott nemzetünket. Vérmérsékletével járó s káros befolyású tulajdonsága azonban, mely nem egy katasztrófához vezetett, az a mérhetetlen játékszenvedély, mellyel mindannak, mivel a hirtelen vagyonszerzés összeköttetésében áll, hódol. A kártya, a sorsjegyjáték stb., stb. sehol oly sok és szenvedélyes hivőt nem talál, mint a mi országunkban társadalmi életünk s gazdasági továbbfejlődésünk legnagyobb kárára. Ha a külföldi játékklubbokat szemügyre vesszük s azok idegenforgalmi statisztikáját vizsgáljuk, úgy arra az elszomorító tényre jutunk, hogy a nemzetek nagy vándorlásában a magyar az, mely aránylag a legnagyobb quotával képviselteti szülötteit a pokolbéli tanyákon. A magyar, a gavallér faj az, mely e külföldi játékbarlangok milliós és milliós hasznát elősegíti s ez a nemzet az, mely keserves filléreivel járul e hatalmas intézmények erősítéséhez. S nincs erő, nincs hatalom, mely e szégyenteljes gyöngesé-günk erejét vehetné. Beleásta magát egész társadalmunkba, kivéshetetlenűl, kiirhatatlanul. A legalsóbb néposztálytól, a legmagasabb körökig dúl ez átkos szenvedély s a kis kocsmákban ép úgy dühöng, mint a fényes klubbok s kaszinókban Nincs különbség, mindnyájan egyformán s szégyenteljesen nyögünk átkos természetünk e fattyúhajtása alatt. Sajnos az intéző körök és a rendőrség is szemet hunynak a játékszenvedély dühöngő s fölötte káros pusztításai felett, mert hiszen barátaik, sőt legtöbbször jó maguk is benn vannak azon kaszinókban, klubbokban és egyéb kompániákban, melyekben a legtöbb áldozatát szedi e kórság. A modern kulturállamokban börtönbüntetéssel sújtják a hazárdjátékok űzőit. Nálunk bizony kegyelmes és enyhe kézzel büntet az idevágó törvény, mert a legrosszabb esetben, ha valakit tiltott játékon fognak s akkor is nyilvános helyen, csupán kihágást állapítanak meg, melyet szerény pénzen válthat meg a tettenért. Ausztriában szintén kihágásnak tekintik, de ott a külföldi honosokat ily vétségben marasztalva ki is utasíthatják. E kiutasítás már nem egy előkelő mágnásunknak jutott osztályrészül. De a gyepen, a banküzletekben s a kaszinókban nálunk büntetlenül áldozhat mindeki káros játékszenvedélyének. Noha a sajtó a lóversenyjáték ezer s ezer elbukott áldozatáról rikító statisztikát vezet s a kaszinókban kiütköző, kiszivárgó rettenetes tragédiák nyomán megindul a nagy nyilvánosság előtt a baj megelőzését követelő preventív intézkedések hangoztatása, mégis, mihelyt a kedélyek kissé lecsillapodtak, a játék kezdődik élőiről és senkinek sem jut eszébe, hogy gátat vessen ez öldöklő szenvedély rohanásának. Maga az állam is előmozdítója e betegségünknek, hiszen minden lehető és lehetetlen alkalmakkor, sorsjegy kibocsátásokat engedélyez s fóvédnöksége alatt áll az osztálysorsjáték, mely már a legalsóbb néprétegbe is ép úgy belevette magát, mint annak idején a lottójáték, melynek megszüntetését mindnyájan, kik a nemzet jövendőjével csak kissé is törődtünk, őszinte örömmel fogadtuk. S pusztít a játék. Ma itt, holnap ott halljuk a gyászos anyagi romlások hírét. A társadalom ennek a bajnak a megszüntetésére gyönge. Elsősorban ott, ahol a törvény módot nyújt rá, a hatóságok kell hogy üldözzék a játékost és azt, aki annak gyakorlására segédkezet nyújt, másrészt az államhatalom szigorú intézkedése szükséges, hogy mihamarébb végét szakassza romlásunk e végzetes miazmájának. TELEFONON. (Házi mulatságok.) Csrrr! Csrrr! Halló ! Jón e ma Kálnokiékhoz ? Persze hogy megyek ! És maga ? Én még perszébb! Nagyon szeretem a házimulatságokat. Minden bálnál többet érnek. — Én is házi zsúroknak nyújtom a pálmát. Látja, éppen ma van a Tüzoltógyári Alkalmazottak bálja, és én mégis inkább Kálnokiékhoz megyek. Sőt vehetné észre, hogy minden báli estére valamelyik családnál zsúrt rendeznek, ami egyenesen azért van így beosztva, hogy ha valamely családok a bál alul ki akarják magukat vonni, hát legyen egy kedves hely ahol kedvesen elsikkaszthatják a gondviseléstűi eredetileg bálozásra rendeltetett időt. — Hát többet is ér a zsúr minden tekintetben. Az sem utolsó előnyük, hogy sokkal kevesebbet költ velük az ember. A mai takarékos világban — — Az embernek nem kell olyan drága báliruhákat venni — — Igen, elég helyette egypár egyszerűbb ilyen zsúrokra való kosztüm. De inkább az a jó, hogy nem kell azt a sok drága belépti dijat fizetni. — Legföllebb egy nehány vacsorát ad a háziasszony 30—30 embernek. Az igaz ugyan, hogy viszont meg kell hallgatni, sőt meg is kell dicsérni a házikisasszony énekét és zongorajátékát. — De ezt enyhíti, hogy truccból bele is lehet a játékába énekelni, csupa elragadtatásbúi. — Vagy az ember bosszúból rágyújt vagy tíz havannaszivarra s mindet negyedrészig szíva hagyja ott. — Maguknak férfiaknak ott van kárpótlásúl, hogy a szívük -választotta hölggyel bizalmasan együtt lehetnek, de nekem végig kell hallgatnom a Hornyicsákné utálatos pletykáját arrúl, hogy — — Ugyan ne nagyon hányja föl a szívünk választotta hölgyet. Annyi van benne mindössze, hogy a háziasszony elvárja, hogy a vacsorájáért minden anyai és apai ágon való rokonát, heted izig, boszton és csárdás dallamok kíséretére csuronvizessé táncoltassuk. Bizony gyönge kárpótlás a magunk fáradságos verejtékeért, tüdejéért és epéjéért az a pár szendvics. — Az még semmi, de hogy az embernek végig kellessék hallgatnia a Krenkó ódon bókjait, a hülye négy Kálnoki fiú ízléstelen ordítozásait, az már sok volna. Sajnálom magát, ha a mai estéjére gondolok. — Hogyan hát nem jön Kálnokiékhoz ? — Ki ? Én ? Eszembe sem volt! Hát mondtam-e hogy zsurba megyek ? Szó sincs róla! Sajnálom magát. — Miért ? Hisz nekem egyáltalán nem volt szándékom Kálnokiéknál zsúrolni, sőt már hetek óta készülük abba a kedves mulatságba, izé------— A Tűzoltógyári Alkalmazottakéra? ahová mi megyünk ? — Úgy van, részint a jó zene, fesztelenség -— És nem utolsó a takarékosabb volta sem, a mai — számolok. Pénzszűkös világban. Az első négyesre Csrrr! — Pikkoló. — HÍREK. Hazaárulás. A magyar képviselőházban felállott a múlt héten egy magyar képviselő, névszerint Maniu Gyula, — mert hiszen alkotmányjogi szempontból magyarnak kell tekinteni minden képviselőt — és megtámadja a magyar állameszmét, a magyar nyelv és a magyar nemzet institucionális jogait. A reichsráth ismert magyarfaló beszédeinek egyikét mondja el a magyar országgyűlés termében, kétségbe vonja a hadseregben nyelvünk érvényesülésének jogát, azt particularizáló törekvésnek bélyegzi, amely megdönti a hadseregnek azt a bizonyos sokat emlegetett egységét. És ezt a beszédet el merte mondani a magyar képviselőházban. Felviharzó harag forrasztotta a torkára a vitéz oláhnak mindenesetre bécsi sugalmazásból ajkára tódult szavait. Mert tiszta dolog, hogy segédcsapataivá szegődtek a nemzetiségi képviselők az osztrák keresztényszocialistáknak s ez a gyalázatos beszéd csak annak dokumentálására akar szolgálni, hogy a hadseregben a magyar nyelv érvényesülésére való törekvés nem általános óhaja a nemzetnek, hogy annak a nemzetiségek ellene vannak és hogy majdan az érvényesülés ellen egy nekik kedvező választójog behozatala esetén hathatósan fel is lépnének. Sajnos az ilyen hazaáruló beszédet a büntető törvény ma egész szigorával nem képes sújtani. Addig is, amig egy amúgy is régen tervezett novella gondoskodik erről, megtorlást lelt Maniu gálád támadása a képviselőház felzuduló haragjában, megtorlást lelt az elnöki szómegvonásban és azokban az erélyes hangú visszautasításokban, amelyek a függetlenségi párt és az alkotmánypárt képviseletében felszólalt Batthyány Tivadar gróf és Pallavicini őrgróf ajkáról elhangzottak. Jegyezzék meg a nemzetiségi izgatok, — szól ez a tótoknak is — hogy taktikájuk esztelen, hogy hiába építenek a magyar pártok között esetenkint jelentkező súrlódásokra, mert abban a pillanatban, amikor a magyarság ügye érintve van, tömör falat találnak maguk előtt, abban a pillanatban lehullanak mindazok a korlátok, amelyek magyar pártokat elválasztanak és ők maguk hullhatnak csak bele abba a sötét aknába, amelyet hazaáruló módra, Lajtántuli törekvések bérenceiül ásnak mialattunk. Miniszteri köszönet. A vall. és közokt. miniszter Belágh Lajos a Losonczi Magyar Asztaltársaság elnökéhez a következő levelet intézte: „Nógrádvármegye kir. tanfelügyelőjének jelentéséből örömmel értesültem, hogy a Losonczi Magyar Asztaltársaság az elmúlt év őszén 30 szegénysorsú elemi iskolai növendéket 757 kor. 52 fill, értékű téli ruhával látott el. Örömemre szolgál, midőn ezen nagylelkű áldozatkészségéért őszinte köszönetemet nyilvánítom.“ Kinevezések. A vallás és közoktatásügyi miniszter Brunovszky Rezsőt, a helybeli áll. tanítóképző intézet igazgatóját a VII. fizetési osztály 3. fokozatába nevezte ki. — A pénzügyminiszter Reiner Salamon pénzügyőri főbiztost pénzügyőri felügyelővé nevezte Balassagyarmat székhellyel. — A losoncapátfalvai állami gyermek menedékházat a vall. és közoktatásügyi miniszter állami kisdedovodává szervezvén át, ezen ovodához kisdedovónővé az eddigi menházvezetőnőt Zóna Leopoldina áll. kisdedovónőt nevezte ki. — A budapesti kir. ítélőtábla elnöke dr. Feltser Arnold ügyvédjelöltet a losonci kir. járásbírósághoz joggyakornokká nevezte ki. Tudományos fölolvasások. Ily címen már értesítettük volt nagyérdemű közönségünket, hogy február 28-tól ezidén is kezdetüket veszik a szabad lyceumi népszerű tudományos fölolvasások. Az első előadást február 28-án délután 5 órakor a gimnázium rajztermében Bodor Aladár fogja tartani. Előadásának tárgya a manapság minden társaságban élénken vitatott kérdés: a modern magyar költészet. Az előadásban betétképen városunk legjelesebb szavaló hölgyei és mások fognak szemelvényeket nyújtani, zeneszám is lesz, úgy hogy az előadás mint szórakozás is megérdemli a közönség minél szélesebb körű érdeklődését és ellátogatását. Az Evangélikus Ifjak Egyesülete még csak most alakult meg, maris szép tevékenységet fejt ki. E hó 14-én tartotta az első összejövetelet, mely alkalommal az ifjúsági énekkar több szépen betanult dalt adott elő. Kristóff Sándor egyleti alelnök felolvasást tartott; volt azután szóló ének, több zeneszám, ez utóbbi a tanítóképző intézet evangélikus ifjainak a részvételével. — A március 15-iki nemzeti ünnepre való tekintettel, az egyesület vezetősége elhatározta, hogy március 14-én, azaz vasárnap d. u. 3 órakor az egyesület helyiségében, a Rónay-féle iskolában ünnepélyt rendez. A sok szépet Ígérő műsort, mely még nincs véglegesen megállapítva, a jövő számunkban fogjuk hozni. Csatornázás. A polgármester elnöklete alatt f. hó 22-én értekezlet tartatott a csatornázás kérdésében, melyen igen sokan vettek részt az érdekelt háztulajdonosok közül. Az értekezlet egy-
