Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-24 / 51. szám
Melléklet a „Losonci Újság“ 1909. évi 51. számához. 1909. december 24. LOSONCI UJSAO 5. oldal. Kórtünetek. Kritikai szemlélődés az irodalomról. A Szanin magyar fordítóját a kudapesti esküdtbiróság fölmentette. Kenedi Géza dr. védő, a kiváló magyar szociológus és pszichológus kimutatta a kétrendbeli vád tarthatatlanságát s ezzel Szabó Endre teljes ártatlanságát. Még ennél is tovább ment. Éles, biztos bonckése alá vette egészében a konfiskált müvet s ragyogó talentuma mélyenjáró okoskodásával beigazolta, hogy a Szanin nem pornografikus, erkölcstelen regény. És valóban, ha végigkísérjük a regényt fejlődése izgalmas fonalán, végeredményében immorális intenciókkal nem vádolhatjuk, mert a förtelmestbünök nyomán ott fakad mindenütt az igazságos bünhődés. Az igazságszolgáltatás munkáját Arczübasev legmüvészibb eszközökkel végzi. A Szanin tehát nem a pornográfia terméke. De hogy hatására nem rokon-e a pornografikus irodalom termékeivei: más kérdés. Hogy semmi körülmények között nem lehet impulzus a fajtalanságra : a legbizonytalanabb állítás. Azok, kik igazi intelligenciájuk s egészséges, kiforrott erkölcsi fölfogásuk vértjével át bírják veszélytelenül fogni a könyv emésztő problémákkal átszőtt, teljes világát s a gondolkozva bíráló én tiszta látását nem birja elhomályosítani, lenyűgözni az iró elvitathatatlan szuggesztiv-ereje, — azok nem vallhatják kárát a Szaninnak. De az átlag-ember, aki gyöngeségénél fogva különben sem képes a zsenik szövevényes lelkivilágának teljes megértésére s a helyes, egyéni bíráló boncoláshoz nincsen sem bátorsága, sem pedig ereje, nem veheti veszély nélkül kezébe a Szanin-könyveket. A modern irói nemzedék fölületes, ötletszerű olvasáshoz szoktatta és hozzászoktatta a tartalomnélküli, léha érzékcsiklandó »irodalmi« élvezetekhez is. A Szaninban sem fognak keresni egyebet, mert a nemesebb művészeti vágyak melegágyát ma már oly kevesen tudják és akarják megközelíteni a körülte magasra nőtt burjánon át. Az átlag-olvasó hozzátapad megmérgezett leikével a Szanin buja lapjaihoz és szivja-szivja magába a lélekölő mérget exaltált odaadással, gondolat nélkül. Ki olyan optimista, aki azt állítaná, hogy nem vezet ez mindjobban a lélekbomláshoz, hogy a Szanin nem lehet hóhéra a morálnak? Szomorú Statisztika áll rendelkezésünkre a magyar irodalmi igények hű megvilágítására. Könyvpiacunkon legkeresettebbek azok az irodalmi termékek, melyeknek annyi közük van az irodalomhoz, mint például a rikító, vásári Krisz tus-képeknek a festőművészeihez. Az ifjúság Nick Cartert és Nobodyt olvassa. Ezeket a gyárilag készült férc-füzeteket, melyeket élelmes kiadók százezrével dobnak könyvpiacra s melyekben az ifjú álmok himporos világa helyett a legközönségesebb betörőbünök praktikus iskoláját leljük föl. Hova fejlődhetik ezek hatása alatt az ifjúság, a jövő Magyarország ? Naiv kérdés. Hiszen előttünk fekszik száz meg száz eredmény ! Azelőtt, a régi. tisztalégkörü, hohó álmokat ébresztő időben meg-megszökdöstek hazulról a magyar fiuk, hogy a tengerentúl megtalálják a Robinzon-szigetet és a hű Péntek segítségével, fáradságosan megkeressék a mindennapijukat s bátorszivü kalandokat vigyenek véghez. Ma? Elkezdenek lopni, sőt betörni, hogy vájjon kiállják-e már a Nobody vizsgáját. Es ha pénzhez jutottak, megizlelik a mámort, fölkeresik az örömtanyákat, mert olvastak már nehány részeg Írást, melyből tanultak vágyakozni a »boldogság« után. De hiszen mindez banális moralizálásnak látszhatik. Nem is folytatom tovább. Csak arra akartam itt rámutatni, hogy akiknek a Szanin kerül majd idővel a kezébe kerül, milyen iskola tette őket éretté az olvasására. A lilaködös romantikának, az édeskés szentimentalizmusnak, a hóbortos, meddő vágyak martiromságának irodalmi kora már rég letűnt. Nyakig gázolunk a hamisítatlan realizmusban, mely nem takar el az életből semmit, sőt különös szeretettel takarja föl a rútat, a bűnös-szen vedélyeset. A buja nemi éra piszkos hullámverései között eljutottunk a perverzitáson át a bestialitásig. És itt már ne hallassuk a morál szavát, hiszen ez olyan mosolyraingerlő, komikus följajdulás lenne. Tisztán csak irodalmi szempontból vizsgáljuk a modern tüneteket. A modern, illetve a legmodernebb irodalom pőrére vetkőzteti az életet és torzító vonásokat főst rája. Túlzott, excentrikus törekvések nyomják el az igaz művészi szempontokat. Dagályos érthetetlenség, sokszor szellemtelen szemérmetlenség a legjellemzőbb tünetek. És valami speciálisan budapesti humor, mely művészietlen, bárgyú abszurdumok föltálalásában jut kifejezésre. Ilyen a ma. Mivé lesz hát akkor a »holnap«?! D. L. i. Bolondság álmodni, vágyódni Es sírva, bolondúl szeretni, Már nem kell többe' énnekem Senki, senki. Bolondság esdeklőn, sóvárgón Szerető, hu barátra várni, — Legjobb komoran egyedül Állni. n. Lemondtam én mindenről immár, Nem kell énnekem senki semmi, De mégis oly jó volna néha Valakit szeretni. Magam vagyok, mint a kis ujj am Elhagytak emberek és álmok, — De mégis egy borús szerelmet, Valakit mégis várok. Komlós Aladár. Nőm és a Karácsony. Nőm, a Viki, a mikor ebédre hazajöttem és őt jólnevelt férjhez illően köszöntöttem, néma megvetéssel elfordította fejét. Sötét sejtelmem támadt. Ha szeretett nőm még köszönésemet sem fogadja, ugyancsak zivataros kedvében lehet. Sejtelmem nem csalt. Alig hogy lenyeltem az első korty levest, nőm vésztjósló arccal megszólalt: — Te vagy a világ leggondatlanabb férje. — Miért, drágám ? Kérdeztem megdöbbenve. — Szégyelheted magad. — Miért szégyeljem én magam? — Majd mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Te jösz, mész, Samukáin, gondtalanul, mint egy víziló. — Nem is tudtam, hogy a víziló gondtalan állat. — Reggel felkelsz és elmégy, délben hazajösz. és megebédelsz, este hazajösz és lefekszel. És azt hiszed, hogy ezzel minden rendben van. Semmiféle gond nem marja a szivedet, mézd meg az utcán járó-kelőket, nézd meg az üzleteket, olvasd a lapokat. Hiszen az egész világ izgul most, hiszen minden ember lázban ég, csak te, egyedül te éled le nyugodtan nyomorult létedet és nem törődsz semmivel. Samu, te állat, hát mi jön most, hát mi közeledik most, sőt mi az, a mi már a házunk küszöbén van? — Drága nőm, igazad van. Én egy állat vagyok. Én eme szivettépő kitörésed után sem tudom, hogy mi közeledik és hogy mi van a házunk küszöbén. — Samu, te állat, a karácsony közeledik, a karácsony van a házunk küszöbén. — És ezért izgulsz te? Miért fájjon nekem a karácsony? — A karácsony a szeretet ünnepe. Karácsonykor minden házba beköltözik a szeretet. És ez a szeretet ajándékok formájában nyilvánul. Karácsonykor kigyullad a karácsonyfa és a jó férj szivet örvendeztető ajándékokat hoz haza szeretett nejének és gyermekeinek. — Minek gyújtsunk mi karácsonyfái? Hiszen mi zsidók vagyunk. — Az mindegy. A kivilágított karácsonyfa ajándéktárgyakkal körülvéve lélekemelő dolog. — Jó, jó. De nekünk gyermekeink sincsenek. Minek nekem egy kivilágított karácsonyfa? — Nem baj, behozzuk a lakóink gyermekeit. És fogsz nekik pásztorjátékokat játszani és pásztor dalokat dalolni és aztán kiosztod részemre az ajándékokat. — Én ? Hát tuduk én énekelni ? És honnan vegyek én pásztérénekeket? — Ilyenkor minden jóravaló férj betanul egy csomó pásztoréneket. Szép kis kívánságaid vannak. Tudod mit? Engedek a kívánságaimból, így legalább szeretett nődet nem vádolhatod zsarnoki természettel és egyéb ilyen jóval. — Ez már beszéd. Halljuk az engedményeket. — Elengedem a karácsonyfát és elengedem a pásztordalokat. És mit nem engedsz el? Nem engedem el a karácsonyi ajándékot. Nevezetesen: egy uj téli kosztümöt, egy Blériot kalapot, egy brilliáns fülbevalót és három selyem blúzt. Nem lesz ez egy kicsit sok? No hallod! Gondold meg, hogy nem kell pásztorjátékokat játszani és nem kell pásztordalokat énekelni. — Igazad van. — No látod. És hogy szeretett nőd gondos előrelátásáról meggyőződjél, bevallom neked, hogy mindezeket a dolgokat már meg is rendeltem, sőt ma délelőtt már haza is szállították. Sőt a számlákat holnap a hivatalodban bemutatják, azokat szépen ki fogod fizetni és megszabadulsz a karácsonyi gondoktól. Nos, nem vagyok én egy angyal ? . . . — Valóban angyal vagy. És nőm, a Viki betálalta kedvenc ételemet, a tokánypaprikást, miközben gyengéd hitvesi csókot lehelt redős, de immár gondmentes homlokomra. h» Telefonon. Csrrr! Halló ! Csrrr! Maga az Pikkoló? Én volnék, de immár ifjúságom sok sok zománca nélkül. — Ne essék kétségbe, a Rakottyay-gyár egy derék művezetője ép most rendez be egy külön műhelyt, amelyben, különlegesen az ifjúság zománcát fogják készíteni. Javításokat is elfogadnak ? — A legjavithatatlanabb öreg üstöket is. Külömben mit akar kedves Pikkoló? — Megvagyok bízva a Jézuska részéről, hogy a losonciak számára karácsonyi ajándékokat jegyezzek,össze, aszerint, ki hogy viselte magát. — Én jó voltam, mit kapok? — Magának előjegyzésbe veszem, hogy sikeresen végződjenek a pasziánsz-játszmái. — Oh be bőkezű ! — De vannak fontosabbak. Például mit kérjünk a városnak ? Talán a Bég-utcának jó volna valami jó meleg takarónak buükolat. — Majd kap tavasszal olcsót. Talán jobb volna a városnak huszárokat, szép uj játék-katonákat kívánni, a kedves hajas babák mellé, akik le tudják hunyni a szemüket. — Talán inkább uj kis kocsikat, Svédországból, zöldre föstve. Vagy a kormány két milliójábúl-----— Oh majd a helyett inkább aranyos fügét kap. Hát mit kapjanak az egyházak ? — A mór templomnak például — Melyik a mór templom ? — A ref. templom van mór stílusban, mert olyan egyre barnább Othelló-arca van. Tehát neki kívánok Talán toronyórát lánccal ? — Eltalálta. Hát mit kapjon a bíróság ? — Hát valami nagy botrányt, például ilyen cimmel: A nemhamisitott losonci végrendelet. Vagy: Cyánkáli helyett krumplicukor. Vagy: liliomtipró kertész. — Meglátjuk. Mit kapjon a gimnázium ? Semmi mást, mint egy végzetes repedést, akkorát, hogy összedűljön belé. — De nem dűlne össze belé. A mai koalíciós világban minden össze van repedezve, még se akar összedűlni — így a maga szive is. Azon is akkora a rés, mint amilyent Botond vágott Bizánc rézkapujába. — Igen, és egy 16 éves gyermek ki- és bejárhat rajta. — Hát csak reszkes Bizánc! Van e még karácsonyi ajándék a losonciaknak? — Igen; a búzakereskedőknek a börzén kívánok hosszú zárlatot, a villamos telepnek még egy pár rövidzárlatot — — Ohó tudom mért! — Haj, haj! Ez volna az én karácsonyi ajándékom is. Csrrr ! — Csrrr! Kiss Menyhért: Pikkoló. — A Hargita alatt. Elbeszélések. A boritékképet Magyarzsákodi Csiszár János rajzolta. — Budapest, Singer és Wolfner könyvkereskedése, 1909. 148 oldal 4-ik szám. Ára 2 kor. 50 fillér. Manapság sokat emlegetik nálunk, hogy irodalmi gócpontokra van szükség; mert amilyen szükség volt Kisfaludy Károly idejében az erők egységesítésére, középpontra, oly szükséges most, mikor már van irodalmunk, a decentralizálás.
