Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
2. oldal.______________________________________LOSONCI UJSAQ______________ 1909. december 16. emberi mivoltunkból és ami drága énünket teljesen desztilált állapotban szolgáltatja át a központi hivatalnak. Ha a statisztikának már leróttuk a tisztelet adóját, még koránt sincs meg a nyugalom. Ott vannak azon nagyszámú kompressziós készülékek, melyek pénzerszényünk tartalmát alaposan kiszivattyúzzák és ma-holnap még a levegő élvezetét is progresszív adózás alapjává teszik ; az állami végrehajtó hatalom letéteményesei pedig, azon élesszemü és örökzöld ifjak már puszta felbukkanásukkal is égnek meresztik összes, még meglevő hajazatunkat, hisz ők az állam kérlelhetetlenségének megtestesült alakjai. Ha aztán valóságos ostromállapotba helyeznek valami szesz- vagy cukorgyárat, igazán csodálnunk kell azt a nagy ügybuzgóságot és szak avatottságot; — bár az ő szüntelen zakatolásuk és kilincselésük épen nem okoz kellemes idegizgalmakat. Az állami végrehajtók a régi germán isiének olykori látogatására emlékeztetnek; de mig ezek ajándékokkal is kedveskedtek olykor a földi halandóknak, addig azok inkább a spanyol inkvizitorok látogatásának borzalmait keltik fel, kiket kiátkozás terhe alatt még a városi hatóságnak is hodoló tisztelettel kellett fogadniok. Hogy mi várt aztán az ő részökről azon szerencsétlen delikvensekre, kiket ezek az inquizitorok látogatásukkal megtiszteltek; arról némi fogalmat alkotunk, ha modern végrehajtóink bájos szemébe tekintünk : — ott van a földi boldogságunk kertjének kapukulcsa. Törvényeink valóságos zsarnokok, melyek az ázsiai deszpotizmust is túllicitálják ; mert nincs bennük élet s végrehajtásuknál hiányzik a lélek. Láthatjuk például, hogy a véderőtörvénynél nagyobb ur nincs e hazában és bizony a magasabb állami szempontokra való tekintettel igen sokszor kellett nyelvlógató laufschrittkurát a gyakorlótéren végezni; ha pedig gombjaink fénye mellett a nap is el nem homályosuk, vagy ha bakancsunk nem csillogott úgy mint a forrás viz tiszta tüköré : — az „egyes paradicsomi élvezetei feledtettek velünk minden földi but és bánatot. Mindezeket egyébként csak egy kis derült kedélyhullámzás előmozdítására hoztam fel; mert szükségesnek vélem felhívni a közfigyelmet arra, hogy a bürokratizmus már tényleg az egész vonalon abszolút uralomra tett szert. A hivatalnok, az állami alkalmazott az iroda falain túl nem lát s a hivatalos szellem teljesen lenyűgözi az egész minden önállóságát, minden energiáját. Behatol ez a posványositó szellem még az iskolai épületek falai közé is, hol pedig a gyakorlati élet egyén embert kívánó küzdelmeire kell nevelni, képezni a következő generációt Sajnos, ma-holnap megvalósul ama bizonyos német tudós öt'ete, hogy modern gimnáziumaink fokozatosan, de annál bizonyosabban valóságos politikai hatóságokká alakulnak át. Pedig ennek a bürokratikus, mident közigazgató hivatalos szellemnek épen az iskolákban, hol a növendék ifjúság nemesen hevülő lelkét lenyűgözni bűn, hol még a poézis berkei nyújtanak tanárnak s tanítványának egyaránt üdítő balzsamot, — helye abszolúte nincs, s ha kísérletet tenne is, hogy befészkelődjék, kérlelhetetlenül ki kell irtani. A bürokrata szellem az összes életnyilvánulásokra sorvasztólag hat, mint egy káros monzum, reformoktól idegenkedik, régi korhadt intézményekért rajong, azok megtartására szorítkozik, a modern korszellem elől pedig teljesen elzárkózik. Sémák és sablonok nem lehetnek döntő tényezők nemzetek életében, hanem az igazi polgári erények és a lángoló honszeretet. Az állam hivatalos gépezetének kerekei kifogástalanul működhetnek, de ha nincsenek magasabb szampontok és nemesebb erkölcsi rugók: meg van bénítva a fejlődés s pangásnak indul a nemzeti élet. Egy életfilozófus. „Antialkoholista“ mulatság. Az Első Nógrádmegyei Antialkoholista Egyesület f. hó 7-én u. n. .antialkoholista“ mulatságot rendezett, mely mulatságon folyt a bor meg a pezsgő és talán még egyéb szeszes ital is. És akik erről tudomást szereztek, mosolyogtak és gúnyolódtak. És joggal. A Losonc és Vidéke f. hó 12-iki számában „Óvás“ cim alatt tiltakoztam egy antialkoholista mulatság ily módon való rendezése ellen. Természetesnek és magától értetődőnek tartom, hogy cikkem némely helyen kellemetlen fogadtatásban részesült, de kötelességemnek tartottam az elv tisztaságáért síkra szállni. A tiszta elv és annak következetes végrehajtása az egyetlen fegyver, amellyel az alkoholellenes küzdelmet sikerrel végig küzdhetjük. E fegyvert csorbítani nem hagyhatjuk. Az alkoholellenes küzdelem amúgy is rendkívül nehéz. Elvhü és bátor harcosokra van szükségünk, akik az elvért minden körülmények között készek síkra szállni. Gyönge, megalkuvásra kész egyének inkább gátolják a sikeres küzdelrret, semhogy hasznára lennének. Az antialkoholisták a nem abstinensek és alkoholérdekeltek részéről Magyarországon még gúnynak és kicsinylésnek vannak kitéve, mint mindenütt, ahol az alkoholellenes mozgalom még kezdetleges. E gúny és kicsinylés jogos, ha az alkoholellenes küzdelem nem öntudatos és nem következetesen komoly. Mértékletességi egyesületekkel eddig még sehol a világon eredményt el nem értek, ellenkezőleg, igen sokszor hozzájárultak az emberek alkoholositásához. És ez az alkohol azon sajátságában rejlik, hogy a szervezet könnyen megszokja és vagyat kelt benne uj alkoholadagokra. Hogy sok ember akaratereje gyöngébb, mint az alkoholkeltesse vágy, azzal a mértékletesek nem számolnak. Senki sem akar iszákos lenni, iszákos, részeg ember látása nem csábit az alkoholivásra, ellenben csábítanak a mértékletesek, ennélfogva az alkoholellenes küzdelmet tulajdonképen ő ellenük viseljük. És ezt meggyőződésből és következetességgel tesszük. Aki velünk együtt harcol, attól ugyanezt a meggyőződést és következetességet követeljük. Követeljük a szeszes italokra nézve a szigorú boykott betartását, tehát nemcsak az nbstinentiát, hanem azt is, hogy szeszes italt sem nem készít, sem nem vesz, sem nem árusít, sem nem kínál, sem mások által nem kínáltat. Mert amit mint lelkiismeretes ember károsnak tartok magamra nézve, nem fogok másoknak ajánlani. Az Első Nógrádmegyei Antialkoholisla Egyesület úgy tudom, az abstinentia elvét vallja. Én és velem igen sokan, akár abstinensek, akár nem abstinensek, nem tartom az elvvel összeegyeztethetőnek oly antialkoholista mu'atság rendezését, melynél a meghívott nem abstinens vendégeknek alkalom adatik az alkohol fogyasztására. Causa bibendi úgyis elég van. Ha én mint antialkoholista magamhoz vendégeket hívok, nem csábítom őket azzal, hogy csak jöjjenek, ihatnak, hanem azzal iparkodom őket az eljövetelre rávenni, próbálják meg, hogy lehet alkohol nélkül is jól mulatni. Ha pedig valamely meghívott vendég megjelenik, hogy szeszes italt igyék, illetlen tiszteletlenséget követ el, kinek társaságomban semmi keresni valója és akit én illetlenségére jogosan figyelmeztetek. Úgy tudom, Fabriczy Béla ur azon fáradozik, hogy Losoncon egy alkoholmentes vendéglő létesüljön. Tudomásom szerint e terv a megvalósulás stádiumában van. Nézetem szerint az egyesület várhatott volna az antialkoholista mulatság rendezésével addig, mig e mulatság az alkohol mentes vendéglőben lett volna megtartható. Hogy azért volt szükség a mostani rendezés, hogy a tagok szórakozhassanak ? Hiszen a farsang még itt sincs és máris majd minden héten van mulatság, tehát van alkalom a szórakozásra. Ez tehát nem lehet igazi ok. Aminthogy nem is az. Úgy hallottam, illetékes helyről, hogy a sürgős és ily módon való rendezés oka a pénzszerzés volt. Azért állították ily módon össze a védnökséget, ahogy összeállították, azért invitálták a vendégeket azzal a biztatással, hogy ott ihatnak, mert ha ez elvnek megfelelően rendezték volna, attól féltek, hogy a mulatság deficittel végződik. No hát én nem vagyok azon a nézeten, hogy a pénznek nincs szaga, hanem igen is azt tartom, h-gy a pénznek van szaga és én nekem akármi módon, főleg mások mérgezése utján összeszedett pénz nem kell. De egyébként sincs rációja mulatság rendezésének jövedelemszerzés céljából Azért, hogy 109 legjobb esetben 200 korona felesleget érjen el, 3—400 koronát költeni nem észszerű, a dij nagyon csekély az elvek felfüggesztéséért. Ézt a 100—200 koronát, esetleg többet is, talán más módon is gyüjthették volna össze. Mi good-templárok haladunk a magunk elé kitűzött utón egyenesen, nyíltan a célunk felé. Az „Első Nógrádmegyei Antialkoholista Egyesületet“ szövetségesünknek tekintjük küzdelmünkben mindaddig, amig az abstinentia elvén állanak és e küzdelemben, mint eddig, ezután is támogatjuk De amiként nem zárkózunk el és nem félünk a bennünket bírálóktól, sőt örömmel ragadjuk meg az alkalmat a vitatkozásra és köszönettel vesszüc a helyes eszméket, élünk azon jogunkkal is, hogy másokk felett, akár egyének vagy egyesületek, bírálatot mondjunk és véleményt nyilvánítsunk. Dr. Herz Sándor. Az Izr. Nőegylet mulatsága. Ismét egy fényes és kitünően sikerült mulatság zajlott le a városi Vigadóban e hó 11-én. Ekkor tartotta ugyanis a losonci izr. nőegylet jótékonycélu tárgysorsjátékkal egybekötött táncestélyét. Esti 9 órára a Vigadónak délszaki növényekkel és vörös drapériával feldíszített nagyterme zsúfolásig megtelt a nagyszámban megjelent előkelő vendégsereggel s bizony az egyébként tágas terem, szűknek bizonyult, a megjelentek befogadására. A belépő hölgyeket kedves meglepetésben részesítette a rendezőség és pedig egy ízléses es remek kivitelű táncrend alakjában. Majd megeredt a tánc s egy pár perc alatt tele volt a terem vígan lejtő táncospárokkal. Az estély kedélyességéről tesz tanúságot az a körülmény, hogy az első négyesben résztvettek még a gardedámok is, úgy, hogy száznál jóval több táncospár táncolta az első négyest. Egyáltalában az igazi jókedv, a nemes mulatságra tartogatott jókedv megnyilatkozása érvényesült az izr. nőegylet ez idei mulatságán. Talán jóval többet lehetne Írni erről, az igazán a jókedv és kedélyesség jegyében lefolyt mulatságról, ha ezen referada Írója is bele nem merült volna annyira a ropogós táncba, hogy nem ért rá szemlélődéseket folytatni. — Egyébként, aki ott volt, az úgyis jól mulatott, aki pedig nem volt ott, az annyit vesztett, hogy a mi írásunk úgy sem pótolná azon vesztesegét, ami ezen remekül sikerült mulatáság elmulasztásából reáháramlott. Különben az estély sikerét biztosította a nőegylet vezetőségének, Sacher Gusztávné nőegyleti elnöknek, Lőwy Hermanné vigalmi bizottsági elnöknek és Dombor József nőegyloti titkárnak lelkes és fáradhatatlan buzgólkodása s láradozasukat ime fényes siker is koronázta. Az estélyen megjelentek : Asszonyok: dr. Barta Mónié, Barna Sandorné, Basch Miksáné, Béky Béláné, Dénes Miksáné, Dér Sándorné, Donáth Gézáné, Eismitz Sandorné, Elek Oszkárné, Engel Miksáné, Eckstein Jakabné Salgótarján, dr. Fischer Józstfné, Frank Dezsőné, dr. Hajós Józsefné, Hegedűs Jenőne, Heksch Beláné, Herz Adolfné Budafok, Himler Zsigmondné, Hirschl Bernatné, özv Jávorka Sándorné, Kármán Zsigmondné, Kemény Izidorné, ifj. Kohn Józsefné, Kohn Márkne, Kohn Rudolfné, Kovács Aladárné, Krausz Hermanné, özv. Löfkovics Lipotné, Lőwy Hermanné, Lőwy K. Henrikné, Lammer Ferencné, Lustig Lázárné, Malesevics Emilné, Minkusz Antalné, özv. Minkusz Zsigmondné, Östreicher Józsefné, Pauncz Vilmosné, Rakottyay Györgyné, Rácz Izidorné, Rittinger Béláné, Rittinger Palné, Schmeichler Alfredné, Schein Fűlöpné, Scernlicht Károlyné, Sternlicht Lipótne, Sternlicht Sománé, Schwarcz Arturné, Schwarcz Izraelné, Schwarcz Mórné Videfalva, ifj Schwarcz Sándorné, Szígfred Miksáné, dr., Vajda Béláné, Waldmann Vilmosné, Willner Zsigmondné, Sc.meczy Miklósné. Leányok: Breuer Elze, Donáth Ilona, Fischer Gizella Gács, Klein Juliska, Lammer Mimi, Leichtner Lili, Löfkovics Blanka, Lustig Margit, Lustig René, Malesevics Róza, Malesevics Olga, Schwarcz Ida Budapest, Schwarcz Rózsika Szakái, Schwarcz Ilka, Schwarcz Ilona, Sziklai Margit Salgótarján, Thausz Helén, Vajda Ilona, Vajda Lea hírek. Karácsony előtt. Közeledik a Szent Karácsony ünnepe. És ünnepi készülődésben van az egész ország. A kereskedők karácsonyi árukat kínálnak és az országnak az a népe, mely küzd a népért a nehéz megélhetési viszonyok közepette, most még jobban küzd, hogy övéinek kellemessé tegye az ünnepet. Maga az ünnep, a Szent Karácsony, a kereszténység legszebb, legmagasztosabb ünnepe. A szeretett ünnepének is hívják, mert ezen a napon szeretet költözik be kunyhóba és palotába egyaránt. Gazdag és szegény egyformán ünnepel, egyenlő áhitat költözik szivükbe, csak a külsőség más, amennyiben a gazdag csillogóbb karácsonyfát állít, mint a szegény. És ilyenkor Karácsony előtt időszerű felvetni azt a kérdést: vájjon megtudja-e ünnepelni kellően minden szegény ember a karácsonyt és ha nem tudja, gondolnak-e
