Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. november 25.

Városi közgyűlés A városi képviselőtestület f. hó 22-én tartotta Wagner Sándor polgármester elnöklete alatt e hóban már harmadik közgyűlését. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Basch Miksa városi mérnök távozását s buzgó és sikeres működéséért elismerését s köszönetét fejezte ki. A jövő évi költségvetést a törvényhatóság jóváhagyta, mit a közgyűlés tudomásul vett. Azonkívül még a következő ügyek tárgyaltattak le : A kövezésre s egyéb szükségletekre felveendő beruházási kölcsön ügyében a a tanács javaslata. A mezőgazdasági gépgyár részéről gyári célokra átengedni kért kecske- pataki terület eladására vonatkozó javaslat s az eladásra vonatkozó szerződések jóváhagyása. A hadkiegészítő parancsnokság irodai helyiségeinek átalakítására vonatkozó javaslat Ezeken kívül még több kisebb ügy nyert elintézést. A képviselő-testület tagjai szép számmal jelentek meg a közgyűlésen.

Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár

mint már jeleztük is, közgyűlését október hó

29—31. napjain tartotta meg.

Ezen közgyűlés ötödfélszáz közgyűlési kiküldött tagból állott, úgy hogy Budapest városházának nagytermét egészen elfoglalta.

A tanácskozást Garbai Sándor alelnök vezette figyelmesen és tapintatosan.

Megnyitó beszédében rámutat, hogy a kiküldötteket másfél évi munka után hozta össze az a kötelesség, amelynek a bírálatban uj és üdvös határozatok meghozásában kell megnyilvánulni. Dolgozniok kell önöknek — folytatta — azzal a tudattal, hogy körülbelül egy millió biztosítottnak az érdeke függ az önök tevékenységétől, ha valahol a munkásbiztositás kérdése fontos volt, akkor ez az ország az, ahol a munkásbiztositás kérdése elsőrangú kérdés, mert ez az uj törvény: az uj munkásbiztositási törvén}’, az első lépés a modern törvényalkotás terén ; az első, amely iskolául kell hogy szolgáljon később bekövetkezendő szociális alkotásoknak.

Beszédét Így fejezi be; Én az önök világos, nyilt és minden tekintetben oly természetű bírálatát várom, amely magán hordja a határozottság minden jeleit; amely határozottság semmi esetre sem jelentsen azonban semmiféle Ízléstelenséget, semmiféle durvaságot, de amely bírálat azért azonos legyen azzal a törekvéssel és azzal a magas elvvel, amelynek katonái vagyunk ebben a teremben. És ha önök, mélyen tisztelt közgyűlés, ezt a vezérelvet fogják maguk előtt tartani, akkor én az igazgatóság nevében örömmel üdvözlöm önöket ezen az ülésen és a tanácskozást megnyitom.

Az évi jelentés általánosságban elfogadtatott s az igazgatóságnak, valamint a tisztviselőknek köszönet szavaztatott. Ezen első évi zárszámadás eredménye, mely szerint a pénztári helyiszervek egy milliót meghaladó felesleggel rendelkeznek, tudomásul vétetett, az igazgatóságnak, illetve felügyelőbizottságnak a felmentvény egyhangúlag megadatott.

A jövőbeni fedezetről való gondoskodás nem történhetett meg máskép, mint a bevételek szaporítása révén, a bevételek szaporítása pedig természetszerű megterhelése a munkaadóknak és a biztosítottaknak. E megterheltetést a megejtett szavazás eredménye szerint mindössze 82 közgyűlési kiküldött ellenezte, 249 pedig megszavazta, a megterhelésnek azt a módját, hogy a betegsegélyzői járulék heti hat nap helyett hét napra számittassék. Ez az önmegadóztatás, mint fokmérője az áldozatkészségnek, különösen a munkaadókat dicséri és bizonyára kellő méltányolásra fog találni a munkások körében is, mint akiknek az érdekében ez történt.

Az alapszabályok módosításának tárgyánál legfontosabb az volt, amely az otthoni munkások biztosítását szabályozza. A felszólalások nagyrésze a javaslat ellen foglalt állást, a közgyűlés azonban mégis úgy döntött, hogy elfogadja a módosítást s igy azok az otthoni munkások, akik segédeket is tartanak, nem biztosításra kötelezett tagjai a pénztáraknak. A kisiparosok részéről kijelentették, hogy e határozatot megfelebbezik.

A közgyűlés ezután végighaladt az alapszabályokon tervezett összes módosításokon, azok legnagyobb részét az igazgat ísági előterjesztés formájában elfogadta, a módosítások egyrésze azonban nem emelkedett határozattá.

Kiemelkedő pontja volt még a közgyűlésnek az Országos Pénztár és a pénztári helyiszervi alkalmazottainak nyugdijszabályzata, közgyűlés a szabályzatot elfogadta. Ezután az időközben megüresedett igazgatósági, felügyelőbizottsági s választott bírósági tagok választása tartatott meg. Végül a beérkezett indítványok tárgyaltattak s a közgyűlés tanácskozása véget ért.

A kövezetvámtarifa módosítása.

— Az OMKE választmányi ülése.

l apunk hasábjain már több Ízben szóvátettük azokat a hiányokat, amelyek a városi kövezetvámtarifa díjtételeinél tapasztalhatók. Hogy a kövezetvámtarifa nem felel meg a követelményeknek s nem szolgálja a város érdekeit, azt már megérezték az irányadó körök is.

Az engedélyokirat ugyanis, amelyben a miniszter a városnak a vámszedési jogot engedélyezte, olyan pontokat is tartalmaz, amelyek a varos jogait kellőképpen nem biztosítják. Ebben keresendő az oka annak is, hogy a város területén iparvágánnyal biró gyártelepek a vámfizetésre nem voltak kötelezhetők, illetve a közigazgatási

Délután volt és Ráday végigterült a műterem pamlagán és pihent. Mélyen elgondolkozva fújta a kacér füstkarikákat a magasba. A leányon járt az esze, úgy érezte, hogy már nem bírja őt tovább nélkülözni. Ma kell, hogy lássa őt. De csak ma, egy negyed vagy egy félórára, aztán megint elválnak. E1 is határozta, hogy este felkeresi. Talán a munka is jobban megy akkor.

Amint igy gondolkozik, valaki kopog az ajtón. A szive megdobbant. Gyorsan felugrott, odarohant az ajtóhoz és kiszólt :

— Ki az ?

— Én vagyok ! — volt rá a válasz.

A leány volt. Ráday lázasan nyitotta ki a

műterem ajtaját s ott az ajtóban egymás nyakába borultak. Egy-két másodperc után a leány kibontakozott a fiú karjaiból s leült a kerevctre. Ráday az ajtót becsukta s odaült a leány mellé.

— Szavamra édeseml épp most gondoltam rád, most, mielőtt jöttél.

— Elhiszem, de ha én nem jöttem volna, nem jutott volna eszedbe, hogy felkeressél — felelte szemrehányóan a leány és tovább beszélt. Egészen elhanyagolsz egy rongyos kép miatt és ezek után el akarod velem hitetni még, hogy szeretsz.

— Persze, hogy szeretlek •— vágott közbe a fiú. Nagyon szeretlek, ezerszer jobban, mint azelőtt. Hiszen azért dolgozom, azért küzdők, hogy valami váljék belőlem. El akarlak venni feleségül. Pénzed nincs, nekem sincs, hogy valamire vergődjünk, dolgoznom kell. Érted, édesem ? Aztán felkelt és nagy megelégedéssel mutatta a leánynak a befejezés alatt álló csataképet:

— Látod, két hét alatt befejezem a képet és aztán kiállítom. Ha akad rá vevő, kaphatok érte vagy tízezer koronát.

A leány erre felbigygyesztette az ajkát.

És akad olyan bolond, aki tízezer koronát

ad ezért a képért ? Meglátod, ha elkészülsz vele, hogy igazam van. Sose fogod tudni eladni ezt a vásznat. Okosabb volna, ha az időt velem töltenéd. Hidd el.

A festő szó nélkül hallgatta a leányt s úgy érezte, hogy igazat mond. Hiába fest ő, hiába töri magái. Eddig még egy képét sem bírta behozni a tárlatra. Hátha ezzel a képpel is úgy jár. De egy pillanat múlva ismét visszatért a bizalma s csak enyit mondott:

— Nem értesz te a pikturához !

Aztán leült a leány mellé s ölelések és csókok között megfeledkezett mindenről : a képről, a tárlatról, a tízezer forintról és csak csókolta a leányt ész nélkül, vadul szerelmesen, szomjas lélekkel.

S ettől a naptól kezdve Ráday nem nyúlt többé a képhez. A délelőtt barátjaival töltötte. Délután meg a leány látogatott fel hozzá. Ismét nem törődött semmivel. Reggel, ahogy felkelt a leányra gondolt, egész nap a leány csókjai, ölelései izgatták az agyát.

Mindennap újabb erővel hozzá akart látni a kép befejezéséhez, de akaratereje cserben hagyta. Nen birt dolgozni.

Egy délután ismét el látogatott a leány Rádayhoz s mosolyogva kérdezte :

— Még nem kész a 10 000 forintos kép?

— Nem. Nem is lesz kész soha! . . .

Erre a leány vette az ecsetet s kacagva

mondotta: — majd én befejezem. Ezzel végig mázolt a nedves vászonon és eltörölte az egész alkotást. Ráday erre dühösen felugrott és ráorditott a leányra:

— És most takarodj, bestia 1

A leány égő, piruló arccal vette a gallérját és indult kifelé az ajtón . . . Ráday pedig siró szemekkel úgy állt a műterem közepén, mint aki egy csatát elvesztett. Egy csatát, az utolsót . . ..

bíróság által a vámtarifa alól felmentést nyertek.

Erre a bírósági döntésre, természetesen, a kövezetvámszedési jog kérelmezése alkalmával nem lehetett számítani. így következet be azután az a váratlan eset, hogy a város a kövezetvámra, mintegy 17000 koronát ráfizet.

Ennek a hiánynak pótlásáról kell tehát most a városnak gondoskodni. A pótadóval való fedezés eszméjét el kellett ejteni, mert a lakosság pótadóval már úgyis túl van terhelve, de nem is volna ez igazságos. A városi képviselő-testület megbízásából tehát, Wagner Sándor polgármester megkereste az érdekelt szaktestületeket: az OMKE-ét és az Ipartestületet, hogy a mutatkozó hiányoknak a városi kövezetvámtarifa módosításával való megszüntetésére vonatkozólag tegyenek előterjesztést.

Az OMKE választmánya Wohl Rumi Adolf elnöklése mellett e hó 17-én foglalkozott a vámtarifa módosításának kérdésével. Gondos tanulmányozás és beható vita után az alábbi véleményezést terjesztették Wagner Sándor polgármesterhez :

Szerény nézetünk szerint az általunk felemeltetni javasolt tételek csak némileg fokoznák a város kövezet-vám bevételét anélkül, hogy a mutatkozó hiányt, mely az iparvágánnyal biró iparvállalatok vámmentessége folytán állott elő, teljesen megszüntetné ; e hiány nem volna fedezhető még azáltal sem, ha a vámtarifa többi tételeit is felemelnők, dacára annak, hogy szerény nézetünk szerint a vám-tarifa többi tételei a felemelést nem bírnak anélkül, hogy ezáltal a város közforgalma jelentékeny apadást ne szenvedne, avagy pedig a közfogyasztás tárgyát képező cikkek ára jelentékeny mérvben meg ne drágulna.

Legegyszerűbb expediensnek kínálkoznék, ha a város élne privilégium adta jogával és életbe léptetné a kiviteli, illetve feladási vámot.

Határozott meggyőződésünk azonban, hogv ezen expediens alkalmazása nem volna gyógy,tó szer, de ölő méreg; ennek az expediensnek alkalmazásba vétele úgyszólván megbénítani képes városunk egész közforgalmát; már pedig városunk jövője csak addig biztos és fejlődésképes, amig városunk ipari és kereskedelmi forgalma elé önmagunk mesterséges gátat rém emelünk.

Természetesnek tartjuk; hogy a kövezetvámnál mutatkozó hiány fedezésénél pótadóra nem is gondolhatunk, mert hiszen ez a pótadó amúgy is eléggé megterhelt városi lakosságunk közterheit igen jelentékeny mérvben emelné s amellett és első sorban igazságtalan volna.

Ami határozott meggyőződésünk szerint a kövezetvámnál mutatkozó hiány csak egyetlen radikális módon szüntethető meg és pedig az engedélyokirat 21.. 22., 24, 26. és 27. pontjai alatti sorompó vámmentességek törlése által.

Ez az eszköz, bár elsősorban a kereskedőket és iparosokat sujtj i, de legalább is igazságos, mert semminemű kivételt nem ismer, másrészt azért, mert megvalósul azon gyakorlati elv, hogy az fizeti a vámot, aki és akinek használ. Semmifele kivételt nem ajánlunk, bárminő foglalkozási ág legyen is az. A város minden lakosa, aki és amily mérvben használja a kövezetét, egyformán és ugyanoly mérvben fizesse a vámot.

Ez az egyedüli orvosszer, ez fogja szüntetni a hiányt, ennek az alkalmazásba vételét ajánljuk teljes meggyőződésből; ezen meggyőződésünk kifejezésétől nem tarthat vissza bennünket ama tudat, hogy első sorban ami megterhelésünket fogja maga után vonni, de midőn városunk érdekeiről van szó, tartozunk annyi áldozatkészséggel, hogy az általunk egyedül helyesnek, jogosnak s kivi íetőnek felismert módot ajánljuk a kövezeti vámnál fennforgó hiány megszüntetésére.

A foganatba vételét ennek mi sem akadályozhatja ; az általunk törlendőnek javasolt vámmentességeket nem Írja elő sem a törvény, nem köti ki a miniszter sem ; a város önmaga kérte ezeket a kövezetvám engedélyezése iránti kérvényében ; nem látunk tehát akadályt fennforogni arra nézve, hogy midőn maga a minisztérium is felhívja a várost a vámtarifa módosítására, kérvényében a város ne kérhetné, hogy az eddigi tapasztalatok nyomán kényszerű t a vámmentességeket megszüntetni ; akadály nem foroghat fenn már azért sem, mert a legutóbb Gyöngyös városának 57751/909. és Pancsova városának 53313/909 szám al itt kiadott engedélyokirat sem tartalmazza a vámmentességeket s igy nyilvánvaló, hogy városunk is ezeket — kérvényében ezt kellően indokolván — megszüntetheti.

Ezen javaslathoz, melyet a legegészségesebb és legigazságosabb megoldásnak tartunk, csatoltatott egy kimutatás, amely a vasúti kövezetvám tételek módosítását, valamint a sorompóvámnak, az engedélyokirat 14 tétele alatt fellelhető liszt és egyéb őrlemények vámdijának megállapítását tünteti fel.