Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. április 8. közgazdaság oltárára, hogy a maga idejében feltámadást hozzon! Mezők dalos pacsirtái, legyetek ti ez ünnepen a húsvéti áldozat énekesei, hogy akik csak szavatokat hallják, hadd hordozzák szerte a világon, hogy mindenki meghallja, hogy mindenki megértse: Áldozat nélkül nincs győzelem reménye! Sörös Béla. Dr. Pliohta Soma ünneplése. Ritka szép ünnepély fotyt le folyó hó 4-én városunkban dr. Plichta Soma kir. tanácsos, vármegyei tb. tiszti főorvos, 50 éves működésének jubileuma alkalmából. Az ünnepelt nem csak közéletünknek egyik kitűnősége s társadalmunk legagilisabb s legjótékonyabb tagja, hanem díszes helyet foglal el a magyar orvosi kar körében is. Csak kevés embernek adatik meg az a valóban páratlan boldogság, hogy pályája félszázados emlékünnepét tarthassa oly fiatalos, friss egészségben és olyan általános, mindenfelől megnyilatkozó tisztelet és szeretet melegében. Eddigi működésével és múltjával igen nagy hasznára volt az emberiségnek, de nemcsak hivatásánál fogva, hanem azért is, mert példát mutatott arra, hogy miként kell egy életet eltölteni úgy, hogy teljes testi és lelki integritásunk még agg korunkban is megmaradjon. Dr. Plichta Soma, született 1832. évben Rimaszombatban, iskolai tanulmányait Rimaszombatban, majd Sárospatakon és Kassán végezte, utóbbi helyen tetie le az érettségi vizsgát. Az orvosi tanulmányok céljából Budapesten, majd Bécsben látogatta az egyetemeket s orvostudori oklevelét 1859. év január havában nyerte el Budapesten. Orvostudorrá avatása után Budapesten mint segédorvos működött a Rókuskórházban és még az év folyamán Losoncon telepedett meg. Ezen időponttól állandóan Losoncon tartózkodott, mely idő alatt 1867. évtől mint megválasztott s majd kinevezett vármegyei járásorvos működött és működik. Ezen 50 év alatt az az orvosirodalomban is tevékenységet fejtett ki, irodalmi művei voltak »Nógrádvármegye felvidéke közegészségi és sebészeti tekintetben«, »Védekezés az ázsiai cholera ellen«. »Segélynyújtás baleseteknél«, ezenfelül számtalan értekezés orvostudományi tolyóiratokban. A sebészeti meg figyeléseket 30 éven át teljesítvén Losoncon, ennek erddményeként a bécsi Bakteorogiai társulat tagjává választotta. Mint a magyar természettani, geológiai és történelmi társulat tagja, ezen irányokban is tevékenységet fejtett ki. A király, mint orvosnak e minőségben tett jeles szolgálatai elismeréséül már 1876 évben a koronás aranyérdem keresztet adományozta, az 1880. évben pedig az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagjává neveztetett ki, majd 19 >5 év december hó 27-én a losonci tanítóképző iskolai és egészségtan tanári minőségben szerzett érdemei elismeréséül a király a kir. tanácsosi címet részére díjmentesen adományozta. A losonci áll. tanítóképző intézetben tett alapítványáért és ottani működéséért több Ízben miniszteri elismerésben részesült. Immár félszáz esztendeje tellett el annak, hogy orvostudori oklevelét megszerezte. Ezen alkalmat megragadta Losonc városa is, hogy egyik polgári és férfiúi erényekben legkiválóbb polgárát méltó ünneplésben részesítse. E hó 4-én a városháza dísztermében folyt le az ünnepély. A dísztermet, mely ez alkalomra délszaki növényekkel ékesittetett fel, a küldöttségek és testületek nagy számban megjelent tagjai teljesen betöltötték. A küldöttségek közül elsőnek üdvözölte a jubilánst Okölicsányi Mihály dr. törvényhatósági főorvos. Nagy Mihály alispán a vármegye részéről, Wagner Sándor polgármester Losonc város nevében szóltak az ünnepedhez, Braun Dezső ezredes a helyőrség tisztikarának üdvözletét tolmácsolta, mig Sörös Béla a ref. egyház részéről intézett megható beszédet, majd Török Zoltán a Losonci Takarék és Hitelbank igazgatósága nevében, mint az intézetnek alapításától fogva igazgatósági tagját, Hábor Sándor, mint az elemi iskola gondnokát üdvözölte. Ezen ünnepélyes tisztelgések után a Vigadó szálló nagytermében diszebéd volt, mintegy 160 terítékkel, meiy alkalommal igen sok, de mindannyi őszinte érzésből fakadó pohárköszöntő hangzott el az ünnepelt egészségére. A Budapesti Egyetemi Énekkarok Losoncon. A »Sorompó« országos ifjúsági iparvédő liga losonci fiókjának meghívása folytán a budapesti Egyetemi Énekkarok e hó 24-én Losoncra érkeznek s itt egy nagyszabású hangversenyt rendeznek. Amily örömmel adunk hirt erről, a városunkban nem mindennapi művészi élvezetről,ép oly nagy reményekkel nézünk a hangverseny biztos sikere elé is. Mindössze harmadik esztendeje, hogy az Egyetemi Énekkarok alakulásáról hirt vettünk, s ez a fiatal egyesület már is oly sikerrel dicsekedhetik, melyek igazolják létjogosultságát. Az a fény, az a melegség, melyet ez az egyesület az egyetemi ifjúsági életbe vitt, mutatják azt a hiányt, melyet pótolni hivatva volt. Akik eleinte idegenkedéssel fogadták az alakulást, rövid idő alatt zászlaja alá állottak. S ez nem is lehetett másképpen. A dal, kiváltképpen a magyar dal, igy a magyar férfikarének is, ellenállhatatlan erővel bir. S igy történik, hogy még egy-két év s nem lesz az országnak egy főiskolája sem, hol a magyar férfikarének művelésre ne találna. A budapestiek hatása alatt Kolozsvár, majd Arad, Lugos, Temesvár, Mármarossziget, Kassa és a jár de még mindig egészen bizonytalan alkalmazás. Előnyösebb a könyvelői foglalkozás, mely újabban nagyobb gyárakban, pénzintézetekben sok nőnek nyújt megélhetési módot. A nőket azért is alkalmazzák szívesen, mert ezek szerényebb fizetéssel megelégszenek mint a hasonló munkakört betöltő férfiak. Ha sem idő, sem kedv, sem anyagi tehetség nincs a tovább tanulásra, akkor a szűkös anyagi viszonyok közé jutott fiatal leány nekifog a milieu-k, futók, diván-párnák és egyébb szaporában és szemrontó holmik hímzésének, úgy szólván cél nélkül dolgozik és eladja »kéz alatt«, hihetetlenül olcsón, jóformán a munka anyagának értékén alul, — miért is aztán az egész üzlet nem egyéb kamatozás nélkül való pénzforgatásnál, — de arra, hogy pl. a hasonlíthatatlanul jövedelmezőbb és éppen nem fáradságosabb fehérnemű, vagy felsőruha varráshoz fogjon, hogy azt kenyérkereset gyanánt űzze, hogy masamód legyen, egy szóval, hogy nyíltan, bevallottan, kezemunkájával keresse meg a kenyerét, u. n. úri leány nem, vagy csak igen ritka esetben és nagyon nehezen szánja magát. Hogy miért? Előítéletből; nevetséges és indokolatlan előítéletből. Mert igazán csak rövid- Iátásu ember állíthatja, hogy a milieuk és futók hímzése vagy horgolás, vagy recegnipure-készités előkelőbb foglalkozás a ruhavarrásnál. Vagy előkelőbb foglalkozás az orvosé az ügyvédénél, előkelőbb a biró mint a tanár, vagy mérnök, vagy kereskedő ? Nincs a középosztályban rangbeli elsőség csupán fizetési rangosztály és a lelkielőkelőséget nem osztogatják a diplomával, az nem jár együtt sem a panama kalappal, sem a könyökön felülérő keztyüvel, — de meg találjuk esetleg a kertészlegényben, vagy mosónéban, — mig a méltóságos urakban és kegyelmes asszonyokban esetleg hiába keressük! Azt is hallhatjuk, hogy nehéz a munkát adó dámák rigolyáit jobb családból való leánynak elviselni, hogy nem tehetik ki magukat az azok szeszélyéből származó kíméletlen, esetleg bántó viselkedésnek . . . Istenem! hiszen kíméletlenség, sőt sértés minden pályán érhet bennünket, és hogy nem mindig a fodrásznék és varrónők szenvedik el a legkíméletlenebb inzultusokat, azt 20 éves tanítóskodásom alatt eleget tapasztaltam, mert hát megmondotta az igazmondó Tóth Béla, hogy: »az úgy is keserves életnek sok nyomorúsága származik abból, hogy az ember kutyának nézi a felebarátját,« de ez a félénk tartózkodás nem ok arra, hogy a kinek elég erős fizikuma, Ízlése, kézi ügyessége van, erre a pályára ne lépjen. Hiszen ma már akármelyik házhoz járó varróleány is megkeres havi 80—90 koronát ellátásán felül, arról nem is szólva, milyen jövedelmező lehet egy-egy nagyobb divatterem — de mikor ezek vezetése is mind férfiak kezében van. Unikum gyanánt említem meg, hogy 60-as években két szabolcsi gentry-kisasszony szakítva az akkor még zsarnokabb előítélettel, női divatszalont rendezett be az alföldön, mely részükre nemcsak anyagi, de fényes erkölcsi sikert is eredményezett. (Folytatjuk.) többi páratlan lelkesedéssel állottak sorba. S amikor a budapestiek itt hangversenyeznek, talán itt is meg lesz kellő hatásuk s uj, egészséges életre keltik a régen hires losonci dalárdát is. A hangversenyről legközelebb szólunk bővebben, most csupán a budapesti nagy lapoknak legutóbbi kritikáit hozzuk, azokat a kritikákat, melyeket az »Egyetemi Énekkarok« ezidei nagy hangversenyei alkalmából kapott: Egyetértés: A több mint 100 tagból álló egyetemi énekkar ma este Hackl N. Lajos karnagy vezetése mellett szépen sikerült, magas nívón álló hangversenyt rendezett a vigadó nagytermében. Az ifjak több színesen megkomponált magyar dalt adtak elő szépen és oly összevágóan mintha egyetlen művész lett volna az egész énekkar, aki énekével belebüvöli magát a hallgatóság szivébe és aki hangról-hangra tudja közönségét egy érzésben, egy hangulatban öszszehangolni. Gyönyörűen érvényesült az először alkalmazott visszhangkar is, amelv precizitásával ki tudta hozni az erdő mélyéből hozzánk futó visszhangot. Budapesti Hírlap: Azok akik ma este hallgatták először az egyetemi énekkar dalolását, általános meglepetéssel fogadták legújabb kulturális intézményünk szereplését. A fiatalság művészies együttműködése azonban meglepte azokat is, akik már fennállása óta ismerik az egyetemi énekkart. A mai szereplés fényesen beigazolta, hogy a dal megszeretése és a zene iránt való érzék fejlesztése milyen üdvös hatással lehet a fiatal leikekre. Ez énekkar vezető karnagya, Hackl Lajos igazán dicséretre és elismerésre méltó munkát végzett a kórusok betanításával. Ma nehány igen szép, halk pianót, erővel teljes emelkedést és más dinamikai szinhatást hallottunk. Pesti Hírlap: Hackl Lajos, az ismert jeles énekpedagógus, ismét derék munkát végzett: az általa szervezett budapesti egyetemi énekkarokkal nagyszabású hangversenyt rendezett s ezzel az uj zenetestület életrevalóságát fényesen beigazolta. Az énekkarok Hackl vezetésével énekelték Révfynek «a nemzeti zászlóról szóló hangulatos himnuszát», Lavotta nótáját a »Reményhez« (Hoppe átiratában). Lányi egy kórusát, Orlandodi Lasso: Villanella cimü visszhangkarát és Liszt hires csatadalát, valamint néhány pompás magyar népdalt és mindegyik előadásukkal viharos tetszést keltettek. Az Újság-. A fővárosi Vigadó nagytermében az Egyetemi Énekkarok hangversenyére óriási közönség gyűlt egybe. A jeles énekesek — lehettek vagy kilencvenen — valóban derekas munkát végeztek a mennyiben műsoruknak minden számát precíz összetanultsággal és kellő megértéssel interpretálták, amiben nagy része volt jeles karnagyunknak Hackl N. Lajos énektanárnak is. Magyar Hírlap : Az énekkar a múlt év óta váratlanul szépen fejlődött. Mindenik szólam tisztán, egyenletesen és biztosan mozog, az együttes összevágóan, tömör, színezetűén, sok erővel és finomsággal szól. Az előadott számok mindegyike lelkes tetszést keltett. Magyarország-. Annak a nagy és díszes közönségnnk tapsai, amely a Vigadó termeit zsúfolásig megtöltötte élénken illusztrálják azt az érdeklődést és meleg pártfogást, amellyel a publikum a főiskolai ifjúság kulturális mozgalmai iránt viseltetik, s a széleskörben megnyilvánult érdeklődést igazolta az az őszinte siker, amelyet az énekkar összevágó produkciója aratott. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy az énekkar losonci hangversenyének részletes műsorával is szolgálhatunk olvasóinknak: Beethoven: Isten dicsősége. Gr. Festetich Leo: Árvalány haj. Svéd dalok : Palmgren-Hackl: Nádnád susogj. Kjerulf: Hardangeri nászút, Pacius : a finn dal. Magyar dalok: Lányi: Kertem alatt. Goll S.: Liliomszál. — Révfy: Nemzeti zászló alatt, továbbá magyar népdalok és kuruez dalok tárogató kísérettel. (—la.) Népámitás. A horgon akadt pánszláv agitátor. íme, hová jutottunk? Losoncon, e színtiszta magyar városban, a pánszláv fészkelődés ellen kell védekeznünk. Amikor egy-két évtizeddel ezelőtt még igen sok tót lakta Losoncot, soha sem vo!L baj köztünk, szépen megfértünk egymással. És most, amidőn Losonc már teljesen magyarrá lett, akkor üti fel fejét a pánszlávizmus. Világos, hogy ezért nem a mi tót népünk hibáztatandó, hanem azok az elvetemült izgatok, akik a békés és jóhiszemű népet félrevezetve, szemenszedett és arcátlan hazugsággal ellenünk lázitani igyekeznek.
