Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

Melléklet a Losonczi Újság 2. számához. (1908.)

megmerje mondani, azért nem kell szocialistának lenni. Egyáltalán nem. De meg kell látni éppen azért, hogy maga a nép ne legyen szocialistává. Mert a szekularizáció kérdésének tárgyalásánál senkinek sem szabad fölosztásról beszélni, csak állami kezelésről van szó. Ez pedig két dolog. Olyannyira különböző két dolog, hogy ezeket szinte nem is lehet összezavarni, aki mégis megteszi, az méltán esik abba a gyanúba, hogy a zavarosban akar halászni. Anélkül, hogy kiélessem a dolgot, csak reá mutatok a Bubics Zsigmond rossz gazdálkodására. Kassai püspök volt és Kassán alakult meg szakszervezeti alapon az első tanítói szakegylet.

Az »ércbe mártoit tolira? vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy egy gazdasági kérdés tárgyalásának felmerült adatokat nem szedhetem a levegőből. A mi pedig a róm. kath.-ok kegyeleti tárgyát képező püspöki kar magaviseletét illeti, hát figyelmébe ajánlom a t. cikkírónak azt a folyton erősödő mozgalmat, amejyet úgy hívnak, hogy róm. kath. autonómia. Éppen a legbuzgóbb római kath.-ok érzik annak legnagyobb szükségét, mert más hibájáért ők nem akarnak felelősséget vállalni és ha ők maguk is beleszólhatnak az ügyek vitelébe, majd akkor ők maguk fognak gondoskodni arról, hogy ne történjék semmi olyan botrányos dolog, ami miatt restelkedni kellene. Mert most a más hibájáért is nekik kell restelkedni. De hát térjünk a dolog érdemére, közvagyon-e vagy pedig magánvagyon az alapja a Klérus vagyonának. Eltekintek attól, hogy a meglevő alapitó levelek egy része hamisítvány. Ez megjnt nem az én állításom. Ezt a kérdést — az Árpád házi királyok egyházi alapítványait — egy olyan férfi tisztázta, akit igazán nem lehet elfogultsággal vagy felekezeties kérdéssel vádolni, mert ő maga kanonok, úgy hívják, hogy Dr. Karácsonyi János, a m. tud. akadémia tagja.

Közvagyon-e ? magán vagyon-e ? Ez a kérdés. A feleletet a magyar nemzet országgyűlései adják meg. A magyar nemzet országgyűlései mindig úgy rendelkeztek az egyházi vagyonnal mint sajátjukkal. Az 1397-ik országgyűlés elrendelte, hogy a főpapok jövedelmeiknek felét szolgáltassák ki a végvárak oltalmára. (Kovács Egyházjogtan 648.) És ezt az adót készpénzben kellett lefizetni (Magy. N. Tört. 111. köt. 440 1.) Az 1435-ik évi 1-ső törvénycikk bandériumok tartására kötelezte a főpappkat. De ott vannak még régebbről magok az Árpád-házi királyok. Kálmán király 1100 körül az egyház minden felesleges vagyonát a fiskus számára lefoglalta. 111. Béla király pedig azt mondta, hogy mi és utódaink abból (a királyok által az egyháznak adott javakból) soha semmit sem fogunk visszavenni, ha csak ellenség nem nyomul az országba, vagy valami más égető szükség nem kívánja. Vagy ott van Károly király, aki 1339-ben a kalocsai érsekségtől több fekvő birtokot és várakat, melyek az érsekségre nem voltak felette szükségesek, elfoglaltatott s erőditvények építésére fordittatni rendelte. (Ezek az adatok róm. kath. iró M. Markovics: Principia juris eccl. Regn. Kung. Budáé 1786. című munkájából vannak véve.) Vagy ott van az 1550 évi orsz. gy. 19-ik cikke, amelyik az egyházi vagyont iskolai célokra rendeli fordittatni. Emlitsem-e II. József eljárását, vagy reámutassak-e azon tényre, hogy a Klérus vagyonából csak királyi jóváhagyás mellett adhat el egy darabot is. A tulajdogjogát se a király, se a nemzet nem adta fel soha.

Az 1848-ki országgyűlés minden további szó nélkül mondta ki a tized megszüntetését. Érdekesen világítja meg ezt a kérdést a II József császár és Eszterházy egri érsek szóváltása. Az érsek hatalmas papnöveldét építtetett. »Jó lesz kaszárnyának« állapitá meg a császár. »Csakhogy ezt nem az egri érsek, hanem Eszterházy herceg épittetté« válaszolt az érsek. Ezt azonban, ha nem vesszük is megtörténtnek, az or-szág gyűlések végzései hattározzottan mutatják, hogy mindig nemzeti vagyonnak tudták az egyházi vagyont, amely felett szabadon rendelkeztek. Szabad-e elvenni a papi birtokot ? Szabad. Ezt még Sylvester bullája se korlátozza, aki megerősítette István intézkedéseit, mert a bulla ezt mondja .... »hogy országodnak jelen és jövő egyházait helyettünk és utódaink helyett szervezhessétek és kormányozhassátok, úgy a mint az isteni kegyelem téged és őket megtanít. Úgy a szervezés, mint a kormányzás jogát átadta a pápa a királynak, az a kérdés, hogy mire tanítja az isteni kegyelem István király udódát s miután a nép szava az Isten szava, tehát a nép népképviselet fogja majd megmondani, hogy mi lesz a teendő.

A Rákóczy birtokokról elfelejtkezett a t. cikkíró. Vagy az nem volt magántulajdon ? A darabont püspökökről sem szól semmit, annyit elismer, hogy akad hiba, dehát »tudvalevőleg emberek lakják azt a világot.. Csakhogy ne tessék elfelejteni, hogy a püspökök immár nem emberek, de az apostolok utódai; az apostolok utódaitól pedig apostoli életet vár a világ. Hogy az én felszólalásom mennyire nem akart felekezetieskedni, hivatkozom azon eljárásomra, mely szerint én csak azon püspökségekről szóltam, amelyek állami eredetű vagyont kezelnek, egyebek viselt dolgait nem hoztam elő.

Ami pedig a cikk többi részét illeti, a Il-ik közleményt, örömmel jelentem, hogy megtaláltam benne Mihalovics Gyulát a finom úri embert és ha ő nyugodtan ir, olyan nyugodsággal jelentem én, hogy ne féltse kérem egyátalán a mi »magántulajdonainkat,« ne féltse a losonczi reform. Egyház javait se. Mert ha elveszik is, semmi szokatlan dolog nem történik velük, megszoktuk mi azt háromszász esztendő óta, hogy mindenünket, elvették földjeinket, templomainkat — 1000-nél többet — paplakjainkat, iskoláinkat, harangjainkat, könyveinket. Azért mégis itt vagyunk. A endrédi róm. kath. toronyban van egy harang, amely az van: »Öntette a somogy-endrédi helv. hitv. gyülekezet.« A rimaszombati róm. kath. toronyban is van olyan harang amit a »helv. hitv.« gyülekezet öntetett. Azért mégis tudtunk a harangjainkból ágyúkat öntetni 48-ban. Sőt templomot adtunk dicső fejedelmünknek, II Rákóczy Ferencnek. — A pataki gyülekezet adta oda szép szóra. — A dicső fejedelem építtetett volna másikat, de bukása megakadályozta benne, hát felépítették a patakiak a magok erejéből. De mienk a dicsősség, hogy mi adtunk a fejedelemnek, de nem vettünk el semmit az ő jogos »magántulajdonából.«

A mi a fiatalságot ilieti, sajnálattal tudatom, hogy én nagyon megöregedtem, a nyomorúságnak azon sokaságától, amit látok a magyar nép életében. Tegye csak ön fülét a nép szivére és hallgassa meg annak tengernyi panaszát, de ne hallgassa el, hanem próbálja megtalálni reá az orvosságot. És majd meg fogja látni, hogy igen sok bajára »patent« gyógyszer lesz a szekularizáció, csakhogy persze meg kell vizsgálni a magyar nép gazdasági helyzetét is. Ami pedig Tisza István és Prónay Dezső egyéniségét illeti, hát én nagy tisztelettel viseltetem mindkettő iránt, de méltóztatik tudni, hogy mi nem tartjuk az egyházi fők véleményét csalhatatlannak, még akkor sem, ha mindjárt »ex catnedra« történik a a vélemény nyilvánítás, de ez különben sem egyházi kérdés, ez tisztán gazdasági kérdés, tehát »ex cathedra« nem is kell tárgyalni.

Ami pedig a közös munkát illeti, szívesen vállalom, de csak evangéliumi alapon, mert szekularizáció ide — szekularizáció oda, ez csak részlet kérdés, minden bajnak-szenvedésnek gyógyító balzsama az evangéliom. Ennek erejét levinni az élet mindenféle megnyilvánulásába, a Krisztus igazságaival mint éltető kováccsal keltemi újéletre a magyar népet, hogy ez méltó legyen régi hírnevéhez, oly fenséges cél, a melyért érdemes dolgozni, érdemes ebben a munkában elpusztulni is. É)e ebben a munkában a róm. kath. Egyházat a földiek kormányzása nagyon akadályozza, azért köszöntsük egymást ezzel a köszöntéssel

»Adjon Isten Szekularizációt.«

HÍREK.

Eljegyzés. Reresztfalvy Antal cs. és kir. 25. gyalogezredbeli hadnagy a napokban tartotta eljegyzését Sneff Micike úrleánynyal. Őszintén gratulálunk a kötendő új frigyhez.

Jegyzőkönyv hitelesítés. A nógrádi egyházmegyei választó-közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesitése ma délelőtt az ev. papiakon fog megtartatni Beniczky Árpád egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett.

Szilveszter-est. Az ó-esztendő elmúlását általában nemcsak a családi körben, de mindenütt, hol vígan lehet az új esztendő beköszönését várni, szépen ünnepelték. Legnevezetesebb ezek között a «Polgári kör» Szilveszter-estéje. Mint minden évben, most is óriási közönség

lepte el a kör tágas és kényelmes helyiségeit, amelyek ezúttal szűknek bizonyultak. A Losonczi Sándor elnöksége alatt kiküldött estélyrendező bizottság derekasan felelt meg megbízatásának és nem is akad sem köri tag, sem vendég, aki nem jól érezte magát. Farkas Gyula «Äz öngyilkos* című monológot, Laffersz Vince és Farkas Lajos pedig alkalmi dialógot szavaltak el. A tombolajáték is sok élvezetet nyújtott. A nyereménytárgyak között pedig nem egy igen értékes is volt. Mikor pedig az ó-év utolsó vonaglását élte, felállott Kujnis Gyula és a tőle megszokott modorban, magas szárnyalásé, magvas beszédben tekintett vissza az elmúlt esztendőre, amelytől elbúcsúzva, reménnyel, bizalommal üdvözölte az új esztendőt a tapsoló közönség harsány éljene és szerencsekivánatai között. A táncraperdülő ifjúság a késő hajnali órákig járta a táncot. Ez az estély is egyik bizonyítéka annak, hogy mily kedves otthona lett tagjainak a még fiatal »Polgári kör»! Éljen! —Városunknak több mulatni vágyó ifja Beszterczebányán töltötte a Szilveszter-estét. Ezeknek referádáját megörökíteni nem tartjuk feleslegesnek annál is inkább, mivel az ott látottakról és tapasztaltakról oly enthuziasmussal regélnek, hogy a mi városunk mulatságokat intéző köreinek talán hasznos lesz a beszterczebányaiak mintáját követni. Az estély az izr. hitközség iskolájának dísztermében folyt le, s a leányegyesület rendezte. Az érdeklődés óriási méreteit feltüntetendő, csak arra mutatunk rá, hogy a nyers bevétel felülhaladta az 1000 koronát. A programm — nem frázisként mondjuk — a fokozottabb művészi igényűeket is teljesen kielégítette. A szereplők kizárólag leányok voltak — egytől-egyig ennivalóan csinosak, — akik legnagyobb részben a fáradhatatlanul tevékeny és ügybuzgó egyesületi elnökség szerzeményeit adták elő, melyek találó szatírával jellemezték a beszterczebányai rovást érdemlő viszonyokat. Az estély kabarét modorban folyt le, a megnyitót Rosenfeld Margit mondotta el ügyesen, aki az előadás későbbi folyamán a konferenciér tisztét is betöltötte. Igen sikkes volt a hölgyregiment, nemkülönben eredeti és ügyes, az élő xilophon, melyet Teich Margit dirigált ötletesen.1 Harmadik számul egy genre-kép adatott, melyben Klein Ilona excellált humoros előadásával és tótos accentusával, kinek sikerében osztozott Teich Margit a pergő nyelvű szoba leány szerepében. Bájosan megkapó volt egy hölgy-duett, melyet Keme Ida és Scheinberger Ágnes adtak elő kitűnő iskolázottságra valló kellemes hangon és finoman színezve. Igaz sikert aratott Scheinberger Ágnes «Az impresszárió* című mókában, melyben felvonultatta truppjának ügyesebbnél-ügyesebb tagjait. Majd ismét Keme Ida behízelgő szopránját hallottuk felcsendülni, mikor is rnínt a «hölgyzenekar» rutinirozott prímása, a «Varázskeringő» legszebb énekszámait adta elő. Ezután tánc következett, melyet éjfélkor Fränkel Ilona akasztott meg nehány percre, fordulatokban és humoros részletekben gazdag újévi köszöntőjét mondván el, nagy hatás mellett. A közönség a korai reggeli órákig maradt együtt a legvidámabb hangulatban.

Az ág. hitv. ev. egyh. énekkar f. hó 6-án d. u. 4 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését, amelyen Oreifenstein István ev. lelkész felolvasta a titkári, Breznay József pedig a pénztári jelentést. Az énekkari leltár értéke 299 kor. 64 fillér. A 16 rendes tagból álló énekkar a közgyűlés elején és végén Rónay Kálmán kántortanitó vezetése alatt egyházi énekeket adott elő.

A korcsolyázás a beállt hideg folyományaképen vígan folyik az Erzsébet-ligeti tavon s aki csak teheti, él is az akalommal.

Szolgabirók elhelyezese. A főispán a losonczi járásba Moyzes Emil és Kovács János szolgabirákat, a gácsi járásba Fekete Lajos tb. főszolgabírót, a füleki járásba Szécsey Ernő tb. főszolgabírót és dr. Baross Pál szolgabirót osztotta be január 1-től kezdődő hatállyal.

Jótékony hangverseny. A losonczi ág. hit. ev. egyh. nőegyesület vasárnap f. hó 12-én d. u. 3 órakor az állami tanitóképző-intézet tornatermében jótékonycélu hangversenyt tart tetszés szerinti belépő díj mellett. Tekintve azt, hogy a hangverseny jövedelme a szegény gyermekek ingyen ebédje javára fordittatik, meleg szívvel ajánljuk e humánus egyesület hangversenyét az emberbarátok szives figyelmébe. A hangverseny szép sikerét már eleve biztosítja az, hogy azon mint működők Bogya Annuska, Draskóczy Sárika, Dobó Vilike, Somló Károlyné, Kohlener Edith urhölgyek és a losonczi vonósnégyes vesznek részt.