Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-12 / 11. szám

Melléklet a Losonczi Újság 11.számához (1908.) a gyakorlatban nem hajtatik végre, úgy hogy a nyomtatott szabályrendeletekért — Isten bocsássa meg nyíltságunkat — kár volt a nyomatási költ­ség. Aki ezt el nem hiszi, ne sajnálja a fárad­ságot és kövessen bennünket, adatokkal szol­gálunk. Itt van példának okáért a 194/1895. kgy. sz. alatt kiadott »Szabályrendelet Losoncz r. t. város területén a tisztaság fenntartásáról«; mennyi itt a végre nem hajtott pontozat! A 8. § pl. igy szól: „A tisztítási és fuvaro­zási munkálatok ünnep és vasárnapok kivételével esti 6 órától délelőtti 10 óráitz eszközlendők." — Miért van hát az, ho^y a zöld határok egész nap bibickolnak városunk nemcsak nyak-, de kocsitengelyt törő utcáin ? A 18. § igy szól: »A köztisztasági vállalat a szemét kihordását hetenként kétszer, szükség esetén többször is háztól-házhoz való megjele­nés utján eszközli és a közeledést mindenik ház­nál előleges csengetés által jelzi.« Hát erről sem tudunk mi boldog lakói az öt zöld batár váro­sának semmit, mert sem szemetes kocsi nem jön rendesen, sem csengettyű szózat nem hiv fel a szemét kihordására. Szerencse, hogy utcáink kö­­vezetlensége miatt a télen felgyülemlő sok hamut az utcára vihetjük töltésnek. A 16. § második bekezdése igy hangzik: »Köteles továbbá a vállalat a város főutcáit, ne­vezetesen a Vácz—kassai államutat, a Gácsi-utcát, a Kubinyi-teret és a Sugár-utcának a Vigadóig (régi) terjedő részét hetenként kétszer, a többi utcákat és köztereket pedig hetenként egyszer kisepertetni és az összegyűjtött anyagot azonnal elhordatni.« — Hát ezt sem cselekszi meg a jó Istenen kívül senki. Utcát nem sepertetnek ren­desen, az összesepert szemetet és sarat pedig otthagyják heteken át — dísznek. A 33. §-ban ez áll: »Undort gerjesztő vagy ronda jármüvek . . . nem használhatók.« Az ezen tilalom ellen vétő (34. §j 1—40 koronáig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetendő! Ennek alapján miért nem tiltja be a rendőrkapitányság a zöld határok használatát és miért nem bírságolja meg a várost az undort gerjesztő és ronda zöld ha­tárok használatáért ? Ezt annál is inkább kell megcselekedni, mert újabban azok a bizonyos határok nemcsak végigcsorgatják a »drá-a levet« városunk utcáin, de már egyes iskolák előtt fel is dőlnek olcsó, de nem óhajtott parfümöt szol­gáltatva. Ugyanennek a rendszabálynak 23. §-ának második bekezdésében ez áll: „Vízálló helyek, pocsolyák sem utcákon vagy köztereken, sem ud­varokban vagy kertekben meg nem türhetők s azok megszüntetése az utcák és közterekre nézve a város, illetve a közmunka alap és beltelkekre nézve az illető háztulajdonosok terhére és kárára hatóságilag eszközölhető“. Miért türetik hát év­­ről-évre a Mihalikné háza melletti „békató“? Miért türetik az, hogy ott a városunkba érkező idegeneknek a fakadó tavasszal ingyen szolgál­tassák béka-koncert és mocsárbüz? De adhatnók a szemelvények egész soro­zatát csupán az említett szabályrendelet 36. §-ából, nem is tekintve a többi városi szabályrendeletet; ám ez is elég, hogy igazolva lássuk azt, hogy szabályrendeleteink szépek, bölcsek, de végre­hajtva nincsenek, ami csattanos bizonyítéka annak, ho^y városunk szénája nincsen rendben, hogy az adminisztráció hanyag, hogy az ellenőrzés laza, illetve hogy dikciózni, szabályrendeleteket készíteni kitünően tudunk, de dolgozni, a szabályrendele­teknek érvényt szerezni, tisztaságot, rendet te­remteni szabályrendeleteink értelmében nem tu­dunk. Talán meg se próbáljuk! Ha azonban a „bölcs“ szabályrendeletek rosszak, akkor miért nem javítunk rajtuk? Miért nem készítünk oly szabályrendeleteket, amelyek végre is hajthatók ? Miért nem adunk az azokat végrehajtatónak elég erőt, embert, pénzt, hogy mindenkire kötelező szabályrendeleteinket pon­tosan végrehajtsák ? Vagy ha a szabályrendeletek végrehajthatatlanok, miért készítünk egyáltalán szabályrendeleteket ? A közönség köréből E rovatban közérdekű felszóllamlásokat díjmentesen köz­lünk, de a felelőség a beküldőt terheli. Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapja 9. számában Blaskovits János alá­írásával egy nyílttéri közlemény látott napvilá­got. E nyilatkozatban azokhoz a polgártársaihoz szól Blaskovits ur, kik „főleg a Magyar Asztal­­társaságnál emlegetik“ s arra kéri őket: ne tör­jenek pálcát fölötte, légből kapott üres szóbeszéd alapján. A valóság, nevezett polgártársunk, jó hír­neve és hazafisága érdékében ki kell jelentenem, hogy február 16-a óta, amely napon Blaskovits ur és Dortsák Lajos között a közleményben érintett szóváltás végbe ment, Asztaltársaságunk választmányának egyetlen ülése volt, melyre — mint választmányi tag — Blaskovits ur is kapott meghívó s melyen megjelennie nemcsak joga, de tisztéből folyó Ielkiismeretbeli köteles­sége is lett volna. S ha ezen az ülésen nem vett részt, ez utón kell tudtára hoznom, hogy az említett ülésen sem Blaskovits ur személyéről, sem az általa említett rágalmakról, említés sem történt. Nem az Asztaltársaságnál emlegetik tehát őt, hanem talán az Asztaltársaság egyes tagjai, künn a Társaság hivatalos működésén kívül, mint szabad polgárok. Az Asztaltársaság u. i., mint erkölcsi és hazafias testület, avagy annak vezetősége semmiféle, Blaskovits urra nézve diffamáló hírről nem bir tudomással s ily híresz­telés, a választmány egyik tagjának meghurco- Iása nem is került tárgyalásra. Egyáltalán az egész mende-mondára csak a Blaskovits ur nyi­latkozata tette a Magyar Asztaltársaság vezető­ségét figyelmessé, melynek eddig sem oka, sem módja nem volt arra, hogy Blaskovits ur állító­lagos Kossuth-ellenes érzelmeiről tudomást sze­rezzen. Belágh Lajos, a Magy. Asztaltárs. elnöke. HÍREK. Ének*) a szabadságharc ünnepére, irta: Sántha Károly. Dallam: Jövel Szentlélek Úristen. Ez a nap, mit az Úr szerzett, Örvendezz, oh magyar nemzet ! Millió szív mind egy hitben Mondjon hálát Néked, Isten! Minden szívből ima szálljon, Ének zengjen minden szájon. Aki e napot elhozta, Szabadsággal megaranyozta: Áldott legyen a nagy Isten! Mennyi bú hervasztá orcád, Édes anyánk Magyarország! Gondunkból nőitek bérceid, Siralmunkból a vizeid; Mert fiaid rabok voltak, Élőkért sírtak a holtak. De mig földed könnytül ázott, Szabadság fája kivirágzott — Áldott legyen a nagy Isten! Szent nap, napja márciusnak, A szemeink könnyben úsznak; Az öröm könnyei ezek, Melyeknek árja itt rezeg. Tükrében a nagy múlt képe: Vértanúink szent emléke, S a jövőnek mosolygása. Magyar hazánk boldogulása Áldott legyen a nagy Isten! Isten, Isten ! Hála Néked ! Kérünk áldd meg a le néped! Adj belénk Istenfélelmet, Egyetértő honszerelmet. Szivünk-éltünket betöltse Őseink tiszta erkölcse. Hints fényt hazára, királyra, Hirök kimenjen a világra, S áldunk, Isten, mindörökké! Adomány. A vallás és közoktatásügyi miniszter a losonczi kereskedő tanonc iskola ré­szére 500 kor. és az iparos tanoc-iskola részére 750 kor. segélyt engedélyezett. A Bethlen Gábor kör városunkban való szereplése mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy a kör tagjai, ezen derék, lelkes ifjak, komoly és hazafias célok által vezéreltetve alkották meg körüket. Városunk ezen meggyőződésnek kife­jezést is adott azzal, hogy a körnek felhívását készségesen teljesítve alapitó tagul lépett be 50 kor. befizetésével. Kanyaró járvány fellépését konstatálta városi tiszti orvosunk, melynek folytán az első számú városi ovoda bezárása elrendeltetett. A baj tova­terjedésének meggátlása végett felhívjuk a ható­ságot a legerélyesebb rendszabályok alkalmazá­sára, a szülőket pedig, kiknek gyermeke ezen *) Ezen éneket énekli a losonczi ág. h. ev. gyülekezet március 15-én d. e. fél 10 órakor tartandó istentisz­telet alkalmával. betegségbe esett, arra, hogy a lehetőség szerint tartózkodjanak otthon, nehogy a ragályos bajt széthurcolják. Igazgatói értekezlet. A közoktatásügyi kormány életbeléptette igazgatói értekezlet f. hó 23-án és 24-én lesz Besztercebányán a tankerü­leti főigazgató elnöklete alatt. A vitatételeket először az egyes tanári testületek beszélik meg s ezeknek az ott hozott határozatoknak felhasz­nálásával terjesztik elő az egyes igazgató elő­adók az ő nézetüket. Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz ma, csütörtök d. e. 10 órakor, Prónay Mihály főispán elnöklete mellett. A tárgysorozatban sze­repel: 1. Losoncz r. t. város járdaszabályrende­lete, 2. Losoncz r. t. városban a gyepmesteri fizetés rendezése, 3. Losoncz r. t. város határo­zata a kövezetvámból eredő jövedelem terhére végzendő munkálatok ügyében, 4. Losoncz r. t­­város határozata a vámházak létesítésére szűk. séges területek tárgyában. Ursitz József salgótarjáni acélgyári kar­nagyot, a művész oboajátékost, az acélgyári olvasóegylet azzal tüntette ki, hogy ezüst babér­koszorút aranyozott szalaggal, ízléses modern keretben adott át neki. A derék karnagy ezt a kitüntetést nagyon is megérdemelte, úgy ernye­­detlen munkásságával, mind végtelenül kedves modorával. Kérelem. Miután Sükey Károly »Hulló csillagok« cimü verskötetét hiába keresem orszá­gos és helyi könyvtárainkban, azzal a kérelem­mel fordulok e lapok olvasóihoz, ha netalán bir­tokukba lenne és azt betekintés céljából rendel­kezésemre bocsátanák. Losoncz, 1908. március hó 8-án. Scherer Lajos, áll. főgimn. tanár. Sükey Károly honvéd, iró és tanár (szü­letett Bukarestben 1824-ben, meghalt Losonczon 1854-ben) emlékének felújítása céljából két hely­ről is vettünk levelet, amelyekben azt Írják, hogy a márciusi ifjúság egyik vezető alakjánák emléke bizonyára megérdemelne egy koszorút e város közönsége részéről március Idusa alkalmából. Sőt a Sükey-emlék előtt volna inkább helye a nemzeti ünneplésnek, mintsem a 49-iki szomorú napokra emlékeztető honvéd-emlék előtt. Igen örvendünk, hogy történelmünk nagyjai iránt ily élénk az érdeklődés és a honfiúi hála, de néze­tünk szerint a 49-iki u. n. Debrödy-emlék nem szomorú emlék, hiszen ott hazájáért küzdő hős esett el, diadalt hozva városunkra és a magyar hazára. Ám az ellen nincsen kifogásunk, ha va­lamely testület vagy a város közönsége a Sükey sírjára koszorút helyez, ami azonban inkább halottak napján lenne eszközlendő. De ha ezt cselekedjük, akkor nem szabad arról sem meg­feledkeznünk, hogy Sükey hantja szomszédságá­ban ott porlik Kármán József városunk legnagyobb szülötte és Ráday Pál az államférfi és iró, II. Rákóczy Ferenc diplomatája és erdélyi kancellár­jának teste is, egyaránt méltók az utókor hálá­jára. Városunk Kármánnak a főgimnázium előtt emlékoszlopot állított, Sükeyről utcát nevezett el, Rádayról azonban megfeledkezett. Mind a három sírját — tudtunkkal — a Kármán-emlék bizott­ság (ha ugyan még létezik) gondozza. A közös bakák uj uniformisa. A ka­tonai parancsnoksághoz már megérkezett az érte­sítés a közös gyalogezredek uj uniformisára nézve. Eszerint 1908. május elején eltűnik a ma­gyar nadrág és a bakancs a magyarországi ez­­redeknél is. Az uj uniformis a vadászezredeké­hez hasonló szürke pantalló és waffenrockból fog állani. A bakancs helyett cugos cipőt kap­nak a hires magyar bakák. Az uj uniformison zsinór nem lesz, sőt a waffenrockról is eltűnik a Mária Terézia által ajándékozott medveköröm (egy magyar ezred öt poroszt győzött le) s a csákó is egyszínű lesz a ruhával. Hangverseny a Kossuth-szobor javára. A losonczi áll. főgimnázium ifjúságának hang­versenye a Kossuth-szobor javára 1908. márc. 16-án d. u. 3 órakor a főgimnázium nagytermé­ben lesz megtartva, a következő műsorral: 1. Ünnepi dal Kreutzertől, előadja az ifj. vegyeskar. 2. Dallamok a „Norma“ c. operából Bellimtől, előadja az ifj. zenekar. 3. Rögtönzet a Kossuth­­induló felett, zongorán előadja Reimlinger T. V. o. t. 4. Magyar népdalok, előadja a 2. szólamu énekkar. 5. Magyar táncok Brahmstói, előadja a VI. oszt. zenekar. 6 Dal változatokkal Beriottól, hegedűn előadja Reimlinger L. VII. o. t., zongo­rán kiséri Reimlinger T. V. o. t. 7. Részlet a „Pique Dame“ operettből Suppétől, előadja az ifj. zenekar. 8. Mi a haza? Ábrányi E.-től, sza­valja Reicher K. Vili. o. t. 9. Magyar ábránd Dopplertől, előadják Friedler J. VI. o. t. (fuvola),

Next

/
Oldalképek
Tartalom