Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-12 / 46. szám
III. ÉVFOLYAM. 46. SZÁM. MEŐJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1908. NOVEMBER 12. r Eí-öfizetésí Arak ÉA Afc Ü ^ÉpBjfc A AÉ jft A AA| fffe ABKk Ärl- S: I lll’lllllll 11 111 III Äi nöS^Ä I ■■ A I BK I I 111 Ml i_ KIAOÓtUVATAL: tanítók és körjegyzők H Bt jHlHBH l|j| gj& tfö| ||| M EBEK Hj ’ osonc, Kubinyl-tér 11. egyesülete tagjai részére ^B ^B ?|1| Bg Sffi ^Bl lBB CB BJ Eli iB BBi BE ^^B hová az előfizetések, évi előfizetési dtf 5 kor. ^B Híj IBÍ Hl |B| BB B| BE ||| ||j|| R|| |B| |B| jjfl|| Bfj B| ^Hj hirdetések, tnlnden-Hlrdetések jutányos áron B| Bl « Jg|| BE M WM ||| B» ifi ffl lg Bg H IB B| B H nyék és a lap szétkülvétetnek fel a kiadóhiv«BL^H BUH Bl- JH B Bl BBJH B BE JBB Bl JB BL^B KS BB fflk H désére vonatkozó teltatban. ^BHBl 1KBBf ^Bf|§|§r B EB BBBpF WfflWF ImBWHB EmS 9ft siólalások intézendők. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az ország jövője. irta Búza Barna Egy gazdagabb, erősebb és boldogabb Magyarország képe bontakozik ki azelőtt, aki a költségvetés bizottsági tárgyalásait és különösen a miniszterek nyilatkozatait figyelemmel kiséri. Nagyszabású, minden térre kiható szerves és céltudatos munkásságnak a képét tárják elénk ezek a nyilatkozatok, amely a munkásságnak közös célja, egységes vezető gondolata: Magyarország függetlenségének előkészítése, Magyarország gazdasági és szellemi életének erős alapokon való kifejezése. A kereskedelmi költségvetés a magyar ipar hatalmasabb arányú fejlesztésének, a földmivelési költségvetés a magyar mezőgazdaság nyugateurópai színvonalra való emelésének, a közoktatási költségvetés a magyar szellemi élet egységes szervezésének és hatalmas fellendítésének komoly törekvéseit tartalmazza és ha nézzük az eszközöket, amikkel ezeknek a nagy celokn ;k a megvalósítását munkálja a kormán/, minden jóhiszemű embernek el kell ismernie, hogy bár korlátot szab is ezeknek az eszközöknek az ország rendkívüli súlyos gazdasági helyzete és a szükségletek egyre erősebb növekedése, mégis alkalmasak arra, hogy kitartó munkával, komoly akarattal a nagy célokat elérhessük általa. Még csak pár évvel ezelőtt nem is álmodott mennyiségű milliókat fordít a kormány az iparfejlesztésre, a telepítésekre, a népoktatásra és különösen a gyakorlati irányú gazdasági oktatásra. Az eredmények is, amelyekről ez az alig két esztendős akció beszámolhat, szépek és biztatóak. Ezekből az eredményekből és az egész tevékenység szemléletéből szinte előreláthatjuk és kiszámíthatjuk, hogy milyen óriási változását tudná az előidézni Magyarország sorsának, ha ez a komoly tevékenység egyre fokozódó mértékben csak tiz békés esztendőn keresztül is folytatódhatnék. Lehetetlen, hogy a magyar ember, aki igazán kívánja ennek az országnak a boldogulását, ne kérné arra a sorsot, hogy adja meg nekünk azt a tiz békés esztendőt, amelyre szükségünk van, hogy annyi évtized mulasztásait helyrepótolhassuk és hogy ezt a gazdaságilag annyira elmaradott országot az egészséges gazdasági fejlődés útjára vezethessük. Szegény, gyenge, elmaradott ország a legnagyobb erőfeszítéssel /em képes függetlenségét Kiküzdeni, gazdasagiíag es szellemileg megerősödött országnak könnyű feladat az állami teljes függetlenség kivívása. A politikai függetlenség sem érne semmit, ha a mellett gazdaságunkban, iparunkban idegen országok rabszolgái maradnánk, ha pedig gazdasá/i életünket idegen államoktól függetleníteni tudjuk, abból a politikai függetlenség már szinte önként következik. Nem szavakkal, nem nagyhangú beszédekkel, hanem lankadatlan, kitartó munkával fogjuk csak elérhetni ennek az országnak a függetlenségét. Minden uj ipartelep, minden uj kulturális, vagy gazdasági intézmény egy-egy újabb lépés a függetlenség felé és közelebb visz minket a függetlenség kivívásához száz cifra ünnepi szónoklatnál. Nem igaz, hogy a függetlenségi küzdelem szünetel, még kevésbbé igaz, hogy lemondottunk róla, mert aki tiszta szemmel és elfogulatlanul néz végig a magyar közéleten és különösen a kormány munkáján, annak meg kell látnia, hogy igenis éppen most folyik teljes erővel és a körülmények által engedett minden eszköznek felhasználásával a tevékenység, a függetlenségi küzdelem. Ez a tetteknek, a munkának a küzdelme, Magyarország gazdag, boldog és független jövőjéért. Ez a törekvés egyre izmosabb erővel halad előre, két év múlva az önálló bankot, kilenc év múlva az önálló vámterületet meg fogja teremteni, de egyúttal le fogja rakni a független állami élet szilárd és biztos alapját, a minden irányban kifejlődött erő':- '>>. segítségre nem szoruló magyar nemzeti gazdaságot. És ezt a munkát, a függetlenség felé való haladást csak az akaszthatná meg, ha ismét teljesednék rajtuk a régi átok, ismét győzne a pártoskodás szelleme és a magyar nemzet a helyett, hogy egységesen támogatná a kormánynak becsületes és komoly törekvéseit, újra felekezeti, társadalmi és pártharcokba merülve marcangolná fel önmagát és emésztené fel haszontalanul azokat a drága erő-TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti levelek Ciyökössy Endréhöz.) Bregenz, június 12. Ez hát Bergengócia, melyről már mesés elődeink is oly szédületeseket hazudtak. Előttünk a mesemondó obsitos huszárok Óperenciás tengere : a Bóden-tó. Kék, mint egy egykori szászleány ideálom szeme, és folyton szelíden locsog, mint ugyanő. Bregenz városban ma a német dalegyletek gyűléseznek, a házak föl vannak lobogózva, a cipők és bajuszok ki vannak kenve, minden női arc egy-egy mosoly-kirakat, a családi perpatvarok fel vannak függesztve, a polgárság közhangulata finom fehér és édeskés, mint egy habostorta. Gábor és Miska nem jött, hát magam kódorogtam be a várost. Elképzelhetetlen tisztaság mindenütt; itt még a köpőcsészékbe sem szabad köpködni, és minden cserebogarat 2—3 rendőr követ, hogy az esetleges tisztátalanságait helyrehozza. A gyalogjárón egy vörös-kék szalagocskát pillantottam meg. Miféle elhullajtott jelvény lehet? Hogy kipróbáljam: föltűztem a mellemre. S csakugyan, már a legközelebbi utcasaroknál egy nagy tömeg ugyanily jelvényű dalár körülfogott, minden áron belém akartak diktálni tizenkét korsó sört, az egyik pityókos rögtön bemutatott a feleségének: »Látod Herminkém, ez a magas fiú az én derék barátom, akit neked ma annyit emlegettem!« és barátságosan megölelgetett. Herminke udvariasan helybenhagyta: — Igen, a Poldikám sok szépet beszélt önrűl. Mit tehettem volna, én is folytattam az udvariassági füllentéseiket: »Oh, Poldi Barátom Nagyságos Asszonyomat is nagyon sokszor eldicsérte, bár kissé sajnálja, hogy e kongresszusra oly messzirűl magával kellett cipelnie«. — Igen?! fuvolázta Hermin vésztjósoló édes hangon és azalatt egy gyilkosat csípett Poldin, majd odasugta neki: »Ezért még számolunk, unverschämt!« Poldija könyörgőn csillapította: »Szivecském, az este nagyon be voltam rúgva, valahogy kikottyanthattam, ami a lelkemet nyomta«. Még miket beszélt az uram önnek az este? fordult hozzám Hermin angyalszeliden. — »Oh, semmit, inkább hölgyeknek udvaroltunk«, feleltem művészi mű-zavarral, de már jónak is láttam a tömegbűi továbbállani. Még egy daloló csoport elfogott, hogy fújjam velük a basszust. Iszonyút bődüitem, mire mind megzavarodtak s roppant szellemesnek találták a dolgot. Egy üzletben mindhármunknak való uzsonnát vásároltam be, és huszonöt százalék árkedvezményben részesítettek. De akkor már aggódni kezdtem, ledobtam a jelvényt s visszasiettem a fiúkhoz akikötőbe. Miska egy móló végén ült s erőnekerejével verset intézett a Bóden-tóhoz, Gábor pedig zokogva búcsúzott Ausztria földjétől, mert már hajóra kellett szállani. E Bregenzben írott levelem végén megjegyzem, hogy van benne pár szemenszedett hazugság, így pl. a cserebogarakrúl. De evvel stílszerűen áldozni akartam a bergengóciai magyar őshazugságok géniuszának. A »Prinz Karle födélzetén ugyanaznap Bregenznek lőtávolán kívül vagyunk immár, tehát már nem illik hazudni s így ki kell jelentenem, hogy bár a Balatonnak több négyzel km. a fölülete, a Bóden-tó mégis csak nagyobb. Gazdag, fényes városok, fürdők palotái pompáznak partjain, gyors gőzösök és vitorlák szelik sűrűn a tükrét, jókedvű úri nép sétál a kikötők palotás partjain, nyomortúl meg nem barázdált arcú férfiak, selymes gyémántos nők. Lindau kikötőjének kapuja fölött öntudatos, fölényes méltósággal néz le reánk a roppant bajor kőoroszlán. Friedrichshafennél a Zeppelin gróf léghajójának két óriási szinje áll a vizen, a maradandóig hóditó germán erő kiröpítő fészkei. Milyen hatalmas ivet kezdenek e két fészekbűi az emberi szellem égbeszálló madarai, Zeüszisten sasai . . . szegény magyarfajtabelieknek még bukni sem adatik mód oly fönséges magasságból, mint amilyen magasságra ezek ösvényt vernek, amekkorákrúl ők bukhatnak. Nálunk az Ikaroszok is megnyirbált szárnnyal, röghöz vert tekintettel járnak . . . Keserű irigység csörgeti láncát éhes pusztai lelkemben, keserű irigységgel úgy-úgy letépném a germán fejrűl az égi mezők Lapunk jelen száma nyolc oldal.
