Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-05 / 45. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1908. november 5. szerezzünk be 500 darab uj closettett a tőzegipar r.-t-tól á 64 K-ért, csekélyke 32000 K-ért s fizessünk ugyancsak e cégnek 854 drb. szerkezet átalakításáért á 36 K 20800 K-t. Ez a két tétel 61890 K. Ugyancsak busás ár lenne problematikus értékű s még csak nem is szükséges szabadalmazott önműködő szerkezetekért! Igen, de nemcsak szóró szerkezetből áll a closett, festett vagy fényezett csinos ülőhelyek, hátlapok, zsámoly, tartály stb., ez mind benne van a 64, illetve 36 koronában, amiből tehát magára a szabadalmazott önműködőre 36 korona esik. Mindezen nagyarányú beszerzésre, automaticus szerkezetre semmi szükség nincs. Ha vannak 7-5°/0'OS 364P76 f-nyi kamatja, amilyen terhet ez az egy tétel képvisel. 2. A reconstruálás második tétele uj tonnák és tonnafödelek. Nem tudom, hogy e tonnák tölgyfából valók-e vagy bádogból ? de, hogy áruk elég magas, az kétségben. A tőzegipar r.-t. a tonnákat 12 K-ért, födeleket 7'50 f-ért hajlandó szállítani, ilmőban a vastonnákat 4‘89 f-ért adták 'áztulajdonosoknak, nekünk ajánlott tontehát legalább háromszor oly drágák. ;ükséglet pedig 1000 drb. tonna, á 12 12000 K és 500 drb. tonnafödél á = 3750 K; együtt 15750 K lenne kiadás, amit a város e címen magára 'a. Ezen dolgozat első részében kiam, hogy a vasbádog tonnák céllek a tölgyfa hordóknál, mert imperik, jobban zárhatók, könnyen tisz■»zonkivül tartósabbak s javításuk öltséget igényel. Ha már a város itióra e címen hajlandó 15750 i, akkor igen meggondolandó, kevésbbé jó fatonnák mellett , vagy a helyesebb vastonnákat Igaz, hogy a vasbádog tonnák abak, s bizonyára súlyosabbak, ha 3 milliméter lemezből, kéha 2 milliméter vastag lemezetetjük a tonnákat és alul, felül »ncsokkal látjuk el, ugyanazt a célt < s a tonnák könnyebbek lesznek. A es tejes tonnák u. o. kopásnak vanvetve s még sem vastagabbak 1 dérnél, tartalmuk pedig súlyosabb, t tőzeggel lekötött foecalia; igaz, hogy nem marja a tonna oldalfalát, minta vizellet, de ezen tonnáknak cinkkel való bevonásával lehet segíteni s ily cinkezésre városunk egyik gyári vállalata be is van rendezve, tehát azt helyben lehetne eszközöltetni. 3. A reconstruálás 3-ik tétele 4 pályakocsi á 400 K == 1600 K. A mezei kilogrammos sínekkel mintegy 3 kilométer hosszban = 20000 K, együtt 21600 K. A mezei vasútra föltétien szükség van, bár minél beljebb lehetne vezetni. Nem szólok az árak ellen, mert ez más szakemberre tartozik, csak azt találom különösnek, hogy mi a mezei vasút építésének vállalatát a tőzegipar r.-t-ra akarjuk bízni, aki e munkát bizonyára alvállalkozónak adja, föltehető tehát, hogy mindketten nyerni akarnak rajta. Amennyiben a közvetítő r.-t. remélhető hasznát megtakarithatónak vélem, ha az iparvasut készítését direkt vasut-épitkező vállalkozónak adnók, ezen vállalatot ajánlanám másra ruházni s nem a tőzegipar r.-t-ra. 4. Ugyancsak a telep reconstruálására és pedig mezei vasút, száritó színek, vízvezeték, istállók és épületek, tartályok helyreállítására 6000 K szükséglet van felvéve, amit szinte a tőzegipar r.-t. venne át s javíttatna ki. Bizonyára ezt az összeget is a r.-t. szabta meg. Nem akarom kétségbe vonni ez összegnek a javításokra szükséges voltát, csak arra mutatok rá, hogy ily javításokat lehet jól s lehet nem jól is végeznteti. Ha magunk végeztetjük, ismervén a hibákat, bizonyára az a célunk, hogy azok tartósan ki legyenek javítva, mig egy nyereségre pályázó vállalat valószínűleg első sorban azt nézi, hogy mennyit nyerhet rajta s a hibákat csak takarni fog igyekezni, aminek úgy ez ellenőrzése, mint későbben a mulasztás megállapítása, igen nehéz. Részemről ily javításoknak pausál összegben való megállapítás mellett vállalkozónak való kiadását már csak azért sem helyeselhetem, mert azoknál nagyobb munkálatok is szükségesek lehetnek, amikre a vállalkozó bizonyára nem lesz rábírható, hanem legfeljebb csak annyit végez, amennyi mellett némi haszna biztosítva van; a javítás ez esetben csak szinleges, mi pedig néhány év múlva ismét elölről kezdhetjük a javíttatást. A tőzegszóró r.-t-nak a reconstruction vonatkozó ajánlatát tehát teljesen elejtendőnek tartom, mert uj szerkezetű szórókészülékre szükségünk nincs, a tonnák anyagának és alakjának megállapítása még behatóbb próbákat igényel, a mezei vasút építésére szakvállalkozóval való tárgyalás látszik célravezetőnek, a telep reconstructiója pedig legcélszerűbben házilag végezhető. II. A tőzegipar r.-t-nak a kezelésre vonatkozólag tett ajánlata már elfogadható lenne; természetesen csak azon esetben, ha a reconstructs munkáit akár a város maga, akár más vállalkozó teljesítené. 1. Mindenekelőtt a closett fentartási és kihordási dijak emelése nélkül, csupán az ürszékek és tonnák jókarban tartására fizetendő 2 K igen mérsékelt. 2. A tőzegnek szerződésileg megállapított mennyiségben való felhasználásának kikötése helyes, de véleményem szerint szükséges lenne a hygroscopitás megállapítása is, mert különben ismét a legkevésbbé vizszivó tőzeget fogjuk kapni. Legalább 300°/o hygroscop tőzeget ajánlanék beszereztetni. Ily tőzegből 1 ürszékre 1 évre 500 kilót véve, az 1400 ürszékhez 4200 q s külön a vizelde hordókra, 1 hordóra 1 évre 500 kilót véve, a 130 vizelde hordóra 650 q-t, összesen 4850 q-t kell megkövetelni a 300°/o hygroscop tőzegből. Mig, ha régi 212°/0 hygroscop tőzeg használtatnék, akkor 1 ürszékre 1 évre 500 kiló, az 1400 ürszékhez 700 q és a vizelde tonnákra 1 évre 800 kiló, a 130 vizelde tonnára 1010 q, összesen 800 q, vagyis 80 waggon tőzeg lenne szükséges. 3. Azon kikötés, hogy a tonnák annyira tőzegei tessenek, hogy azokban kész compost szállíttassák ki, nagyon helyes, ezen fordul meg az egész rendszer jó vagy rosszasága. De annak ellenőrzése, hogy ez megtörténik-e a kivitt hordóknál, egyrészt kellemetlen s ép e miatt az ellenőrzés el fog maradni, másrészt csak a telep vihető keresztül, mert ha a foecaliára csak 10 ctm.-nyi réteg szóratik is, az be lesz födve, de hogy a tonna belsejében le van-e kötve, azt csak a kiöntéskor lehet megtudni. Ha mi a tőzegszóró szerkezetről teljesen lemondunk s a closett szobákba tartályokat helyezünk, akkor azt, hogy kellő mennyiségben hoztak-e tőzeget: mindig és biztosan tudjuk ellenőrizni és ellenőriztetni. 4. A kihordás idejét illetőleg azt az ajánlatot tette a tőzegipar r. t. hogy d. e. ja a Vogelveide költő szobrán? Az ércszobor zinte mosolyog, amint a pintyek bizalmasan körülzsivajogják, szinte cirógatják, beállnak az aranyfövenyes forrásba s kacagva beletaszigálják egymást a vízbe s hagyják szárnyaikra hullani a víz friss permetegjét. A szobor maga ódon éregyuradék, de soha költőnek találóbb, meginditóbb emlékét nem láttam; minek is költőt máskép ábrázolni, mint itt ez örökvizű forrással, e természetes sziklán, melyre egészen a maga jószántábúl jött el s kúszik rá a borostyán s örökké friss, szabad madarak szárnyasuhogása és őszinte dala veszi körül. Egyáltalán még soholsem láttam ilyen meleg közeliséget a természethez. Egy tiroli paraszt, kivel beszélgettem, a tehenével közös kedéiyvilágban élt, még a jámbor mosolygásuk igy egyforma volt. Egyebet külömben nem is beszélgettünk. A tiroli nép hirhedett császárias loajalitása is, azt hiszem, a föld rögeitűl való einem szakadottságbúl ered. Egy emlékük van 1863-búl, mely a fölséges Habsburg család alá kerülésüknek 500 éves jubileumán örül; a hideg kövek szinte hajlonganak és a kezüket dörzsölik. Hadd örüljenek. Az ős tiroliak különben föloszlanak tehenekre és pásztorokra, a tehenek leadják a tejet, a pásztorok pedig atyailag legeltetik őket. És szent a béke és a társadalmi rend, ezen még Ronssean lelke se akarhatna változtatni. A gondviselés mindenha gondoskodott Tirol számára uralkodókról, császárokról és őrgrófokrúl, hogy a tiroliaknak legyen kin kitölteniük a loajalitási ösztöneiket. Ezek az uralkodók miután kiuralkodták magukat, rendszerint meghaltak. Holttestüket az udvari templomba temették. Ez a Hofkirche külömben a legérdekesebb és legbensőségesebb berendezésű iunsbruki templom, teli az ősök iránti tisztelet apotheozisával. A templomhoz vezető vén fasor s az előtér érintetlen régi kőfalai kellőképen előkészítik a belépőt valami komor, mély középkorias hangulatra, a templomba már lesütött aszkéta arccal lépünk be. És benn, a főhajó gót hajójában megdöbbentő merev fönségben álltak kétoldalt sorakozva kőzsámolyaikon Tirol vaspáncélos középkori urai, ódon ércszobrok, pallosukat keményen tartva, vagy könynyeden reátámaszkodva, sisakjukon tompán halkan csillan az ólomkarikás ablakok szomorú fénye. Lesütött fejjel halkan járulunk végig kemény merengő tekintetű soraik között. Mintha hátam mögött valamelyik leeresztett sisakrostély mögött egy komor »mea culpa, mea culpa« dörmögését hallanám. Egy pár nő is van közöttük; magyar király leánya az egyik. Szép volt és elhagyatott, boldogtalan. Vájjon a templom mellverdeső, lemondó zsoltárai közt fölkeresték-e a lelkét magyar dalok? Íme most magyar sóhajtás rezdül meg mellette, Tisza vizében megringatott kéz érinti a kezét. A történelem szellemének mély ritmusú lépte dobban nesztelenül e viszhangos csarnokokban. Nekünk nincs ilyen nemes Pantheonunk nemzeti fejedelmeinkről. Szomorú csöndes irigység lepi meg árva lelkünket, csak nem tudunk mi itt bolyongó három szittyák ezeknek a munkáskezű, maradandót teremtő hajlamú tirolereknek föllébbemelkedni fölületes gúnyunkkal. Ezeknek van mit mutogatniuk az idegenek számára minden lépten-nyomon, kőben, ércben, falon, vásznon, papíron, — mi puszta mezőkre mutatunk: itt öltünk le tízezer törököt, itt meg levágtak húszezer magyart. Országút közepe volt a magyar föld s a magyar lélek is, még a fűszálat is letaposták a lábak, a patkók. A hegedősök csacska énekeit jobban megsiratom, mint 11. Rákóczy Györgynek egész Lengyelországban odaveszett seregét. Az erdélyi hadak betört bordáinál bizonyosan keserűbben, szörnyűbben tudtak fájni azok a letépett, meggyalázott kicsi igrichúrok. De hogy tudományos dolgokat is keverjek leveleimbe, megemlítem, hogy Tirol a nevét a tiroli rétestül vette, melyet azomban a tiroliak épúgy nem ismernek, mint pl. a székely néptörzs a székelygulyást, vagy ahogy a csehek nem akarják ismerni a csehpimaszt. Egy cukrászdában igy beértük némi könynyed habos kultur-gyurmákkal, amelyeket három pirosképű s lenhajú insbrucki cukrászleányok leplezetlen érdeklődéssel rakosgattak elénk. Találgatták a nemzetiségünket, hogy hol teremnek olyan inagasranőtt legények, mint én. Miska elárulta nekik, hogy török vagyok s hetvenhét feleségem van. Roppantál mulattak, a hetvenhét feleségemet elhitték, de a török voltomat nem. Erre én megsodortam a bajúszomat és azt mondtam nekik, hogy-----azaz hogy, — jóhogy eszembe jut, — nem is szóltam egy kukkot sem. Ugye Gábor és Miska, de főleg Gábor, ugye nem szóltam semmit. (Folytatjuk.)
