Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-15 / 42. szám
»11. ÉV FOLVAM. 42. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1908. OKTÓBER 15. egyesülete tagjai részére |h KB jpl B m |n « KB 8 ^ jjlj DB BB hová az előfizetések, Hirdetések jutányos áron fpl H Mh Hg |j|fi íjjá BB M B gjl| ||Í K» fl| j,|r| gM ^ lojf i|jf]ÍljÍ nj H nyek és a lap szétkülvétetnck fel a kladőhlvagl i|||| |S| Mj^Ba ffsLJ^n jüfé jl|I désére vonatkozó fel-A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A meghódított tartományok. Irta : Dr. Horváth József. Hódítottunk. Vér nélkül. Katonaság nélkül. De valami nagy okunk örülni ennek a hódításnak, igazán nincs, mert ez a helytelenül annexiónak mondott hódítás újabb nehéz közjogi harcok forrása lehet. Hogy ki a hóditó, az voltaképen még nem is tudjuk. Az uralkodó egyszerűen tekintettel azokra az ősi kötelékekre, melyek elődeit »a magyar trónon ezen országokhoz fűzték,« kiterjesztette szuverén jogait Bosznia-Hercegovinára is, de ezzel még nincs eldöntve a kérdés, hogy mi lesz a jövőben Bosznia-Hercegovina nemzetközi jogállása. Ausztriának hozzászólása van a további fejleményekhez és bár kétségtelen, hogy az uralkodó a maga fejedelmi tényét kizárólag a magyar korona ősi jogán gyakorolta és gyakorolhatta, egészen bizonyos, hogy Ausztria — mint rendesen — ezúttal is akadályokat fog gördíteni a magyar jogok érvényesítése előtt. A felelőség ezért a bajért is a nemrég megbukott szabadelvű rezsimet terheli. Tisza Kálmán volt az a rövidlátó politikus, aki az 1880 : VI. törvénycikk megteremtésével egészen szükségtelenül hozzászólási jogot biztosított Ausztriának a megszállott tartományok ideiglenes állapotának megszüntetése esetére és most a nemzeti kormányra fog hárulni az a nehéz feladat, hogy Ausztria hozzájárulását megszerezze Bosznia-Hercegovinának a magyar birodalomhoz való visszacsatolásához, holott e törvény nélkül még csak kérdés tárgyát sem képezhette volna, hogy mindaz, ami visszaszereztetik, a magyar koronához vissza is csatolandó. De e felett keseregni, most már késői dolog. A hiba megtörtént. Azzal számolnunk kell és erős történelmi jogainkra támaszkodva, bizalommal tekinthetünk a jövő elé, melyet előreláthatólag nemzetközi bonyodalom sem fog megzavarni. Maga a meghódított tartomány nyugodt. A lakosság az ország nemzetközi jogállásának megváltozását egyelőre nem érzi. Hiszen az annexió proklamálása a tényleges állapoton nem változtat, csak javít. Mert Bosznia-Hercegovinának jogállapota eddig a bolondnál is bolondabb volt. A lakosság jogilag a szultánnak volt alattvalója, tényleg azonban a magyar-osztrák hadseregben teljesített katonai szolgálatot. A szultán neve a berlini szerződés értelmében mindig befoglaltatott a muzulmánok nyilvános imáiba és a minaretekre is kitűzhették eddig akadálytalanul a török zászlót, de ha Magyarország-Ausztria véletlenül háborúba keveredett volna Törökországgal, bizony ép úgy kivezényelték volna a bosnyák bakát is a szultán Őfelsége hadserege ellen, bár a berlini szerződés értelmében a megszállás ténye a szultán szuverén jogait Boszniára és Horcegovinára nézve nem érintette. Hát ez bizony bolond állapot volt. És még bolondabbá tette az az alkotmányjogi változás, amely a török birodalomban a legutóbbi időben bekövetkezett. A szultán alkotmányt adott népének és ez a jog most már Bosznia-Hercegovina lakosságát is megillette volna. De eltűrni, hogy a Magyarország-Ausztria által megszállott tartományok a konstantinápolyi törvényhozásba küldjenek népképviselőket, teljes lehetetlen volt. Valaminek történnie kellett tehát és más mint ami történt még csak elképzelhető sem volt. Bosznia-Hercegovinát, melybe 1878-óta milliókat invesztáltunk, a beteg török birodalom tőlünk belátható időn belől nem válthatta volna vissza. A tartományokat tehát annektálnunk kellett és hogy ez megtörtént, ez a mi külügyi kormányunknak évek hosszú sora óta első jelentős sikere. Ennek a sikernek őszintén örülünk is és nem tartanók helyesnek, ha most, egy sikeres balkáni akció kezdetén, a magyar országgűlés mindjárt belső nehézségeket okozna a külügyminisztereknek, mert hiszen erre nincs is semmi szükség. Maga az uralkodó is elismeri, hogy a maga és családja szuverén jogait kizárólag a magyar történelmi jogalapján terjesztette ki a meghódított tartományokra, tehát nem is szenved semmi kétséget, hogy Bosznia-Hercegovina máshova, mint Magyarországhoz nem is csatolható. Tehát várjunk és bizzunk a mi erős nemzeti kormányunkban, amely emlékeztetni fogja Bécset Kossuth Lajos ama szavaira: hogy Ausztria a kelet felé csak mint magyar birodalom szerepelhet. TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti levelek Oyökössy Endréhöz.) III. A Reviczky idejebeli magyar nyelv ma kiéltnek, kimerültnek tetszik; ami akkor még frisseség volt benne, ma már rég devalvált közpénzként forog, mint erejétvesztett frázis. Most a világ nagy változásoknak indult; a szellem fegyvertára, a nyelv i* uj, messzihordó finom szerkezetekre szorul, uj csiszolást, metszőbb élt kelt adni a régi szófegyvereknek is és uj forgatásmódjukat kell kitalálni. Nemcsak szakirodalmainkban, hanem épen legujjabb lírákban is nagyarányú nyelvújítás folyik. Az uj fogalmakat, érzelemárnyalatokat kiforraló kohókbúl uj szóösszetételek is vetődnek íölszinre, a szók uj árnyalatokat, uj szint, élt, uj mélységet nyernek, ij formákban szövődnek össze. Nyelvünk pár év óta határozottan gazdagodik, mélyül; bizonyosra hiszem, hogy az égésé magyar élet gazdagodása, mélyülése jár vele és nyomában. Mindezek megvitatása miatt a szabad természet keble utálattal fordult el tőlünk, mi meg visszahajóztunk a balpartra, hogy Mária Terézia szobránál őseink Moriamur-ják mi is áhítattal lemormoljuk fogunk között. Aki Fadruszt a kolozsvári Mátyás-szoborbúl tanulta meg ismerni, az a Mária Terézia szobrán szembehunyva is fölismeri az ő Wesselényi-féie egyéniségét. A szinte túltengő erő és temperamentum, mely néha szinte a koturnusosságig lendűl, emellett a Berzsenyi szerű ódái finomság megérzik ezen a remegésig fékezett tűzű csataménen, ezeken az öntelt erejű, koturnusok és érzelgős áhítattal hódoló férfi — mellékalakjain. Mária Terézia itt szépségés nőnek van ábrázolva, a pozsonyi gyűlésen tán ez a szépség is hatolt a magyar urakra; vagy műveletlenség volt a királyban elsősorban is a szép nőt látniak meg, de Mária Teréziának ez bizonyára tetszett, mert bizonyára elsősorban nő volt, ami helyes is. Sőt ostoba volna az a királynő, aki pl. kedve szerint nem tartana szeretőket; ereje és joga van hozzá, ha nő létére királlyá tették. (Nem tudom, Mária Terézia mennyire fogja szükségesnek találni, hogy e nyilatkozatomnak a maga igazolására fölhasználja.) Mária Terézia mellett főnevezetessége Pozsonynak a pozsonyi patkó; ezt mellőznünk époly érzéketlenség lett volna, mint Rómában a pápát nem látni. Nekünk mosolygós német leány adta, kitellett volna belőle egy Brunhilda, sőt tán kettő is. Gábor olyan arculattal ette a dióspatkót, mintha Bédekkert olvasna. Mihály debreczeni nyelvjárásban Brunhildára mosolygott, és evvel tisztán az imperiális, magyarositó politikát szolgálta, ugyanazt, mint a Budapesti Hírlap. Én föltoluló hajlamaimat úgy fejeztem ki, hogy legtöbb patkót ettem, négyet. (Négy patkó bármely lónak elég, mondanád te, amint ismerlek.) Aztán bekódorogtuk a város utcáit, bergauf, bergab. Avatag puttonyos-kofák, mohos vénasszonyok, fiúsképű lányok midenűtt; ki nem állhatom az ilyen szoknyában járó régiség-múzeumokat. Még egy utolsó éjszakánk van Magyarországon, reggel már indulunk. Ezen az utolsó éjszakán Gábor azt szeretné megálmodni, amint hire szétveti Magyarország kapuját. Miska azt szeretné megálmodni, hogy 500 kerekképű kislány könnyezzék a III. Bokrétán, de főleg az ő szerelmes versei fölött. Én ezen az éjszakán szeretném megálmodni a fiamat, aki szép barnaképű legény legyen, erős és boldog, mint egy pogánykorbeli hegedűsünk, aki könnyed és bátor szóval mondja el, amit az apja csak gyötrelmes vívódásaiban félve sejt meg. aki ura és hőse legyen azoknak a parlag alatt alvó, majd tettbe ömlő igéknek, amelyeknek az apja csak aggódó szolgája lehetett. IV. Bécs, 8 júl. Q. Ha az ember Budapestről Bécsbe utazik, körüi-belül azt a külömbséget érzi, mintha egy gyöngébbecske fordítás után magát az eredetit ismeri meg. Ma a Grabenen sétálunk, tegnap még Lapunk jelen száma nyolc oldal.
