Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-10 / 37. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I hm«**. I Negyedévre 2-50 kor. Egy petitsor tere 10 fill. eSSvTM:,»- : A LOSONCZI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI Egyes szám á„ 2o tin, | gg 4g.AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. __ialány<,sabb III. évfolyam. 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908. szeptember 10. Szemlélődés. Egy előkelő bécsi lapnak híradása nyomán újra sokat beszélnek a sajtóban a közeljövőben bekövetkező fúzióról. Az újság cikkek merőben ellentétes kommentárokkal, nagyrészben önkényes találgatásokkal keverve találják fel ezt a témát ismét. Annak a bécsi lapnak a cikke nyomán azonban újból felmerült a budapesti sajtóban az a régi panasz, hogy a magyar közvélemény a Magyarország belügyeit érintő legfontosabb politikai pozitívumokról mindig Bécs utján értesül. Hát ennek a panasznak most van a legkevesebb alapja. Mert hiszen amit az a bécsi lap ir, az már a magyar sajtó és magyar kormányférfiaknak a nyilvánosság előtt Magyarországon tett nyilatkozatai révén régen köztudomású és leszegezett dolog. Köztudomású dolog, hogy a koalícióban helyet foglaló pártok vezérei, az az egynéhány államférfi, akik e pártok élén állanak, már a parlamenti nyári szünet előtt megállapodtak a pártok fúziójának szükségességességéről és minden valószínűség szerint vagy már akkor, vagy az azóta lefolytatott minisztertanácson megállapodás történt arranézve is, hogy ez a fúzió milyen bázison, milyen keretek között történjék meg. Ez pozitívum, mert hiszen az arra legilletékesebb kormányférfiu, maga Kossuth Ferenc volt az, aki emlékezetes pécsi beszédében bejelentette. Tudott dolog a magyar közvélemény előtt az is, hogy mik az okai a pártok fúziójának. A nemzeti kormány, amely eddig romokat takarított el, a közelmúltból itt maradt hulladékot tisztított ki, az elsöpört törmelékek helyén építeni akar. A megalapozás átmeneti korszakát az épitJj .. .kájának hosszabb időt igénylő nagyobb munkaerőt, szabadabb lélegzetet követelő korszakával szervesen kívánja öszszekapcsolni. Az elsöpört romok helyén emelendő nemzeti épület fundamentumának lerakása, a választó jog reformjának megalkotása már a legközelebbi jövő feladata. Még alig veti ez a nagy parlamenti reform előre az árnyékát s máris hadirendben vonulnak fel ellene a nemzetköziség és a nemzetiségek. Egyéb külső ellenségeinktől és az ország határain belül jelentkező extensiv törekvésektől eltekintve már ez magában elegendő ok arra, hogy a portyázó mezei hadak támadását a magyarságnak egységes, erős falanksza várja be és verje vissza. Elég ok arra, hogy azok a pártok, amelyek nemzeti feladataik nagyságától áthatva indulnak a modern Magyarország megalkotásának nagy munkájához vezető utón, keressék azokat a pontokat, amelyekben a programmjuk, elveik, meggyőződésük egymással találkozik. Van ilyen elegendő számmal, huzamosabb idő megfontolt és észszerű politikai munkájára. Ezek azok az okok, amelyek a fúzió gondolatát megérlelték. A másik pozitívum az, hogy a pártok eljövendő fúziójának a 48 jegyében kell megtörténje. Ez olyan egyszerű, olyan világos, hogy szinte bővebb magyarázatra sem szorul. Nemcsak azért, mert a nemzet bizalmából a parlamentben ma a függetlenségi és 48-as párt abszolút majoritással rendelkezik és mert fúzió nélkül ezt a majoritást a jövőben is megtartaná, sőt valószínűleg növelné, hanem főképpen azért is, mert a 48-as eszmék azok, amelyekben mint végcélban, minden magyarul érző embernek, pártállására való tekintet nélkül találkoznia kell. Hát ezek pozitívumok, olyan pozitívumok, amelyeket idehaza már mindenki tudott, ami ezeken felül bárhol, akár a magyar sajtóban, akár pedig a mi ügyeinket kissé túlságosan megtisztelő érdeklődéssel kezelő bécsi sajtóban megjelenik, vagy megjelent, tisztára többé vagy kevésbé sikerült sikerült kombináció, mert hiszen — ismételjük, — a pártok fúziójának részletei, keretei ma még annak a néhány vezető politikusnak — jól megfontolt politikai érdekből nyilvánosságra nem hozott — titka, amelynek fátyolát aligha van módjában még annak a különben jól értesültnek hiresztelt bécsi újságnak is fellebbenteni. Igazán sokkal több figyelmet érdemel egy a napokban illetékes helyről nyilvánosságra hozott politikai tény. Az tudniillik, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter tiszadobi kastélyában a nyári szünet alatt az ország csaknem valamennyi főispánja csoportonként jelent meg, hogy a belügyminiszter utasítása értelmében a választókerületek beosztása dolgában végzett előmunkálataikról beszámoljanak. Ezek az előmunkálatok főleg arra terjeszkedtek ki, hogy az általános választói jog megalkotásával kapcsolatban a választókerületeknek minő kikerekitése, illetőleg másmilyen beosztása volna szükséges. Tudvalevő, hogy a választókerületek beosztása dolgában nagy aránytalanságok vannak, amelyek nemcsak közjogi szempontból szorulnak helyesbítésre, hanem főleg nemzeti szempontból, mert éppen a magyarság rovására esnek. A nagy magyar alföldön például számos választókerületben több ezer választópolgár van, Erdélyben pedig néhány száz ember dönti el a választás sorsát. Szinmagyar vidékeken ha-TÁRCA. Nápoly. (Olaszországi uti-jegyzetek.) Irta: Zoltán Géza. V. A következő három napot folytonos templomlátogatással töltöttük. Nem lelkigyakorlatokat végeztünk, hanem műkincseket és műemlékeket csodáltunk, mert Nápoly műkincseinek legértékesebb része az egyház tulajdona. Templomaik majd mind a régi római és görög templomok helyén állanak. A Dianna és Merkur templomok helyén a hatalmas Santa Mária Maggiore áll. A Castor és Polux templomok helyébe a San Pauló Maggiore épült, melynek óriási korinthusi oszlopai már messziről figyelmet ébresztenek. A San Dominikó Maggiore Nápoly legszebb temploma. Mellette régi kolostor, sötét, komor falak, titokzatos apró ablakok. Itt élt Szent Tamás; itt születtek azok a hatalmas gondolatok, melyek egy világot uraltak. Celláját ma is mutogatják. Ugyancsak itt tartózkodott a szabad eszmék hirdetése miatt Rómában máglyára Ítélt Oiordánó Brúnó. A nápolyi népnek sok szokása viseli még mindig magán a regi római és görög jelleget. A Villa del Popolón még mindig versenyszavalatokat és zenei előadásokat tartanak, melyet nagy néptömeg hallgat végig. Az olimpiai játékok maradványaképpen pedig a Posilippó-téren énekversenyeket tartanak. Sok dal kerül ki innen pályanyertesen, amely aztán az egész kontinenset meghódítja. Emlékezzünk csak mennyire lázbaejtette annak idején Dél-Európát a kicsi Pozilippó »Jambo-daia.« De a középkor küzdelmeinek is sok emlékét őrzi Nápoly. Sok véres harcnak, zsarnok kényuralomnak, szívtelen gonoszságnak s oktalan versengésnek volt színhelye e város. Nyögte a normannok és góthok igáját, érezte az Anjouk uralmát, végig szenvedte a Hohenstaufok és a pápák hatalmi versengésének szomorú következményeit, eltűrte a rabló spanyolok kényuralmát, s érezte a hatalmas Napoleon büntető kezét. A Santa Chiara síremlékei és az ott porladozó csontok sok mindenről regélhetnének. A Piazza Merkatón (Merkató-téren) oszlop jelzi azt a helyet, ahol a szerencsétlen ifjú Konrádot, a Hohenstauf császárok ágának utolsó férfihajtását lefejezték. Emlékére II. Miksa bajor király gyönyörű síremléket építtetett a Santa-Maria-Carmina templomban. De tekintsük meg Nápoly műkincsekben gazdag temetőjét a Campó Santó-tis! A temetőhely egy szelíd lejtésű, gondosan befásitott lankás hegyoldalon fekszik. A halál fagyos lehelete, nyomasztó közelléte nem zavarja, nem szomoritja itt a sirkert látogatóit. A sirkertbe vezető gyönyörű utak örökké derültek, napsugarasak, s az utak mellett viruló karcsú pálmák, örökké zöld olajbokrok a feltámadásról, az örök életről regélnek. A természet minden darabka földet buja növényzettel, csodálatos élnivágyással tölt el. Síremlékről síremlékre, vígan röpdös a dalos madár, s éneke nem halotti ének, hanem az éltető és boldogságot adó örök szereíemé. A halottak pedig alusznak mélyen, csendesen; az örökös lombsuttogás, az örökös madárcsicsergés mintha altató dal volna. Az oszlopos udvar közepén remek szobor áll. Ez a vallás allegóriája. Arca áhítattal tekint az égiek felé, s az isteni gondviselés megnyugtató érzését hinti el a szivekben. Nápolyi tartózkodásunknak még hátralevő öt napját a környék megtekintésére fordítottuk. Kirándultunk Kápriba, s gyönyörködtünk a mesés kékségü tündérbarlangban. Megmásztuk a Vezuvot épen háborgása idején, s félelemmel és áhítattal adóztunk e természeti csodának. Bejártuk Pompei Herkulanum és Stabiä városokat, Lapunk jelen száma hat oldal.
